Nevelő

Nagyon szeretem Pál apostolnak azt a rövid megfogalmazását, hogy a "(Mózesi) Törvény Krisztushoz vezető nevelőnk lett". Olyan jól összefoglalja ez mindazt, amiért a Törvényre szükség volt. Mint egy nevelőre, aki éveken át hasznos feladatot végez, sok mindenre megtanít, de a megbízatása egy idő után lejár, mivel munkája eléri a célját. Elvezet a felnőttkorig, az érettségig..

Azon gondolkodtam el, hogy ez egy hasznos gondolat lehet nekem átvitt értelemben a kapcsolatok terén. Hogy mindaz, amin eddig keresztülmentem, egyfajta nevelés volt, hogy amikor elérkezem a végcélhoz, a megfelelő emberhez, addigra kellő módon felkészült legyek. És talán éppen akkor fogok valóban nyugtázva visszatekinteni, hogy mi mindenre voltak hasznosak az elmúlt évek, a maguk boldogságával és csalódásaival együtt is.. Hogy nem tudtam volna bölcsen eltalálni a megfelelő emberhez mindezen tapasztalatok nélkül és anélkül, hogy az egyes szeretett személyek ne engedtek volna el, vagy ne tereltek volna tovább.. Éppen abba az irányba, ahol majd megtalálom azt, akire tényleg valóban vártam és aki igazán boldoggá tesz.. Igazából nem is tudom azok helyébe képzelni magam, akik nem mentek keresztül többször ilyesmin, mert így annyi érzésről és tapasztalatról lemaradtak. Hogy mondjuk elsőre sikerült és kész. Ezt el sem tudom képzelni. Hogy az úgy milyen lehet. Ahhoz az érzéshez képest mikor századjára végre megtalálom, akit kerestem és akkor őt mindennél jobban értékelem.. Azért is elmélkedem ilyesmin, mert hosszú-hosszú idő után végre újra van, aki megmozdított bennem valamit és felfigyeltem, kíváncsi lettem rá. Igaz, hogy gyakorlatilag egy lehetetlen sztori, de mégis olyan jó újra érezni ezt a bizsergést, hogy minden nap eszemben van és azon mélázom, vajon hol s mikor fogunk legközelebb összefutni :))  Ráadásul ő is olyan, akit elsőre nemigen vettem észre, csak később figyeltem fel rá.. Jó érzés, hogy újra nyitott tudok lenni, hogy az élet tényleg megy tovább és én sem maradok mindig ugyanott. Hogy előbb-utóbb minden érzés változik, a dolgok elcsitulnak, elrendeződnek és újak veszik át a helyüket.. Új benyomások, új emberek, új érzések.. Ami friss, tiszta, borzongató, érdekes és magával ragadó.. Még akkor is örülök, ha mindez plátói marad, mert új reményt ad, új irányba tereli a gondolataimat, érzéseimet és bizonyítja, hogy a szívem gyógyul és újra fog szeretni :)