1 hónap

Történt némi változás az időjárásban az elmúlt 1 hónap alatt (március 27 --> április 28)

És még mindig csak április van! Mi lesz akkor júliusban?? 

És még néhány kép a ma esti Erzsébet-téri salsáról :))

  

Részlet a heti könyvtanulmányozásból, az "Isten üzenete Jeremiás által" c. könyvből:


"Úgy gondolom, a boldogság titka abban rejlik, hogy képesek vagyunk-e a jóra összpontosítani, bármilyen helyzetbe kerülünk is"

VIP

Az élet kiszámíthatatlan! Talán el sem képzeled, hogy a következő hét, de akár a holnapi nap is mit tartogat Neked :))) Megérte annyit imádkozni, hogy váljon egyértelművé, hova is kell mennem..

Tegnapelőtt eldőlt sorsom, mintha nem is lett volna az elmúlt hosszú hónapok dilemmája! Úgyhogy tegnap volt az 1. munkanapom a VIP-nél :))) A csapat nagy szeretettel fogadott, a főnököm is testvér és a 4-ből 2 másik kollégám is, de a többiek is nagyon aranyosak :)) Az üzletünk szép és elegáns!

Munka rengeteg van - hála istennek, hiszen ettől megy az üzlet. Leginkább okostelefonokat és hozzá kapcsolódó tartozékokat forgalmazunk. Szóval nagy a pörgés és rengeteg az új infó. Zsong a fejem még.. Az ügyfelek csak jönnek és jönnek, személyesen, telefonon és interneten. Mi pedig adjuk a "vásárlási élményt" :) Nagyon nagy hangsúly van a kedvességen, a segítőkészségen, mindenki kap ajándékot, hogy a vevők a lehető legelégedettebben távozzanak tőlünk. Bár nekem még rengeteg termékismeretet is el kell sajátítanom. De jó csapattal nem nehéz! Segítenek és bíznak bennem nagyon - és ez szárnyakat ad! Nem lesz könnyű a következő időszak, sok a tanulnivaló, de nagyon élvezem ezt a megnövekedett felelősséget! Később én a vezetőknek leszek a segítsége és irodából, kiemelt ügyfelekkel fogunk foglalkozni. De egyelőre nagyon jó gyakorlóterep az üzlet és a vásárlók. Csak hab a tortán, hogy itt van a közelben a bolt és az iroda még közelebb lesz - sétával egy jó 10 perc otthonról :) Elhatározásom, hogy szeretnék itt kitartani, sokat tanulni, fejlődni és a legjobbat adni magamból!

1 év

KEDVES OLVASÓIM!

MÉRFÖLDKŐHÖZ ÉRKEZTÜNK - MA PONTOSAN 1 ÉVE KEZDTEM EL ÍRNI EZT BLOGOT, MESÉLNI AZ ÉN KIS VILÁGOMRÓL, INNEN, ANITA KANAPÉJÁRÓL :) SZINTE HIHETETLEN, HOGY ÍGY ELSZALADT EGY ÉV...

KÖSZÖNÖM, HOGY VELEM TARTOTTATOK! IGYEKSZEM TOVÁBBRA IS TARTALMAS TÉMÁKAT MEGOSZTANI VELETEK. GONDOLATOKAT, TAPASZTALATOKAT, ÖRÖMÖT ÉS BÁNATOT, ÉRDEKES OLVASMÁNYÉLMÉNYEIMET, JÓ ZENÉKET, SZÉP KÉPEKET!

MARADJATOK TOVÁBBRA IS VELEM :)

ANITA

Apróságok teszik a szakácsmesterséget

Régóta vallom, hogy a főzés, a jól főzés a legapróbb trükkök tudományában rejlik. Nem igazán a daraboláson, vagy a mennyiségek kimérésén, hanem, hogy percre, másodpercre pontosan addig főzzük, süssük, amíg kell, akkor tegyük bele, akkor pirítsuk rá, akkor vegyük le a tűzről, annyit adagoljunk (pl. az egyes fűszerekből), amennyi éppen szükséges. És éppen ezért igaz, hogy gyakorlat teszi a mestert! Néhány tapasztalatomat szeretném még megosztani veletek ilyen téren az elmúlt hetekből:

