30 :))

Kampány

Azt hiszem elmondhatatlanul hálás vagyok, amiért ebben a hónapban részt vehettem világméretű szervezetünk valaha volt legnagyobb kampányában!!!!

Csodálatos látni, ahogy a világ minden táján kivették a testvérek a részüket, kicsik és nagyok, fiatalok és idősek egyaránt, hogy ismertté tegyük a weboldalt és ezzel együtt Isten Királyságát <3 Már nagyon várjuk a fejleményeket!!!

Legyen itt egy kis ízelítő az elmúlt csodás hónapból, a kampányból és a nemzetközi kongresszusokból: Fotók és videók az Instagramon


Hol kaphatunk választ az élet nagy kérdéseire?
http://www.jw.org/hu/kiadvanyok/konyvek/jworg-tajekoztatolap/elet-nagy-kerdesei/

And.. Begin Again

Nem, nem lehet! Korábban már írtam erről a filmről, de külön posztot érdemel, mivel a rajongásom semmit sem csillapodott iránta, sőt egyre csak nő! Az egész sztori remek, az érzések mélyek, a végkifejlet sem a szokásos és éppen ettől olyan jó! Meg kell érteni, hogy bizonyos dolgok örökre véget érnek és tovább kell lépni, bármilyen nehéz is. Köszönöm Keira és Adam - a filmet és a zenét is! Ezer hála!!!!!!! <3

Közvágóhíd

Számomra is meglepően újra Pest egyik különös szegletébe sodortak az elintéznivalók - a szebb napokat látott Közvágóhíd területére. Időutazás volt ez egy különös helyre. A Csepel Művek jutott eszembe.. Ma már különböző cégek lerakatai, raktárai foglalnak helyet a korábbi vágóhíd épületeiben, de jó részük most is üresen áll, kihasználatlanul, átengedve az enyészetnek.. Nem jöhettem el képek nélkül..

    

   

    

    

A jó párna

Van egy fontos dolog, amit mégis az Ikea javára írhatok, mert tőle tanultam..

Nemrég elhatároztam, hogy beruházok egy valóban kényelmes párnába. Sokáig nézelődtem a neten, elég nagy a választék. De arra a tényre csak az Ikea oldalán bukkantam rá, hogy a jó párna ismérve az, hogy rajta aludva alvás közben alig mozdulunk meg! Ugyanis ha megfelelő alátámasztást nyújt a párna, az izmok kényelmesen ellazulnak és az ember nem keresi álmában is folyton a kényelmes pozíciót, kevesebbet forgolódik, ezáltal sokkal pihentebben ébred. Ezt most én is abszolút tanúsíthatom! Korábban folyton forgolódtam, éjszaka is felébredtem és leggyakrabban oldalt fekve aludtam. Ami már csak azért sem jó, mert az arcbőr ettől befülled. Most háton fekszem főként és alig mozdulok meg éjszaka. Sokkal-sokkal lazábbak a nyak-és vállizmaim és pihentebben ébredek. Szóval nagyon megérte ez a vétel :)

Portugália, te csodás!

Csupa jó hírek érkeztek!! A Wizzair végre Budapestről is indít járatokat Lisszabonba :)))
El se hiszem, máris elkezdek spórolni! :)



Kedvcsinálónak íme egy cikk: http://index.hu/index2/#bloghu/fapadosinfo/2014/08/25/itt_akarunk_elni_lisszabon

Az idei nyár is megerősített abban, hogy a jó nyaralásban talán nem is a helyszín a legfontosabb, hanem a társaság..

Kenutúra :)

Egy kis kitérővel ugyan, de idén is sikerült megérkezni Dunaharasztiba :D

Indulásra készen :)

Mindig jó ötlet..

A "Sabrina" c. filmben van egy mondat: "Párizs mindig jó ötlet!"


Ez jutott tegnap eszembe a Police Big Band előadása alatt, amit a Müpában hallgattam. Az én mondatom így hangzik: "A zene mindig jó ötlet!"

