Ha valamit sikerült megtanulni ennyi életidő alatt az az, hogy az életünk általában nem úgy alakul, ahogy terveztük.. Nem akkor, nem ott és nem azokkal (a fajta) emberekkel, akikkel terveztük. Sőt, még magunktól sem azt kapjuk, amit vártunk. A körülmények, amikbe kerülünk, nagyon meghatározzák az életünk sodrását. De bárhogy is legyen, a mi döntéseink vezettek ahhoz, hogy úgy alakuljon, ahogy alakult. Akkor is, amikor döntöttünk és valamibe belevágtunk és akkor is, mikor valamit nem / mégsem tettünk meg...
Egy ember iránt is kétféleképpen mutathatunk szeretetet: azzal, amit megteszünk érte és azzal, amit nem teszünk meg miatta.
Szóval ha visszanézünk, már kár sopánkodni. Akkor és ott talán helyesnek ítéltünk dolgokat, míg később beláttuk, hogy nem abba az irányba akarunk menni. A legrosszabb talán az, mikor egy döntést ugyan helyesnek ítélünk, mégsem érezzük tőle / a helyzetben jól magunkat. Sosem szeretnék olyan döntést hozni, ami miatt / amivel kapcsolatban belül valójában bizonytalan vagyok. Főleg nem akkor, ha ez egy, akár életre szóló döntés.. Biztosan vannak olyan körülmények, amikre nincs befolyásunk, de legyünk őszinték - tényleg leginkább mi tartjuk kézben a saját életünket és ez nagyon-nagy felelősség! Nagy felelősség jól csinálni! Mert mások élete és boldogsága is függ a mienktől. És mert akár mindent tönkretehetünk, ha nem jól csináljuk. Fontos belátni a hibáinkat és fontos érte felelősséget is vállalni. Az életben éppen az a szép, hogy rugalmasan alakítható. Nincs az a helyzet, amin ne lehetne valahogyan változtatni, ha az nekünk nem jó. Mert az élet gyakran tényleg nem úgy alakul, ahogy vártuk, ahogy terveztük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése