Egy kis heti elmélkedés..

Már régen nem volt alkalmam jókat sétálni, pedig tudjátok mennyire szeretek :) Most meg főként azt érzem, hogy ki kell használni, amíg még jó idő van és annyit kell a szabadban lenni, amennyit csak lehet. Semmi nem segít annyira kiszellőztetni a fejemet a napi gondoktól, mint egy kellemes séta valamilyen jó zene mellett.. És egyben jó testmozgás is. Főként ha valamilyen családi házas, zöldövezeti részben tehetem. Egyre inkább sóvárgok kijjebb költözni a város szélére. Feltölt az a nyugalom, ami áthatja ezeket a részeket. Mintha elcsendesedne az élet. Aki hazaért, már otthon van, tesz-vesz, nem siet sehova. A panelről az jut eszembe, hogy a rohanó élethez tervezték. Kis alapterülettel, hogy ne kelljen sokat takarítani, lifttel, hogy pillanatok alatt fel-le érjek és persze kert nélkül, amivel munka van, amit gondozni kell. Marad csak a szürke beton.. De ma este Albertfalván sétáltam. Egy kis kitérővel megnéztem a Vakvarjú éttermet, ott a Kondorosi uszoda mögött. Végtelenül hangulatos egy hely, főként este. Tényleg simán megszervezném oda az esküvőmet :) Rózsával, Magdi unokahúgával, aki újfent kedves barátnőmmé avanzsált, úgyis azt tervezzük, hogy minden hónapban legalább egyszer elmegyünk együtt egy étterembe vacsorázni. Megadjuk a módját, kiöltözünk és hódolunk a kulináris élvezeteknek :) Az étteremhez vezető utcát, az Albertfalva utcát hatalmas platánfák szegélyezik. El nem tudom mondani milyen hangulatosak a hatalmas, sűrű lombok a lágy esti utcai fényekben.. Igen, azt hiszem nagyon szeretem a fákat..

Amin még sokat töprengtem a héten az az volt, hogy megnéztem néhányat Szily Nóra interjúiból, ismert személyekkel. Őt arról lehet ismerni, hogy őszinte és intelligens kérdésekkel tud sok mindent felhozni az emberekből. De valahogy sosem tapintatlan, vagy kíváncsiskodó. És mégis gyakran a legbelsőbb érzéseiket is elmondták neki az interjúalanyok.. És ezek a beszélgetések sok mindenben tanulságosak voltak.. Ami a legjobban megfogott az egy, a médiából jól ismert, de komoly gondolkodású pár vallomása volt. Egymásról. Külön-külön készítettek velük interjút. És ami nagyon egybehangzó, az az volt, hogy mindketten nagyon tisztelik egymás munkásságát, szorgalmát, kitartását. Felnéznek egymásra, tisztelik egymást, mint embert, mint nőt, mint férfit. És rájöttem, hogy ez nagyon fontos. Mindazt amit megvalósít maga körül, amit létrehoz. Sok kapcsolat nagyon hétköznapi, akárcsak az emberek benne. Nincs miért felnézni a másikra. Főként folyamatosan. Nincsenek célok, nincsenek eredmények, nincs kitartó munka. Mert az a másik a nap végén csak lustul a tévé előtt, számítógépezik, miközben már rég le kéne vágni a füvet vagy éppen zsémbes, folyton csak kritizál és elégedetlenkedik. Én meg azt láttam, hogy ez a két ember csillogó szemmel méltatta a másikat, hogy mi az, amiért annyira tiszteli. És akkor rájöttem, hogy ez nagyon fontos. Hogy folyamatosan fel tudjunk valamiért nézni a másikra, amit megvalósít. Hogy nekem is dolgoznom kell azon, hogy legyen mit felmutatnom..

Még nagyon jó érzés volt most a pénteki összejövetel. Nehezen figyeltem bevallom őszintén, annyira tele volt a fejem a heti dolgokkal, de a társaság most nagyon jól esett, sokáig beszélgettünk, egészen hazáig kísértek.. Nagyon jó volt találkozni a Széll Kálmán téren testvérekkel, akik a mozgó pulttal álltak kint. És jó volt hallani a sok izgalmas tapasztalatot tőlük :) Bizony egyre többen bátorkodnak már odamenni és kérni a legfrissebb folyóiratokból, meg a könyvekből is. És még holnap egy remek szellemi program lesz, hogy kimegyünk a jelnyelves kongresszusra, ahol a jelmezes drámában Edina és Laci lesznek a főszereplők :) Rengeteget készültek rá, már nagyon várom, hogy lássam!

