Megéri?

Manapság gyakran látni harmincas, de akár negyvenes éveikben járó párokat pici babával, vagy tipegővel -  első gyermekükkel.. Sokféle magyarázat létezik erre a jelenségre, de az szinte biztos, hogy ezek az emberek csak mostanra találtak megbízható, becsületes, szerető párt..

Vajon miért van, hogy néhány generációval korábban a tizenéves koruk végén - huszas éveik elején járó (lássuk be, még viszonylag tapasztalatlan) fiatalok boldog családot tudtak alapítani? Arra a meglátásra jutottam, hogy az erkölcs rohamos romlása nagyban rontotta az esélyeket. Mert ugye tudjuk, hogy az igaz társ szerető, kitart mellettünk, hűséges, gondoskodó.

Manapság sok fiatalra nem mondhatók el ezek a jelzők így hát párnak sem ilyet választanak. Tombolnak, dorbézolnak, kihasználják a nagy szabadságot és a saját testüket is. Alkalmi kapcsolatokkal múlatják az időt. Jó pár évbe, akár évtizedbe is beletelik, mire rájönnek: a szüleik és ismerőseik nem hiába (tapasztalatból) mondták annak idején, mik a legfontosabb értékek egy párkapcsolatban és milyen tulajdonságokra van szükség, hogy boldog családot tudjanak építeni. Úgy mint kiszámíthatóság, nyugalom, megbízhatóság, igaz szeretet, ragaszkodás, hűség, gondoskodás. És nem a haverok, buli, fanta..

Mivel évtizedekkel ezelőtt az emberek erkölcsösebbek voltak és színvonalasabb nevelést kaptak (családjuktól és a környezetüktől egyaránt), ezért sokkal inkább rendelkeztek ezen értékekkel már fiatalon, tizen-huszonéves korukban, és már akkor ilyen társat is kerestek, tudatosan - és találtak is. Nem kellett várni 40 éves korukra, mire - sok-sok csalódás után - végre tudatosodott bennük, maguk is változtattak és végre jól kezdtek el keresni..

Egy érett személyiség számára kifejezetten vonzó, ha egy újonnan megismert személyről kiderül, hogy tesz valamit a közösségért, önzetlenül - segítséget nyújt, szociálisan támogat, önkénteskedik..

Az a legjobb barátod, akihez a legőszintébb tudsz lenni..