Azon a szakaszon, ahol minden nap elsétálok a munkahelyemre, egy nagy telken rengeteg épületet lebontottak az elmúlt napokban. Bizonyára új beruházó megvette a telket és új épületeket húznak majd fel. Mostanra elszállították minden bontási törmeléket, letisztították a terepet, sőt az új épület alapjait is elkezdték kiásni. És milyen érdekes, a telken álló nagy fákhoz nem nyúltak. Az alapok úgy lettek megásva, tehát eleve úgy készítették el az építési terveket is, hogy figyelembe vették hol állnak a fák és az épületek körbeveszik majd őket. Így a facsoportok most kicsiny szigetekként magasodnak ki a terep síkjából. Különleges látvány..

És amiért mindez elgondolkoztatott az az, hogy vajon mitől is annyira értékesek ezek a fák. Hiszen zöldet bármikor vehetnének, ültethetnének az új vállalkozók is. Csakhogy ezek a fák már nagyok. Nyilvánvaló, hogy hosszú évekbe telik, mire ilyen méretűre megnő egy fa. Tehát az érték nemcsak a szépség, hanem az idő is. Hogy értékesebbnek találjuk azt, amiről jól tudjuk, hogy hosszú ideig kell, kellett várnunk rá, akár éveken át.. És azt hiszem ez átvitt értelemben mindennel így van. Milyen kár, hogy manapság mindent azonnal akarunk, semmire nem akarunk várni. Talán az anyagi értékeinket és az emberi kapcsolatainkat is sokkal többre becsülnénk, ha megadnánk a módját az idejét és a megfelelő tiszteletet, ha tudnánk önuralmat és türelmet gyakorolni, míg a megfelelő időben el nem érjük vágyaink tárgyát..