Sweetest taboo

Ma sem hagylak benneteket jó zene nélkül ;)

Hát elszaladt egy újabb hét..

Ezen a héten végig Timi helyett voltam és cégeztem most már minden nap. Egészen belejöttem ebbe az új munkakörbe az elmúlt két hétben. Úgyhogy most jön a következő kihívás, vissza Budára és belevágni ott is a céges ügyfelezésbe és együtt építeni Zsoltival egy jó kis céges ügyfélkört. Igaz mostanra már egészen megszoktam a pesti csapatot, kicsit fájó szívvel hagytam ott őket :) Izgulok, hogy most hogyan fogunk Zsoltival kitalálni és felépíteni egy rendszert, amiben ketten dolgozunk megerősítve a céges kapcsolatokat. De már nagyon várom! Azt hiszem sosem tudtam volna igazán meghatározni mit is szeretnék dolgozni jelen vágyaim és kvalitásaim mellett, de ez a munkakör úgy érzem teljes mértékben fedi azt, amire vágytam :) Sosem szerettem még ennyire egy munkát. És nem is csak a munkahelyet, hanem magát a munkát. Jó érzés, hogy ennyire magamra találtam ebben az egészben :) Nagyon felemelő, motiváló és erősítő. Rátaláltam újra a munka örömére, mikor már azt hittem, örökké csak kényszerpályán futok majd a pénzkeresést tartva egyedüli motiváló erőnek. És boldog vagyok, hogy ilyen keményen is tudok dolgozni, pörögni, hajtani magamat is. Most már van céges névjegykártyám és céges telefonom is és lassan de biztosan kezdem magamhoz szoktatni a céges ügyfeleket is..

Még holnap is dolgozom, most már itt a budai üzletben. Aztán délután irány Agárd! Sára már este elutazott, ma szabadnapja volt, mert hogy letette az utolsó vizsgáit is a suliban. Szinte hihetetlen, hogy így eltelt az a 2 év, amibe belevágott. Nagyon büszke vagyok rá :) Sokat fejlődött, változott ő is, mióta együtt lakunk. Akárcsak én. Csiszoljuk egymást, miközben magunk is folyamatosan változunk, ahogy halad előre az idő. Egyre kevesebb köztünk az a 7 év. Régen nagyon sokat számított, de most már kezdi behozni a lemaradást :) Szóval holnap én is utazok és vasárnap már én is ott leszek a kongresszuson, Veszprémben, apáékkal és Petiékkel együtt. Agárd lesz a bázisunk. Már alig várom! Az év fénypontja. Vágyom a hangulatot, a szép énekeket, a szellemileg építő, erősítő és felfrissítő gondolatokat. Talán sok-sok gyöngyszemet nem tudunk hosszútávon megjegyezni, de ha akkor és ott erőt adnak és hozzájárulnak, hogy továbbra is lendületben maradjunk, akkor már megéri minden egyes szó, minden egyes perc, amit a kongresszusi programok hallgatásával és a jó szellemi társasággal töltünk! A cégünknél is annyi testvér dolgozik, hogy a pesti kongresszusra eltűnik a fele társaság, nem is tudom hogy oldják majd meg. De az ügyvezető tudja, hogy nekünk ez az alkalom mennyire fontos és mindnyájunkat elenged természetesen. A két vezetővel együtt :) Ilyen helyen sem dolgoztam még, hogy a főnökeim és a kollégáim szembejönnek majd a kongresszuson :)))

Még úgy augusztus elejére jó lenne valami nyaralásfélét is betervezni, mert gyorsan elszalad a nyár.. Nórival már próbálunk az esküvőre, összehoztunk Gloria Gaynor - I can't take my eyes off of you c. számára egy olyan akusztikus verziót, hogy az örömzenétől mindketten elérzékenyültünk, olyan gyönyörű lett :) Több szólamú, egy kis meglepetéssel fűszerezve. Ajj, már alig várom, hogy előadjuk! Marad még Seal - Kiss from the rose c. száma is, a többin még gondolkodunk. Most egyelőre az is nagyon jó, hogy hetente összejárunk zenélni. A múltkor is hajnalig ott voltam náluk, pizzázásba és lelkizésbe fulladt az este :)

Azt hiszem most éppen úgy szeretem az életem, ahogy van :)