Elsőnek is leírom a legújabb kedvencemet, a SZERECSENDIÓT! Nagyon megszerettem az ízét! És azt az ízt, amit pontos adagolása kihoz egy-egy ételből, vagy éppen hozzáad. Nagyon szeretem a különböző krémleveseket, ma brokkoliból csináltam és most már sosem hagyom ki belőlük ezt a fűszert! Mióta Hajni sütőtök-krémlevesébe beleszerelmesedtem - mely leves kerek, egész ízének egy legfőbb alkotója a szerecsendió - azóta nem tudok betelni vele :)

Maradva a krémlevesnél, többször próbáltam azt, hogy natúran és diétásan csak összefőzöm a hozzávalókat és a fűszereket és egyszerűen összeturmixolom a kész levest. De nem. Többet nem teszek ilyet. Bármily gazdagon van benne a zöldség és a fűszer, sosem lesz teljes így a leves íze. Bármivel fűszerezem, túlságosan zöldségíze marad. Kell bele a zsiradék. Kell bele az olajon pirított hagyma íze. Így hát eldöntöttem, hogy nem kísérletezem tovább és ezután újra a hagyma pirításával fogom kezdeni a krémleveseket is :)

Még mindig idevág egy kicsit, hogy azt is kipróbáltam, hogy a tejföl helyet - legtöbbször csak az volt a baj, hogy épp nem volt itthon :) - csak tejjel próbáltam valaminek lágyítani az ízét. De nem. Ez sem működik úgy, ahogy kell. A tejföl íze mindig selymesebb, krémesebbé és finomabbá teszi az étel ízét. Akkor is, ha be akarok vele habarni valamit.

És még egy tanulság, hogy a főzést, mint olyant, nem lehet megspórolni :) Volt, hogy utólag a forró ételbe még bele-beletettem valamit, amivel tuningolni szerettem volna és gondoltam, hogy még mindig olyan forró, biztosan jól elvegyül benne, és talán az anyag el is veszik, de az íz.. az íz csak az összefőzéssel lesz a megfelelő :)

+1 tipp: vettem sütő-főző margarint, gondoltam, talán egészségesebb, mint az olaj. Darálthúst pirítottam rajta rizses húshoz. És borzasztó lett az íze :( Köszönőviszonyban sincs az olajon készített pörköltével. Inkább majd sütibe elhasználom :(

Azt hiszem valami fontos dologra jöttem rá nemrég egy sétám során.. Ugye - főként fiatalon - mennyire nem szeretjük a sztereotípiákat, "örök bölcsességeket"? Ó, de maradi gondolatok. Majd én megmutatom, hogy kell csinálni. Azóta már más világot élünk.. És aztán, ahogy múlnak az évek, úgy telnek meg mégis egyre inkább tartalommal ezek az oly sokszor hallott, talán lázadásra ingerlő, ugyanakkor egyszerű kijelentések.. Bizony rájövünk, hogy tényleg az élet alapvető bölcsességei rejlenek bennük.. És hogy miért vetettük el, miért láttuk igaztalannak és igazságtalannak őket fiatalabb korunkban? Mert bizonyára ezeket a gondolatokat, észrevételeket, figyelmeztetéseket nem fiatalok találták ki már annak idején sem.. Hanem a meglett korú, sokat élt emberek, akik tapasztalataik és sok-sok megtörtént eset alapján jelentettek ki ilyen általánosításokat.. És addig nem is érthetjük meg ezek mélységét, míg magunk is hasonló utat be nem járunk..

Pl. A belső szépség sokkal fontosabb, mint a külső szépség.
Ne válasszunk magunknak társat nagy, akár generációnyi korkülönbséggel.
A bölcsebbek tudják, hogy az ellentétek talán vonzzák egymást, de együtt élni nem tudnak. Inkább minél több hasonlóságot keressünk egy másikban.
Jobb adni, mint kapni.
Azt tedd a másikkal, amit szeretnéd, hogy veled tegyenek.
A valódi boldogság nem egy másik embertől (életünkben való jelenlététől), anyagi javaktól vagy a karriertől függ, hanem alapvetően belőlünk, a saját kiegyensúlyozottságunkból ered / fakad.
Ha valaki önszántából elment, az már soha többé nem jön vissza..
Rend a lelke mindennek.
Nézett fazék sohasem forr föl.
A tiszta lelkiismeret a legjobb párna.
Barátok között is biztosabb, ha lepapírozzuk a dolgokat.
A szülők (általában) bölcsebbek a gyermekeiknél. Érdemes rájuk hallgatni.
Ha valamiről a környezetedben élők legnagyobb többsége azt mondja, hogy ne tedd, nem lesz jó neked, az elég nagy valószínűséggel úgy is lesz.