Koncertre járni, élőzenét hallgatni mindig jó. Mindig felemel, mindig megérint, mindig sokat ad. Sosem szoktam megbánni, ha a zenét választom programnak :) Pláne ilyen nagyzenekari zenét és pláne egy ilyen tündéri vezetővel, mint Szalóky Béla őrnagy :) Aki ráadásul ismerősként köszönt vissza, hiszen szerepel a Benkó Dixieland Band-ben is, akiket már fotóztam És nem felejtettem el vidám és élénk jelenlétét a zenekarban és azon kívül is :)

Augusztus

   

Citrom és Csülök

    

    

Kipróbáltuk az elektromos rollert :)

   

  

Szolgálatban Gyálon :)

Filmajánló

Egy bájos kis filmet néztünk a francia és az indiai kultúra és gasztronómia találkozásáról :)

(Az élet ízei) 

A fogyasztói társadalom árnyoldala..

Tegnap összeszedtem magam és átutaztam a városon, hogy kimenjek az Ikeába. Tervezetten mentem ki, semmi impulzív vásárolgatás. Átlagos hétköznap volt, sok családos bizonyára itt ütötte el az időt, mivel még a kávézó és étterem részeken is rengetegen voltak. Az Ikea köztudottan családcentrikus hely. A vásárlás mellett ott a hatalmas bemutató terem, vagy inkább emelet, millióféle olcsó apróság a piactéren és ahogy említettem, büfé, svéd bolt, étterem és játszóház is várja az áruházba betérőket. Ez így mind szépen is hangzik. No de mi volt a valóság. Lássuk egy gyerek szemével.

Egy gyereknek minden újdonság érdekes, különösképpen a nagy, játékos és színes dolgok. Beleveti hát magát a forgatagba. Az emeleten máris befogadhatatlan mennyiségű lakberendezési tárgy fogadja. Bevallom, még felnőttként is nyomasztó ez a mérhetetlen sok bútor és kiegészítő. Színek, formák mindenütt. Rengeteg a család, óriási a zsivaj, a kisebbek nyögdécselnek, a nagyobbakra nem győznek rászólni, hogy ne vegyen el ezt-azt, ne rongáljon meg semmit és különben is maradjon a közelben. A gyerekek köztudottan odavannak a színes apró holmikért, tehát jobb esetben kérlelik, rosszabb esetben követelőzni kezdenek az éppen kezükbe akadt tárgyakért. Az eltökélt szülők eleinte ellentmondást nem tűrően intik rendre csemetéiket, de a mászkálás közben egyre jobban kifáradnak és egyre inkább veszekedéssé fajulnak az ilyen magyarázkodások. És ez még csak az emelet. Mire leérnek a piactérre, már fogytán a türelmük, pedig még csak itt jön az igazi próba. Mert itt aztán végképp tele van minden áruval. Másképp egyébként nem is lehet a piactérre menni, csak az emeleti bemutatótermen keresztül, bár ott a szemfülesebbek le tudják rövidíteni az utat - mielőtt végképp mindenfélét összevásárolnak, de legalább is megjön a kedvük olyan dolgokhoz, amiknek azelőtt a létezéséről sem tudtak, nem hogy vágytak volna rájuk. Én a lerövidítés mellett döntöttem és célirányosan haladtam a piactér felé. De itt is elég sok energiámba telt megtalálni, amit kerestem. Itt a kicsik már hisztibe kezdenek, egyre gyakoribb a sírás, a követelődző, fáradt, kimerült, türelmetlen gyerekek látványa. És akkor még nem is beszéltem a hangos zenéről. Én konkrétan ideges lettem ettől az egésztől. Hát még egy kicsi gyerek! Mire a pénztárhoz értem, tetőzött a helyzet. A sorokban vigasztalhatatlan apróságokat láttam, akik a földön fetrengve akartak már kijutni végre. Nem is csodálom, hogy ennyire próbára tette a kis idegeiket ez a hangos zsivaj, zene és elképesztő mennyiségű színes tárgy, amiből valószínűleg semmit sem kaphattak meg, de legalább is nem azt, amit útközben megkívántak. Alig vártam, hogy végre én is kijussak..

Persze a pénztár után ott a büfé, amivel kicsit vigasztalni lehet a gyerkőcöket egy-egy egészségtelen cukros fánkkal vagy fagyival. De itt is sorban kell állni és a gyerek tovább hisztizik. Már nem is akar fagyit. Vagy mégis. Vagy mégsem.

Megfogadtam, hogy az ilyen irányú bevásárlásaimat, ha családos leszek, mindenképpen egyedül végzem majd. Nem csak magam miatt, de én nem akarom a gyerekemet kitenni ilyesminek :(((

Love Kizomba

Can't stop listening <3

Vasárnap :)

Pénteki helyzetjelentés

Csepelre is megérkezett a modern technika. Kamerák és projektorok segítenek a figyelésben, kisfilmek és élettapasztalatok színesítik a programot :)

  

Fülledt, meleg, nyári nap volt. Mint napközben általában, rengetegen utaztak a metrón. Rengeteg nő is, akik a melegre való tekintettel többnyire igencsak hiányos öltözetben léptek ki ma is az utcára. Csilingelt az ajtó. A tömegbe belépett egy csinos lány. Szolidan elegáns pöttyös kis ruhája suhant léptei után, mosolya ragyogott. Kisvártatva leült egy idős hölgy mellé, aki titkon megnézte magának ezt a szép ifjú hölgyet. Majd körbenézett és aztán maga elé. És elgondolkodott.. A metró ezalatt megjárt néhány állomást. A csinos lány fészkelődni kezdett, mint aki leszálláshoz készülődik. Ekkor az idős hölgy finoman odahajolt hozzá, megdicsérte bájos külsejét és a következőket mondta búcsúzóul: "Tudja kedvesem, nem az a nagy dolog, ha valaki le tud vetkőzni, hanem ha fel tud öltözni"....

Az arisztokratikus nő

Szögezzük le az elején: minden nőnek kell egyfajta ideál. Főként a külsőre, az öltözködésre, hajviseletre gondolok, de később - a lelki fejlődés folyamataként - már személyiségre, tulajdonságokra, kisugárzásra is.

Mert valamilyen stílust mindenkinek képviselnie kell és képvisel is. Nincs ebben a világban igazából egyedi stílus, mindenki magáévá tesz valamilyen már létező irányzatot. Mégha azt kevesen képviselik is rajta kívül, vagy a többség megdöbbenését, elutasítását váltja is ki.

Aztán ott van nyilván a média, az aktuális nőideálok, magazinok, reklámok, modellek. És ott van maga az életkor is, mint változó tényező. Ebben is nyilván van valami közös a nőkben, ahogy ízlésben eljutnak a tinisztároktól az érett nőkig. Ahogy az évek múlásával formálódik az, mit és kit is látnak szépnek, vonzónak, utánzásraméltónak. És egyszer el is jön az a pont, az a stílus, ami mellett végleg leteszik a voksukat, amihez aztán mindvégig ragaszkodnak, természetesen az aktuális életkort figyelembevéve.

Én ezen a téren nem mutattam olyan nagy kilengéseket, de azért időbe telt, mire megtaláltam azt, ami igazán tetszik, amiben igazán jól érzem magam és amiben elfogadom a saját testi adottságaimat. Amire alapozva már tudatosan építettem fel a ruha- és eszköztáramat. Minden nő tudja, miben elégedett magával és miben elégedetlen. Ha sikerül a megfelelő stílust kiválasztani, az azt jelenti, hogy igazodunk velünk született adottságainkhoz, esetlegesen egészséges mértékben formálunk rajtuk, amennyit szeretnénk és így ki tudjuk magunkból hozni a legtöbbet. Szépségünk kiemelkedik, hibáink - bár természetesen nem tűnnek el, de - háttérbe szorulnak. És ha elégedettek vagyunk magunkkal (hibáinkkal együtt) az csak még vonzóbbá tesz bennünket.