Mira

Melody-val egyszerűen nem lehet betelni!!!!! <3

Múzeumok Éjszakája

Nagyon jól sikerült a tegnap este, most már biztos, hogy jövőre is megyünk, mert sok lesz még a látnivaló :) Tele volt a város, az utcák karszalagos emberekkel, jó érzés volt látni, hogy ilyen sokan nyitottak a kultúrára, az igényes kikapcsolódásra, hogy így nyüzsög a város, nagyon jó volt ez a közösségi élmény! Egész hajnalig tele volt a belváros, de hazafelé menet még az éjszakai járatok is zsúfolásig tömve voltak.. A VAM Design Centerbe és a Terror Házába olyan kígyózok sorok álltak, hogy neki sem indultunk :)  Igaz éjfél felé már igencsak kókadoztunk, de tartottuk magunkat a tervhez és legalább fél 2-ig meg sem álltunk.
Amit láttunk: Földalatti Múzeum, Mai Manó ház, Bábszínház, Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum, Szépművészeti Múzeum, Műcsarnok és persze az Elsa Valle koncert. Alább egy kis képes összefoglalót állítottam össze nektek..

If the stars were mine..

Ebbe a zenei világba egyszerűen bele vagyok szerelmesedve <3

Tegnap újra bebizonyosodott, hogy a férfiak egyszerű, pontos gondolatai milyen elemi erővel tudnak hatni..

Vannak témák, amikben azt hiszem már rájöttem a nagy igazságokra és mégis, mikor egy férfi szájából hallom meggyőződéssel elhangzani ugyanezeket a gondolatokat, akkor az sokkal jobban megérint és tudatosítja bennem a valóságot. Ezért is szeretem a férfiakat :)

Ma végre össze tudunk egy kicsit jönni Nórival énekelni, gyakorolni. Már alig várom :)

Ahogy azt is, hogy este menjünk a Múzeumok Éjszakájára. Évek óta tervezem, hogy egyszer részt veszek benne, de eddig nem jött össze. Sőt, még az is lehet, hogy Kond is velünk fog tartani :)

Lássuk csak, mi is érdekelne:

Bajor Gizi Színészmúzeum

FUGA - Budapesti Építészeti Központ

Fővárosi Nagycirkusz

Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum

Iparművészeti Múzeum

Kémmúzeum

Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház

Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet

Magyar Nemzeti Bank Látogatóközpont

Magyar Nemzeti Múzeum

Magyar Természettudományi Múzeum

Nemzeti Táncszínház

Orfeum a pesti mulató

Országos Széchényi Könyvtár

Rudasfürdő

Szépművészeti Múzeum

VAM Design Center

Zenetörténeti Múzeum

Zwack Múzeum és Látogatóközpont

Amúgy rettenetes a hőség ezen a héten, alig lehet meglenni a panelban, alig tudunk aludni. De jövő hétre már némi enyhülést mondanak végre..

Hát igen..

If I'm lucky..

Egy új kedvenc, Melody Gardot <3

Tényleg hétről-hétre új dimenziók nyílnak meg nekem a munkabírásról, a figyelem megosztásának képességéről.. Ma délután már Timi helyett dolgoztam és nagyon kellett összpontosítani, állandóan párhuzamosan ment vagy 4 dolog, amiben mind-mind nagyon aprólékosan precíznek kell lenni. De mindez semmi a boltvezetőnkhöz képest. Ő adja nekem ezeket a feladatokat, de közben ügyfelezik, skype-ol, fejben tartja az összes saját és nekem kiadott teendőjét és amik egyik napról a másikra függőben maradtak, besegít a boltban, kiszolgál, kezeli a problémás vevőket, mindenről tud mindent, bármikor lehet tőle kérdezni, folyamatosan megköszön mindent, megdicsér és ami hihetetlen, egész nap tud mosolyogni :)

Félelmetes látni ezt a teherbírást. Minden tiszteletem az övé. Szinte hihetetlen, hogy mi mindenre lesz képes az ember, ha belejön valamibe.. És közben legalább én is feszegetem folyamatosan a saját határaimat és ez most jó, egy új szakasz, egy új lecke az életemben. Ráadásul most erősen bizonyítanom is kell és van is rajtam egy kis megfelelési kényszer :) De hát mint tudjuk, teher alatt nő a pálma..

