Kedves Olvasóim!

Újra tavaszodik.. A megújulás, újjáéledés időszaka ez..

Guiletta tehet igazából róla.. Ettől az évtől sokat gondolkodtam, hogy mitévő is legyek a blogommal.. Úgy éreztem, sok mindent elmondtam, elmeséltem, (ki)adtam magamból, aminek nyoma maradt itt, az interneten, a kitörölhetetlen és végtelen virtuális világban. Nem kis felelősség ez.. Mostanra majd 2 évig követhette életem alakulását, aki velem tartott.. S aztán eljött az a pont, hogy bezárni vágytam már a közlési csatornát. Kicsit kifogytam a mondanivalóból, úgy éreztem, kezdek lassan közhelyessé válni, nehéz időszakokon mentem keresztül, amiket át kellett élnem és le kellett zárnom. Magamban..

Eltelt 3 hónap és emelt fővel mondhatom, hogy mint harcos városi amazonhoz illik, megküzdöttem az elemekkel, önmagammal, szívemmel-lelkemmel, s mostanra eloszlottak a viharfelhők.

Edzettebb és céltudatosabb vagyok, mint korábban bármikor. A fájdalmak új leckékre tanítottak meg.. Nincs múltbanézés, évődés, gyötrelem. Úgy van minden, ahogy lennie kellett. A jövő van, a célok, és én. Harmincévesen. Talán későn érő típus vagyok és minden állomásra kerülőúton jutok csak el az életben, de már megszoktam és nem bánom, hogy így van :)

Minden múló napot és évet értékelek. Izgalommal várom a további fejleményeket. Úgy szívom magamba az aktuális történések testi-lelki tanulnivalóit, mint a szivacs. Gyermeki rácsodálkozásom és kíváncsiságom semmit sem csillapodott, sőt! Belevetem magam bármibe, amiből újat tanulhatok, amit akár csak egyszer is láthatok, hallhatok, tapinthatok, érzékelhetek - átélhetek. Vizuális emberként nagyon vágyom az ingereket. Nagyra értékelek minden új ismeretséget, barátságot. Az emberi kapcsolatok az éltető elemeim. A beszélgetés, a gondolatcsere, a tanulás. És a gyorsan változó és intenzív ingerek feldolgozása. Magányos elmélkedés, a fejemben örök fogalmazás, mintha egy képzeletbeli könyv oldalait írnám, lapozgatnám. Mintha mesélő levelet fogalmaznék. Mintha egy közeli, ám mégis távol élő barát vagy éppen születendő gyermekeim számára gyűjteném az emlékeket, tanulságokat..

Mostanában folyamatosan projektekben gondolkodom. Szeretem ezt a szót, ezt a fogalmat. Volt ez a munka-projekt, most lakás-projekt van, vagy éppen fotó-projekt. Fotóban sem "a fotó" érdekel, hanem sorozatok, projektek. Újfent belevetettem magam az ezirányú fejlesztésbe. Új tervek fogalmazódtak meg bennem az elmúlt hosszú időszak után / alatt, amíg nem emeltem keresőt a szemem elé.. És a technikával is jobban foglalkozom. Meg az utómunkával is.. Tetszenek a divatos témák, az aktuális trendek, irigykedve nézem, aki ezekben kiteljesedik és magas fokon űzi. De az én utam valahogy mégis más.. Másról, máshogyan akarok mesélni.. Guiletta Giuccardi tehet igazából róla, hogy újra itt vagyok és mesélek.. Új szokást vezettem be az utóbbi időben. Olvasok, olvasok és olvasok. Főként szépirodalmat. Lefekvés előtt, villamoson, buszmegállóban, mindenhol.. Nagyon jól esik. Könyvesboltokat járok, fülszövegeket böngészek és listára veszek könyveket. A múltkor a Kálvin tér közelében egy lassan langyosodó kora tavaszi estén egy könyvesbolt előtt 100 Ft-ra leárazott könyvekbe botlottam. Kellemes zene csalogatott közelebb na meg az olcsó ár :) Kezembe fogtam, megszagolgattam a régi köteteket.. Egyen megakadt a szemem: Székely Júlia - A Halhatatlan Kedves. Nem volt fülszöveg, ellenben volt 500 oldal apró betűkkel. Izgalmas kalandnak bizonyult, hogy felfedezzem ki is lehet ez a Halhatatlan Kedves. És mindezt egy kávé áráért megtudhatom. Megvettem a könyvet és nagy-nagy beleéléssel olvasom. Reggelente a villamosan olyan, mintha egy folytatásos sorozatot néznék. Nagyon szeretem a stílusát és a téma is érdekes. Nem árulom el miről szól - nézzetek utána ;) Hát így ismeretem meg Guliettát. A regénybéli szépasszonyt, aki szenvedélyesen szeret mesélni és meséket hallgatni.. És akkor azt éreztem, hogy én is ilyen vagyok - és újra mesélni szeretnék!

Mesélni tartalmas meséket. Impressziókat. Felvillanó érzéseket. Elmémen keresztülfutó gondolatokat..
Andrással újabb és újabb világokba csöppenek. Filmezni járunk. Ma voltunk az egy hete frissen felújított, csodálatosan szép Vigadóban. A Magyar Örökség Díj díjátadóján. Régi rendszerből jött, évtizedes eszmékhez ragaszkodó, hagyománytisztelő idős emberek világában jártunk.. Csodás vizuális inger, ami az elragadó épületet illeti.. Nemrég olvastam róla, hogy a századeleji legfelsőbb körök fő szórakozóhelye volt ez az épület. Bálok, estélyek, nagy megismerkedések, párválasztás, politika színhelye.. Ahogy lassan lépkedtem a díszteremhez vezető, vörös szőnyeggel borított lépcsősoron és szembetalálkoztam egy óriási tükörrel, mintha egy filmben lettem volna, elképzeltem, amint hatalmas, abroncsos szoknyás hölgyek közlekedtek itt, karjukon csokornyakkendős, frakkos úriemberekkel.. De eszmei értéke volt annak, hogy ezek az éltes, sokat tapasztalt, kedves idős emberek megálltak az asztalomnál egy-egy szóra. Meséltek nekem, beszélgettünk.. Például megismertem Jávor Zoltán írót, aki többek közt a csodálatos és gyönyörű színésznőről, Szeleczky Zitáról írt könyvet. Még elérhetőséget is cseréltünk :) Egy másik kedves író nekem ajánlotta finoman udvarló, bájos kis 4 soros versét :) Eztán a hármas kis forgatóstábunk csapatépített a Kalotaszegi út sarkán lévő pizzázóban. Végül alulmaradtam a pizzaevő versenyben, de régen mulattam ilyen jól, mint a mai társaságban :)

Egyébként - ez már mellékes információ - a Virtuális Erőmű Program Nonprofit Kft-nél találtam meg a helyem projektasszisztensként. Úgy néz ki, életem eddigi legjobb munkahelye elé nézek..

Szóval mesélni fogok Nektek! Akkor, mikor lesz mit! Mikor lesznek impressziók, felvillanó érzések, keresztülfutó gondolatok. Szabatosan, vagy tőszavakban, ahogy a mondanivaló és lelkem megkívánja!
Remélem újra visszataláltok hozzám és itt maradtok merengeni, feltöltődni..

Tavaszodik, új programok várnak. Szabadtéri események, fesztiválok, koncertek, baráti beszélgetések. Legközelebb, úgy tervezem Mikiről mesélek nektek..

Jó éjszakát Mindenkinek!