Napi jazz

Régi-új kedvenc <3

Fonó

Újabb koncertélményről számolhatok be :) Először jártam a Fonóban.. Ebben a patinás, családias hangulatú kedves kis Zeneházban. Nagyon tetszett az egyszerű berendezés és színpad, az egész hangulat, ami körüllengte a helyet.. Az ember tényleg elsőre otthon érzi magát benne.. Szalóki Ágival és Juhász Gáborral kezdődött sor. Ágit először hallottam élőben. Törékenysége, nemes egyszerűsége és érett dalai is nagyon tetszettek! Kristálytiszta hangját élvezet hallgatni. Olyan gyönyörűen ejti ki a szavakat még éneklés közben is. Többféle stílust felvonultatott, kezdve Karády-daloktól (melyekből egyet itt bemutatok: http://www.youtube.com/watch?v=OQSR9OvHBo0) spanyol népzenén át finom jazzig.. Nagyon tetszik ez az acapella felállás, ahogy énekes és zenész hihetetlenül figyelnek egymás minden rezdülésére.. Tényleg szó szerint minden egyes dal megszületik a színpadon. És még itt jegyezném meg, hogy milyen jól áll Áginak az utóbbi időben történt stílusváltás - a vállig érő haj :)

Majd Gyémánt Bálint és Juhász Gábor gitárosok duetteztek, elektromos gitárral és erősítőkkel felszerelve, így a hangzás felért egy sportcsarnokéval. Hát ez is nagyon, de nagyon tetszett! Itt is fantasztikus, szinte tapintható a levegőben az egymásra figyelés, az összeszokott munka. Ők Budapest c. albumukról adtak elő három számot és főként a címadó, Budapest c. szám tetszett nagyon, melyet Cseh Tamástól "szereztek" :) Átszellemülten hallgattuk az ő játékukat is..

Ezután az est második felében megérkezett Harcsa Veronika is, akik Bálinttal közös Lifelover c. új albumukról adtak elő számokat. Nem is tudom, mindazt hogyan lehet szavakba önteni, amit ők ketten létrehoztak akkor és ott. Veronika sokszínűségében eddig sem kételkedtem, de ez.. Amit a hangjával művelt, arra tényleg az a legjobb szó, hogy hangszerszerű. Bálint gitárjátéka is hihetetlenül telt és gazdag, de hát a jazz maga is elképesztően gyorsan változó, improvizatív hangzásvilág és amikor egy énekes és egy zenész ezt összehangolja, abból valami rendkívüli születik. Az biztos, hogy ennek sokkal inkább élőben van varázsa. Nem olyan zenék ezek, amiket otthon az ember csak úgy betesz. Eléggé belementünk a jazz legmélyebb bugyraiba, de egy este erejéig ez is nagyon megérintett. Szinte érzem, ahogy csiszolódok általa, ahogy figyelem az énektechnikákat és ezt a precíz, kidolgozott munkát, ami állhat egy ilyen fellépés mögött. Jó ég, milyen elvont emberek járhatnak arra a jazz-tanszékre? :) Azért bevallom a Quartet és a Bin-jip zenéi közelebb állnak hozzám, jóval könnyebben emészthetőek, de az is tud felejthetetlen élmény nyújtani, ami talán többé nem ismétlődik meg az életünkben. Mindenesetre Verán mindannyiunknak leesett az álla, hogy mi mindenre képes és soha nem hibázik!!!

Mindent összevetve, rendkívül tartalmas este volt és ezentúl biztosan nézni fogom majd a programokat a Fonóban is :)

Downton Abbey - Mary's new life :)

The dream has ended..

Nevelő

Nagyon szeretem Pál apostolnak azt a rövid megfogalmazását, hogy a "(Mózesi) Törvény Krisztushoz vezető nevelőnk lett". Olyan jól összefoglalja ez mindazt, amiért a Törvényre szükség volt. Mint egy nevelőre, aki éveken át hasznos feladatot végez, sok mindenre megtanít, de a megbízatása egy idő után lejár, mivel munkája eléri a célját. Elvezet a felnőttkorig, az érettségig..