Na, bedobtak a mélyvízbe.. A héten végig Teréz körúton leszek és belevágtam én is a céges ügyfelezésbe. Sőt, a kolleganőm, aki betanít és emellett a boltvezető asszisztense jövő héten szabadságra megy és máris rámbízták a helyettesítését. Uhh.. Kicsit tartok tőle, hogy a héten át tudom-e venni a munkáját, hogy minden menni fog-e, amit ő csinál. De sok választásom nincs :) Így inkább pozitívan állok hozzá. Mindent beleadok és a tőlem telhető legjobban fogom csinálni. Mindenki kedves és segítőkész, biztosan belejövök majd.. Utána már Zsolti, az én boltvezetőm teljes jogkört ruház rám a budai céges ügyfelekkel, meg az ő asszisztenciájával, szóval ez most jó gyakorlóterep lesz, mert itt még nagyobb a forgalom. Igazából ketten is alig bírtuk el a sok ügyintéznivalót és este végül én is maradtam zárásig, 20.00-ig, mert még segíteni kellett. De igazából az a csoda, és az a jó érzés, hogy szívesen segítek, szívesen maradok. Nem érzem úgy, hogy pontban a munkaidő végén már dobom el, ami a kezemben van, csak mehessek végre. Szeretem a kis csapatot és este még jó volt kicsit a boltban a vásárlókkal is foglalkozni, egész hiányozni kezdett már a személyes kontaktus :) Szóval megint fáradtan, de elégedetten mentem haza.. És útközben azon elmélkedtem, hogy tényleg mennyire fontos az embernek egy kielégítő munka(hely) - ahol nap mint nap érzi, hogy szükség van rá, hogy látja a kemény munkája eredményét, hogy érzi a megbecsülést és nem utolsósorban, hogy meg tudja teremteni a szükséges anyagi hátteret magának és a családjának. Mindez önbecsülést ad és kiegyensúlyozott tesz. Alapvető szükséglet az ember számára a munka, a folyamatos tevékenység. Most az jutott eszembe, ami a zónafelvigyázó előadásában volt, hogy Jézus is "mestermunkása" Jehovának, Jehova pedig "folyton munkálkodik" és hát mi is Isten képmására lettünk teremtve :)

Szerencsére egy nagyon ügyes és kedves fogorvosnőre is sikerült rátalálni itt, nem messze. Volt egy fogam, amivel baj volt és most gyökérkezelni is kellett. Elleszünk még vele egy darabig, de tényleg, ha lehet ilyet mondani, egy élmény ide fogorvoshoz járni :) Szép, tiszta, igényes rendelő, kedves orvos és asszisztens, szakértelem és szép munka. Még a szurit is alig érzem :) És mindezt tb-re. Vannak még csodák.. Persze, azért elgondolkodtam rajta, hogy milyen precíznek kell lenni egy ilyen munkában, ahol minden milliméter számít. És abba is olyan furcsa belegondolni, hogy amikor megnyitották a foggyökeret és láttam, hogy ilyen hajszálvékony tűvel belenyúlnak végig a gyökérbe, szóval hogy az végül ott marad benne a fogban az idegszálakat helyettesítve.. Hát, a lényeg, hogy már nem fáj :)

Lássuk csak, mi minden történt a héten..

Sok-sok munka.. Kedden este 7-re értem haza és olyan fáradt voltam, hogy eldőltem az ágyon. Aztán 11-kor fel is ébredtem. Uhh.. Jó fáradt lehettem. Kicsit tettem-vettem, rendbeszedtem magam aztán minden gond nélkül aludtam tovább :) Most a héten szombaton is soros voltam a boltban. Jó kis nap volt, sok tartozékot is sikerült eladni, ami után jár a jutalék. Zsolti, a boltvezetőnk vázolta nekem újra a további céljait velem kapcsolatban - hát lesz még mit fejlődnöm a következő hónapokban. Még rengeteget kell tanulnom az előttem álló kb. 1 évben, de ez jó érzéssel tölt el, hogy látok hosszútávú célokat és hogy látják bennem a lehetőséget. És hálás vagyok, hogy ennyit energiát áldoznak arra, hogy képezzenek belőlem egy rátermett ügyfelest és értékesítőt. Persze emiatt folyamatosan bizonyítanom is kell az egyes részfeladatokban, kisebb célok elérésében. Az alapján engednek tovább, adnak új feladatokat, hogy a nekem kitűzött célokat hogyan és mikorra teljesítem. De nagyon jó, hogy ez pénzben is egyre többet jelent. Ahogy egyre ügyesebb vagyok és egyre magasabb léceket is sikerül megugrani..