Biztosan Ti is tudnátok folytatni a sort! Van még ötletetek?

Hát tegnap sem egy mindennapi eseményen vettem részt :)

Csenki András barátom - aki rendezvények filmezésével foglalkozik - kért meg, hogy segédkezzek nekik hétvégén kicsit promotálni a stábot, méghozzá egy hastáncversenyen :) Vagyis a versenyzők a róluk készült profi felvételeket a helyszínen megrendelhették. Hát mit ne mondjak, különleges egy világba csöppentem! A táncversenyek titokzatos világába. Figyeltem az érkezőket, versenyzőket, a családokat, rokonokat. Látszott, hogy ki van már régóta benne ebben a műfajban, sokan ismerősként üdvözölték egymást. Ha valamiben, ebben sportban nagyon számít a külső, külön pontszámot ér, úgyhogy csodálatos sminkkel, hajkölteményekkel és káprázatos ruhákban érkeztek a hölgyek. Korántsem a magamutogatás volt a lényeg. A ruhák tényleg fantasztikusak voltak, csillogtak, ragyogtak, voltak varázslatosan szép kreációk. Többféle kategória volt, az amatőrtől a profikig, csoportok, idősek-fiatalok. Sokat beszélgettem a lányokkal. Tudjátok, engem minden érdekel :) És nem mellesleg a feladataim közé tartozott megszólítani őket. Különleges volt megismerni ezt a fajta táncot, aminek különböző válfajai léteznek. Hogy egy példát említsek - van amikor nem a klasszikus hastáncos ruhában van a hölgy, hanem egy tetől-talpig befedő, hatalmas köpenyszerűségben, így nagy szerepet kap a fej, a nyak, az arc és nem utolsósorban a haj mozgása. Ezt láthatjátok a képen is. Bár bevallom, az arab autentikus zenét már egy kicsit untam a nap végére :) De most eszembe jutott egy nagyon szép dal, igazából annak idején a csodás arab sminkek tetszettek meg benne, de aztán a zenét is szerettem hallgatni, megmutatom nektek is: http://smink.network.hu/video/egzotikus_vonasok/szexi_arab_szemek_
Egyébként bizonyára nehéz lehet megtanulni ezt a táncot, mert iszonyú összpontosítás, testtudat és rengeteg gyakorlás kell ahhoz, hogy ennyire tudjuk kontrollálni egyes izmok, testrészek teljesen különálló mozgását. Ennek a tudásnak a megszerzése pedig nagyon is előnyös vonása bármilyen táncnak. A mozgás, a mozgáskoordináció, a szép tartás, az erős tartóizmok.

De bevallom, én azért mégis közelebb érzem magamhoz a társastáncokat :)

Legfrissebb én

Hjaj.. Nem is tudom, megint hol kezdjem :)