És még utoljára egy apróság.. Tegnap betöltöttem a 29. évemet is :)

Napi jazz

Napi kedvenc és még mindig afrikai jazz :))

Egy csodás vasárnap délután Magdinál :)

Egyszerre szeretnék tanulni vezetni, fejleszteni az angol nyelvtudásom, a tánctudásom, fejlődni a fotózásban és énektanárhoz járni - bárcsak legalább 30 órából állna egy nap :)

Az egyik legjobb dolog a világon: tanulni, tanulni, tanulni!!!

Márai Sándor

Az aktuális Nők lapjában találtam ezt az idézetet, melyet Márai Sándor címzett szerelmének, Tolnay Klárinak.. Hatalmas mélységek vannak ebben a néhány sorban. Engem olyan hűen jellemez, ha igazán szerelmes vagyok. Azt hiszem ez fog állni egyszer az esküvői meghívómon:


Kezeit csókolja: Márai Sándor

"Igen nagy hatalom van most a Maga kezében. Számomra ez a tető, a vége valaminek: a boldogságos tudat, hogy ez megtörténhetett és igaz. Mint akit kifizettek, mindent megkapott, érdemén felül. Ha most meg kell halni, egy szót sem szólhatok. Viszontlátásra."



És még néhány gyönyörű sor Máraitól:

"Méltóságom leteszem,

mint büszke

Mandarin a zöld-bojtos

kalapot,

Ha rásütik, hogy lopta 

a napot

S a népet. Így

bámészkodom a tűzbe.

Künn hó esik. Ne

legyek senki többé.

Csak engedd, hogy

megcsókoljam a

térded. 

Egyetlen nagy költőnk

sem élt örökké - 

Hadd éljek hát egy

pillanatra érted."

Nyaralás 2013.

Szombat reggel van. Most már korábban keltünk, mint az előző napokon. A vonatunk tíz után indult vissza
Budapestre.. Éppen azon az úton, amin tegnap még hazafelé ballagtunk a sóstói strandról és csodáltuk a házakat, nyaralókat, a kilátást a Balatonra.. Aztán a parton még utoljára gyönyörködtünk a naplementében. Szombatra az idő szomorkásra, kora ősziesre fordult. Én még reggel zuhanyoztam, hajat mostam, a többiek pakolásztak, reggelit készítettek. Komótosan készülődtünk. Volt elég idő. Búcsúzkodtunk a vendégszobától, a nyaralástól, az idei nyártól.. Eltelt egy darabig, míg mind a négy lánynál az összes blúz, papucs, hajcsat és arctisztító visszakerült a bőröndökbe :) Bezártuk a kaput és elindultunk. Csöpörögni kezdett az eső. A kisboltban még vettünk az útra egy kis elemózsiát, a hangulatos, régi padokkal teli, kissé pókhálós állomáson megvettük a jegyeket.. Ismét volt egy gavallér szimpatikus úriember, aki segített a csomagjainkkal :)

Azt mondhatom, végérvényesen megszerettem a Balatont és környékét :) Tavaly az északi oldalon voltunk, most a délit jártuk be. Hát akkor lássuk az idei leltárt..

Sokat kirándultunk. Több volt a héten a kirándulós idő, de azért kijutott a fürdésből is. Csodás ez a tó, akár egy hatalmas medence, finom homokkal és sekély, langyos vízzel. Én szeretem, hogy sokat lehet gyalogolni benne, mert minél messzebbre kószálok, annál inkább körülvesz a víz, a hegyek, a természet. Annál inkább érzem, hogy valójában én is mindennek egy része vagyok..