Volt még egy érdekesség. Nóri folyton azzal nyüstöl, hogy miért nem leszek újra olyan hosszú, szőke hajú lány, mint amilyen Edina esküvőjén voltam :) Van egy Edinával közös képünk, ami mindig kint van a polcomon. És az neki nagyon tetszik és szerinte az vagyok igazán én. Szerintem viszont már nem. Mondtam neki, ha újra 23 éves leszek, akkor újra hosszú, szőke hajam lesz :) De mostanra már nem szeretném azt a hatást kiváltani, amit akkor tapasztaltam a szőke hajammal, ami egy feltűnő jelenség. Nem akarok átlagos lenni, de nem is akarok első látásra szembetűnő lenni. Inkább másodikra. Igen, talán ez a jó megfogalmazás. Nem kívánom senkinek az utcán az arcába tolni, hogy én annyira de nagyon nőies vagyok. Nekem elég némi finom, de izgalmas, érdeklődést keltő nőiesség. Ami az érettebb, intellektuálisabb ízlést vonzza. Szeretem a középhosszú hajat, mert kevesebb gond van vele, mégis sok mindent ki lehet belőle hozni és mert nekem egy jól megvágott, igényes frizura érett ízlést és személyiséget tükröz. Most olyanra vágattam végül legutóbb, hogy egy kis enyhe ív van benne előrefelé és nagyon megszerettem ezt a fazont :) Amúgy nekem egy-egy csinos, egyedi ruhadarab, egy stílusos kiegészítő, egy szolid, de mesteri smink hamarabb odavonzza a tekintetemet, mint egy szándékosan feltuningolt dekoltázs, vagy egy derékig érő haj. Én nőként sem szeretem emiatt a nyarat, mert olyan dolgokat kell látnom, amikre nem vagyok kíváncsi. Nekem ez annyira egyértelmű üzenet és annyira ugyanaz az egy dolog jut róla eszembe. Én nem akarom, hogy rólam másoknak csak egy dolog jusson eszébe. Sőt! Egészen más értékeket és üzenetet szeretnék közvetíteni.

Ezt most kaptam Rituskámtól, megosztom veletek :)

A tavalyi meghívó kampány során ez a kaliforniai fotóriporter kapott egy kongresszusi meghívót - a testvérnők kopogtattak az irodájában. Elmondja, hogy miért ment el a szombati napra.

 2 évvel azelőtt egy riporterrel interjúra mentek a stadionba / Qualcomm Stadion, amerikai focis:-)

Bár nem találtak egy kamionnyi pom-pom-lányt, de több ezer testvér épp a nagytakarítás kellős közepében volt.

Készített néhány fotót róluk, és annyira megfogta, ahogy a testvérek dolgoznak (négykézláb kúszva kapargatták még a rágógumit is a földről) hogy kiváncsi lett, milyen maga a rendezvény.

Úgyhogy 2013-ban elment a szombati napra.

Lejjebb a hivatkozásban a képek, amiket csinált 2011-ben a takarításról és 2013-ban a kongresszusról...:-) jó képek!!! 

De még mennyire jó képek! Profi fotós volt, aki készítette őket. Aki csak kicsit is ért a fotózáshoz, az azonnal látja. És ezek a képpárok.. Hmm..

We have so much to be grateful for.
http://voiceofsandiego.org/2013/05/28/a-tidy-stadium-greets-its-witnesses/

Stand by me

Keresgettem ma este esküvőre számokat. Lehetőleg olyanokat, amik ismertek és nem nehezek - hogy a közönség könnyebben tartson velünk. És persze változatosan, gyorsabbakat és lassabbakat, a tánc kedvéért.. Nórikámmal küldjük mindig oda-vissza a lehetséges ötleteket. Hjaj, annyi a jó szám, hogy már egy egész estés műsort is össze tudnánk állítani, úgy érzem. A mai napig beleborzongok, mit éreztem tavaly májusban, amikor közönségnek énekeltem, énekeltünk. Fantasztikus érzés volt! Végre beleadhattam mindent, amit én egy számba bele tudok tenni - apró váltásokat, hajlításokat, hogy kitartunk néhány hangot, vagy eltérő szólamban éneklünk egy-egy sort. Megszerettem az olyan feldolgozásokat is mostanában, mikor egy ismert számot egészen más stílusban szólaltatnak meg. Főként jazz-ben vagy bossa novában :) Ma estére egy ilyen dallal kívánok mindenkinek jó éjszakát!

