Tényleg hétről-hétre új dimenziók nyílnak meg nekem a munkabírásról, a figyelem megosztásának képességéről.. Ma délután már Timi helyett dolgoztam és nagyon kellett összpontosítani, állandóan párhuzamosan ment vagy 4 dolog, amiben mind-mind nagyon aprólékosan precíznek kell lenni. De mindez semmi a boltvezetőnkhöz képest. Ő adja nekem ezeket a feladatokat, de közben ügyfelezik, skype-ol, fejben tartja az összes saját és nekem kiadott teendőjét és amik egyik napról a másikra függőben maradtak, besegít a boltban, kiszolgál, kezeli a problémás vevőket, mindenről tud mindent, bármikor lehet tőle kérdezni, folyamatosan megköszön mindent, megdicsér és ami hihetetlen, egész nap tud mosolyogni :)

Félelmetes látni ezt a teherbírást. Minden tiszteletem az övé. Szinte hihetetlen, hogy mi mindenre lesz képes az ember, ha belejön valamibe.. És közben legalább én is feszegetem folyamatosan a saját határaimat és ez most jó, egy új szakasz, egy új lecke az életemben. Ráadásul most erősen bizonyítanom is kell és van is rajtam egy kis megfelelési kényszer :) De hát mint tudjuk, teher alatt nő a pálma..