Azon gondolkodtam el, hogy ez egy hasznos gondolat lehet nekem átvitt értelemben a kapcsolatok terén. Hogy mindaz, amin eddig keresztülmentem, egyfajta nevelés volt, hogy amikor elérkezem a végcélhoz, a megfelelő emberhez, addigra kellő módon felkészült legyek. És talán éppen akkor fogok valóban nyugtázva visszatekinteni, hogy mi mindenre voltak hasznosak az elmúlt évek, a maguk boldogságával és csalódásaival együtt is.. Hogy nem tudtam volna bölcsen eltalálni a megfelelő emberhez mindezen tapasztalatok nélkül és anélkül, hogy az egyes szeretett személyek ne engedtek volna el, vagy ne tereltek volna tovább.. Éppen abba az irányba, ahol majd megtalálom azt, akire tényleg valóban vártam és aki igazán boldoggá tesz.. Igazából nem is tudom azok helyébe képzelni magam, akik nem mentek keresztül többször ilyesmin, mert így annyi érzésről és tapasztalatról lemaradtak. Hogy mondjuk elsőre sikerült és kész. Ezt el sem tudom képzelni. Hogy az úgy milyen lehet. Ahhoz az érzéshez képest mikor századjára végre megtalálom, akit kerestem és akkor őt mindennél jobban értékelem.. Azért is elmélkedem ilyesmin, mert hosszú-hosszú idő után végre újra van, aki megmozdított bennem valamit és felfigyeltem, kíváncsi lettem rá. Igaz, hogy gyakorlatilag egy lehetetlen sztori, de mégis olyan jó újra érezni ezt a bizsergést, hogy minden nap eszemben van és azon mélázom, vajon hol s mikor fogunk legközelebb összefutni :))  Ráadásul ő is olyan, akit elsőre nemigen vettem észre, csak később figyeltem fel rá.. Jó érzés, hogy újra nyitott tudok lenni, hogy az élet tényleg megy tovább és én sem maradok mindig ugyanott. Hogy előbb-utóbb minden érzés változik, a dolgok elcsitulnak, elrendeződnek és újak veszik át a helyüket.. Új benyomások, új emberek, új érzések.. Ami friss, tiszta, borzongató, érdekes és magával ragadó.. Még akkor is örülök, ha mindez plátói marad, mert új reményt ad, új irányba tereli a gondolataimat, érzéseimet és bizonyítja, hogy a szívem gyógyul és újra fog szeretni :)

Tuti recept téli depresszió ellen :)

Hangulatfények a szobában, kislámpa és mécsesek, egy bájos kis mécsestartó / párologtató, bele narancs, szegfűszeg és fahéj illóolaj.. Egy jó meleg pulcsi meg zokni vagy egy puha köntös. És Nat King Cole örökzöld slágerei :) No meg egy pohár meleg tea is jól jöhet és akár egy jó újság vagy jó könyv..

Változatlanul nagyon szeretem:

"A nőnek nincs meg a kellő képessége arra, hogy csupán akaratának a megerőltetésével gyökeresen eltörölje annak a képét, aki sokáig lenyűgözte. Egy másikkal kell helyettesítenie. Nem rombol, hanem egymásra illeszt. Amikor a második kép nagyobb és szélesebb az elsőnél, s emebből semmi sem látszik többé, akkor minden jól van. Ez a feledés. Amikor kisebb nála, s a réginek a szélei kilátszanak alóla, akkor hiába minden: ez a lelkifurdalás."

(Alexandre Dumas)

My really number 2....

Ma már nem vagyok róla meggyőződve, hogy a dédelgetett vágyaink, elképzeléseink biztosan segítenek abba az irányba menni, ami a legjobb nekünk.. Hosszú évekig ábrándozunk dolgokon, amik majd várnak ránk, van bőven időnk aprólékosan elképzelni a részleteket. Az életkörülményeinkről, az életünk alakulásáról, életünk párjáról, a munkánkról, otthonunkról..

De az élet.. Az élet olyan gyakran felülírja mindezt. Nem teljesednek be a részletek. Nem azt kapjuk, amire vártunk, amiért dolgoztunk, amire előre terveztünk. Jön egy egész más alternatíva és akkor sok minden eldől. Hogy elfogadjuk-e azt, amit az élettől kapunk és bele merünk vágni abba is, amit még nem képzeltünk el aprólékosan előre, vagy mindenképp ragaszkodunk a fejünkben élő képhez. Mert ami nem olyan, amilyennek elképzeltük, az mindig kockázatos, ugyanakkor magában hordja annak lehetőségét is, hogy sokkal jobb lesz, mint amire vágytunk. Én azt hiszem olyan ember vagyok, mivel sokat morfondírozom dolgokon, hogy sok mindent elképzelek előre elég alaposan és erősen ragaszkodom az általam kijelölt és jónak vélt úthoz. És ebből iszonyú nehezen engedek.. Talán időnként érdemes visszatekinteni, hogy a saját elképzeléseink mennyire vezettek valójában a boldogságunkhoz. Hogy miben volt érdemes megalkudni, mi az, ami rosszabbul alakult, mint vártuk és mi az, ami jobban. Hogy mi az az út, amire ha rálépünk, tapasztalataink alapján - még akkor is ha korábban máshogy képzeltük - a boldogságunkat eredményezheti. Az idő múlása például sok mindenre választ adhat. Ha túl sok beteljesületlen vágyunk van, amire még mindig csak vágyakozunk és vágyakozunk.. Nem is léptünk a témában, mert nem alakult úgy minden, ahogy vártuk. Közben meg bevallottan hagytunk elmenni lehetőségeket, amik elsőre nem tűntek a megfelelőnek. Ma már úgy látom, hogy több mindennek lehet lehetőséget adni az élet sokféle területén. Hogy a megérzéseink becsaphatnak és néha nem elsőre kell várni, hogy mindjárt jó lesz, hanem bölcsen kell tudni előre látni és türelmesen várni a jó végkifejletre. Jó ég, ez a párkeresésre mennyire igaz.. Ma már elhűlve gondolok bele, mennyire befolyásolt régebben a külső és egyéb külsőséges dolgok. És hogy ma már mennyire nem ez számít és egy olyan férfiba is bele lehet szeretni, akire elsőre igazán nem tűnt ígéretesnek, vagy nem olyan, amilyet elképzeltünk. Persze nem őrültségekre gondolok, hogy most akkor valami irreális kapcsolatba kell belemenni, de valahogy egyre inkább azok a dolgok tetszenek az életben, amiket elsőre nem lehet észrevenni, ami nem olyan egyértelmű, nem olyan tökéletes.. Talán azért, mert valójában az az emberi. Mert a világ mindig azt sulykolja, hogy legyen elsőre jó. Gyönyörű embereket, párokat mutogatnak, boldog családokat, szép házakat. Pedig kezdem úgy látni, hogy korántsem ez a tökéletesség hozza el a várt boldogságot..

Szóval nem mind arany, ami fénylik. A valóság nekem nem ezt igazolja. Persze sok döntésemet most sem változtatnám meg, de talán ha bizonyos esetekben másképp döntök, vagy merek mást választani, akkor ma már másképp lennének a dolgok.. De most nem is azon akarok elmélkedni, hogy mi lett volna ha, hanem inkább előremutatóan próbálok már tudatosan figyelni a rejtettebb lehetőségekre, amikből akár a lehető legjobb végkifejlet is lehet..

My Number 2

Zouk & Kizomba

Egy kis kémia

Néhány tapasztalat az elmúlt időkből..

Először is köszönöm édesanyámnak :) Aki felfigyelt rá, hogy kicsit gondterheltebb vagyok mint máskor és kevésbé bírom a strapát, idegileg is. Így hát vett nekem ajándékba egy doboz Magne B6-ot. És milyen jól tette! Most egy hónapja szedem és sokkal-sokkal jobb a közérzetem, nyugodtabb vagyok, mosolygósabb, olyannyira, hogy ez a változás másoknak is feltűnt :) Nem mondom, hogy nincsenek nehéz pillanatok, de alapvetően pozitívabb vagyok, ráadásul az egyre sötétebb karikák is szép lassan elmúlnak a szemem körül, vagy inkább a belső szemzugból, ami erős vashiányra utal. Szóval tényleg nagyon jó a Magne B6, jót tesz ebben a rohanó városi életben..

