Szervezésben és logisztikában,

A nők olyanok mint egy (szirénázó) mentőautó!

A férfiak pedig olyanok, mint egy lovaskocsi......

:)

Valami hasonlóságot fedeztem fel a vidéki és a városi élet között, ami egyszerre mutatja meg a kétféle élet közti különbséget is. Most főleg a szüleimre gondolok.. Az emberek kb. ugyanabban az órában teszik ugyanazt, csak eltérő napszakban.
Vásárlás: 8-9, beszélgetés, főzés, étkezés: 10-12. Csak a vidékiek ezt délelőtt teszik meg, a városiak meg este, vagy inkább éjszaka.. Fáradtan, kimerülve, a napi stressz és rohanás után. Nekünk, városiaknak nincs más választásunk, de biztosan jó ez így? Egyre többször teszem fel ezt a kérdést magamban, mikor a HÉV-en elnézem az arcokat, mikor muszáj bemenni egy plázába vagy simán csak vezetni kell a belvárosban.. Hogy nincs igazán nyugalmunk, nyugodtan esténk és éjszakánk. Idegesek vagyunk a forgalomban, a tömegben, a munkahelyen és persze, hogy végül otthon is.. Az is lehet, hogy simán csak öregszem :) és ahogy már korábban is írtam, járom én is ugyanazokat az utakat, mint más.. Úgy látom az 1 évvel ezelőtti bejegyzésemben is valami hasonló szerepelt :) Sok éve az jelentette az önállóságot, hogy elhagytam a családi házat, városba költöztem és alkalmazottja lettem egy nagy multi cégnek. De ahogy múlt az idő, ez a folyamat elindult visszafelé.. Elvágyódtam a nagy cégtől saját vállalkozásba, elvágyódtam a panelból társas- vagy inkább családi házba és most már vágyódom a városból vidékre is.. Most már az az önállóság, hogy ezt hogy vigyem véghez! Hogy álljak a magam lábára, hogy hogyan alapozzam meg a saját jövőmet, lakhatásomat, házamat..

Felemelő érzés, hogy mindezekért már nem kell egyedül küzdenem! Megtanultam elengedni az önállóságot és kezdem felfedezni lassanként és finoman a párkapcsolat megannyi ízét és zamatát! Először túl nagy elánnal vetettem bele magam, mint aki jóideje édességre vágyik és azonnal befal egy tortát, amint az a közelébe kerül, de mára megtanultam, hogy így túl hamar telítődöm és utána már nehezebb újra élvezni a dolgot. Pedig az továbbra is ugyanolyan jó, csak mindent mértékkel kell élvezni! Kóstolgatni, ízlelgetni, adni belőle másnak, félretenni, másnap újra örülni, esetleg tenni rá egy kis tejszínhabot, vagy inni mellé egy kávét.. Egy kapcsolat szerintem így lesz igazán élvezetes, napról-napra, hétről-hétre, lassan fedezni fel az újabb és újabb dolgokat a másikban, hagyni, hogy ami tetszik, amit értékelek, az kiteljesedjen bennem és elmélyüljön a másik iránt! Elmélkedni. Az emlékeken, érzéseken, benyomásokon, pillanatokon, öleléseken és érintéseken.. Hangokon és illatokon. Elrakni a mozijegyet, kiszárítani a rózsát és berakni azt a zenét.. És persze táncolni rá :)

Szóval az igaz szerelem nem gyorsvonat...