Végtelenül kellemesen telik ez a hét, nem is kívánhatnék ennél szebbet, jobbat, többet.. Valójában semmi különleges nem történik, de engem a napok finom, csendes alakulása nyugtat meg leginkább. Nagyon jókat alszok, most már nyitott ablak mellett. Kitört a nyár! Mára is 23 fokot mondtak. Tegnap egy nagyot sétáltam a belvárosban, csak nekiindultam a jóidőnek és kitaláltam egy egészen új útvonalat, ami nem annyira érinti a nevezetességeket, mégis különleges és jól bemutatja a pesti belváros hangulatát. Úgy megörültem ennek, mindenképp szeretnék majd másokat is elvinni erre a körre :) Egy kis ízelítő. A Móriczról elindultam a Bartókon, át a Gellért-téren, majd a gyönyörűen felújított, hangulatos Szabadság-hídon át a Fővám-térre, aztán a Kálvin-térnél lefordultam a Kecskeméti utcába. Szépségesen átalakították mostanában ezeket a belvárosi utcákat. Új burkolat, növények, padok, bájos kis kiülős éttermek. Régen erre jártam a 15-ös busszal, még a Bankcenterhez, dolgozni. Most újrajártam ezt a szakaszt, megnéztem mi változott, milyen boltok tűntek el és mik vették át a helyüket. Elsétáltam az ELTE főépülete előtt, ki a Ferenciek-terére, majd a Váci utca helyett a Petőfi Sándor utcán mentem végig a Vörösmarty-térig. Onnan ki a Roosevelt-térre, az árkádok alatt fel a Deákra, onnan a téren át az Astoriára vissza. Régen nem jártam már a Gödörnél, rengetegen ültek kint a füvön és a lépcsős kávézó teraszán. Már majd egy éve annak is, hogy itt voltunk a Magyar Dal Napja alkalmából. Rohan az idő.. Aztán az Astoriánál visszafordultam a Rákóczi-úton, bekacsintottam a Semmelweis utcába, ahol csodálatos, hatalmas fák magasodnak és adnak romantikus hangulatot és ahol az a teázó áll, ahova egyszer egy arab orvos hívott állásinterjúra.. Visszasétáltam a Ferenciek-terére, vissza a Kecskeméti utcán, egészen a Fővám-térig, aztán persze már bementem a Nagycsarnokba is. Őrület, hogy itt mindennek legalább 50, ha nem 100 Ft-tal olcsóbb kilója, mint más piacokon, vagy a boltokban. Szóval vásároltam egy kicsit, zöldséget-gyümölcsöt, felvágottat, sajtot, darált húst estére a bolognaihoz.. Mindezt még lehet azzal fokozni, hogy a tovább a Kálvin-térről a Ráday utcán át, az éttermek utcáján át megyünk a Petőfi-hídhoz. De innen én már hazafelé a 47-es villamossal mentem. Mikor leszálltam otthon, még a Pajti Pékségbe beugrottam kenyérért. Éppen az a kedves kis eladólány, Nóri volt bent, akinek múltkor tanúskodtunk és nagyon érdeklődő volt. Úgy megörült nekem, a drága :) Kérte, hogy menjek be hozzá, kicsit erőt adni neki, megvigasztalni, mert nagyon rossz passzban van mostanában. Úgyhogy megegyeztünk a szombatban. Elviszem neki a legfrissebb folyóiratokat is. Sőt, lehet, hogy felkínálom a tanulmányozást, mert mondta, hogy vannak üres órái is napközben. Mindenhol hinteni kell a magot, mert sohasem lehet tudni, hogy hol lesz sikeres :) Ezt a kedves lányt otthon alig lehet elérni, mert szinte állandóan dolgozik. És lám, mennyire jól reagált a Biblia üzenetére!

Este még főztem egy jót, a Kláritól kapott, frissen eltett paradicsomszószból. Olyan színes tésztából, amit még anyu javasolt és tényleg nagyon finom :)

De szerdán is csodás napom volt! Reggel útnak indultam babázni Rékácskához, aztán mentünk vele szolgáltba is, el is aludt a mama hordozójában útközben és nagyon eredményes volt a szolgálat. Beugrottunk abba a játszóházba is, ahova még múlt hónapban vittem néhány friss, családdal kapcsolatos folyóiratot, mivel a területemhez tartozott. Akkor egy fiatal apuka volt bent, mondta, hogy a feleségével vezetik a központot. Most a feleségével találkoztunk, aki szintén szívesen elfogadta az áprilisi számokat :) Aztán Nórikámmal ebédeltünk, utána még vele is mentünk szolgálatba, beugrottunk Ratkai Erzsikéékhez közben, ahol kisvártatva előkerült a tejszínhabos kávé és mellé túrós rétes :) Hmm, de fincsi volt! És még délután beugrottam Petrik Editet is meglátogatni. Szegénykém elég rossz állapotban van, testileg és lelkileg is. Lett egy komoly betegsége és kórházban is volt. Most hetekig táppénzen kell otthon pihennie :( Éppen Kelec Piroska is nála volt és így hárman átbeszélgettük a délutánt. Nagyon kellemes volt! Piroskát is sokkal jobban megismertem és ennek őszintén örülök. És legalább Editke sem otthon szomorkodott magában. Ő olyan sokat adott már nekem, most rajtam a sor, hogy támogassam..

Igen, szeretem a nyugalmat, a békét, a rendszerezettséget. A szolgálatot, a testvérek társaságát, a barátságok elmélyítését. Ezek azok, amik boldogsággal, elégedettséggel, belső békével és nyugalommal töltenek el..

De itt az idő újra többet mozogni is :) Már szervezzük a biciklitúrát! Idén még több erőfeszítést fogok tenni, hogy másokat is be tudjak vonni az általam kedvelt tevékenységekbe.