Első nap ragyogóan sütött a nap! Kellemes utunk volt, Erika egyenesen Kiskunfélegyházáról vonatozott Siófokig. Nóriék már vártak minket az állomáson. Elgurultunk a bőröndökkel a nagymamájáig, aki Siófok központi részén ad ki szállást. Ott már várt minket egy hatalmas görögdinnye és egy vacsorameghívás egy esti grill partira :) Aztán jött a helyi busz. Amit végül igen sokszor igénybe vettünk oda-vissza :) Még huszadika előtt álltunk, tele volt a Balaton fővárosa, a hosszú hétvégére még utoljára zsúfolásig megteltek a hotelek, a parkolók, a szórakozóhelyek, a kávézók és éttermek.. Átzötykölődtünk Sóstóra és elfoglaltuk takaros kis szállásunkat. Kipakoltunk aztán le is mentünk a tóra. Néhány órát pihentünk, megvolt az első séta a vízben :) De már készülődtünk is estére vissza. Finom sült húsok vártak, Sangria, lágy fények és kellemes zene. Ránk sötétedett a buja szőlőkkel szegélyezett kis kertben.. Immár jóllakottan indultunk neki a siófoki éjszakának. Persze csak a sétáló utcán. Jó érzés volt ennyi év után újra erre járni :) Jól esett a nyüzsgő, balatonparti, nyaraló hangulat.. Elsétáltunk a hajóállomásig, aztán vissza.. Eddigre már későre járt, így lassan elbúcsúztunk Noritáéktól és az utolsó busszal visszazötykölődtünk a kis szálláshelyünkre. Sétával együtt úgy 20 perc volt az út..

Másnapra szelesebb lett az idő, bementünk újra a belvárosba, városnézés volt a program, finom ebéd, séta a parton és esti kapucsínózás. Az egyre hevesebb szél végül mégis indulásra késztetett minket, 20-án a Balatonon el is maradt a tűzijáték. A szállásunkhoz tartozó tévéről kiderült, hogy gyakorlatilag nem működik, így otthon tévé híján telefonon néztünk együtt egy filmet, ami végül feledhetetlen élménynek bizonyult :))

Szerdán újra útrakeltünk vonattal és Szántódig meg sem álltunk. Csodásak voltak a további déli falvak, főként Zamárdi nagyon tetszett a vonatból :) Szántódon is kisétáltunk a Balatonig, hattyúkat etettünk, aztán megérkeztünk tervezett úticélunkig, a szántódi révig. Nagyon kellemes idő volt és miután megvettük a jegyeket, az autók után mi is elfoglaltuk helyünket a kompon. Kellemes hangulata volt, akárha hajóztunk volna. Lágy szellő fújt a vizen. Hamar át is értünk Tihanyba. A városba vivő kisvonat állomása már tele volt. Mi is beálltunk hát a sorba. Bűbájos volt ez az út, főként a kisgyerekek nagyon élvezték, akik körülöttünk utaztak :) Fel is zötykölődtünk majdnem az apátságig. És odafent fantasztikus hangulat fogadott! Rengeteg bájos házikó, utcácska, étterem és üzlet, kirakodóvásár. Nem is tudom elmondani, nagyon megfogott, amit ott láttunk, érzékeltünk, biztosan visszamegyek még :)) Kisétáltunk az apátságig, akárha a budai várba mentünk volna fel, csodás volt a kilátás a Balatonra. Egy napig is elüldögéltem volna ott.. Üdítő felfedezés volt egy ilyen erősen a turizmusra és a kereskedelemre épült helyen, egy nyaraló feljáró kapujában egy kis polc, egy székkel, apró kerti fűszerek becsomagolva, gusztusosan elrendezve, jelképes összegért. Árus sehol. Csak egy kis ládikó, rajta kopott a felirat: becsületkassza. Nem is tudtam ellenállni :) Bazsalikom és egy vegyes fűszercsomag ára került a kis ládikóba.. Ahogy lesétáltunk, folytatódott a mesébe illő hangulat. Közben még ebédeltünk - vacsoráztunk. És végre szert tettünk egy kis vásárfiára. Én egy csodás, rózsa illatú szappannal ajándékoztam meg magam.. Gyorsan eltelt az itt töltött idő.. Busszal mentünk le és újra átkompoztunk. És újra nagyon élveztem a vízen lenni :)) Séta vissza az állomásra és irány haza..

Még a csütörtök sem volt igazi nyár, de mi már alig vártuk, hogy újra a tóra mehessünk. Aztán délután újra be Siófokra, mentünk összejövetelre. Bájos Királyság-terem és sok kedves, vendégszerető testvér fogadott. Nekik aztán igazán megszokott nyáron a sokfelől érkező vendég :) Nem csak magyarok, de külföldiek is. Este még egy nagy sétát tettünk a belvárosban. Az átalakított víztorony, a díszvilágítással, felvonókkal, a felül forgó étteremmel, az esti órajátékkal igazán szemet gyönyörködtető volt!! De az egész belváros nagyon hangulatos este is. Mindenre vigyáznak, minden tiszta és rendezett, nem elhanyagolt. Uhh.. Aztán kiderült, hogy minden járművet lekéstünk. Egyetlen vidéki járat járt még arrafelé, ahol mi laktunk. Mit tehettünk, kivártuk a fél tizenegyet :) Ismeretlen utakon jártunk és egyszer csak letettek bennünket az út szélén.. Na, gondoltuk, ezt aztán kaland itt a város peremén, a szántóföldeken este tizenegykor, csinos ruhácskában :) Találtunk egy bejárót az üdülőtelepre, az első utcán befordultunk, mire rájöttünk, hogy az éppen a mi utcánk :)))) Úgy 10 perc alatt már haza is értünk. Nagyon élveztük a dolgot :))