A következő egy újabb tapasztalat, hogy mennyire sok mindenre jó a Svéd Csepp, ami természetesen mindig van itthon! Néhány napja begyulladt az egyik szemhéjam. Duzzadt volt, piros és fájt is. Tegnap reggelre már elég látványos volt az elváltozás :( Viszont 2 napja borogatom reggel-este Svéd Cseppel és mára már alig maradt belőle valami, nem is látszik szinte :) Kis vattapamacsra teszek belőle és addig tartom a szememen, amíg már nem csípi a bőröm az alkohol. Apumnak nemrég volt ilyen szemhéjgyulladása és mindenféle cseppeket meg kenőcsöket írt neki az orvos, mire nagy nehezen elmúlt a dolog. Én meg remélem még pár napig borogatom és teljesen rendbe jövök. Ajánlom bárkinek ugyanilyen problémára!


Végül de nem utolsósorban megtaláltam végre az én krémemet! Univerzális, jó testre, arcra, bőrápolóként, pakolásként, masszírozókrémként. Nagy kiszerelésű (1000 ml) és az illata valami felséges! Kamillát tartalmaz, így gyulladásgátló, jó a problémás bőrre is. Olyan tőle a bőröm tapintása és az illata is, mintha kozmetikusnál jártam volna és ezt annyira szeretem :)) Professzionális kozmetikai szer egyébként. Mutatok Nektek képet róla. Ezt is bátran ajánlom, nagyon gazdaságos, hatásos és szuper finom illatú :)

Csészényi Kávézó

Tüneményes helyen jártunk ma este! Cserépkályha, hangulatos asztalok, rengeteg színes kávédaráló és mókásabbnál-mókásabb régi táblák, feliratok a falon :) A Caramel Macchiato és a sárgarépakrémes pirítós is felségesen finom volt! Ide máskor is megyünk :)

Még egy lágy kizomba zene.. Nagyon szeretem a ritmusát <3

Száraz bőrűek figyelmébe!

Kedves sorstársaim! Tegnap voltam egy tündéri kedves kozmetikusnál, aki egy nagyon jó tippet adott. Miután megvolt a tisztítás, következett a masszázs, ami után tényleg olyan lett a bőröm, mint a babapopsi :) Annyira puha és finom, bársonyos lett, hogy öröm volt hozzáérni :) Szóval egy apró trükk, hogy reggelente, vagy akár este is, arctisztítás után vegyünk valami vizes (nem zsíros!) alapú, akár vitaminokkal teli gazdag hidratáló krémből egy nagyobb adagot és jó vizes kézzel finoman masszírozzuk át az arcunkat, nyakunkat, vagy akár dekoltázsunkat is. Ha kell, közben újra meg újra vizezzük be alaposan a kezünket. Így jóval tovább tart, mire a bőrünk beszívja a krémet, de sokkal-sokkal puhább és hidratáltabb lesz utána! Ezentúl én mindig ezt fogom alkalmazni :)

Az élet tényleg olyan, mint egy utazás..

Mondjuk egy hajón végig egy hosszú-hosszú folyón.. Időnként kiköt valahol a hajónk. Nem mondják előre, hogy hol álltunk meg, csak le kell szállni. Körbenézünk és talán hamar újraindulunk, de az is lehet, hogy sokáig maradunk ott a parton.. Talán hosszú évekig.. Talán többé nem is szállunk vízre. De az is lehet, hogy egyszer csak jön az utasítás - menni kell. És mi már elkezdtünk kötődni a helyhez, megszoktuk, tele vagyunk emlékekkel, érzésekkel iránta. És olyan nehéz újra összeszedni a holminkat és megint útrakelni az ismeretlen felé. Talán fájdalmas az elválás, mert szívünk szerint maradnánk és az emlékeink még sokáig visszajárnak az elhagyott partra. De telik az idő, új tájakon járunk és az emlékek lassan-lassan megfakulnak. Az érzések, a visszavágyódás elhalványulnak, talán el is múlnak.. Új vágyak ébrednek bennünk az újonnan felfedezett tájak iránt, mert tudjuk, hogy ahonnan eljöttünk, oda többé nem térünk vissza.. A hajó sosem fordul meg, csak előre megy. Tehát csak akkor maradunk ott végleg valahol, ha kikötöttünk és többé nem kell visszaszállnunk. Mert megtaláltuk az otthonunkat..

Építkezések

Annyi új videó van a weboldalunkon, hogy már nagyon nehezen tudok ide válogatni :)
De az biztos, hogy az építkezésekkel kapcsolatos friss híreket és kisfilmeket mindig nagyon várom!

Ennek a kisfilmnek a zenéjét is nagyon szeretem :)
Wallkill-i építkezés:
http://www.jw.org/hu/jehova-tanui/tevekenysegek/epitkezesek/video-wallkill-bovites/

Warwick-i építkezés:
http://www.jw.org/hu/jehova-tanui/tevekenysegek/epitkezesek/video-hirek-warwickrol-1-resz/

Illetve a gyártással kapcsolatos videók is mindig lenyűgöznek! Avagy csoda 400 keréken :)
http://www.jw.org/hu/jehova-tanui/tevekenysegek/kiadoi-tevekenyseg/video-nyomdai-gepsor/

Ahogy öregszem két dologra vágyom egyre inkább..

Az egyszerűségre és a bensőségességre.. 

Mostanában minden napra kapok egy kis útravalót:

Ha folyton a tökéletességet várod el (magadtól és másoktól) azzal ajtót nyitsz a csalódottságnak..

Ugyanebben az előadásban a testvér még azt is mondta, hogy az elvárásaink akkor reálisak, ha egyeznek Jehováéval. És Jehova tökéletességet vár el tőlünk? Bizony nem. A Biblia sehol sem mond ilyet.. Nagyon tetszett, hogy a heti bibliaolvasásban a Tituszhoz írt levélben Pál a felsorolásban egymás után tette, hogy legyünk ésszerűek és ne legyünk kötekedők. Mert aki nem ésszerű, az nem rugalmas és elnéző, hanem mindenben tud hibát találni és szóvá tenni azt.. Tetszett az is, hogy milyen más hangnemű a Tituszhoz írt levél, mint az azt követő Filemonhoz írt levél. Az előbbi határozott, főként utasításokat tartalmaz gyülekezeti ügyekkel kapcsolatban. Pál akár szigorúnak és talán egy kicsit merevnek is tarthatnánk emiatt. Viszont ennek a levélnek ez volt a célja. A Filemonhoz írt levél viszont nagyon meleghangú és kedves. Pál beszél benne az ő "gyöngéd vonzalmáról". Tehát ő tudott határozott lenni, mikor arra volt szükség, de valójában egy mélyen érző, gyengéd ember volt.. Szimpatikus ez a személyiség :)

Ringatózz te is egy kicsit velem..

Lovely kizomba music

Azt hiszem, ha valami rosszul kezdődik, indul neki az életünkben - akár azért mert a mi hibánkból rossz kezdetet adtunk neki - annak a folytatása sem lesz valahogy az igazi sosem..

És kezdetet mindennek csak egyetlen egyszer van esélyünk adni..

Egy gondolat, ami tetszik:

Ha egy bizonyos helyzet már hosszú ideje próbára tesz és úgy tűnik nem akar vége szakadni, akkor itt az ideje elgondolkodni, hogy a próba egyáltalán fennáll-e még. Vagy valójában elmúlt és a hiba már csak a mi hozzáállásukban van..

Egy dal, ami eddig végigkísérte az életemet..

Ez nagyon tetszik:

A harag azt jelenti, hogy mi vesszük be a mérget és közben azt várjuk, hogy másnál hasson..

Erőviszonyok

Egy kicsit az erőviszonyokról, amit talán ma mondtam ki először egy beszélgetésben, hogy mennyire fontosak..

Mindenki egyfajta energiaszinten él és létezik, ezzel nem is mondok semmi újat, ezt a tudósok már régen felfedezték. Az egész világunkat energiák mozgása, áramlása, egymáshoz való viszonya határozza meg.. Hozunk egyfajta természetet, van egy alapvető jellemünk, öröklünk is a szüleinktől és alakít is rajtunk az élet. De azért nagyjából az energiaszintünk nem mutat szélsőséges ingadozásokat életünk során. Vannak, akik érzékenyek, nehezen veszik az akadályokat, csendesek, magukba fordulók, de legalább is inkább a magányt kedvelik. Lassabban mennek nekik a dolgok, fáradékonyabbak, nehezen változtatnak, nehezen hoznak döntéseket. Vannak, akik magas hőfokon égnek, tesznek-vesznek, nyüzsögnek, folyton van mit megbeszélniük, megvitatniuk. Szeretik is, ha a dolgok ki vannak mondva. Gyorsan döntenek ha kell, továbblépnek, változtatnak. És persze e két véglet között is van még számos lehetőség.. Szóval nem (csak) arra gondolok, hogy valaki mennyire temperamentumos, hanem hogy milyen intenzitással él meg helyzeteket, vagy például hogyan állja meg a helyét társaságban/közösségben, mennyire tudja/képes érvényre juttatni az akaratát, véleményét, hogy zavarba jön-e ha rákerül a sor, vagy határozottan és magabiztosan tudja kifejezni a gondolatait, mert hisz önmagában; hogy vajon kritikus helyzetekben mindig alulmarad-e; hogy van-e önfegyelme, önuralma, vagy folyton megadja magát annak, ami könnyebb, kényelmesebb, stb. Én úgy látom, hogy az ember barátainak általában olyanokat választ, olyanokkal érzi jól és komfortosan magát, akiknek hasonló az energiaszintjük. Akikkel éppen egy hőfokon ég. Ha nem érzi sem azt, hogy a társa passzívabb, gyengébb hozzá képest, sem azt, hogy folyton felülkerekedik rajta, ami igencsak megviseli az önérzetet. Persze lehetnek kivételek és vonzódhatunk tőlünk eltérő személyiségekhez, de talán, akikkel a legbensőségesebb a viszonyunk, azok hasonlóak hozzánk. Megint igaz lesz a mondás, hogy hasonlót a hasonlóval. És megint megcáfolódik, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Azt hiszem minden fajta emberi kapcsolatban az az ideális, ha minél több a hasonlóság, egyezőség. Ha valakivel együtt élünk, legyen az házastárs vagy rokon, vagy akár egy barát, a harmóniát a hasonlóság hozza. Amikor eltérő energiaszinteknek kell nap mint nap egymáshoz idomulni, ott sokkal több a meg nem értettség, a konfliktus. Még ha ésszel fel is fogunk dolgokat, a napi helyzeteket akkor is egészen máshogy éljük meg és máshogy akarjuk elrendezni. És ez nagyon fárasztó, kimerítő tud lenni :( Akár alá- akár fölérendelt viszonyban érezzük magunkat (ezalatt még mindig csak az energiákat értem), mindkettő kényelmetlen, ebből nem nagyon fakad békés, harmonikus kapcsolat, mert mindkettő magában hordozza az elnyomás/elnyomottság érzését. A megszokott életvezetési szokások mellett tehát a hasonló energiaszint is nagyon fontos, ha együtt akarunk élni valakivel. Mert lehet, hogy ugyanolyan rendszerető és pontos mint én, de mindig otthon akar ülni. Vagy lehet, hogy sokkal szétszórtabb és szertelenebb, ugyanakkor minden ötletemet támogatja és mindenben benne van, amiben én is. Ebben mondjuk nincs tapasztalatom, de talán így is lehet jól együtt élni, ha a szokások eltérnek, de az erőviszonyok kiegyenlítettek.. Hát, nehéz ügy ez, hogy minden klappoljon :) És nyilván minden nem is fog. De az alapvető dolgoknak muszáj egyezniük. Erre pedig jócskán kell időt szánni, hogy mindezen dolgokban kiismerjük a másikat. Sok időbe telik, míg valakinek meglátjuk az igazi énjét. És még ott is eldől, hogy képesek vagyunk-e együtt élni a hibáival, vagy sem.. Persze, alapvetően "a szeretet az egység tökéletes köteléke". Ahhoz pedig végképp érettség kell, hogy ilyen dolgokat tisztán tudjunk látni mind magunkban, mind a másikban..

Ezenkívül úgy látom, bármennyire fájdalmas és nehéz és szeretnénk inkább elkerülni, a bölcs konfliktuskezelés az egyik legfontosabb lecke az életben, amit meg kell tanulnunk, amíg ilyen tökéletlenek vagyunk.. Ez alól nem kibújni kell, hanem inkább fejlődni benne, nevelni magunkat rá, akkor is, ha nehezünkre esik..