Kint jártunk ma este a Műegyetem rakparton..

Képek: https://picasaweb.google.com/103057199355721654593/Duna_0608

Every word

Árvíz-helyzet

Mindenképpen írni akartam, hogy milyen nagy a baj most a Duna mentén! Az előrejelzések szerint a vízszint magassága minden eddigi rekordot meg fog dönteni! Budapesten hétfő este - kedd délelőtt várják a folyó tetőzését. De a víz már így is teljesen elöntötte az alsó rakpartot, sőt úgy tűnik, hogy hamarosan eléri a város szintjét is!  A tv és az internet is folyamatosan erről beszél és arról, hogy várják az önkénteseket. A mai összejövetelen bejelentésre került, hogy a Tanúk, mint egyház, egységesen felajánlották a segítségüket és szerte az országban önkéntesek csapatai támogatják a helyi kormányerők munkáját. Budapesten jelenleg a Margit-szigeten van a legnagyobb szükség. Szóval kérték a testvéreket, hogy jöjjön, aki csak tud. Én is jelentkeztem, hogy ha szükség lesz rám, holnap-holnapután mindenképpen megyek! Még sosem vettem részt ilyesmiben, de szerintem nagyon jó érzés lehet látni, tapasztalni, ahogy az emberek összefognak és egységesen, keményen dolgoznak azon, hogy másokat megsegítsenek, ráadásul mindezt önkéntesként.. Az biztos, hogy holnap kimegyek a Dunához lőni néhány képet erről a nem mindennapi vízáradatról..

Az elmúlt napokból néhány tapasztalat..

Az egyik legfontosabb érzésem mostanában, amit több hasonló eset bizonyított, hogy nem csak, hogy elsőre, de szerintem még másodikra sem szabad ítélni. Volt valaki, aki előttem egészen másképp állt, mint miután ma hosszasan beszélgettünk, ami roppant kellemes csalódás volt. Szinte bántott, hogy korábban mennyire másnak ítéltem meg őt. Felemelő volt ez a beszélgetés és ez a felismerés vele kapcsolatban!

Egy másik dolog, ami a felnőtt élet velejárója és amiről már szintén beszéltem korábban, az a konfliktuskezelés. Többször fordult velem elő az is mostanában, hogy előre tudtam, hogy egy-egy nagyon nehéz beszélgetés előtt állok és nagyon izgultam, tartottam a dologtól. Leginkább szerettem volna valahogy megúszni az egészet. Azt, hogy őszintének kell lenni és hogy valószínűleg kapok majd hideget-meleget. Tudjátok, amikor kimondják veletek kapcsolatban, amitől a legjobban tartotok, mikor lelepleződnek a hibák, a hiányosságok és ott ültök szembesülve vele, szégyenkezve, piros arccal, dobogó szívvel. Nincs mese, kész, ki lett mondva. De utána valahogy olyan megkönnyebbülést éreztem. Megbeszéltünk mindent oda-vissza. Én is elmondhattam az érzéseimet, a meglátásaimat. És ez is roppant felemelő érzés volt. Hogy felnőttként rendeztünk egy problémát, egy nehezebb helyzetet. Hogy őszinték és nyíltak voltunk. És a végén amekkora gyomorgörccsel indultam neki az egésznek, olyan hihetetlenül jó hangulatom kerekedett. Nem, nem szabad félni az őszinte, nyílt, de építő és tiszteletteljes hangnemű - ha lehet így mondani - vitáktól. Én erre régen nem voltam képes! Menekültem attól, hogy szembesüljek a hibáimmal, vagy hogy én valakinek valamit szóvá tegyek. Azt hiszem ezzel egy komoly gát szakadt át a lelkemben. Ehhez már valódi érettség kell. Hogy megtanuljam a konfrontálódás, a konfliktuskezelés művészetét. Hogy ettől nem kell betegesen rettegni, hogy szembesítsük egymást a tényekkel. Hogy nem dől össze a világ, ha valamit elrontottam. Hogy negatív dolgokat nagyon konstruktívan is meg lehet beszélni.