De a péntek már tényleg a strandolásé volt. Újra kánikulát mondtak, most kimentünk a fizetős strandra. Bájos strand volt, de már nagyon csendes. Érződött, hogy ellmúlt a főszezon.. Meghívtuk még magunkat újra egy finom ebédre és egy felejthetetlen vízibiciklizésre! Na ez még egy olyan program, amit többé ki nem hagynék, ha a Balcsira megyek! Csúszdánk is volt, nagyon élveztük az egészet, nagyon hangulatos volt, annyit nevettünk :)))

Jó volt ez a kis csapat, így együtt :) Jó volt ez az idei nyár..
Képek hamarosan a picasán :)

És íme: https://picasaweb.google.com/103057199355721654593/BestOf2013Nyar

Napi kedvenc Blick Bassy-tól

Nóri & Dávid esküvő

Szinte hihetetlen, hogy túl vagyunk az esküvős fellépésen :)))

De bizony augusztus 17-e is elmúlt.. Nagyon, nagyon kellemes élmény volt az egész! Remek hangulatú vacsora és lagzi volt, az ételek nagyon finomak voltak és a násznép is ropta egész estén át.. A mi zenés ajándék műsorunk este 10-kor került sorra és nagy sikert arattunk :)) Csodás érzés volt újra látni az örömtől ragyogó arcokat és fogadni a szűnni nem akaró tapsot :))

Ami azt illeti, nekem is egy újabb nagy ugrás volt ez az egész, mert most nagyon profi háttérrel volt dolgunk, a két gitár, az erősítők, a mikrofonok. Mint egy igazi kis koncert! A hangomat csak úgy vitte a szél, olyan erősen szólt, még én sem hallottam sohasem így magam :)) Megint azt éreztem.. Én ezt tovább akarom csinálni!!

Persze érzem, hogy ehhez sok-sok energiát kellene befektetni. Mindenképpen képezni kellene a hangomat és legfőképp a tüdőmet :)) Na meg gyakorolni az együtt zenélést legalább hetente. Még meglátjuk, most hogy alakulnak a dolgok..

Képek és videó hamarosan :))

Mielőtt éjfélt üt az óra..

Ma feltétlenül mesélnem kell, amíg friss az élmény.. Kaptunk a cégtől 2 ingyenjegyet egy premier előtti vetítésre. A film címe: Mielőtt éjfélt üt az óra. A történet egy negyvenes éveiben járó családos pár gondolatait, érzelmeit, kapcsolatát, annak aktuális problémáit feszegeti, telis-tele mélyen szántó intellektussal, ugyanakkor briliáns humorral és iróniával fűszerezett pergő, csattanós dialógusokkal. Zseniális, amit ez a két színész egy szuszra, mindenféle vágás és snitt nélkül egyvégtében levág. Konkrétan elhittem nekik, hogy ők egy összeszokott, az életben kicsit megrekedt, ugyanakkor egymást végtelenül szerető házaspár. Csak kapkodtuk a fejünket a csípős poénokon :) Mindez egy trilógia 3. és egyben befejező része, mely ennek a párnak a teljes történetét meséli el.