Mindebben természetesen nem elhanyagolható a belső szépségre való igény sem. Ahogy lelkünket, tudásunkat, intelligenciánkat, tulajdonságainkat fejlesztjük. Egy kellemes első benyomást azonnal el lehet rontani oda nem illő viselkedéssel vagy szavakkal.

Tehát olyan stílust keresünk, ami illik örökölt külsőnkhöz és belső emberünkhöz is, ugyanakkor - amennyiben egészséges lelkületünk van - pozitív benyomást kelt másokban. Egy lelkileg egyensúlyban lévő ember ugyanis nem akar ellenállást kiváltani a kinézetével.

Mindezek alapján hozzám legközelebb az a stílus áll, amit úgy foglalhatnánk össze: "az arisztokratikus nő".

S hogy milyen egy "arisztokratikus nő"? Ami a legfontosabb, ami a leginkább megkülönbözteti más nőktől, vagy egyszerűen csak egy szép nőtől, sőt mi több, kiemeli a tömegből az az, hogy egész megjelenésében, a fellépésében van valami előkelőség, valami felsőbbrendűség, valami olyan, ami tiszteletet ébreszt másokban és méltóságot kölcsönöz neki. Emellett finom, elegáns és intelligens. Kecses és méltóságteljes a tartása, a mozdulatai, az alkata (ez nem feltétlenül testsúlyfüggő). Arca általában nem kifejezetten igazodik a legutóbbi szépségideálhoz (a mostani szépségversenyeket elnézve főként a dél-amerikai vonal) de vonásai finomak. Elsősorban mégis kisugárzásával hódít. Ruhái nemesen egyszerűek, anyagukban elegánsak. Nőiesek, de nem kihívóak. Sosem öltözik és néz ki közönségesen. Ahogy nyilván a viselkedése sem durva, közönséges vagy túlságosan szókimondó és nem is gyerekes. Van annyira intelligens, hogy tud uralkodni magán, megválogatja a szavait és sokféle témában tud társalogni. Kiegészítői és hajviselete is decens és elegáns. Kerüli a feltűnő ékszereket és a túl sok sminket. Inkább természetes szépségére igyekszik ráerősíteni. Persze nem muszáj mindig kosztümben és selyemben járnia, de az összkép mindig elegáns tud maradni. Az igazán intelligens nőkre azt hiszem mindig is jellemző volt egy kis vagányság :)

Aki kifejezetten ezt a hatás kelti bennem, az például Cate Blanchett, akit a fenti képen láthattok. Ha beírjátok a google-ba a nevét és megnézitek a képtalálatokat, tudni fogjátok miről beszélek.. De klasszikus példa, az úrinő mintapéldája Grace Kelly, akinek minden porcikája eleganciát sugároz, vagy éppen a Downton Abbey-ben a Mary karakterét megformáló színésznő. Bizonyára nem véletlenül kapta meg éppen Michelle Dockery ezt a szerepet. Neki például eleinte nem igazán voltam kibékülve az arcával, nem találtam kifejezetten szépnek, de később rájöttem, mennyire nagyon is illik az általa megformált karakterhez. Emlékszel olyan filmre, amiben úri származású férfiak és nők vannak? Idézd fel, milyen színészeket válogattak ezekre a szerepekre.. De személyesen is volt már szerencsém ilyen nőkhöz, kollégákhoz, barátnőkhöz, akik megjelenésük egészével tettek rám mély benyomást, noha objektív szemmel nézve szépségüknek voltak hiányosságaik. És mégis gyönyörűeknek találtam őket és akaratlanul is hasonlítani akartam hozzájuk!


Mindez persze az én meglátásom és stílusom. Sokféle elfogadható létezik ezen kívül, de számomra ez a legkívánatosabb és ezt tartom a leghozzámillőbbnek :)