Azon is sokat elmélkedem, hogy ha úgy alakul, hogy valóban több lesz a fizetésem, akkor hogyan és legfőképp mire költöm majd a pénzt. Szeretném most már máshogy csinálni ezt, mint néhány éve. Akkor ugyanis még más dolgokra volt szükségem és az is jó, hogy azokat megvettem. De azóta én is változtam és a preferencialistám is. Mindenképpen többet szeretnék költeni másokra. És élményekre is. Most nem anyagi javakra vágyom, hanem élményekre, tapasztalatokra. Utazásra, programokra. Aztán finom ételekre, jó alapanyagokra. Kényelmes lábbelikre, amikben sokat mászkálhatok :)

Szóval nem panaszkodom, mert a lelkemnek most nagyon jót tesz a napsütés, a zöldülő és virágzó természet és a nyugodt napok :) Igazi luxus ez a néhány hét..

Péntek reggel van. Sári ébreszt. Tudtam, hogy mégis be kellett volna állítani a mobilt, mert sokáig fent voltam és reggel még hajat is akartam mosni. Hát igen, a Constumára megyek, muszáj csinosnak lenni, már nem akartam feltűzni a hajam. Szóval sebtiben nekiálltam a hajmosásnak és az egyéb készülődésnek. De kisvártatva kaptam a telefont, hogy negyed óra múlva legyek a Móriczon. Én meg ott álltam törölközőbe csavart hajjal. Mondtam, hogy nem fog menni, kell még idő. Úgyhogy Zsolt ment tovább nélkülem, de legalább kiderült tőle egy rövidebb útvonal, a 37-es villamossal, a Blaháról. Na, gondoltam, onnan még úgysem mentem soha villamossal, legalább megismerek egy újabb útvonalat :)

Azért végül csak elkészültem. Élre vasalt nadrág, csinos blúz és persze frissen mosott haj :) Csináltam a napra két szendvicset, meg betettem egy kis kekszet. A buszmegálló felé pedig még Zsolt kérésére vettem neki egy másfél literes ásványvizet. Irány a Blaha. Hát, a villamosmegálló nem mondhatnám, hogy egy szívderítő hely. A Népszínház utcán már nagyon érződik a nyolckeres hatás. Már vagy a negyedik 28-as ment el, mire végre jött egy 37/A-s villamos is. Volt ott a megállóban egy lány, olyan testvérnősen nézett ki. Bájos kis virágos szoknyája volt, halványrózsaszín harisnyával és világosszürke kis bőrkabáttal. Kis balerinacipő, egy szintén virágos mintás fehér kendő. Sose vennék fel rózsaszín harisnyát, de ebben a szettben kifejezetten tetszett. Igazi kis tavaszi összeállítás volt, nagyon bájosan állt a viselőjének. Éppen ezen merengtem, mikor befutott a villamosunk, de a táblán a megálló között nem láttam a Hungexpót, úgyhogy inkább megkérdeztem a villamosvezetőt, hogy hol is kell leszállni. Kedves fiatal fiú volt és mondta, hogy majd segít, de a Pongrácz úti lakótelep nevű megálló lesz a miénk. Zötykölődtünk át nyolcadik kerületen. Még sosem jártam ezen a tájon. Láttam a Fiumei úti temetőt is. Legalább is kívülről. A fal mentén öreg, düledező kripták álltak. Arra gondoltam, hogy az utódok már mennyire nem törődnek, talán már nem is tudnak ezekről a családi emlékművekről.. Hogy valójában ennyit ér egy már nem élő embernek emléket állítani.. Biztos azért járt ez a fejemben, mert a héten a feltámadás volt a téma a bibliatanulmányozáson.. Hmm.. Jó ez a párizsis szendvics.. "A Pongrácz úti lakótelep következik.." Hirtelen kizökkentem a gondolataimból és elkezdtem elcsomagolni a szendvicset és képzeljétek, mielőtt befutottunk, a vezető el kezdte magyarázni a mikrofonba, hogy akik az Expóra mennek, melyik járdán, pallón menjenek, aztán át a susnyáson, le a dombon.. de inkább kövessük a tömeget, az a biztos. Aranyos volt :) És így is tettem..

Végül a főkapun mentem be, ahol tavaly is, aztán a belépőrendszernél már ott várt Zsolt egy belépőkártyával. Ahogy mentünk át, minden hasonlított a tavalyi kiállításra. Arra gondoltam, hogy hihetetlen, hogy már egy éve voltam itt.. Beléptünk az OtthonDesign kapuján. A stand is közel ugyanott volt, mint tavaly. Szépséges tolóajtós szekrényeken, pezsgőfürdőkön és és kristálycsillárokon át vezetett az utunk.. Aztán megismerkedtem az LG-Hi-macs régióigazgatójával is. Két ötletet is megvalósítottak a Jövő Konyhájából, az egyik volt a pultunk. Azon volt egy színpaletta is. Prospektusok és némi zöld. Aztán volt egy csíkos konyhapult is, amin egy patronos kávéfőző automata is állt. Meg kihoztak néhány bájos makettet is :) Ez nagyon jó ötletnek bizonyult, mindenki szerette, sokakat odavonzott. Szóval jöttek az emberek, beszélgettünk, mutogattunk, magyaráztunk és bájologtunk :) Legalább is én, Zsoltnak ez nem igazán megy :) Elröpült az idő, hamar délután lett, el is fáradtam.. Négy óra után indultam végül el. Futottam egy gyors kört, hogy legalább néhány standot lássak még, de sietnem kellett, mert este összejövetel volt.. Kimentem a 100-as buszhoz, álldogáltam is ott egy darabig, de óriási dugó volt, természetesen a busz is rengeteget késett. Így hát visszamentem újra a villamoshoz. És mikor a felüljárón mentem át, jött is egy, így futni kezdtem oldalt, a vékony pallón. Találtam is egy nagyon élethű képet! Alattunk vasúti sínek futottak. Egyszer csak csattanás és hátrafordultam futás közben. Egy idősebb úr nyújtott a telefonomat, de mondta, hogy fussak, fut ő is. Kikaptam a telefont a kezéből és felugrottunk mindketten a villamosra. Aztán egymással szemben ültünk le. Nem győztem hálálkodni. Bele sem mertem gondolni, mi lett volna, a ha telefon leesik a híd alá.. Brrr.. Ahogy látjátok a képen, irtó mázlim volt! Néhány karcolással megúszta a telcsim a dolgot.. De így beszélgetésbe elegyedtem a megmentőmmel. Nagyon érdekes beszélgetés volt, úgy egy 15 perc alatt egész sok mindent elmeséltünk egymásnak. Különleges, hogy milyen ismeretségek jönnek az ember életében, a véletlen folytán.. Visszaértünk a Blahára. A kedves úr kezet csókolt és elváltak útjaink.. Felugrottam a 4-es villamosra és irány haza, készülni az összejövetelre!

Most is sokáig maradtam, sokat beszélgettünk, babáztam és végül a nagy esőben még sikerült egy sofőrt is szerezni, aki egy családot és engem is hazavitt.. Mindent összegezve jó kis eseménydús nap volt :)

Sokszor azt sajnálom, hogy akkor tudok csak ide írni, mikor időm engedi és nem olyankor, mikor valahol, hirtelen megrohannak a gondolatok. Olyankor mindig próbálom megjegyezni, hogy hú, ezt meg azt majd leírom a blogban, de aztán valahogy mégis elfelejtem a jó kis következtetéseimet :( Aztán meg arra gondolok, hogy jaj, most már kéne valamit írni majd és akkor meg úgy érzem, hogy csak olyan sablonos dolgok jutnak eszembe és nem tudok tényleg őszintén fogalmazni. Hogy valami visszatart, mikor nyílt és egyenes akarok lenni.. Ki kéne iktatnom a backspace-t mikor ide írok :)

Szóval túl vagyunk egy kellemes hétvégén Orfűn :) Bár az idő nem volt kegyes hozzánk, de azért sétáltunk egyet még szombaton. Le a tóra, a kutyussal. Vasárnap volt Laci jelnyelves nyilvános előadása a pécsi csoportban. Nagyon ügyes volt, igazán büszke voltam rá :) Végül én is maradtam a kertvárosi gyülekezetben és a végén egy nagyon jót beszélgettem Monostori Szandival. Valahogy úgy egymásra találtunk hirtelen a gondolatainkkal, problémáinkkal, világnézetünkkel. Nagyon érdekes érzés volt és egyben nagyon kellemes is, mikor rokonlélekre talál az ember :) Meg is beszéltük, hogy kapcsolatban maradunk.

