Az elmúlt napokból néhány tapasztalat..

Az egyik legfontosabb érzésem mostanában, amit több hasonló eset bizonyított, hogy nem csak, hogy elsőre, de szerintem még másodikra sem szabad ítélni. Volt valaki, aki előttem egészen másképp állt, mint miután ma hosszasan beszélgettünk, ami roppant kellemes csalódás volt. Szinte bántott, hogy korábban mennyire másnak ítéltem meg őt. Felemelő volt ez a beszélgetés és ez a felismerés vele kapcsolatban!

Egy másik dolog, ami a felnőtt élet velejárója és amiről már szintén beszéltem korábban, az a konfliktuskezelés. Többször fordult velem elő az is mostanában, hogy előre tudtam, hogy egy-egy nagyon nehéz beszélgetés előtt állok és nagyon izgultam, tartottam a dologtól. Leginkább szerettem volna valahogy megúszni az egészet. Azt, hogy őszintének kell lenni és hogy valószínűleg kapok majd hideget-meleget. Tudjátok, amikor kimondják veletek kapcsolatban, amitől a legjobban tartotok, mikor lelepleződnek a hibák, a hiányosságok és ott ültök szembesülve vele, szégyenkezve, piros arccal, dobogó szívvel. Nincs mese, kész, ki lett mondva. De utána valahogy olyan megkönnyebbülést éreztem. Megbeszéltünk mindent oda-vissza. Én is elmondhattam az érzéseimet, a meglátásaimat. És ez is roppant felemelő érzés volt. Hogy felnőttként rendeztünk egy problémát, egy nehezebb helyzetet. Hogy őszinték és nyíltak voltunk. És a végén amekkora gyomorgörccsel indultam neki az egésznek, olyan hihetetlenül jó hangulatom kerekedett. Nem, nem szabad félni az őszinte, nyílt, de építő és tiszteletteljes hangnemű - ha lehet így mondani - vitáktól. Én erre régen nem voltam képes! Menekültem attól, hogy szembesüljek a hibáimmal, vagy hogy én valakinek valamit szóvá tegyek. Azt hiszem ezzel egy komoly gát szakadt át a lelkemben. Ehhez már valódi érettség kell. Hogy megtanuljam a konfrontálódás, a konfliktuskezelés művészetét. Hogy ettől nem kell betegesen rettegni, hogy szembesítsük egymást a tényekkel. Hogy nem dől össze a világ, ha valamit elrontottam. Hogy negatív dolgokat nagyon konstruktívan is meg lehet beszélni.

Egy harmadik dolog mára pedig az volt, hogy ma nagyon jó visszajelzéseket kaptam munka téren, ami hihetetlenül biztossá tett abban, hogy végül a legjobb helyre kerültem! És nem feltétlen dicséretek miatt, hanem mert az lett megbeszélve, amire vágytam, hogy kommunikáljunk róla nyíltan. Mindig is éreztem, hogy ezzel kapcsolatban más cégeknél hiányérzetem volt és most megerősödtem abban, hogy nekem pontosan ez kell. És még kifejeztek irántam bizalmat is, amitől szintén szárnyakat kaptam! Kicsit el voltam kenődve bizonyos dolgok miatt az elmúlt időben, de most azt kaptam meg pontosan, ami kellett! Már jó ideje vágytam rá, hogy érezzem végre egy munkahelyen, hogy tényleg komolyan vesznek és van tekintélyem. Még sosem éreztem ennyire egy munkahelyemen sem, hogy maradni szeretnék és elköteleztem magam mellette és nem érdekelnek más cégek :) Holott itt is legalulról kezdtem el a szamárlétrát. Még csak néhány esetben tapasztaltam meg annak az érzésnek az erejét, mikor valamivel kapcsolatban teljesen határozott, elkötelezett és kitartó vagyok. Stabillá és erőssé tesz most ez az érzés. Jobban motivál, mint a pénz. És az, hogy közben testvérekkel lehetek, az egyszerűen pótolhatatlan :))

Zsuzsikám, a zónafelvigyázó előadásán szem nem maradt szárazon. Mindannyiunkat mélyen megérintett, folyamatosan beszélünk róla azóta is.. Ez felülről jövő bölcsesség, ami melengeti az emberi szívet. Hisz Isten képmására lettünk megteremtve és Tőle olyan bölcsességet kapunk, amiről az embernek az az érzése, hogy pontosan ez az, amire a leges-leges-legbelül vágyik..