Az a lényeg, hogy világosan megmutatta nekem, mennyire ugyanaz mindig a forgatókönyv. Hogy vannak az eredeti, legbelül érzett félelmeink, aggodalmaink, melyeket próbálunk valahogy kommunikálni, de olyan sokszor nem sikerül és félrecsúszik a dolog, mert elkezdjük a másikat hibáztatni, oda nem illő dolgokat, sérelmeket felhozni és a végén teljesen másra megy ki az egész párbeszéd és még össze is veszünk, hogy te mindig, meg te soha és különben is már nem szeretlek és akkor legyen köztünk vége.. Közben meg a nő aggódik amiatt, hogy már nem olyan karcsú és fiatal és mi lesz, ha férfinak megtetszik valaki más, aggódik, hogy jó anya-e, aggódik a férjéért és aggódik a lassan elmúló félben lévő fiatalságáért, amikor szabadon azt tett, amit akart, most meg tessék, mégis egy zsémbes háziasszonyt farag belőle a valóság és a hétköznapi élet. Pedig ő megfogadta, hogy nem lesz ilyen. Aggódik, hogy kelleni fog-e még a munkája, szóval az egész státuszáért, hogy most akkor hova is helyezze ő magát, hogy valóban értékes-e és kell-e és szeretik-e.. A nőnek folyamatosan és állandóan kell minderről a megerősítés, amit ebben a filmben a férfi meg is ad, de az mégis kevés és ott is csak a félreértések lesznek, amik igazából szándékosak, hogy akkor miért mondtad ezt és akkor az meg hogy is van, mert kell az a megerősítés százszor is, hogy de nem, én mindenhogy szeretlek és nem megyek el. És a nő kesereg és aggódik és jön az, hogy te nem figyelsz rám, nem is ismersz és én nem is tudom igazából mit is akarok már, hogy ezt az egészet miért kezdtem el, csak rádvetítem és rádolvasom a hibáidat, mert nekem úgy könnyebb és levezetem a feszültséget.. És a férfi védekezik, ismeri a nő kirohanásait és hogy nincsen jó mondat, mert semmiből nem sül ki jó és próbálkozik, de nem megy semmi. Aztán ráhagyja. Aztán mégsem. Újra udvarol. Aztán kibékülnek. Aztán minden elölről kezdődik.. Hát valahogy így megy ez.. Tele vagyunk aggodalmakkal, feszültek vagyunk és ott vannak a sorok között a valós félelmeink, de nem nagyon mondjuk ki nyíltan, csak úgy összeveszünk és felhozzuk, hogy sosem teszed el a szennyest és mindig én vagyok, aki bevásárol, meg ilyenek...

De én úgy látom, hogy ez egy együttélési helyzetben mindenhogy így van. Legyen az egy pár, egy család, vagy két lakótárs. Ezeket a játszmákat játsszuk szüntelen. Legalább is, aki értelmesebb, nem az alpári vitákra gondolok, hanem a csípős de értelmes és valójában konstruktív vitákra. Amikre nagy szükség van igazából, mert magától, kimondatlanul is a helyére tud tenni dolgokat..

Nekem igényem is lenne egy ilyen kapcsolatra, amiben ennyire önálló individumként és barátként is jelen vannak a felek. És van szó még párkapcsolatról fiatalon, idősen, özvegyen. Ki hogy éli meg, a virtuális szerelemtől az emlékezésen át a jelenvaló élethelyzetig. Ki hogy vélekedik, mennyire fontos az egyén a házasságon belül. Mi vezet sikerre, a teljes önfeláldozás, vagy ha teret hagyunk egymásnak.. Sok érdekes kérdést feszegetnek a többszereplős párbeszédek..

De a filmben jóformán csak a párt magát látjuk végig. Ajánlani azért nem ajánlanám mégsem a filmet, mert vannak benne rázósabb részek, amik biztosan valóságosak lehetnek, de nekem közönségesek és nem illettek oda. Meg azért vannak erősebb, vulgáris, világias elszólások is.

De összességében mégis tanulságos volt ez a mai este. Sok minden leszűrtem a valóságos, hétköznapi párkapcsolatról, melybe éppen egy egymást szenvedélyesen és filmbeillő módon megszerető ember süllyed. Hogy még a tündérmesék is így végződnek igazából. És amíg tökéletlenek vagyunk, a konfliktusok megmaradnak. Hiába, a nő és a férfi mást akar. A nő a férfit és a férfi a nőt. De azért lehet ezt értelmesen is csinálni. Nem kell, hogy véget érjen, még akkor sem, ha nem tökéletes..

Alig vagyok mostanában itthon.. Igyekszem a lehető legjobban kihasználni a nyár, a jóidő minden napját! :) Sokat vagyok barátokkal, Nóriékkal is hetente próbálunk. Vagy a múltkor Edináéknál tartottunk egy fergeteges rakott krumplis - zenés estét :) És igen! Végre összeállítottuk mind a 4 számot, amivel készülünk az esküvőre - még Bery & Váczi Eszter, Egyedül c. száma került be a repertoárba, hogy legyen egy teljesen magyar szám is, amit jól ismer és dúdol velünk a közönség. Ha minden igaz, jövő héten felvesszük videóra is a próbát, úgyhogy végre lesz mit mutatnom Nektek :) Remélem majd kitehetem youtube-ra is.