Most éppen nem dolgozom. A Getro-nál véget ért a pályafutásom, de az Origónál még nem kezdődött el. Remélem, hogy az sem várat már sokat magára. Sajnos a másik cégtől még nem jött egyelőre visszajelzés, ami engem érintene.. A kedves kollégákat fájó szívvel hagytam ott, de az állandó csicskáztatás nem hiányzik egy kicsit sem. Addig is kihasználom ezt a pár napot feltöltődésre, tanulásra, szolgálatra. Jó érzés egy kicsit újra a magam urának lenni, hogy szabadok a napjaim és tervezhetem, amit szeretnék :) Jut eszembe, ha emlékeztek, a Jövő Konyhája pályázattal sokat dolgoztunk Zsolttal még a télen. Most eljött az ideje a Construmának, ma nyitott és pénteken kimegyek egy kicsit Zsolttal, segíteni, hostesskedni. Egy kis kimozdulás, rendezvény és némi zsebpénz is :)

A gondolataim mostanában elég csapongóak tudnak lenni, nagyon-nagyon tudatosan próbálok nem aggodalmaskodni, hanem könnyebben venni a dolgokat. Folyton arra gondolok, hogy szobabicikli meg hintaszék, amivel nem jutok előrébb :) Ha megtettem a magamét, akkor türelemmel kell lenni, bármennyire is nehezemre esik néha.. Csak azt sajnálom, hogy mostanában zaklatottak az estéim és sokszor, sok időre felébredek, forgolódom, emésztenek a gondolatok és ezek beleszövődnek az álmaimba is elég gyakran. De ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni sajnos. Igyekszem jól élni a mindennapokat, terv szerint haladni a teendőimmel, rendet tartani itthon, beosztani jól a pénzt - ezek mind megnyugvást adnak. Nagyon várom már a jó időt, hogy kint is tudjunk újra mozogni és úgy érzem, nekem az alvásigényem is elég nagy. A minimum a 8 óra, de inkább több. Erre is igyekszem figyelni.

Ja, és még valami :) Nagyon megszerettem a Downtown Abbey-t :) Ti is nézitek??

Nagyon rákattantam most erre a frufrus témára :) Hihetetlen, hogy Zooey Deschanel sűrű frufrujából és hajából mi mindent ki lehet hozni! Nagyon tetszik :) A frufrut azért szeretem, mert nekem elől a hajam, ha hosszú, csak úgy lóg, vagy a fülem mögé tűröm, nem nagyon tudok vele mit kezdeni. De egy hosszabb frufruval egy csomó mindent lehet variálni és ha összefogom a hajam, még akkor is lesz egy frizurám :) De még fel is lehet fogni, hogy szabad legyen a homlok, ha úgy tetszik. Az már biztos, hogy mivel elég sok hajam van, ezért még ha meg is szedik, akkor is nagyon dús lesz még a középrövid hajam is, szóval ezt is figyelembe kell vennem frizura vágatáskor. Hogy otthon mennyit kell majd bíbelődnöm vele, hogy úgy álljon, ahogy szeretném. Azokat a frizurákat szeretem, amik otthon minimális munkát igényelnek, de mégis sokféleképpen tudom feltűzni, elcsatolni, összefogni, bodorítani, egyenesíteni - mindezt percek alatt. Tetszenek a világosabb csíkok is a frufruban és az arc körül. Nézegess te is ihletadó képeket :)


Ez egy galéria a Zooey frufrus frizuráiból:

http://www.retikul.hu/kencefice/zooey_deschanel_frufrus_frizurai


Ez pedig variációk hosszú frufrura:

http://www.retikul.hu/kencefice/frizuratippek_frufrunoveszteshez

Yanni - Chloe & Nathan duett

Yanni és Én..

Kedves Olvasóim!

