Amikor lehangolt vagyok, néha elég csak az én kedves barátaimra gondolnom és máris jobb lesz a kedvem :)

Kis esti gasztronómia

A lecsó nagyszerű találmány :) De miért is ne lehetne valami másból elkészíteni, mint a szokásos paprikából és paradicsomból? Egy könnyű, finom zöldséges vacsorára vágytam, az Aldiban pedig rám mosolygott egy pár szép zöld cukkini meg egy doboz akciós laska gomba. Szóval jött az ötlet: üvegesre párolt hagymára mehet a darabokra vágott cukkini (a héját hagyjuk rajta, úgy sokkal gusztusosabb a végeredmény) és a szintén nagyobb darabokra szelt laska gomba. Alá tehetünk egy kis vizet, mindez kb. 15 perc alatt puhára párolódik. A felvert tojásokba én sót, szerecsendiót, fokhagymaport és egy kis lestyánt kevertem. Majd a fűszeres tojást ráöntöttem a zöldséghalomra és jól átforgattam az egészet, amíg a tojás meg nem sült a szokásos módon. Az eredmény fenomenális lett :) Kenyér nélkül is megállja a helyét!

És ha már ősz van, a maradék szőlőből is ki lehet hozni egy finom gyümölcsös piskótát :) Természetesen tönkölylisztből és nyírfacukorral..

 

Új tervek az őszre, az egészséges életmód jegyében:

Alapvetően: több víz, több mozgás, több zöldség


Sport: tánc, futás, kondi heti 1x + szauna

Zöldség: Bevallom, az elmúlt héten ráálltam az ebédrendelésre. Nagyon jó, hogy nem kell naponta gyötrődnöm, hogy mit egyek - pláne ha éppen a közeli helyeken semmi jót és egészségeset nem tartogat a menü. Találtam több remek oldalt, ahol változatosan és nagyon egészségesen lehet választani. Csupa jóságokkal, mint köles, barnarizs, árpagyöngy, tönkölyliszt, nyírfacukor, finom húsok és sok-sok zöldség :) Kedvencem: www.fitbalance.hu  És még árban is megfizethető! Sokkal könnyebbek és egészségesebbek így a rohanó hétköznapok :)

Víz: reggel-délben-este :) + magnézium + probiotikum

Van olyan, hogy éppen az a hibánk, hogy túlságosan megbocsátók vagyunk..

Egy remek délután Nóriékkal :)

    

   

Heltai Jenő: Marianne emlékkönyvébe

Akit az istenek szeretnek,
Örökre meghagyják gyereknek,
Bizakodónak, nevetőnek,
Az élet útja annak puha szőnyeg,
Útravalója sugaras derű,
Mely ólmot színarannyá aranyoz,
Széppé a rútat, jóvá ami rossz
És nagyszerűvé azt, mi egyszerű,
Újjá az ócskát, tengerré a tócsát.
A világ annak micsoda?
Mindennap millió új csoda,
Sok tarka álom és kevés valóság.
Tündérek és mesék víg birodalma,
Amelyben győz a jó, kárt vall a gaz, hamis,
Amelyben minden alma aranyalma
És az marad befőtt korában is,
Játék az élet, élet csak a játék
S élet, halál egyformán szép ajándék.
Maradj gyerek te is hát kis leányom,
Mosolygó lelkű, üde, friss,
Maradj gyerek, szívből kívánom,
Még nagymama korodban is.

Feltétlen szeretet

 

Az előző bejegyzés alapján is mondhatom, hogy ma már valakinek nem kifejezetten a külseje érdekel - legyen akár férfi, vagy nő -  hanem az, amit úgy tudnék megfogalmazni: a jelenléte. 

Vera

Igazán, nagyon megkedveltem mostanában Harcsa Veronikát :)

Már az is pozitív, hogy alapvetően a munkássága miatt figyeltem fel rá. Eleinte csak egyre többször hallottam itt-ott a nevét, majd amikor élőben is láttam-hallottam, akkor teljesen elvarázsolt! Tetszik nagyon az a zenei világ, amiben most mozog, szeretem a quartetjét és a Bin-jip nevű zenekarát is! Minél beljebb merészkedek az ő kis sajátos zenei világába, annál jobban megkedvelem. Vannak lágyabb dallamok, melankólia, de van őrület és tombolás is. Mindezt persze az ő profi, hibátlan és fegyelmezett módján. Mert nála mindig minden a helyén van - a dalok, a hangok, a zene, de még az összekötő szövegek is a számok között, na meg a ruha, a smink, az ékszerek. Általában finom egyszerűséggel öltözik, amiben inkább az apró részleteken van a hangsúly. Mindig gyönyörűen megkomponált a teljes kinézete. De sosem hivalkodó, vagy irritáló vagy túlzás. Az egész lány patikamérlegen van kimérve. Ugyanakkor mégis van benne játékosság, vidámság, könnyedség, közvetlenség. Sokat mosolyog :) Nagyon tetszik ez a fegyelmezett szertelenség, avagy szertelen fegyelmezettség. Törékenysége ellenére betölti az egész színpadot a jelenléte. Elképesztő, hogy mi lakik a torkában! Borzasztóan tehetséges. És szeretem azt is, hogy sokat kísérletezik, improvizál, sokszor tud spontán lenni. Hogy vállalja önmagát, van abszolút saját stílusa, nem megy szembe a divattal, de nincs is ellene. Azt használja ki belőle, ami hozzá illik.

Jó, hogy vannak még a mai világban ilyen pozitív szereplők is, akik pozitív példák lehetnek..

Szabédi László: Álmoddal mértél

Te bennem szörnyeteget látsz, én benned
nem akarok látni inkvizítort;
szüntesd meg ezt az öngyilkos küzdelmet,
mely téged már könnyekig sodort.
Nem titkolom, hogy gyengébb vagyok annál,
kit vak bizalmad remélt támaszul,
és nem szeretném, ha vaknak maradnál,
s nem látnád: szegény fejem rád szorul.

Hát láss olyannak, amilyen valóban
vagyok. Nem én hazudtam, ha szemed
csak a részt látta bennem, és a jóban,
mely részem, ismerni vélt engemet.
Álmoddal mértél; én az álmodónak
mit mondhatok? Ne légy a börtönöm!
Csalódtál, de ne tarts engem csalónak,
amiért álmaidhoz nincs közöm.

Én nem dicsérem frivolan a szennyet,
mely negyven éven át hozzám tapadt,
a szenvedést se dicsérem, de szenvedj,
ha társamul kötelezted magad.
Nem biztatlak, hogy próbáld letagadni
vétkeim, nem mondom, hogy ne perelj,
de csak egészen tudom magam adni,
fogadj mindenestől egészen el.

Ne mérj az álmaidhoz: kevesebbnek
mutatják azt, ami több, mert egész;
ítélő szavaid téged sebeznek,
ha eszményednél törpöbbnek ítélsz.
láss kegyetlenül, de lásd meg merészen
a világot is, amely alakít,
és magadénak fogadj el egészen,
azzal együtt, mi tőlem elszakít…

Én a világnak élek, ne szakíts ki
belőle jöjj, járj együtt velem,
gyötrődjünk együtt, így fog meggyógyítni
mindkettőt az orvos gyötrelem.
Amíg javíthat per és szidalom,
perelj és szidj, nem vész kárba a bánat, -
de megmásíthatatlan múltamon
őrködjék hallgatás és bűnbocsánat.

Régen már-már ciki volt mondjuk egy csoportképből kivágni az arcunkat és azt használni "profilképnek".

Ma már ott tartunk, hogy én sokkal jobban értékelek még egy ilyen őszinte arckifejezést is akár, legyen az bármilyen tökéletlen, mint az agyontuningolt cuppogós műbájolgást..

Mi lenne ezzel a világgal, ha elvennék tőle a képmanipulálást??

Ötletes szlogenek

Mostanában több jópofa szlogennel találkoztam. Elhatároztam, hogy elkezdem csokorba gyűjteni őket :)

Funzine Magazin (mozi, színház, koncert, stb..) - Szórakozol velünk?

Regio Játéknagykereskedés - Ahol a vásárlás gyerekjáték

Fonó Táncház (a környékén felfestve a járdára)  - Ismered a járást?

:))))

Belső tenger

Végre megszereztem és csak hallgatom és hallgatom..

"Elvágyódásomnak útjait mindaddig folytatom, míg a belső tengernek vizéből szomjamat olthatom.."

"Legyen a mozdulat most állókép és ami úgy maradt, most álljon még.."

"Hotelszobák, éjjelek, nappalok, tanúi ezek a szappanok
Egykori nappalok, éjjelek, akarom-e, hogy velem éljetek.."

Azt hiszem egyetlen táncot sem lehet igazán megérteni anélkül, hogy ne néznénk bele az adott műfaj egyéb táncstílusaiba. Így például van a vidám boogie-s tánccsalád: a boogie-woogie, a swing, a lindy hop, a balboa, a rocky vagy éppen aktuális nagy kedvencem, a west coast swing.

A salsához látni kell az egyéb latin táncokat: a cha-chát, szambát, rumbát vagy éppen a salsatont, a sont, a pasot vagy a jive-ot.

Aztán ott vannak a keringők, az elegáns standard táncok, pl. az angol és bécsi keringő, a slowfox, foxtrott, a quickstep.

Ha akárcsak egyetlen táncstílust szeretnénk is megtanulni, érdemes körbenézni, mert meg lehet figyelni az alapvető stílusjegyeket: a kéz- és lábtartást, a testtartást, a fejtartást, a ritmust, a ritmizálást. Aztán ott vannak a jellemző kézmozdulatok, vagy éppen a spicc, a csekkolás és még nagyon fontosak a szünetek is! Hogy az adott táncban hol vannak a stoppok, hol kell megállni, váltani, vagy éppen díszíteni.

Mindenki választhat kedvére - vidámabb vagy melankolikusabb, gyorsabb vagy lassabb, bensőségesebb vagy szabadabb. A szeretett zenei stílusra való mozgás, amikor az egész test dolgozik és finomra hangolva vezeti vagy éppen követi a másikat, felemelő érzés! Remek mozgásfajta, ami mindent megmozgat, még az agyunkat is! Észrevétlenül javul a tartásunk, finomodnak a mozdulataink, könnyedebben tudjuk kezelni a másik nemet. Megtanulhatunk finoman, de határozottan és legfőképp kellemesen vezetni, vagy alázatosan és lágyan elfogadni a vezetést. Odafigyelni és reagálni a másik legapróbb rezdülésére is. Koncentrálni a feladatra és tudatosan irányítani a testünk minden porcikáját. Izmosabbak, hajlékonyabbak és sokkal ruganyosabbak leszünk. Ha pedig a Kedvesünkkel együtt tehetjük mindezt, a közös munka, az érintések, a vezetés-követés mind-mind magasabb szintre tud emelni egy kapcsolatot..

Újdonságok és csalódottság a Szimfonik Live-on

Nem mondom, hogy nem volt bennem csalódottság, amikor tegnap hazaértünk a Szimfonik Live 4-ről..

Fotó forrása: http://khrityo.wordpress.com

Az idei más miatt volt jó, mint a tavalyi. Pl. először a színpad melletti érhetetlen látványt nyújtó, lehangoló, lepusztult (értsd: félig összeomlott, kitört ablakok, stb) gyárépület falán végül remekül megkomponált installációk táncoltak egész este. Sőt, egy helyen még magára a falra is kivetítették a koncertet, ami szintén érdekes ötlet volt. Remek előadók voltak és remek számok. Újra csak rá kellett jönnöm, hogy a magyar underground mélyén lapulnak még kincsek. Meglepően tartalmas szövegekkel is lehetett találkozni (Pl. Deniz & VekonyZ - Holnapután) 