Tegnap voltunk kint Dunaharasztiban kenuzni, ahogy tavaly augusztusban is. Szinte hihetetlen, hogy az már egy éve volt.. Ugyan most kicsit lehűlt az idő, de még így is nagyon kellemes volt ringatózni és evezni a csendesen hömpölygő holtágon. A víz szinte melegebb volt, mint a levegő. A sporttelepről nyílik a kilátás a HÉV felüljáróra, amit a képen láttok, alatta szoktunk elevezni, mikor nekiindulunk :)
Bográcsban főtt a paprikás krumpli, még fasírt is sült ki estére. Nagyon jó volt a hangulat, sokat mókáztunk :) És olyan jólesett kicsit vonatra ülni, kizökkenni a nagyvárosból, élveztem, ahogy egyre falusiasodik a táj és a panelek sorát felváltják a családi házak. Nagyon szeretek amúgy is vonattal utazni, olyan kellemes, egyedi hangulata van! Főként ha társasággal teheti az ember. Mivel idén a 4. házasságkötés lesz a mi gyülekezetünkben, amire készülünk, ezért most hirtelen lett nálunk egy csomó friss, fiatal kis házaspár, tehát jöttek is új fiatalok hozzánk. Új barátok, új lehetőségek! Tervezgetjük is, hogy hogyan ismerjük meg még jobban egymást, milyen közös programokat csináljunk..

Nagyon várom már az esküvőt, gondolkodom is rajta, hogy be kéne szerezni valami különleges kis egyberuhát. Szeretném kicsit megcsináltatni a hajam, meg végre kipróbálni a műszempillát :) Egyébként a természet nem nagyon enged az eredeti elképzeléséből és főleg így nyáron állandóan kiszőkülök :) A sötétebb festéket folyton ledobja a hajam. Úgyhogy most nem nagyon dolgozok ellene, sőt valahogy kedvet is kaptam újra a világosabb hajhoz. Talán azért is, mert a környezetem állandóan azzal nyüstöl, hogy legyen újra hosszú, szőke hajam. Sokat is nőtt, mióta nyár elején levágattam. Nem is tudom. Még gondolkodom a témán :)

Szerető, igaz barátnőmtől kaptam..

Agárdi napsugár

Ha majd visszaolvasom a blogot és ehhez a bejegyzéshez érkezem, biztosan nagyon kellemes emlékek és érzések fognak elárasztani <3

Ma - idén először - egy nagy közös strandoláson voltunk! Igazi strandidő volt, kellemes volt a tó vize, szabad szombatos is voltam és Sára már hetek óta tervezett egy nagyobb csapatot az agárdi Napsugár Strandra. A koránkelők együtt indultak reggel vonattal, majd az autóval érkezők is csatlakoztak. Többféle budapesti gyülekezetből, Székesfehérvárról és a Velencei-tó környékéről is jöttek fiatalok. És nagyon jó volt a hangulat :) Sokat beszélgettünk, ismerkedtünk, játszottunk és persze fürödtünk. Edináék is jöttek, Petiék is. Szóval együtt voltunk mind a négyen testvérek :) Annyira jól esett ez a lassan hömpölygő, kellemes nap, ami csak a kikapcsolódásról szólt. Nagyon kellemes gyermekkori emlékeket idézett fel bennem, amikor még szinte az egész nyarat az orfűi strandon töltöttük. Olyan jól esett a víz, az úszás, a pancsolás, a pokrócon heverészés.. És végre jó színem is lett, nem olyan szolis barna, hanem az az igazi, természetes nyári barnaság, amikor az ember napszítta tincsekkel és a víztől kicsit kipirosodott szemekkel tér haza.. Amúgy a strand nagyon kellemes volt, a belépő sem volt drága, a büfékben sem voltak elszállva az árak. Sőt, annyira Balaton hangulatot árasztott az egész!

És annyira jó arra gondolni, hogy ez még csak a kezdet! Hiszen közeleg már a szabadság és augusztus közepén - az esküvős fellépésünk után - Sárával és két kedves barátnőnkkel irány Siófok-Sóstó egy teljes hétre! Foglaltunk egy bájos kis apartmant, közel a vízhez. Már annyira várom!!!