Ma még két meglátásra jutottam..
Az egyik, hogy a bosszúnál sokkal édesebb, ha az ember képes békésen, alázatosan és szeretetteljesen bocsánatot kérni és helyreállítani a talán megromlott viszonyt, hangulatot. Százszor több jó érzést ad és büszke vagyok magamra, ha sikerül! A büszkeség a legrosszabb tanácsadó. Azt is meg kell érteni, hogy nem lehet, hogy mindig, minden jó legyen. Hogy folyton érvényre jusson az, amit én igazságosnak érzek. Hogy mindig én legyek a kedves, szerethető kolléga / barát / testvér stb. Van, amikor nem lehet mást tenni, mint engedni és megpróbálni elfogadni a helyzetet. Vagy vállalni a konfrontálódást és azt, hogy mások elégedetlenek velem. És ebből tanulni és lenyelni és továbblépni..

Aki felettem áll, testben, lélekben és főképp szellemben.. Ez talán mindennél fontosabb. Azonnal vonzónak érzem, ha egy férfi azontúl, hogy vonzódást mutat irántam, máris igyekszik megérteni és szinte belelát a fejembe. Még az se baj, ha rögtön meglátja a gyengéimet :) De ha megérzem az egyértelmű szellemi fölényt, ami humorérzékkel vagy akár némi finom iróniával van fűszerezve, az már félsiker ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése