Ma már nem vagyok róla meggyőződve, hogy a dédelgetett vágyaink, elképzeléseink biztosan segítenek abba az irányba menni, ami a legjobb nekünk.. Hosszú évekig ábrándozunk dolgokon, amik majd várnak ránk, van bőven időnk aprólékosan elképzelni a részleteket. Az életkörülményeinkről, az életünk alakulásáról, életünk párjáról, a munkánkról, otthonunkról..
De az élet.. Az élet olyan gyakran felülírja mindezt. Nem teljesednek be a részletek. Nem azt kapjuk, amire vártunk, amiért dolgoztunk, amire előre terveztünk. Jön egy egész más alternatíva és akkor sok minden eldől. Hogy elfogadjuk-e azt, amit az élettől kapunk és bele merünk vágni abba is, amit még nem képzeltünk el aprólékosan előre, vagy mindenképp ragaszkodunk a fejünkben élő képhez. Mert ami nem olyan, amilyennek elképzeltük, az mindig kockázatos, ugyanakkor magában hordja annak lehetőségét is, hogy sokkal jobb lesz, mint amire vágytunk. Én azt hiszem olyan ember vagyok, mivel sokat morfondírozom dolgokon, hogy sok mindent elképzelek előre elég alaposan és erősen ragaszkodom az általam kijelölt és jónak vélt úthoz. És ebből iszonyú nehezen engedek.. Talán időnként érdemes visszatekinteni, hogy a saját elképzeléseink mennyire vezettek valójában a boldogságunkhoz. Hogy miben volt érdemes megalkudni, mi az, ami rosszabbul alakult, mint vártuk és mi az, ami jobban. Hogy mi az az út, amire ha rálépünk, tapasztalataink alapján - még akkor is ha korábban máshogy képzeltük - a boldogságunkat eredményezheti. Az idő múlása például sok mindenre választ adhat. Ha túl sok beteljesületlen vágyunk van, amire még mindig csak vágyakozunk és vágyakozunk.. Nem is léptünk a témában, mert nem alakult úgy minden, ahogy vártuk. Közben meg bevallottan hagytunk elmenni lehetőségeket, amik elsőre nem tűntek a megfelelőnek. Ma már úgy látom, hogy több mindennek lehet lehetőséget adni az élet sokféle területén. Hogy a megérzéseink becsaphatnak és néha nem elsőre kell várni, hogy mindjárt jó lesz, hanem bölcsen kell tudni előre látni és türelmesen várni a jó végkifejletre. Jó ég, ez a párkeresésre mennyire igaz.. Ma már elhűlve gondolok bele, mennyire befolyásolt régebben a külső és egyéb külsőséges dolgok. És hogy ma már mennyire nem ez számít és egy olyan férfiba is bele lehet szeretni, akire elsőre igazán nem tűnt ígéretesnek, vagy nem olyan, amilyet elképzeltünk. Persze nem őrültségekre gondolok, hogy most akkor valami irreális kapcsolatba kell belemenni, de valahogy egyre inkább azok a dolgok tetszenek az életben, amiket elsőre nem lehet észrevenni, ami nem olyan egyértelmű, nem olyan tökéletes.. Talán azért, mert valójában az az emberi. Mert a világ mindig azt sulykolja, hogy legyen elsőre jó. Gyönyörű embereket, párokat mutogatnak, boldog családokat, szép házakat. Pedig kezdem úgy látni, hogy korántsem ez a tökéletesség hozza el a várt boldogságot..
Szóval nem mind arany, ami fénylik. A valóság nekem nem ezt igazolja. Persze sok döntésemet most sem változtatnám meg, de talán ha bizonyos esetekben másképp döntök, vagy merek mást választani, akkor ma már másképp lennének a dolgok.. De most nem is azon akarok elmélkedni, hogy mi lett volna ha, hanem inkább előremutatóan próbálok már tudatosan figyelni a rejtettebb lehetőségekre, amikből akár a lehető legjobb végkifejlet is lehet..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése