"Ne félj, csak szeretni kell és kész.."

Szebbnél-szebb dalokat találok! Hát küldök egyet magamnak ez év utolsó napjára és a jövő évre <3

Jane Austen

Nagyon fontos része az életemnek Jane Austen.. Most adták a FilmCafe-n a Miss Austen bánata c. filmet. Nem először láttam már.. Bár most csak az utolsó fél óra jutott belőle. A legfájdalmasabb fél óra. Nagyon erős benne a színészi játék és nagyon hiteles. Mérhetetlen bánatot szabadít rám mindig. Tükröt tart elém, ami élesen megmutat mindent, mindent, ami bennem is bennem van. Az igazi lelki alkatomat. Amit tudom, hogy tudatosan igyekszem felülírni pozitív gondolatokkal és boldog élményekkel. Hogy minden szép és jó. És igyekszem hinni benne. Közben meg.. mintha igazából csak menekülnék valami elől, amitől rettegek. Csak a magányosság lenne az? Az egyedüllété? A szégyenletes magamra maradásé? Milyen jó, hogy már más világot élünk és egy nő anyagi fennmaradása nem függ csakis a házasságtól. De talán abban nem változunk, hogy a magányosságunkat igyekszünk palástolni, megmagyarázni, megérvelni és bizonyítani, hogy így is boldogok vagyunk. Még jó, ha valóban vannak, teremtünk magunknak örömforrásokat. De a nő.. a nő az más, mint a férfi. Neki nagyobb szégyen az egyedül maradás. Tudja, hogy a szépsége, a fiatalsága, az üdesége megfakul. Tudja, hogy a biológiai órája meg nem áll egy percre sem és évről-évre hangosabban ketyeg. Tudja azt is, hogy valójában bárki bármit mond, mindenki őt hibáztatja azért, hogy egyedül van. Hiszen önmaga is magát hibáztatja. És mégis. Nem tudja feladni az elveit. Mert érzi, hogy akkor a biztos boldogtalanság várna rá. Nem, képtelen feladni az elveit! Egyszerűen bele sem tud menni valamibe, ami nem a mélységes szerelem és ha egyszer mégis elgyengülne, akkor azonnal visszakozik. És retteg attól is, hogy milyennek láthatják mások. Retteg attól, hogy bántani fogják és az elnéző mosolyok keserves kifakadásokba torkollnak egyszer..
Ez a film is annyi lelki alkatot felvonultat. A nőket többféle életkorban és szemléletmóddal mutatja be. És hányszor.. vajon hányszor maradtak magukra az értelmes, érzékeny nők a történelem során.
Csodálatosak a regényei Jane Austen-nak. Én nem elsősorban a szerelem miatt szeretem őket, hanem a jellemábrázolás miatt. Mérhetetlen bölcsesség, tisztánlátás és fájdalmasan őszinte, de mégis bájos irónia van bennük. Mintha az író minden jellemhiba felett állna és mindenkit tisztán látna és mutatna be. Nem félek attól, hogy tévesen ítélt volna meg valakit. Azon gondolkodom, hogy a Jane-hez hasonló lelki alkatú nők hányszor találtak (könnyedén) igaz szerelemre és boldogságra és hányszor maradtak magukra. Akár egy kapcsolat kellős közepén is. Nem, nem az elégedetlenség az oka! Szeretném ezt egyszer kikiabálni a világba! Nem azért, mert senki sem elég jó! Hanem mert sokkal-sokkal árnyaltabb a lelki világunk és minél idősebbek vagyunk, ez annál inkább így van. Mi jól megismerjük önmagunkat, sokat rágódunk dolgokon, álmatlanul forgolódunk olyan gondolatoktól, amiket mások nemhogy fontosnak nem tartanak, de talán észre sem vesznek, nem is érzékelnek. És ezért nehéz.. Mert nagyon-nagyon nehéz hasonlót találni. Ha egy-két csalódás is megesik, akkor még nehezebb. Még inkább visszavonulunk és féltjük magunkat a sérüléstől...
Hetek óta tervezem, hogy végre kiveszem a Meggyőző érvek c. Jane Austen regényt a könyvtárból. Egy másik kedvenc filmemben is főszerepet kap ez a történet, a "Ház a tónál" c. filmben. Talán ez az egyetlen regénye, amit még nem olvastam el. Jövőre első dolgom lesz.. Ha őt olvasom, önmagammal maradok. Olyankor őszinte vagyok önmagamhoz. Bevallom ha fáj és engedem, hogy fájjon. Nem kell elbújnom senki elől.. És ez olyan jól esik..
Szeretem a filmben a kameramozgást is. Amikor csak tekinteteket mutat, egy-egy kézmozdulatot, hajtincset, vagy pl. Jane erősödő ráncait, amikor csak egy sóhajt hallok, egy elfojtott szót. Még érzékenyebbé teszi az egész folyamatot, ami Jane-ben zajlódik az elmúló évek alatt..

A youtube-on csak angol nyelven találtam meg a filmet, de remélem, hogy így is minél többeknek tudok egy kicsit átadni az érzéseimből. Valamiért a videót ide nem tölti be, ezért csak linket tudok megadni..

"You sacrafised the security on a principle, Jane. And has it made you happy??"

Jane Austen bánata - utolsó 10 perc 

A sárga helikopter

Végül úgy döntöttünk Sárával, hogy már szombat este hazajövünk, Orfűre. Anyáék persze nagyon örültek a döntésünknek és már várták Sásdon, hogy beérkezzen a vonatunk. A vasárnapi összejövetel is kellemes volt, a hétfő csendesen telt, pihenéssel, beszélgetéssel, kedden Kriszti és Pisti kijöttek hozzánk délután, finomakat ettünk és egy nagy kártyapartit is csaptunk. Este Sári már amiatt aggódott, hogy szerdán vajon mit fogunk még csinálni, lesz-e még valami érdekes program.. Felesleges volt az aggódása, mert nekem sikerült egy igazán nem mindennapi eseménnyel "feldobni" a napot :)

Szerda reggel is jót aludtunk, kicsit későn keltünk, de én már estefelé sem éreztem jól magam. Sokat fájt a fejem is. Anyu hozott egy csésze gyógyteát, hátha segít.. Ezután alig telt bele 10 perc, sajnos az allergia tünetei kezdtek jelentkezni rajtam. Kapkodva vettem a levegőt, viszketni kezdtem mindenhol, bepirosodott az arcom, bedagadt a szemem, kiütéseim lettek egy bő negyed óra leforgása alatt. De ami a legjobban aggasztott, az az volt, hogy a torkom is elkezdett bedagadni. Ez a legveszélyesebb. Ha kapok egy gégeödémát, akkor perceim vannak csak hátra. Hiába ittam calcium-ot, egyre erősödtek a tünetek, tudtam, hogy ebből megint kórház lesz. Anyu hívta a mentőket, akik ígérték, hogy nagyon sietnek. Készülődni kezdtünk, igyekeztem összeszedni magam, átöltözni. És ekkor valami olyan történt, amire senki nem számított! Kisvártatva erős hangokat kezdtünk hallani fentről. Apu kint volt az udvaron és látta, amint egy helikopter közeledik. De egyikünk sem gondolta, hogy ez bizony értem jön! Csak amikor már közeledtek az udvarunkhoz, akkor eszméltünk fel! Szóval a helikopter nagy robajjal, leereszkedett az udvarunk mögötti tisztásra. El tudjátok képzelni, mit éreztem?! Alig tudtam felfogni, hogy ez most tényleg velem történik! Kimentünk hát az udvarra, már jöttek elénk a mentősök. Kiderült, hogy senki nem jöhet velem sajnos.

Beszálltunk a helikopterbe, eddigre már elég rosszul voltam, úgyhogy azonnal betettek egy branült a jobb kézfejembe és már is kaptam az ilyenkor szokásos koktélt. Igaz, ők nem infúzióban csepegtették, hanem a tűn keresztül, injekcióval egyiket a másik után nyomták belém. Forróság öntött el a hirtelen kapott nagy dózistól és azonnal bágyasztó álmosság lett úrrá rajtam. Szinte alig voltam magamnál. Ekkor a család még velünk volt, a helikopter nyitott ajtajában figyelték az eseményeket. Én kinézve csak annyit láttam, hogy a falu apraja-nagyja odasereglett a nagy eseményre és a távolból figyeltek bennünket :) Még egy rendőrautó is megjelent. A mentősök azt mondták, azért jöttek helikopterrel, mert ez a leggyorsabb. Szóval lassan ideje volt, hogy induljunk. A fejemre adtak egy zajvédőt (mint egy hangszigetelt nagy fejhallgató), elköszöntünk a családtól, a rotorok újra beindultak és kisvártatva a levegőbe emelkedtünk. Még mindig alig hittem el, hogy mindez valóság. Hamarosan már csak apró házakat láttam a magasból és a Mecsek csupasz fáit. Percek alatt már Pécs felett jártunk. Emlékszem, hogy végig próbáltam beazonosítani, hol járunk, melyik rész felett, de nagyon nehezen fogott az agyam, de még így is élveztem a dolgot, nagyon :) A lefelé, spirális kanyarodás viszont azért félelmetes volt, ahogy bedőlt oldalra a helikopter. Lassan leereszkedtünk a Honvéd kórház udvarára, ahol már várt a mentőkocsi. Elbúcsúztam a kedves, helikopteres mentősöktől. A mentőkocsi a Megyei Kórház sürgősségi osztályára vitt. Ott még vártam egy darabig, ahol aztán újra megvizsgáltak. A vérnyomásom nagyon leesett, 70/50-re. Alig voltam magamnál. Ágyra fektettek, vérnyomást, EKG-t mértek, vért vettek és betettek infúzióban egy sóoldatot, hogy kicsit rendeződjön a vérnyomásom. Kitoltak és lefolyt az 1. infúzió. Eztán kaptam egy másik oldatot még. Betoltak a fektetőbe, ahol már el is aludtam. Eztán éreztem, hogy kezdek végre magamhoz térni és kitisztulni. Igaz, eddigre már majdnem délután 4 óra volt és aznap még nem ettem, nem ittam. Eddigre anyáék is megjöttek. Végre ettem-ittam és éreztem, hogy rendbe jöttem. El is engedtek. Mondhatom, végig nagyon figyelmesen, kedvesen, odafigyeléssel bántak velem, a kórház szép, tiszta, modern volt. Tényleg kellemes volt emiatt a kórházi ottlét. Ráadásul az épp ügyletes doktornő belgyógyász volt, aki nem akarta ennyiben hagyni a dolgot. Mondtam, hogy már sokszor kivizsgáltak ezek miatt a rohamok miatt, de nem tudtak igazán megoldást találni. Ő elhatározta, hogy szeretne maga is utánajárni, mi lehet a baj. Ezért jövő hét péntekre behívott magához az összes, eddig kapott leletemmel, orvosi papírokkal. Jól esett a figyelmessége. Végre egy lelkiismeretes orvos! Szóval jövő héten újra hazajövök, megint nekiállok rájönni a titokra..

Miután a tűt kivették, szinte nyoma sem maradt, pedig máskor szinte mindig elszúrják a vénámat a kézfejemen és bekékül. Ez is a személyzetet dicséri! Azon csodálkoztam, hogy ezen a pici kis lyukon keresztül került belém mindaz, amitől az egész testem jobban lett.. Mikor hazajöttünk, még újra aludtam egy nagyot. Még ma reggel is későn keltem :) De mára már egészen jól érzem magam! Komolyan, mintha megkönnyebbültem volna valamitől.. A sokféle oldattól meg olyan jól éreztem már bent is magam, szinte feltöltődik az ember, olyan hidratáltnak érzi magát, még a bőröm is kisimult, szebb lett. Hát így alakult a szerdai napom, életem első repülése, mentőhelikopterrel, Pécs és Orfű között :)

Na tessék.. Lebuktam.. :) Így van ez. Mindig kell a pozitív visszacsatolás. Hogy értékesnek és szeretetreméltónak tartanak bennünket. És egy nő talán még több energiát fektet ebbe, mint egy férfi.. Kicsit ironikus a következő pár sor, de van benne igazság.

"Így alakult ki a “Fogadd el önmagad” szlogen.

A nő alapvetően elfogadja magát, ha valaki elfogadja őt. Ha szeretik, akkor aranyos puha plüssnyuszinak érzi magát, ha pedig nem szeretik, akkor egy szélben sodródó kiürült konzervdoboznak. Mivel van olyan helyzet, hogy emberi lényt hirtelen nem tud honnan előrántani, és tegyük fel, hogy kutyát/macskát/gyerkőcöt (=végtelen szeretetforrást) még nem szerzett maga mellé, máshonnan kell megoldania a dolgot. Itt jön a képbe a magazin (könyv, blog, stb) és a sorok közül mosolygó pszichológus. Egyszerűen valaki kell, aki hiteles személy, és azt magyarázza, hogy “igen, Gabi, TE csodálatos vagy, SZEMÉLYESEN TE, igen, senki más, ez itt Rólad szól”, amiben persze az a vicces, hogy a magazint akárhányan megvehetik, és akkor mindenkinek szól – de nem, ennek dacára a dolog működik.

...

A másokra gyakorolt hatás képessége az a tulajdonság, amit a nő a legjobban félt. Akkor és csak akkor fogadja el magát, ha ezzel minden rendben van. Úgyhogy mindig segítsünk neki rendben tartani."

(forrás: nofejto.cafeblog.hu)

Laktózérzékenység = Adókedvezmény?

Amikor üzemorvoshoz mentem most legutóbb a munkaalkalmassági vizsgálat miatt, egy nagyon érdekes dologra hívták fel a figyelmemet! Mivel laktózérzékenységem van, néhány hónapja lehetővé vált, hogy emiatt adókedvezményben részesüljek! Valójában ezt bármely, ételintoleranciában szenvedő ember igénybe veheti. Nyilvánvalóan amiatt, mert a speciális diétán lévők kénytelenek jóval többet költeni a megfelelő élelmiszerek megvásárlására. A szakambulancián kapott leletekkel kell felkeresni a háziorvost, aki egy igazolást állít ki az adókedvezményre való jogosultságról. Idén igyekszem minél előbb beadni az adóbevallásomat :)

Bővebben itt olvashattok róla:
http://majomkenyer.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=22%3Aadokedvezmeny-es-emelt-oesszeg-csaladi-potlek-etelallergiasoknak&catid=36%3Ajogi-tanacs&Itemid=59&lang=hu

TÚL AZ 5000. OLDALMEGJELENÍTÉSEN! 
MIKOR AZ 500-ON VOLTAM TÚL, MÉG NEM IS HITTEM, HOGY EZ IS SIKERÜLHET!
NAGYON KÖSZÖNÖM NEKTEK!! :) 

Réka

Ma egy egészen csodálatos dolog történt! Bementünk Ilonához a kórházba, mert tegnap született meg a pici Réka és Ilona megengedte, hogy megfogjam ezt a tündéri, gyönyörűséges kislányt! Fantasztikus érzés volt a karomban tartani egy 2 napos csöppséget, bármeddig el tudtam volna gyönyörködni benne, békésen szendergett a karomban, közben pedig álmában olyan édes kis grimaszokat vágott :) Csodálatos, hogy így kifejlődik a mama hasában mindene, minden apró porcikája - tényleg egy valóságos csoda!! Engem is könnyekig meghatott ez az élmény..

Néhány napja tűnődöm egy dolgon.. Egy kedves ismerősöm (fiú) mesélte, hogy elindult valami köztük egy bizonyos lánnyal. Társaságban történt, többször is találkoztak már, ő eleinte fel sem figyelt erre a lányra. A lány is viszonylag félénk volt, de végül mégis inkább ő kezdeményezett. A fiú is csendesebb fajta, de jóvágású fiatal srác. A lány kedves, de elég hétköznapi. Sem nem magasabb, elegánsabb termet, sem nem különösebben szép arcú, olyan kis egyetemista kinézetű vidéki lány. Viszont kedves, értelmes teremtés. Természetükben hasonlóak és én is úgy gondolom, hogy összeillenek. Kérdeztem a fiút, hogy volt-e valami elképzelése, milyen lányok tetszenek neki. Ő erre azt mondta, hogy semmilyen konkrét elképzelése nem volt. Ahogy jön, aki jön, az jön.. Hát itt akadtam én el.. Szóval elhiszem, hogy az egyéniség, az fontos, sőt talán a legfontosabb. És akkor hirtelen úgy éreztem, hogy ennyire ne számítana, hogy adok-e magamra, hogy vigyázok az alakomra, hogy igyekszem szépen öltözni, sminkelni magam? Jobb lenne, ha mindezt hagynám a csodába?? Egy másik lány ismerősöm is úgy tűnik, ismerkedni kezdett egy fiúval. Látszik, hogy az alakjára nem figyel, ugyan helyes a pofija, de semmi frizura, soha egy csepp smink, csak farmer, póló és tudjátok az a norvég, kötött sapka. Egyszóval semmi nőiességet nem látok benne. Meginogtam.. Ennyire nem kéne foglalkoznom magammal? De akkor.. Akkor nem én lennék, én. Hozzám, hozzám tartozik mindaz, amiről írtam. Nem viszem túlzásba, de igyekszem ápolt, csinos és elegáns lenni. Tetszenek a természetes, natúr lányok is, de nekem az.. szóval kevés. És akkor rájöttem a titok nyitjára! Nem, nekem nem olyan férfi kell, akinek minden mindegy. Igenis számítson neki, hogy egy nő milyen. Hogy épp azt a stílust szeresse, amit én is szeretek magamon. Igen, hogy kifejezetten ez tetsszen neki! Mert ha nem.. Ha nem, akkor sokkal könnyebben tetszik meg neki akárki más..

Utolsó előtti munkanap ebben az évben.. A holnapi nappal lezárom a 2012-es év - fordulatokban gazdag - munkanapjait.. Éppen az új év kezdetével kezdtem én is a Ness-nél, még januárban. Megjártam a hadak útját az akkori hivatalos munkáltatómmal, egy biztonsági céggel. Az első hónapok nagyon nehezek teltek, mire nagy nehezen kiharcoltam, hogy legalább egy munkaerő-kölcsönzőn keresztül foglalkoztassanak, ami becsületes, időben fizet és normálisan bejelent. Konfrontálódtam is a biztonsági céggel, mivel jelentettem a mulasztásaikat a Ness-nek. Képzelhetitek, két megtermett ruhásszekrénnyel kellett tárgyalnom, egyedül, mikor behívtak az irodába. Éreztem, hogy belül reszketek. Emlékszem, hogy erősen havazott és a cég székhelye nagyon kint volt egy külső kerület gyártelepén. Már nem is tudom, hogy csináltam végig, mindenesetre jó érzés volt, hogy kiálltam az igazam mellett, határozottan. Régebben ugyanis a gyengém volt a konfliktuskerülés. Most sem keresem a konfliktust, de már nem menekülök el egy nehezebb helyzet elől, ha szükség van a problémák megbeszélésére és van lehetőség a dolgok konstruktív megvitatására.. Szóval így kerültem aztán később kapcsolatba a Humán Laborral. Ez a kapcsolat megmaradt akkor is, miután már nem maradtam tovább a Ness-nél. Így jutottam el a Getronics-hoz, egy helyettesítő hét erejéig még szeptember elején. Aztán még néhány napra, aztán még néhány hétre, egy-két hónapra, végül állandóra. Mennyi változást hozott ez az év, mennyi küzdelem volt! Közben sok interjút megjártam.. Volt ahol maradtam is néhány napot. De én hamar megérzem, ha valahol nem lesz jó nekem és még ha nagyon pénzhiányban vagyok, akkor sem maradok ott. És végső soron nagyon örülök, hogy a Getro mellett kitartottam. Én a multik cégkultúráján szocializálódtam, ezt szeretem, ezt szoktam meg. Intelligens, nyelveket beszélő társaság, bejelentett munka, cafeteria, igényes munkakörnyezet. Érdekes módon, közben újabb kölcsönző céghez kerültem, decembertől a Work Force-nál vagyok.. De már közeledik az év végi pihenés és családi programok :) Szombaton úgy néz ki, vidékre megyünk, ismerősök szerveznek egy nagyobb szabású társas összejövetelt. Ha minden igaz, Petiéknél alszunk. Aztán megyünk haza, Orfűre. Ott leszünk nagyjából jövő héten, de az év végére már hazajövünk. Akkor Edináékkal tervezünk programot. Szeretem ezeket az év végi, lustálkodós napokat, mikor egész nap mennek a jó filmek, sütit sütünk és talán magunkban terveket szövögetünk az új évre.. Én minden év vége felé igyekszem egyfajta számvetést csinálni és elhatározni dolgokat a jövőre nézve.  Meg kéne nézni a tavalyi listát, vajon mennyit sikerült belőle megvalósítani? Az biztos, hogy sokféle tapasztalattal  és következtetéssel lettem gazdagabb. Sok új embert is megismertem. Jó, hogy bizonyos küzdelmeken már nagyjából túl vagyok. Bár bizonyára jönnek majd helyükbe újak.. Akárhogy is, nagyon szeretem az életet és kíváncsian várom a következő évet, mit tartogat nekem :)

Dzsungel Könyve

Képzeljétek, ma este a Dzsungel Könyvét néztem meg a Pesti Színházban! Micsoda jó helyekre vetődöm el mostanában! Annyi érdekes világba lehet bepillantani.. Egy kolléganőm párja lebetegedett és engem hívott el helyette :) Mutatok nektek is egy kis ízelítőt:

Diane Birch

És hogy ne maradjatok jó zene nélkül, ajánlok egy remek énekesnőt és zenekart, tegnap ismertem meg őket Laci által :)
Boldog vagyok, hogy vannak még, akik az ilyen igényes zenét szeretik és játsszák manapság!!!!

Mafilm Szinkron

No, most aztán tényleg egy érdekes dologról mesélhetek Nektek! :)) Bizony, ahol végül is ma voltam, az nem volt más, mint a híres Mafilm Audio! Ugye rémlik még, hogy a filmek végén bemondják: "a szinkron, a Mafilm Audio Kft. stúdiójában készült.." Az épület maga hihetetlenül öreg, de nekem annál izgalmasabbnak tűnt így :) Ahogy beléptem, szembejött velem a tv2 hivatalos hangja! A Róna utcai bejárat után balra indultam, végig a folyosón, át a csengős ajtón, fel az 1. emeletre, ahol már várt a szinkronrendező: Csörögi István. Hipp-hopp, egy hangstúdió hangmérnöki szobájában találtam magam. Megismertem Istvánt, a szinkronrendezőt és a hangmérnökét, mindketten kedvesek voltak és látszott, hogy már öreg rókák a szakmában és mindent ismernek mind az emberi hangról, hangszínről, hogy ki mit tud kihozni a hangjából, no és hogy a műszerekkel mit lehet kihozni belőle. Sok-sok csúszka és képernyő vett körül. Egy üvegablakon át figyelték, mi történik a hangszigetelt stúdióban. Nem mondom, a film elég szörnyű volt, de érdekes volt, ahogy szinte félóráról-félórára érkeztek az újabb és újabb szereplők hangjai. Szinte mindenkinek csak néhány mondata volt, de mondhatom, ez sem volt kis munka. Hogy pont azzal az indulattal, érzéssel, az angol szöveggel egyszerre mondják fel a szövegüket. Egy-egy szavas mondatokat is újra meg újra felvettek. Istvánék leginkább mozifilmeket szinkronizálnak. Szóval aztán meséltek sok mindenről.. Hogyan is kell ezt csinálni. Mi mindenre kell odafigyelni, hogy nem elég egy kellemes hangszín, meg kell tanulni nagyon jól bánni is azzal a hanggal. És főként, hogy pillanatok alatt, mikor ott állnak egy-egy jelenetben, érezzék át a szereplő hangulatát, hogy most éppen retteg, vagy szomorú, vagy izgatott, vagy nagyon boldog. Hogy milyen például "egy nem részrehajló rendőrnő" hangja. Érdekes, nem?? Több mindenkit végighallgattunk. Egyébként legfőképp színészekkel dolgoznak. Szóval sok híres magyar színészt ismernek - úgy is, mint embert. Róluk is meséltek, a velük való munkáról. Vagy arról, hogy évek, évtizedek alatt egy jól ismert magyar hang hogyan fakul ki. Mármint szó szerint, az öregedéssel. Végül sor került arra is, hogy én mentem be a stúdióba. Nagyon izgatott voltam! :) Mondanom sem kell, ezt a fiúk a hangszínemen is azonnal észrevették. Azt mondták, a hang is csinál olyat, mint az arc, mikor fényképhez készülődünk és egy kicsit, hát... affektálunk hozzá :) Utána próbáltam természetesebb lenni. Nagyon fontos egy szinkronhangnál, hogy milyen az elektromos hangja. Mert a beszédhang az egészen más ám. Ahogy mi halljuk magunkat. Közben meg is ismerkedtem egy híres magyar hanggal (bevallom, a nevét nem kérdeztem meg, egy szakállas öregúr volt), aki mikor beköszönt a stúdióba, akkor semmi. És amikor elkezdett a mikrofonba beszélni, akkor meg azonnal felismertem! Szóval aztán felolvastam egy részt egy újságból. Visszahallgattuk és meglepetésemre magas hangon beszéltem, pedig én nem is érzékeltem. Kérték, hogy vigyem lejjebb a hangomat. Nekem olyan volt, mintha szigorú lennék, de visszahallgatva úgy volt kellemes, úgy volt olyan, mint az általuk hallott természetes hangom. Nagyon érdekes volt! Azon mondjuk elgondolkodtam, hogy én a mozifilmek kb. 1%-ához adnám a hangom, olyan sok pocsék van köztük, ami az én mércémet ugye nem üti meg :( Ami még szintén új tapasztalás volt, akárcsak a portréfotózásnál a műteremben, hogy nem tudom a helyszínen sehol és sehogy kontrollálni magam. Amikor Nórival énekeltünk, akkor is ez volt a furcsa. Hogy aggódom, hogy minden rendben van-e, de nem tudok megbizonyosodni róla. Csak adnom kell magam és szerepelni, ahogy vagyok... Közben el is telt az idő, lassan elköszöntem, annyi újdonságot tudtam meg, igazán nagy élmény volt ez az egész! Kifelé menet még összefutottam néhány Barátok Közt szereplővel is. És a legjobb, hogy a stúdióban mondták, hogy jöjjek máskor is ;)

Kobe vs. Messi

Ezt az aranyos reklámot a Travel Channel-en szokták adni :)

Nem sokat jelentkeztem most a héten.. Zajlik az élet, megy a mókuskerék. Igaz, ezen a héten kevesebb volt a munka, mert az asztalos főnököm eléggé elfoglalt most a munkáival, hogy mindenki kész akar lenni mindennel az ünnepekig. Szóval rám viszonylag kevés ideje jutott. Ami azért baj, mert hát ugye én órabérben dolgozom neki.. Azt hiszem az elmúlt hónap tükrében kicsit át is kell gondolnom a nála végzett munkát, hogy jó lesz-e nekem hosszútávon. Nem azért mert ne élvezném, csak ez az időelszámolás, meg hogy annyit utazok miatta és hogy ilyen kiszámíthatatlan pénzben.. De erről jut eszembe, hétfőn egy érdekes helyre megyek. Egy stúdióba, ahol szinkronizálás folyik. Az egyik kolleganőm férje dolgozik ott és ő ajánlott be. Régóta érdekel a szinkronizálás, vagy hát a műsorok alá felmondott hang, mert azt mondják, szép hangszínem van, kellemes hallgatni, és mert olvasni, szépen beszélni is nagyon szeretek. Ha jól tudom, szerdán még valami casting féle is lesz. Ki tudja, lehet, hogy ott is szerencsét próbálok?! :)

Elkésni szépen kell

Hát ez bűbájos :)))

Spot

Néhány kép a fotós előadás végéről, fények beállításának gyakorlásáról, műteremben..

Interjú egy robottervezővel

Nahát, egy újabb érdekes interjú jelent meg a februári számban, egy robottervezővel!
http://www.jw.org/hu/kiadvanyok/folyoiratok/g201302/robottervezo-interju/

Kerestem valamit és közben megtaláltam ezt a videót.. Egy gondolkodó és szerelmes nő.. Csodás az a tartás és az az elegancia amivel Meryl Streep megformálja ezt a szerepet. Szinte hihetetlen, hogy majdnem velem egyidős ez a film. A filmzenék, a szimfonikus zene pedig mindig gyönyörű :) Ezeket a nyugtató dallamokat és gyönyörű képeket ajánlom ma estére.. Jó éjt mindenkinek!

Újrapozícionálni

Újrapozícionálni.. Tegnap is sokat járt a fejemben ez a szó. Minél többet beszélgetek emberekkel - különösen olyanokkal, akiknek az értékrendjük, életszemléletük teljesen különbözik az enyémtől - annál jobban érzem, hogy az élet egy folyamatos újrapozícionálás. Az ember elhelyezi magát egy képzeletbeli skálán vagy halmazban, de legalább is a saját kis világában, minden más emberéhez képest, akiket csak meg tud ismerni. És kicsit olyan ez mint a Rubik kocka. Van, hogy állni hagyjuk, de aztán néha tekergetünk rajta ide-oda. Aztán lehet, hogy tovább. Vagy lehet, hogy vissza. Az is érdekes, hogy az sem standard, ahogy magunkat látjuk, mert mindig valaki máshoz, másokhoz képest határozzuk meg a helyzetünket valójában. Folyton azon gondolkodom, hogy milyen nehéz lenne a Biblia nélkül. Ami nekem egy abszolút fix pont az életemben, amihez mindig mindent mérhetek. Nagyon nehéz lenne enélkül egyáltalán valahova behelyezni magam. Mennyire ide-oda sodródnék hétről-hétre, ahogy új és új álláspontokat ismerek meg. Persze az is lehet hasznos. És bizony előfordul, hogy bizonyos dolgokban megpróbálom újrapozícionálni magam és a személetmódomat. Néha az is megdöbbentő, hogy valamiről azt hiszem, hogy természetesen mások is úgy gondolják, aztán kiderül, hogy egyáltalán nem. Nekem az is nagy tanulság, hogy időnként meg kell érteni, hogy a másiknak egyszerűen más a véleménye egy dologról, máshogy látja. És én akkor elkezdhetem győzködni, hogy félreértettél és én nem is azt akartam mondani, vagy nem is azért csináltam. És ő nem ért meg, mert mondjuk megbántottam. És ilyenkor nem az a lényeg, hogy meggyőzzem őt a magam igazáról, mert soha nem fog meggyőződni róla. Mert ő az egészet máshogy érzékelte és neki az az igazság, az a fix pont. Még akkor is, ha én egyáltalán nem akartam megbántani. Ilyenkor tényleg meg kell hallgatni a másikat, hogy az én tetteimet, szavaimat ő hogyan érzékelte. És ha nekem fontos az a másik ember, akkor a későbbiekben figyelni fogok rá, hogy hogyan fogalmazok, vagy mit teszek meg. Mert nekem talán nem számít, de ő más pozícióban van és neki igen. És ezáltal is újrapozícionálom magam, mert figyelembe veszem a másik embert, akivel együtt élek. És legyőzöm önmagam egy dologban és még az is lehet, hogy később ez az én személyiségem részévé is válik.
Mindenesetre minél idősebb vagyok, tényleg újra és újra és újra látom, hogy mennyire hasznos az az ismeret, amivel rendelkezem, a bibliai irányadó mértékek. Nagyon egyszerű bölcsességek azok, amik a lehető legjobb irányba terelik az életet! Tegnap az a bölcs gondolat is elhangzott, amit már ismerek, de jó volt újra hallani, most megérintett, hogy "minden egy döntés kérdése". Hogy valamit elhatározok, vagy választok a lehetőségekből és utána következetesen ragaszkodom hozzá. Hogy mennyi bánat és szenvedés származik abból, ha az ember bizonytalankodik, vagy ha döntött, de nem ragaszkodik hozzá következetesen. Vannak dolgok, amik úgy érzem, számomra éppen ezért okoznak nehézséget. Mert vagy nem döntöttem el őket igazán, vagy döntöttem, de nem tartom magam következetesen. Hihetetlen, hogy milyen lelki békét tud adni, ha valamit az ember eldönt és onnantól ragaszkodik hozzá! Még akkor is, ha ez egy nehéz döntés és rengeteg önfegyelem kell hozzá...

Valahogy telente mindig nagyon szeretem újrahallgatni ezeket a számokat. Meg Jennifer Lopez Rebirth című albumát. Remélem nektek is tetszeni fog :)

A neved

Még mindig ez a kedvenc versem.

Szabó Lőrinc: A neved

Kiáltani szeretném, s nem lehet,

még súgni se szabad a nevedet,

még gondolni se - jaj, elárulom,

pedig belül csak azt visszhangozom,

a hangos titkot, mely életemet

úgy édesíti, édes nevedet:

nevedet, édes, a pár szótagot,

mely tündéri burkoddá változott,

röpítő közegeddé, nevedet,

mely körém gyújtja az emlékedet,

fűszerként csendít a nappalon át,

s beillatosítja az éjszakát,

s úgy tapad a számba, tüdőmbe, hogy

már majdnem te vagy, amit beszívok,

már majdnem te: minden lélegzetem

veled itat és zsongat édesen:

édes neved betölti szívemet,

s csak titka, te, vagy nála édesebb.

Tényleg úgy érzem most, hogy jól alakulnak a dolgok :) A munkában is egyre inkább megtalálom, vagy inkább feltalálom magam. Nagyon élvezem, hogy van feladat, ami nem helyhez kötött, hogy sokkal szabadabb vagyok, mint korábban. A szolgálatban is jó tapasztalataim vannak, érzem, hogy a barátaim és az én kedves húgocskám mennyire mellettem állnak minden téren a nehéz időkben. Néha nem könnyű elhinni, hogy a dolgok jóra fordulnak és megnyugodhatok, de most már egyre inkább érzem ezt. Jövő héten már a fitness-be is mehetek, alig várom, főként egy jó szaunázást! Mikor sokfelől kap az ember visszautasítást, vagy inkább elutasítást, szinte retteg az újabb kihívásoktól, mert annyira tart attól, hogy csalódni fognak benne. Bennem is megvan ez a félsz. Pedig érzem, hogy szeretnek és végre értékelik a munkámat és azt, aki én vagyok. Hogy éppen azért dolgoznak velem, mert olyan vagyok, amilyen. De többféle fronton is értek komoly csalódások és néha nehéz ezeket magunk mögött hagyni, hogy úgy mondjam, túllépni a saját árnyékunkon.. De újra meg újra bebizonyosodik, hogy az élet megy tovább. Nem áll meg a változás. Haladni kell az események alakulásával és ha sok időbe is telik, de alkalmazkodni kell az új helyzetekhez, változtatni a terveken és amit már olyan sokszor emlegettem, hagyni elmenni, elengedni.. És soha fel nem adni a reményt és törekedni arra, hogy olyan helyzetekbe hozzam magamat, amikben tényleg jó érzés benne lenni. Ami passzol hozzám, ami igazán én vagyok. Legyen az a külsőm, a munkám, a hobbim, a lakásom.. Hiszem és vallom, hogy egy nő csak akkor válhat a család támaszává, ha úgy alapít családot, hogy önmagával rendben van és szilárd értékei vannak. És ha elért célokat, amikre vágyott és nincs benne túl sok, még teljesületlen vágy az élettel kapcsolatban. Én most abban az időszakban vagyok, hogy már a világra vagyok kíváncsi, emberekre, helyekre, élményekre. A nagy dolgokon, az erős befelé figyelésen, önmagam megtalálásán azt hiszem már túl vagyok. És úgy érzem, az évek múlásával az emberek is egyre jobban tisztelnek, a korom miatt. Néha elmerengek azon, hogy azokról a dolgokról, amit egyedülállóként szívesen csinálok vajon hogyan fogok esetleg lemondani azért, hogy több időm legyen egy másik emberre, vagy mert ő mást szeret és belefogok vele valami másba, mert szeretném ha együtt éreznénk jól magunkat és meg akarom érteni, hogy ő mit, miért szeret. Valahogy úgy érzem, hogy annak idején ezek nem lesznek kényszerek. Talán észre sem fogom venni az átmenetet. De remélem, hogy mindaz, amit megtanultam, amiben részt vettem, azáltal többé váltam, gazdagabbá és ez nem csak nekem jó, hanem egy másik embernek is többet adhatok. És az is jó érzéssel tölt el, hogy ha a megfelelő emberrel ismerkedem meg, akkor nem kell attól tartanom, hogy ő elmegy, nem kell őt féltenem és magamat. Mert boldogok leszünk, hogy végre megtaláltuk egymást.. Én soha többé nem akarok félni és bizonytalanságot érezni és aggódást és gyanakvást. Sokszor megtapasztaltam már ezeket az érzéseket és bőven elég volt belőle. Remélem, a fokozatosan előrehaladó érettségem és emberismeretem is segíteni fog ebben. Most már nagyon szorosan szorítom magamhoz a szívemet. Sok sebet szereztem, most már vigyázni akarok rá. Ki tudja, talán ilyen téren is jó idők várnak rám :) Egy mélyülő barátságra vágyom, közös élményekre, együtt nevetésekre, hosszú sétákra, finom rezdülésekre. Mindenféle szorongás és erőltetettség nélkül. Természetesen. Vessen rám bárki követ, én ragaszkodom ehhez :) Addig is gyűjtögetek tovább a kincsesládikómba, hogy később annál többet adhassak..

Anne & Gilbert

Most a hetekben újra leadták, talán a Viasat-on az Anne Shirley-t. Tudom-tudom, olyan sokszor volt már a tv-ben, mi is már számtalanszor megnéztük. De az utolsó részben levő jelenetet, ahol Anne és Gil olyan hosszú idő után végre találkoznak, sosem tudom megnézni sírás nélkül.. Filmtörténeti pillanat, annyira hiteles, olyan fájdalmas és egyben olyan boldogító! Sosem tudom megunni. Mindig megnyugtat és megerősíti az abba vetett hitem, hogy igen, két ember tudja így szeretni egymást..

Nagyon jó volt Zsuzsiékkal ez a hétvége! :) Egészen nemzetközi hangulatot varázsoltak nekünk, olyan jó volt, hogy meséltek a bécsi, angol nyelvű gyülekezet munkájáról, a testvérek sokféleségéről, arról, milyen törődést és figyelmességet mutatnak egymás iránt a családok, házaspárok, egyedülállók, egyszóval mindenki! Ilyenkor sokkal inkább érzem, hogy tényleg egy igazi nemzetközi családhoz tartozunk, annyira sokszínű a testvériség világszerte! Biztosan emlékeztek még a nyári, bécsi kongresszuson készült képekre, azok mindent elmondanak! És persze Gábornak is nagyon örültünk, most volt a diplomaosztója az EBI-n. Egy távoli, borsod megyei településre szól a megbízatása. Nem kis önfeláldozás! Nagy változás lesz ez most az ő életében, de biztosan áldás kíséri majd :)

A munkámat is élvezettel végzem! Ma például a következő évi Jövő Konyhája pályázat plakátjait hoztam el a nyomdából és igyekszünk minél több iskolát elérni vele, ahol lakberendezést - tervezést tanulnak, hogy megjelenhessünk náluk, faliújságon, hírlevélben stb. Ma 2 iskolában is jártam, nagyon kellemes élmény volt, mindkét helyen szívesen fogadtak, jó kapcsolatba kerültünk. A héten még további 5 iskolába kell majd eljutnom. És közben képekkel is dokumentálom, hogy a pályázatok kikerültek a faliújságra. Ezen az oldalon igyekszünk, igyekszem aktív lenni, ha tetszik, kedveld te is: http://www.facebook.com/jovokonyhaja
A Getro-ba is mindig szívesen jövök :) Mindig szeretettel várnak, nagyon jó a légkör és sokszínű, azt is szeretem benne. Ösztönöz is - akárcsak ez a hétvége - hogy fejlesszem magam angolból. Már nagyon itt volna az ideje, hogy felhozzam magam felsőfokra. Mert most inkább csak úgy érzem, hogy felejtek és ezt a luxust nem engedhetem meg magamnak. Az angol mindenhova kell.
Szóval az idő sajnos egyre rosszabb, egyre sötétebbek a napok, de én mostanában szerencsére nem hangolódom le, élvezem, hogy végre felpörgött az élet :) A tánccal is jól haladok, szeretnék még fejlődni benne. Szóval igazán nem unatkozom :)

Végre egy igazi szombat :) Délelőtt tovább aludtam, aztán egy kis takarítás, rendrakás, délután pedig kimentünk Hajnival Dunaharasztiba egy kis autós kirándulásra. Azért is akartunk ott szétnézni, mert apáéknak tetszene, mint város, ha esetleg el tudnának majd költözni Orfűről. Nézegettek ott házakat. Egyébként nekünk is tetszett, ahogy egy kicsit körbeautóztuk. Aztán átmentünk újra Budára, Hajnika levitt minket a Hárosi-öbölbe, ott van egy kis telkük, rajta egy bájos faházzal. Ott is megnéztük aztán a környéket, Nagytétényt. A Camponában vásároltunk még néhány dolgot a vacsorához. Vendégeket vártunk ma Ausztriából. Zsú újra nálunk járt :) De most már Attilával együtt látogattak meg minket. A raguleves és a kakaós kalács után még sokáig beszélgettünk, hol magyarul, hol németül, hol angolul, hol meg az összeset keverve :) Jó kis nyelvlecke volt. Na de lassan már eltesszük magunkat holnapra.. Jó pihenést mindenkinek!

No, hát holnaptól hivatalosan is Getro-s leszek!
Néhány céges kép tegnapról :)

Entertainer

Végre megvan ez a szám!!!!!! :)))

És egy meglepetés videó a BSS-től ;)

http://bss.sch.bme.hu/video/parkett-klub-modern-party-20121120

Oké-oké.. Tudom, mostanában sokat változtatgattam az oldal külsejét. Viszont olyan sokféle sablon van, a bőség zavara, hogy az ember milyet is válasszon. Hogyan is legyen az oldal elrendezése, milyen modulok legyenek benne, milyen legyen a háttér, a betűtípus, a színvilág és legfőképp az összhatás, az egész oldalt meghatározó stílus. A fejlécben lévő képpel kicsit egyedibbé tudom tenni a blogomat, viszont oda nagyon nehéz jó képet találni. Aminek megfelelő a mérete például. Sajnos mindent csak így, mozaikban lehet megjeleníteni. Meg szeretnék egy otthonosságot, melegséget sugárzó képet, inkább enteriőr félét, nem is túl modernet, nem is túl régit, nem is sok dologgal telezsúfolva, hogy a főszereplő a kanapé legyen. Egy olyan szobát mutatnék be, amiben magam is szívesen laknék, hívnék meg vendégeket..

Egyébként egészen büszke vagyok magamra, mert tegnap zakuszkát főztünk be Klárival :) Nagyon kellemes élmény volt! Reggel együtt mentünk a piacra bevásárolni, aztán nekiálltunk pucolni, tisztítani, aprítani, darálni. Kitisztítottuk az üvegeket. Klári ügyesen összekeverte a hozzávalókat és fűszerezte a finom zöldségkrémet, aztán az egészet lassú tűzön összefőztük. A zakuszka egy paprikakrém, jellegzetes erdélyi étel, amelynek számtalan változata létezik. Mi most a babosat készítettük el. Kápia paprika, zeller, répa, alma, hagyma, paradicsompüré és természetesen bab kellett bele. Sóval, fehérborssal és babérlevéllel ízesítettük. Délután 4-re kerültek az üvegbe. Klári szépen becsomagolta az én részemet. Nagyon jó érzés volt egy kosárral a karomon hazamenni, amiben guszta üvegek sorakoztak :) Pirítósra és tésztára egyaránt nagyon finom és télen igazi vitaminforrás, nagyon egészséges!

Jelentem, a tegnapi napon is mosolyogva suhantam el biciklivel a rakparton araszolgató autók mellett :) Hogy miért épp a tél beállta előtt jöttem én rá, hogy mennyire jó a városban biciklizni?! Egy kellemes 40 perc alatt simán beérek a céghez, otthonról. Most már elég régen hallgattam Váczi Esztert, úgyhogy hazafelé ő dalolt nekem arról, hogy hogyan is utazik :) Itt meghallgathatod Te is, nagyon szeretem ezt a számot: http://soundcloud.com/gatos-ivan/gy-utazom Csak képzeld el, hogy Te is erre a ritmusra tekersz és közben gyönyörködsz a városban! Hmm.. De Eszter régi dalait is jó volt újra hallgatni. Még sárgulnak a fák a bicikliút mellett, még szállingóznak róluk a levelek. A Bem rakpart szép, szecessziós épületei, az egymás mellé épült hotelek és utcai kávézók, a lágy fények, a régi sárga villamosok, mind-mind olyan kellemes hangulatot árasztanak. Esténként is, hisz mire hazafelé megyek, addigra már régen besötétedik. De mindig megcsodálom a túloldalon az Országházat, vagy a budai oldalon a kivilágított Lánchidat és a Gellért Szállót is. Sőt, végre a Rudas is megszépült! Még nincs teljesen kész, de a homlokzat nagy része már gyönyörűen helyre lett állítva. Tekerés közben mindig olyan felszabadult érzést érzek, mintha minden gondom elillanna! Gyakran gondolok arra, hogy majd nosztalgiával fogok egyszer visszanézni ezekre az időkre, amíg ilyen szabad voltam.. De a fürdőkről jut eszembe - képzeljétek, a Getronics fizetésem mellé fitnesz bérletet is fogok kapni, de jó! Mehetek edzeni és szaunázni decembertől - már alig várom!!! :) Méghozzá a Life 1-be, ami a Corvin sétányon van és egészen elitnek számít pesti körökben. Szerencsére innen hamar ott van a 4-6-os villamos. Közben Zsolttal is dolgozgatunk, lassan kapok céges e-mail címet és céges telefont is. Szóval alakulnak a dolgok és lassan kezdem elhinni, hogy újra stabilizálódnak majd a dolgaim.. Ennek örömére most megyek és csinálok magamnak egy finom, meleg teát, még jó, hogy délutánonként, pláne pénteken ilyen kis csendes hangulat van a cégnél..

Relax

Valahogy napok óta ilyen zenére vágyom..
Ezekkel a lágy dallamokkal kívánok mindenkinek nagyon szép álmokat!

Milyen jól indult a ma reggel - egy bibliatanulmányozással, méghozzá egy olyannal, amit én vezetek ezentúl :) Ez a kedves hölgy néhány találkozás után múlt vasárnap magától eljött a gyülekezetbe! Micsoda kellemes meglepetés volt! Ráadásul vasárnap délután újra találkoztunk Bélával, a BME-s mérnökkel. Egyre szellemibbek vele is a beszélgetéseink. Sokat beszélgetünk Isten létezéséről, a teremtésről, most legutóbb pedig többet a Biblia hitelességéről, hogy mitől is annyira különleges ez a könyv. Közben már kiolvasta a Teremtő könyvet és a két új füzetet is ebben a témában! Még sok benne a kérdés, de nagyon tisztelem az alázatot, amit a válaszaink, a Biblia válaszai iránt mutat! Erről jut eszembe, van egy érdekes interjú egy biokémikussal a januári Ébredjetekben: http://www.jw.org/hu/kiadvanyok/folyoiratok/g201301/interju-egy-biokemikussal/

A mostani főoldalról pedig ez a kedvenc képem - vajon miért? :)

Na, hát vége a jó életemnek :) Most meg hirtelen annyi munka lett, hogy már attól tartok sok is lesz! Felvettek a Getronics-hoz napi 4 órába, de ahogy látom, az eddigiekhez hasonlóan, ez gyakran lesz több. Elvileg délutános recepciós lennék, gyakorlatilag meg pl. csütörtökön is 8 órában leszek itt. Ezek mellett elkezdtem dolgozni egy régi ismerősömnek, Macsali Zsoltnak is. Ő egy asztalos vállalkozó. És igyekszem neki besegíteni az ügyes-bajos dolgai intézésében, adminisztrációban, rendezvényszervezésben, stb. Szóval nem lesz egyszerű mindezt úgy organizálni, hogy az utazás is időt vesz el, meg nyilván a szolgálatba is minél többet szeretnék menni. És még kéne kikapcsolódni, sportolni, olvasni.. Szóval kell majd egy nagyon jó időbeosztást csinálnom, amennyire a változó körülmények engedik. De azért igyekszem megfelelni a növekvő kihívásoknak, remélem mindenhol azt tudom majd nyújtani, amit elvárnak tőlem..

Ma sem hagylak benneteket jó zene nélkül :) Az új piros kanapémhoz kerestem egy igazi finom háttérzenét. Azt hiszem Berry White-nál jobbat nem is találhattam volna!

Dolgos hétköznapok vannak mögöttem. A tegnapi nap kifejezetten hosszúra sikeredett, bent voltam majd 11 órát. Ma-holnap nem megyek, bevallom, ma jól is esett reggel tovább aludni. És mégis, kedden nekiindultam este, hogy munka után még sétálok egy kicsit a Duna-parton és hát végül szép lassan hazamentem gyalog. Két órás séta volt, de nagyon jól esett. Mindig meglepődöm magamon is, hogy mekkora mozgásigényem van, pláne a friss levegőn. Csak a Batthyányiig, csak még a Lánchídig, csak még az Erzsébet-hídig, na jó, a Gellért-téren már tényleg felszállok valamire. Így szoktam beszélgetni magammal, aztán mégis engedek, engedem, hogy hazáig menjek, ha már a Móriczig elgyalogoltam :) Ott már meg is éheztem, vettem abban a cukrászdában egy finom szilvás péksütit, ahol ilyen óriás méretű cukrászsüteményeket árulnak, ott a Wikinger mellett. Azt eszegettem hazafelé menet. Nem is lekvár volt benne, hanem igazi szilva, valami befőttféle. Hétfőn este nagyon jól esett a tánc is. Lassan, de biztosan haladunk a figurákkal és mindig jó érzés megtanulni valamit, aztán gyakorolni és érezni, hogy már megy :) Szeretem a táncban azt is, hogy nagyon kell ám használni benne a fejünket, az agyunkat, a folyamatos lépések és figurák miatt és nagyon erős testtudatot is ad. Sokkal koordináltabb, összeszedettebb, finomabb lesz az ember mozgása. Én nem voltam jó ezen a téren, de mára sokat nőiesedtek a mozdulataim.
Ami a mozgást illeti, mivel ma lejárt a bérletem, elhatároztam, hogy egy időre erősíteni fogom a pesti bringások táborát. Először is eltoltam a bicajt egy szervízbe, ahol kaptam az első kerék szelepéhez ilyen átalakítót, hogy biciklisből autós legyen. Csak 300 Ft volt, de ezentúl nem kell csalódnom ha benzinkútra megyek kereket pumpálni. A szervízben a srácok kedvesen fel is fújták az első kerekemet. Aztán nyeregbe pattantam és meg sem álltam a munkaerő-kölcsönzőig, a Déli-pályaudvarig. Rendeztük a papírokat, a pénzt. Aztán lent a Krisztina körúton mentem visszafelé. Elkerekeztem az Allee-ig, ott lezártam a bringát. Most kaptam Hajnikától a zárat, aggódtam is így otthagyni a biciklit, olyan furcsa érzés volt :) Közben vásároltam a dm-ben meg a csarnokban. Vettem egy szőke hajfestéket is, éppen most várom, hogy leteljen a hatóidő :) Jut eszembe, Zsu is meglátogatott bennünket hétfőn este, mennyi ajándékot kaptunk tőle, ezúton is még egyszer nagyon köszönjük!!!! :) A bögréket már felavattuk! Az biztos, hogy nagyon jó volt bringázni, még így a hidegben is, ha jól felöltözik az ember. Nem is tudom mikor szabadult fel bennem utoljára ennyi boldogsághormon :) Jó kis zenéket tettem be és így szinte repül az ember! Azt tervezem, hogy a Getronics-ba is bringával járok majd. Elég, ha csak lent a parton végigkerekezek. Szerintem egy fél óránál nem lehet több és mégsem kell háromszor átszállnom. Csak ne essen! Vettem ma céklalevet is végre. Rámfér egy kis vasutánpótlás. Sajnos tegnap majdnem kórházba kellett mennem, mert elkezdődött egy allergiás roham, de szerencsére elégnek bizonyult a calcium injekció. Nagyon örültem, hogy megúsztam az ügyeletet, meg az infúziót. Mindenesetre jelzésértékű volt a dolog, az biztos, hogy figyeljek oda magamra, kicsit sok lelkileg, ami mostanában innen-onnan ért.. Viszont úgy tűnik, hogy nemsokára felvesznek véglegesen a Getronics-hoz 4 órába :) Nagyon remélem, hogy így lesz, tényleg igazán jól érzem ott magam! Nem ártana már egy kicsit munkafronton és anyagilag is egyenesbe jönnöm. Bár amíg ilyen finom zakuszkát meg szép ruhákat kapok Kláritól, meg illatos süteményeket Hajnitól, addig nem panaszkodhatok :)

Így jó

Libri

Igen-igen, Sári már tudja miről fogok ma írni :) Ebéd után, az Allee bejáratánál, a kirakatot nézegetve becsábultunk a Libri könyvesboltba. Úgy egy éve (vagy kettő?) jártam utoljára Libriben, a Westendben, amikor célzatosan mentem megvenni a kiszemelt könyvet: Méhes György - Egyetlenem. És nem bántam meg! Csodálatos történet, az író saját története, feleségéről, egy életen tartó valódi szerelemről. Megismerkedésükről, háborús évekről, munkáról, családról és az egész életükön átívelő, egymás iránt érzett mélységes szeretetükről. Drága felesége halála után kezdte el írni ezt a könyvet. A könyvet, amit olyan jó a kezemben tartani. Szeretek online olvasni, de a könyv az más. Az annyira az enyém. Kézbe vehetem, beleszagolhatok, kitehetem a polcra. Igaz, jó könyvet találni igencsak nehéz. Most is sokáig nézelődtünk, olvasgattuk a fülszövegeket. Aztán kicsit leültünk bent, egy-egy szerzeménnyel a kezünkben és csak beszélgettünk.. Mindenféléről. Kellemes élmény volt, mintha csak barátnőként találkoztunk volna egy kávé mellett :) Mit ki nem hoz az emberből egy ilyen környezet. Ajándéknak valót is találtunk :) Hamarosan lesz anyáék és Petiék házassági évfordulója is. Volt egy könyv, amit mindketten érdekesnek találtunk, a címe: Mielőtt megismertelek. Itt nézhetitek meg ti is: http://www.booker.hu/konyv/mielott_megismertelek_jojo_moyes/
Eztán egyöntetűen a pszichológiai témájú könyvek felé vettük az irányt. Család, önmegismerés, konfliktuskezelés. Meglepetésünkre nem kevés könyv foglalkozott bibliai gondolatokkal, sőt volt, ami kifejezetten bibliai példákra épült! És ezek csupa mostani kiadású könyvek, amikbe találomra belelapoztunk, a címe alapján nem is sejtettük, hogy ilyesmit is tartalmaz majd! Aztán egy kis háztartás, sminkkészítés, esküvő, és el is érkeztünk újra a kijárathoz.. Érdekes utazás volt ez a könyvesboltban. Kicsit belső utazás is. Olvasni jó. Nagyon jó..

Idézet, Méhes György - Egyetlenem c. könyvének előszavából, egy éltes öregúr tollából:

"A második levél:

2004. április 7.

Édes Egyetlenem!
Te vagy életem nagy ajándéka. Lélekben, gondolatban állandóan Veled vagyok.
A gyógyulás minden részletéről beszámol Zsi meg Öcsi. Én itthon várom a híreket. Lehunyom a szemem, és magam előtt látlak, mosolyod, csillogó szemed. Milyen csodálatos ajándékot kaptam a Sorstól. Téged, Kincsem, egyetlen boldogságom. Kimondhatatlan, mennyire vágyom utánad. Együtt lélegzem veled.
Nagyon-nagyon szeretlek, Édeském.

A temetés után kezdtem írni ezt a könyvet."

idézetek

A minap elkalandoztam egy kicsit a www.citatum.hu oldalon. Biztosan ismeritek, idézetek vannak rajta.. Nekem mindig az a legmeglepőbb benne, hogy mennyire egyformák vagyunk valójában. Hogy milyen sok ember megy keresztül ugyanazokon az érzéseken, amiken én, amiket szavakba önt. Sokszor olyan mesteri módon, amire én képtelen lennék. És akkor olyan jó elolvasni, hogy igen, én pontosan így vagyok vele, hát más is érzett már ugyanígy? Ha szükségem van egy kis megértésre, csak lapozok néhány oldalt egy-egy témában és valószínűleg lesz majd egy éppen rámillő gondolat! Ilyenkor mindig könnyebb lesz a lelkem. Eszembe jut az, hogy a kimondott szónak hatalma van. Néha éppen az segít megérteni, vagy feldolgozni valamit, hogy egyszer valahol frappánsan megfogalmazva látom magam előtt feketén-fehéren. Az emberek szeretik az idézeteket. Egyszerre segítenek nekik megérteni és ugyanakkor a későbbiekre nézve kifejezni valamit. De mindez nem menne tapasztalatok és elmélkedés nélkül. Sokszor gondolok arra, hogy a jelenlegi helyzetem megadja azt, hogy mindezekre több időt szánhassak. Tapasztalatgyűjtésre és elmélkedésre. Nekem az adatott meg az életben, hogy többet foglalkozhassak a személyiségem megértésével, fejlesztésével.. Más talán másban teljesedhet ki ennyi idős korára, én ebben próbálok, és erre igyekszem megbecsüléssel tekinteni, mert azt hiszem ez valóban értékes dolog.. És akkor legyen itt egy röpke két sor, ami ma leginkább megérintett:

"Nyugodj most, szerelem
Szeress most, nyugalom.."
(József Attila)

Új kedvencek

Új frizu :)

 

Amit ma szeretnék megosztani veletek, az egy olyan gondolat, egy olyan következtetés, amire a közelmúltban jutottam:
Az, hogy kibe, meddig, miért vagyunk szerelmesek, az egyedül rajtunk áll, nem a másiktól, a szeretett személy viselkedésétől, hozzánk való viszonyulásától függ! 
Hogy miért is nem hagyják el azok a nők a párjukat, aki erőszakos velük és bántalmazza őket, pedig megtehetnék, hogy elmenjenek? Ezen sokat töprengtem, mert mostanában felkapott téma. Hogy miért is szeretünk, ragaszkodunk egy olyan személyhez, aki megbánt, figyelmetlen, aki elhagy. A környezetünk értetlenül áll a dolog előtt! De hát ezt és ezt tette veled, szóba se állj vele többet! És tényleg így lenne logikus és lehet, hogy tényleg megérdemelné, mert valóban sok fájdalmat okozott. És mégis, mivel az érzés tőlünk függ, szeretjük ugyanúgy tovább.. És aztán van, amikor elmúlik a szerelem. És ott van az a másik, aki szeret, aki gyengéd, törődik velünk, rózsát hoz, remek a humorérzéke, mindenhol pontosan ott van, megbízható és még a csillagokat is lehozná nekünk az égről! De mégsem tudjuk őt tovább elviselni, mert egyszerűen már nem szeretjük, mert a ragaszkodásunk BELŐLÜNK fakad. Hiába az ő jótettei és hogy jól bánik velünk. A régi filmekben lehet ezt hallani, hogy hozzámegyek, mert olyan jó ember, majd megszeretem.. Sajnos ez nem a jóságtól függ. A szerelem mindig ismeretlen kémiai utakon talál meg bennünket valahogyan, nem egyenesen következik valamiből. Legalább is én már ezt többször megtapasztaltam, hogy nem tudom szeretni a legjobbakat és a szeretett személy egy félig bántó sms-e is ezerszer többet jelent, mint az égboltról lehozott akármennyi csillag..

Mese, ugye érzed - Szeret ez a lényeg
Összetöri szíved - Látod mégse félek
Nem ad, csakis ígér - Bűnös, aki ítél
Ez csak egy játék a szerelmért..

Mi ma a betegség?

Ezt ma egy természetgyógyász oldalon olvastam.. Közismert tény, de valahogy mégis szomorú, hogy így van. Nekem is rengeteget fáj a vállam, hátam, lapockám, nyakam, egyfolytában merevek benne az izmok és ez gyakran vezet fejfájáshoz. Ezekkel a fájdalmakkal állandóan küzdök. Szinte mindig hideg kezem-lábam. Sőt mostanában kifejezetten alacsony a vérnyomásom. Ráadásul ismeretlen eredetű allergiás rohamaim is vannak időnként, úgy évente egyszer-kétszer, amire a legutóbb az ügyeletes orvos azt mondta, hogy szerinte ez bizony pánikroham és hiába szurkálnak, meg tesztelnek, a testem becsap, átver az allergiás tünetekkel és valójában csak odafigyelésre vágyom.. Vajon tényleg így van? Az biztos, hogy nagyon fontos megadni a testnek, amire szüksége van: a sok-sok folyadékot (vizet), az elegendő, pihentető alvást, a megfelelő mennyiségű mozgást és nekem a lehető legtöbb meleget :) Na meg, hogy tudjunk lazítani, igyekezzünk nyugodtak maradni, nevelni magunkat, hogy kevésbé legyünk aggodalmaskodóak. És kellenek a barátok, a család, akivel meg tudjuk osztani a nehézségeinket, hogy azok kevésbé nyomják a vállunkat. Átvitt értelemben és fizikailag is :)

A betegnek nem az éjszakai drogozás, káros szenvedély, a vörös húsok túlzott fogyasztása, a dohányzás a kiváltó okai az egyre leépülő szervezeti állapotuknak, hanem egyre inkább a lelki (önemésztések, gondterheltségek) az idegi (stresszek, feszültségek, szorongások) a bíróképességet meghaladó életviteli hatások. Tehát legtöbbször nem a megszokott kémiai anyagok (orvosságok) hozhatják meg a kívánt eredményt, ezért is szüntetjük meg az ezektől való függőséget.

Orfűn, novemberben

Hát megérkeztünk újra.. Betettem egy adag mosnivalót a hazahozott ruhákkal, főztem egy teát, feltettem a hétvégi képeket a gépre, lezuhanyoztam és fürdés után jól bekentem magam babaolajjal. Semmi sem teszi olyan puhává a bőrömet, mint a babaolaj vizes bőrre kenve!  Egyszóval, újra itthon vagyok :)
Nagyon jó volt ez az elmúlt 4 nap! Ráadásul ajándék volt ez a gyönyörű jó idő, amiben részünk lehetett! Kicsit tekeregtünk Orfűn, de voltunk bent Pécsen is városnézni és tegnap este mentünk át Hertelendre, esti fürdőzésre. Hát az valami fergeteges volt! Nem csak azért, mert nagyon kellemes az esti fürdőzés, a meleg vízben, lágy fényekkel, hanem maga a termálfürdő, ahogy megcsinálták, az valami fantasztikus! Ismeritek Hundertwasser stílusát? Én is most ismertem meg a húgomtól, írjátok be a gugliba, nagyon érdekes, szinte meseország, amit ő teremt, hát éppen így volt kialakítva kívül-belül a fürdő is. Sehol egy egyenes vonal, sehol két egyforma motívum. Ezentúl mindig megyünk, ha hazautazunk :) Olyan jó volt gyülekezetbe is menni, éppen voltak ott más budapesti ismerősök is, sőt olyan szerencsém is volt, hogy éppen előttem ült egy srác, aki az apukájával zenél - legfőképp esküvőn - és a családi zenekarba egyre kevésbé tud beszállni a nővére, aki énekel. Szóval Bálint most hallott énekelni és megbeszéltük, hogy összehozhatnánk majd egy közös éneklést velük! Már a gondolattól is boldog lettem :) De egyáltalán, ahogy a testvérek fogadtak, a kedvességük, a jóízű beszélgetések és a csodaszép napsütés. Mind-mind annyira jó volt! Hajnival meg is beszéltük, hogy ezentúl együtt kirándulunk majd erre-arra :) Nagyon örülök, hogy így összehoztuk négyen ezt a hétvégét és mindenki jól érezte magát. Finomakat ettünk-ittunk, anyáékkal is jókat beszélgettünk. Sőt, most, hogy voltunk a Rácz-tanyán, még valahogy a lovagláshoz is megjött a kedvem! Hiszen Orfű lovas falu és nem tudom, most annyira megfogott ott a hangulat, ahogy végigjártuk az istállókat.. Beszélgettünk egy korombeli lovász lánnyal, ő díjugrató versenyekre is jár. Most valahogy a szokásosnál is jobban elvarázsolt a lovak robusztus, mégis kecses testfelépítése és az az erő, ami árad belőlük, olyan hatalmasak voltak és mégis olyan engedelmesek. Arról beszélgettünk, hogy micsoda érzés uralni és érezni ezt az erőt, miközben a dombokat átszelve vágtázik alattunk egy ilyen csodaszép állat! Biztosan nagyon felemelő lehet!
És íme néhány kép a pécsi napunkról:

Baby Spa

Egy csodálatos videót mutattak ma meg nekem! Annyira megérint, látni így ezt a csöpp kis embert.. Csak potyogtak a könnyeim <3
Mindenképpen nézd meg!!

És itt egy cikk a nővérről, aki mindezt kifejlesztette: http://www.nlcafe.hu/baba/20121016/baba-furdetes-video/

Chocolate..

Hmm.. Mi jutott eszembe - az én régi kedvenc számom Kyle Minogue-tól..

Az egyik legfinomabb, legsejtelmesebb szám és klip.. Mindig elvarázsol..

Like a lady

Felszabadult egy teljes délelőttöm, úgyhogy party time van!! :)

Az elengedésről 2.