Egy harmadik dolog mára pedig az volt, hogy ma nagyon jó visszajelzéseket kaptam munka téren, ami hihetetlenül biztossá tett abban, hogy végül a legjobb helyre kerültem! És nem feltétlen dicséretek miatt, hanem mert az lett megbeszélve, amire vágytam, hogy kommunikáljunk róla nyíltan. Mindig is éreztem, hogy ezzel kapcsolatban más cégeknél hiányérzetem volt és most megerősödtem abban, hogy nekem pontosan ez kell. És még kifejeztek irántam bizalmat is, amitől szintén szárnyakat kaptam! Kicsit el voltam kenődve bizonyos dolgok miatt az elmúlt időben, de most azt kaptam meg pontosan, ami kellett! Már jó ideje vágytam rá, hogy érezzem végre egy munkahelyen, hogy tényleg komolyan vesznek és van tekintélyem. Még sosem éreztem ennyire egy munkahelyemen sem, hogy maradni szeretnék és elköteleztem magam mellette és nem érdekelnek más cégek :) Holott itt is legalulról kezdtem el a szamárlétrát. Még csak néhány esetben tapasztaltam meg annak az érzésnek az erejét, mikor valamivel kapcsolatban teljesen határozott, elkötelezett és kitartó vagyok. Stabillá és erőssé tesz most ez az érzés. Jobban motivál, mint a pénz. És az, hogy közben testvérekkel lehetek, az egyszerűen pótolhatatlan :))

Zsuzsikám, a zónafelvigyázó előadásán szem nem maradt szárazon. Mindannyiunkat mélyen megérintett, folyamatosan beszélünk róla azóta is.. Ez felülről jövő bölcsesség, ami melengeti az emberi szívet. Hisz Isten képmására lettünk megteremtve és Tőle olyan bölcsességet kapunk, amiről az embernek az az érzése, hogy pontosan ez az, amire a leges-leges-legbelül vágyik..

DANCE, BALLERINA, DANCE

Ó, ha tehetném, végigénekelném Nat King Cole össssszes számáááááát <3

(Bob Russell, Carl Sigman)

Dance, ballerina, dance

And do your pirouette in rhythm with your achin' heart.

Dance, ballerina, dance

You mustn't once forget a dancer has to dance the part.

Whirl, ballerina, whirl

And just ignore the chair that's empty in the second row.

This is your moment, girl,

Although he's not out there applauding as you steal the show.

Once you said his love must wait its turn

You wanted fame instead.

I guess that's your concern,

We live and learn.

And love is gone, ballerina, gone

So on with your career, you can't afford a backward glance.

Dance on and on and on

A thousand people here have come to see the show

As 'round and 'round you go

So ballerina, dance

Dance, dance!

Whirl, ballerina!

Once you said his love must wait its turn,

You wanted fame instead.

I guess that's your concern,

We live and learn.

And love is gone, ballerina, gone

So on with your career, you can't afford a backward glance

Dance on and on and on

A thousand people here have come to see the show

As 'round and 'round you go

So ballerina, dance!

Dance!

Azon a szakaszon, ahol minden nap elsétálok a munkahelyemre, egy nagy telken rengeteg épületet lebontottak az elmúlt napokban. Bizonyára új beruházó megvette a telket és új épületeket húznak majd fel. Mostanra elszállították minden bontási törmeléket, letisztították a terepet, sőt az új épület alapjait is elkezdték kiásni. És milyen érdekes, a telken álló nagy fákhoz nem nyúltak. Az alapok úgy lettek megásva, tehát eleve úgy készítették el az építési terveket is, hogy figyelembe vették hol állnak a fák és az épületek körbeveszik majd őket. Így a facsoportok most kicsiny szigetekként magasodnak ki a terep síkjából. Különleges látvány..

És amiért mindez elgondolkoztatott az az, hogy vajon mitől is annyira értékesek ezek a fák. Hiszen zöldet bármikor vehetnének, ültethetnének az új vállalkozók is. Csakhogy ezek a fák már nagyok. Nyilvánvaló, hogy hosszú évekbe telik, mire ilyen méretűre megnő egy fa. Tehát az érték nemcsak a szépség, hanem az idő is. Hogy értékesebbnek találjuk azt, amiről jól tudjuk, hogy hosszú ideig kell, kellett várnunk rá, akár éveken át.. És azt hiszem ez átvitt értelemben mindennel így van. Milyen kár, hogy manapság mindent azonnal akarunk, semmire nem akarunk várni. Talán az anyagi értékeinket és az emberi kapcsolatainkat is sokkal többre becsülnénk, ha megadnánk a módját az idejét és a megfelelő tiszteletet, ha tudnánk önuralmat és türelmet gyakorolni, míg a megfelelő időben el nem érjük vágyaink tárgyát..