De a szervezés nagy csalódást okozott mindenkinek. A tavaly még a Millennáris területén (értsd: kulturált környezet, hatalmas tér, zöld pázsit) tartott fergeteges koncert mára kiszorult a Mammut (vagy a Millenáris) parkolójába. Azonnal feltűnt, hogy kisebb a zenekar és egyáltalán nincsen kórus. A fellépők száma a felére csökkent, így maga a koncert ideje is. Álldogálhattunk a kemény betonon, meg a kavicsos parkolóban, több helyen hatalmas fák takarták el a látványt. Aztán ott volt az érthetetlen kordon a terület első egy harmadánál, ami mögé csak egy ponton engedtek be embereket. De odáig nem mindenki tolakodott el, gondolva, ha valahol van egy viszonylag jó helye, ha előrébb furakszik, mi a biztosíték, hogy ott majd el fog férni. Így viszont végül az első sorokban, ahonnan a legjobban lehetett volna élvezni az egészet, sok hézag maradt. A többiek meg kiszorultak szinte az utcáig. De hátulról mindezt nem lehetett látni. Mi olyan helyen álltunk, ahonnan, mint egy teniszmeccsen, a fejünket forgatva nézegettük hol a színpadot (amiből nem sokat láttunk), hol a falra vetített koncertet. A finálé meg gyakorlatilag teljesen elmaradt. Tavaly kijött az összes zenész és volt egy jó kis örömzenélés. Nagyon jó volt levezetésnek, most meg egy huszárvágással vége lett az egésznek. 

Összességében a zene és a produkciók színvonala remek volt, de fájdalom volt látni, ahogy egy méltán népszerű programot (talán pénziány miatt) ennyire tönkrevágtak. A tavalyi Szimfonik Live klasszisokkal nagyobb élményt nyújtott..

És még a Bin-Jip koncertről is lemaradtam :) De ezt még később biztosan bepótolom!

Elnézést mindenkitől, aki mostanában nézelődött és folyton másmilyennek találta az oldalt :) Most újra egy kicsit változtatni szerettem volna, kerestem a sablonok adta lehetőségeket, ill. jobban szerettem volna illeszteni a stílust a mondanivalóhoz, a blog leírásához.. Nem mondom, hogy ez már biztos végleges, lehet, hogy holnap már megint egész másmilyen lesz, időbe telik majd megint, mire lenyugszom :) Mindenesetre ha úgy érzitek, írjatok, hogy nektek mi tetszene..

Nem-szeretem lista

a mindent ellepő ostoba, csücsörítős szelfiket
amikor valaki láthatóan agyonroncsolt (túl sok képmanipuláció) képekkel akar szépelegni
ha egy nő nem veszi észre, hogy folyton agyonhasznált közhelyeket idézget (pl. Coelho.. brrr...)
a rettenetesen unalmas "egészben fotózom magam a tükörben" képeket
a reggeli rohanást
az igénytelen öltözködést
a túl sok sminket
az ormótlan és használhatatlan platform cipőket
aki sosem lát túl az aktuális divaton
a borzalmas, gyűlölködő (ál)reality show-kat
amikor tolakodnak a sorban állók
megküzdeni azokkal a kis bogarakkal, amik folyton a lisztes dolgokba költöznek bele
a hajszálakkal teli felmosó fejet - százszor jobb egy mop!
amikor a hajléktalanok elfoglalnak egy igényes parkot, teret, padot..
a light üdítőket
az olcsó kínai cipőket
amikor az eladók gyakorlatilag semmit sem tudnak a boltban lévő áruról, hiába kérdezek
a mindenhol jelenlevő alkoholizálást
este 8 után a belvárosban sétálni
a legtöbb bevásárlóközpontot
a ruhaboltokban lévő elviselhetetlen tuc-tuc zenét
amikor rossz ízű az automatás kávé :))

Csak az idő előrehaladtával tanul meg értékelni az ember olyan dolgokat, amik nem első érzékelésre kellemesek vagy tovább kell ízlelgetni őket, hogy átjöjjön az élmény..

Mert mi az amit szeretünk - a szépet, a finomat, a kényelmest, a puhát, a meleget, ami könnyű, ami egyszerű, ami egyértelmű..

Csak idővel tanuljuk meg például élvezni a keserű ízt - a jó bort, a finom kávét vagy éppen a tonikot.. Idővel tetszenek meg az átlagos emberek, idővel tanuljuk meg szeretni a nehezebben érthető / emészthető irodalmat és zenét. Idő kell, míg megértjük, hogy úrrá lenni önmagunkon vagy épp ha nehezen is, de megbocsátani mennyire jó érzés. Hogy a hűvöskés ősz is lehet gyönyörű és hogy a szenvedéseinkből is tudunk később profitálni..