Kicsit visszaolvasgattam az elmúlt napokat, heteket és mostanra igencsak naplószerű lettem :) De hát nem lehet mindig olyan mély témákat boncolgatni, mint például az elengedés.. Pedig azóta is töprengek ám rajta. Ennyiből jó, hogy írtam erről, mert a visszaolvasása segít továbbvinni gondolatokat vagy magasabb szintekre jutni egy érzés megélésében, egy krízishelyzet feldolgozásában. Persze fogalmaztam én ott meg ilyen költői kérdéseket, de hát nyilvánvaló, hogy szabadulni szeretnék valaki emlékétől, ami valahogy a vártnál jóval több időbe telik úgy néz ki, illetve talán még abban is határozatlan vagyok, hogy száz százalékosan el akarom-e felejteni. Naná, hogy az a legjobb, hogy valakit nagyon erősen szeretünk és azt hiszem különleges dolog is, ha így van.. És még szép, hogy idő kell ettől megválni.. Tudatosan.. Azon csodálkozom, hogy manapság mégis miért olyan jellemző, hogy sem komoly, erős érzéseket nem éreznek az emberek egymás iránt, sem hosszantartó ragaszkodást és az elmúlás után fájdalmat.. Talán eleinte mindenki így van vele, de a második, harmadik, sokadik eset után egyre érzéketlenebbé válik. Egyre könnyebben megy. Mondhatnám: jön-megy. Sem az első érzések nem olyan erősek, sem az elválás utániak. És az, hogy azonnal van másik. Nem kell gyászolni, végiggondolni, várni utána.. De vajon ez jó így? Ezzel nem gyengül meg az a képességünk, hogy valakit erősen és kitartóan szeretünk? Mert szerintem igen.. Talán az elsőt nagyon szerették. De vége lett. Aztán jött egy második, egy harmadik, egy negyedik.. Átmenetileg enyhítették a rossz érzéseket, pillanatnyilag boldogítottak. Van, aki egy idő után mégis megcsömörlik ettől, mert nem talál bennük valódi gyógyírt, de van, aki nem akar gondolkodni és sodródik az árral.. Aztán születik egy gyerek vagy kettő és addigra már elmúlik minden érzés, marad a kötelesség, a kényszer, a szürke hétköznapok, a veszekedés és elmúlnak az évek.. Én inkább a másik utat választom. Nem akarom a kutyaharapást szőrével gyógyítani. Én inkább gyászolok, de várok egy ugyanolyan erős érzésre. Ami újra lángol és újra erősen kötődöm és boldog vagyok és gyerekeket nevelek.. És talán ez a fájdalmas időszak engem is nevel, talán többé tesz, mintha valaki sosem engedte meg magának, hogy gyötrődjön és elmélkedjen a tanulságokon. És ugyanakkor önkritikát is gyakoroljon. Talán abban is segít, hogy mi az, amibe legközelebb ne fussak bele, ami nem lesz jó, ami, vagy aki bánatot okoz.. És hogy mi az, amit én nem bírok, hol vannak az én határaim..
Kedden Éviéknél voltam Érden. Jó volt újra belépni a ház ajtaján, üdvözölt a három kutyus, felmosószer-illat terjengett a levegőben és száradó ruháké.. Jó volt a nagy, hatszemélyes asztalhoz leülni. A gyerekek közben segítettek a házimunkában, Beácska még apával is elment valahová szerelni. Jó volt látni a nagy fazekakat, serpenyőket, a sok tányért és poharat a szekrényben. Nagycsaládban a fagyasztóból vagy a spájzból is mindig előkerül valami finomság :) Én kávézok miközben Évi lányka ruhákat és férfi ingeket vasal. Mentegetőzik, de hát én tudom, mivel jár egy nagy család, hogy sosincs megállás. Most sincs. Közben kibeszéljük az élet nagy dolgait. Évi sokadszor is úgy tud mesélni az udvarlásukról Csabával, mintha tegnap lett volna. Abbahagyja a vasalást, lehuppan a kanapéra, arca ragyog, szeme csillog! Még egy régi fényképet is megmutat. Hova lett mára az a karcsú lány, három, szinte felnőtt gyerek anyukája.. Dolgos édesanyává érett, akit férje talán jobban szeret és értékel, mint korábban valaha. Teltkarcsúan még inkább! A gyerekek ki tudja hányadszor hallgatják már végig a sztorit :) Finom, hétköznapi, családi boldogság lengi be a levegőt. Elbódulok ettől az illattól, meg sem érzem már az öblítőt, meg a felmosót! Csak azt érzem, hogy irigylem Évit :) Közben dől be a napsugár, a jó idő a teraszajtón, kint heverésznek a kutyusok, a kerti székeket már összerakták és színes falevelek tarkítják az udvart.. Ráadásul délután hurkát sütöttünk, jóféle erdélyi, házi hurkát, ízzel, zamattal telit! Idejét sem tudom, mikor ettem utoljára ilyet :)
Közben apa hazajött - (igazi) csók anyának:
- Minden rendben volt, Kicsim?
- Igen, persze, melegítsem neked a vacsorát?
- Igen, kérlek.. Cinta, van még tejbegríz a spájzban, ha nem eszed meg, megeszem :)
- Jaj ne, anya megehetem? :)
- Persze, drágám :)
Azt hiszem értitek miért esett nehezemre lassan elindulni.. De estére még izgalommal várták az erdélyi rokonokat is, készülni kellett.. Mindig feltölt, ha náluk vagyok és csak megerősít a fentebb leírt elhatározásomban! Egy félig-meddig kapcsolatból soha nem épülhetne egy ilyen család..

Magyarhertelend

Csodálatos, napsütéses idő van ma Pesten! Ilyenkor a leggyönyörűbb az ősz. Nem csoda, ha ilyen kellemes hangulatban ma nagyon jó tapasztalataink voltak délelőtt a szolgálatban :) Mindig van tennivaló és annyira jó segíteni :) Igazából Edináék szerencsések, akik most, ezen a hosszú hétvégén vannak lent Orfűn. Most kivételesen nem velük mentünk, mert másik sofőrünk lesz :) Emlékeztek még Hajnikára, akiről már meséltem? Tüneményes idős hölgy, rendkívüli fiatalossággal és humorérzékkel megáldva. Akárcsak Ani, aki a másik útitársunk lesz, így megyünk le négyen. Szóval a jó hangulat garantált lesz :) Bár az idő addigra hűvösebb lesz és esőt is mondanak, de szerintem ez a mi kedvünket nem fogja elvenni! Egyik nap tervezünk Hertelendre is átmenni majd a termálvizes fürdőbe. Nagyon szépen megcsinálták az utóbbi években, megmutatom a honlapját: http://www.hertelenditermal.hu/  Ahogy körülnéztem rajta, kacérkodom azzal a teljes testmasszázzsal, ami 55 perces. Hmmm... Itt Pesten a kétszeresét is elkérnék ennek az árnak.. Szóval mi majd 1-jén, csütörtök reggel indulunk.. Addig is dolgozgatok még a héten a Getronics-nál, most 3 napra is behívtak. Remélem, hamarosan azért fix állást is találok majd.. Meglátjuk még mit hoz a jövő hét, mert közeledik egy új hónap kezdete, talán lesznek cégek, akik már akkortól keresnének új dolgozót. Bizakodom..

Babám

El ne felejtsem, tegnap késő este a tv előtt ragadtam.. A Duna TV adott le egy koncertet az A38-ról, méghozzá a "Babám" nevű együttes koncertjét. Kicsit jazz, kicsit r'n'b, kicsit underground, mindenesetre nekem valahogy nagyon bejöttek a számaik!

A tegnapi műsorról egy link, amin egy videót is találtok, érdemes belehallgatni!!
http://www.a38.hu/hu/tv/babam

És azért is ajánlom ezt a koncertfelvételt, mert minél többet járok koncertekre, annál inkább érzékelem, mennyivel jobb, sodróbb, varázslatosabb az élőzene!!

Forever and always..

Ezzel a régi nagy kedvenccel kívánok Nektek gyönyörű, napsütéses, őszi, szombat délutánt :)

Üldögélek itt a kapucsínóm felett a Getronics-nál és hát mint mindig, gondban vagyok.. Ma délelőtt egy olyan interjún voltam, amikor már 3. alkalommal kerültem kapcsolatba ugyanazzal a céggel. De még mindig nincs vége. Még majd az ügyvezető is látni szeretne, ha úgy alakul. Mit meg nem tesz már az ember egy állásért? Vagy inkább, hogy hányszor kell újra és újra megfelelnie.. Mindenesetre nekem nagyon szimpatikusak, stabil cég, érdekes munka, szép új iroda.. Csak legkevesebb egy hónap múlva lehetne kezdeni. Na bumm.. Én addig biztosan nem tudok várni. Addig senki nem fizeti helyettem az albérletet :) Na igen, aki önállóan él, az vállalja a folyamatos nehéz döntéseket.. Csoda, ha a nők férfiasan határozottak lesznek egy idő után? :)

Anita O'Day

Nézzétek, micsoda új kedvencet találtam!!

Szépség, elegancia, stílus, profizmus, humor, finom jazz - hát ilyen egy igazi ANITA :)

Voice

Hogy kik fel nem tűnnek egy ilyen versenyen! Ugye felismeritek a korábbi képekről nagy kedvencünket, Gájer Bálintot :)) Asszem most itt a jobb oldali sávban is megtaláljátok a legnépszerűbb bejegyzések között!

http://tv2.hu/musoraink/mokka/116762_gajer_balint_teljesen_osszeomlott_a_voice_meghallgatason.html?fb_action_ids=508035449223868&fb_action_types=og.likes&fb_source=other_multiline&action_object_map=%7B%22508035449223868%22%3A510215448991469%7D&action_type_map=%7B%22508035449223868%22%3A%22og.likes%22%7D&action_ref_map=[]

Ma este is folyatódott a West Coast Swing tanfolyam és a fotós előadások is elkezdődtek már múlt héten :)