Újra jelentkezem :) Ismét túl vagyunk egy hosszú hétvégén, ami nekem most kimondhatatlanul jól esett.. Sára hazautazott. Így én jobbára egyedül töltöttem az időt és ez valahogy annyira megnyugtató volt. Csendben, békében ellenni otthon.. Mintha helyre kerültek volna bennem dolgok. Tényleg nyugodtabbnak, kipihentebbnek, pozitívabbnak érzem magam. Kitakarítottam, főztem, mostam, este sokáig filmeztem és kedvemre énekelhettem egész nap :) Hétfőn még a nap is kisütött, úgyhogy csavarogtam egy kicsit a városban és a Jászain meghívtam magam egy mekis kapucsínóra.. Ez az utolsó hetem a Getronicsnál, mert április 8-ával felmondtam. Úgy néz ki, hogy origós alkalmazott leszek, de ebben még mindig nem vagyok egészen biztos. A másik ajánlat is talomban van, a VIP-phone-tól. Szóval várom, hogy mi lesz. Várom és újra készülök rá, hogy fontos döntést kell hoznom. De most valahogy nincs bennem semmi aggódás a jövőre nézve. Úgy lesz, ahogy lesz. Arról teszek, hogy valahogyan pénzt keressek!

Közben voltunk egy felejthetetlen Yanni koncerten a múlt héten! És bár Yanni egy egyszerű kis show-t tervezett / hozott Magyarországra és elmaradt a fergeteges koncertélmény, amire számítottam, ráadásul nagyon fájlaltuk, hogy olyan messze vagyunk tőle és küzdőtéren lévő igazi rajongóktól, azért nagy élmény volt őt látni-hallani élőben! Mindig hálás leszek Editnek a lehetőségért, no meg az EON páholyos, ingyenjegyért :) Azóta is a bűvkörében élek és ismerkedem az általam még nem ismert albumaival, fellépéseivel és az ő jelenlétével.. Úgy érzem, mintha szeretném megismerni őt, mint embert. Mennyi élménye lehet, ahogy beutazta koncertjeivel szerte az egész világot! De a wikipédián azt írták, hogy még neki is volt egy depressziós időszaka, amikor eltűnt a világ szeme elől egy jó időre.. Mutatok nektek képeket az Arénás helyünkről :)

Közben epedve várjuk a jó időt, ami néha-néha már megmutatja a magát egy kis napsütés erejéig. A hó, ahogyan jött, úgy el is tűnt. Szerencsére.. Az én kis jácintom, ami elakadt a fejlődésben, a napos és hűvöskés konyhaablakban újra növekedésnek indult :)
Mostanában is sok életszakaszon sikerült átlépni, áthaladni, úgy érzem. Bizonyos korlátokat elhagyni. Olyan különleges, hogy az ember lelkivilága így változik magától. Mintha egy külön személyiség lenne, amit sok szempontból nem tudok befolyásolni, mert magától változik, alakul évről-évre. Próbálok erőltetni, siettetni dolgokat, de mégis úgy érzem, hogy mindennek megvan a maga ideje és megbeszélem magammal, hogy a szívem még nem akar engedelmeskedni az eszemnek, de ezzel nincsen semmi baj. Hogy nem haladok dolgokkal, mert nem rajtam múlik. Csak egyszerűen nem megy. Nem engedi a lelkem.. Szeretném az elmúlt hosszabb időszak zaklatottságát magam mögött hagyni. Szeretnék tudatosan nyugodtabb és pozitívabb lenni. Türelmesebb. Magamhoz, de legfőképp másokhoz. Azt veszem észre, hogy a harciasabb énem kezd felülkerekedni rajtam és egyre többször cselekszem ösztönből, amit nem szeretek. Szeretnék kicsit elmélyültebb lenni, többet hallgatni, elmélkedni, pihenni.. Szeretnék azért többet keresni, mert olyan sok mindenkit szeretnék most megajándékozni. Annyi ajándékötletem van! Elhatároztam, hogy később többet szeretnék költeni másokra, mindenképpen!

Frizurában most valahogy ragaszkodom a vöröses barnához és a félhosszú hajhoz. Na de ez is miért van.. Hát nyilvánvaló. Mert nem akarok olyan lenni mint régen. Olyan, amilyen akkor voltam. Meg akarom mutatni, hogy más lettem azóta. Mert tényleg így van. Erősebbnek szeretnék látszani. Mert tényleg így van. Felnőttebbnek, komolyabbnak akarok látszani. Mert tényleg így van.. Egyébként meg valahogy megszerettem a sűrű, amolyan Zooey Deschanel-es-es frufrut :) Jól megnőtt, egyszer középre fésültem és csodák csodájára tetszik :) Végre ez is valami új. Valami kicsit vadócosabb. Már csak egy igazán jó hajfestéket kellene találnom..

No de akkor jöjjenek a képek :)