Változatos étrend

Olyan nagyon sok mindent lehet ma már az egészséges életmódról és táplálkozásról olvasni, hogy teljesen el tud veszni benne az ember. Ha annyit foglalkoznék vele, amennyiről szó van, ha mindent meg akarnék venni és enni, ami jó és hasznos és kell, akkor a fél életemet vásárlással, a másikat meg főzéssel és evéssel tölteném.. Se szeri, se száma a receptgyűjtő oldalaknak és gasztroblogoknak..

Ezért úgy döntöttem, hogy én a változatosságra szavazok. Az ember már nagyjából tudja, mi az, amivel nem jó túlzásba esni a legújabb táplálkozáskutatások szerint , de az is igaz, hogy az elmúlt érában, gyerekkorunkban más ízekhez és alapanyagokhoz szoktunk, amik hiányozni tudnak, szeretjük őket és megfelelő elkészítéssel egyáltalán nem károsak. Persze lehet, hogy a mai gyerekek még annál is rosszabb étrendet szoknak meg gyerekként, mint mi az iskolai menzán. Ha csak a mekire gondolok..

Szóval változatosság. Például a barna és magvas kenyér nagyon egészséges. Oké, legyen belőle itthon rendszeresen. Más szerint élesztőmenteset szabadna csak venni, megint más nem ajánlja a búzát, csak az egyéb gabonákat, pl. rozs, vagy van, aki szerint csak maglisztek a jók. Hát akkor időnként vegyünk mindegyikből! Ha egészségesek és megfelelőek, váltogatva is azok. Néha legyen egy finom kukoricás kenyér, aztán jöhet egy kis élesztőmentes toast, máskor meg a frissen sült fehér zsemle esik a legjobban :) Izgalmas kipróbálni a kölest, a bulgurt, a kuszkuszt, de van, hogy egy jó sültkumplira vágyom a legjobban. Finom az olívaolaj, a kókuszzsír is, de valami nem az igazi napraforgó olaj nélkül. Egészséges és méregtelenítő a csalántea, ha van kedvem, hetekig iszogatom, aztán mondjuk minden napra egy evőkanál lenmag, mert az rendbehozza az emésztést. Vagy egy ideig minden napra egy probiotikus tejterméket választok.. Vagy legyen több a hal, vagy a kifejezetten zöld növények (pl. spenót) a sok vas miatt.
Jó, ha minden napra jut valami egészséges praktika, de én egy állandó rutinba biztosan beleunnék. Ráadásul annyi új és sokat ígérő ötletről lehet hallani! Jó időnként kipróbálni és váltogatni őket. Mindenkinél más válik be.. Ugyanakkor én nem igazán tartok semmit sem úgymond szent grálnak, már bocsánat, de annyi ellentmondó nézet van, annyiszor láttuk, hallottuk, hogy a tudomány felülírja a korábbi nézeteit, hogy már egy kicsit fenntartással kezelek mindent. Nem tudnék egy életre igent mondani egyetlen táplálkozási módszerre..

Ígyhát nem akarunk semmilyen kifejezett diétán élni. Ha jelez a gyomrunk, úgyis tudjuk, hogy valami most nem jó és változtatni kell. Nekünk a változatosság vált be a legjobban :)

Ami az életmódot illeti, ha emellett tartani tudom magam a napi 2 liter folyadékhoz (vízhez), hetente 3x tudok valamilyen aktívabb mozgást végezni (akár egy jó séta), lefekszem időben és igyekszem pozitívan gondolkodni az életről, akkor már nagyon sok mindent tettem magamért és elégedett lehetek :)

Hogy is találhatnánk egy tökéletesen megfelelő személyt magunknak??
Még ha nagyon szeretünk is valakit, mindenkinek vannak olyan tulajdonságai, amiért egyik nap nagyon szeretjük, másik nap meg ugyanazért  nagyon nem!
Például, hogy valaki milyen nyugodt és türelmes, milyen jó természetű!  De másnap meg azt akarnánk, hogy legyen gyors és határozott és ne gondolkodjon már annyit egy helyzetben. Vagy általában véve izgalmas lehet, ha valaki nyüzsgő, sodró és temperamentumos, de következő nap meg azt szeretnénk, hogy egy egyszerű mindennapi szituációban vegyen már vissza, nem kéne ilyen hirtelen felindulásból vagy forrófejjel reagálnia!

A való élet számbavehetetlenül sokféle helyzetet teremt. Senki nem tud minden helyzethez igazítva maradéktalanul a legjobban, legésszerűbben viselkedni, reagálni és a párja kedvére sem tud mindig tenni, vagy az ő egyetértését kivívni. Még a legideálisabb ember is lehet fáradt, türelmetlen, ideges, beteg vagy szomorú.. Szóval nem szabad attól megijedni, ha valaki iránt esetleg "hullámzó" érzéseink vannak, ha néha úgy éreznénk, hogy "csalódtunk" benne, mert meg kell tanulni, hogy ugyanazt a személyt is képesek vagyunk mi is (akár egy nap többször is) többféleképpen látni. Ráadásul ugye ez nemcsak rajta múlik, hanem rajtunk is. Minket is befolyásolnak az aktuális érzelmeink, a hangulatunk.. De mindenkinek van egy alapvető karaktere, egy általános hozzáállása és ezt kell szem előtt tartani!

A nézeteltérések miatt nem szabad elfutni, vagy feladni. A következő kapcsolatban is lesznek! Nincs ideális személy. Minden és mindenki mozgásban van. Velünk együtt..

Lánykérés

Olyan, de olyan régen nem tettem ide zenét :)) 

Akik régebben olvasnak, ismerik a latin zene iránti olthatatlan rajongásomat. Vagyis hát a zene, a tánc, a mindig vidám életérzés is nagyon közel állnak a szívemhez <3

Legyen akkor most itt egy nagyon up-to-date kedvencem, amit napok óta hallgatok és nézek. Mert a klip is fergetegesen jó és szívmelengető, már annyiszor láttam, de még mindig megkönnyezem.. A kedves Férjem ugyanígy volt ezzel, mikor megmutattam Neki. Hát persze! Ami engem kicsit is megérint, mindig muszáj megosztanom Vele :) Ráadásul érzékeny dolog ez, mert őbenne is számtalan emléket, megannyi érzést ébreszt(het).

És itt el is jutottunk egy nagyon érdekes témához, amiről ez a klip is szól: egy, a lányok számára mindig is misztikus kérdéshez: a lánykéréshez.

Szerintem ez annyira különleges dolog! A vőlegények és férjek mind ismerik maguk között. Persze nem filozofálnak annyit egymással rajta, ők félszavakból is értik egymást. Ó, igen, a férfiak nyelve. Erről már meséltem, sokszor irigylem őket az egyszerűségükért és mert sokkal közösebb a nyelvük, mint nekünk, nőknek.. De visszatérve. Csak elképzelni tudom ezt az egész folyamatot, ami egy férfiban lezajlódhat azzal, hogy egyszer csak ráérez és elhatározza, hogy ennek a lánynak bizony meg fogja kérni a kezét! Mi nők, mindig inkább döntési helyzetben vagyunk, nem annyira meghatározó a szerepünk ebben. Talán ezért is van, hogy mi gyakran többet vívódunk az elfogadással, elhatározással, mint ők. Persze mindez abból indul ki, ami az ideális: hogy a férfi tudja mit és kit akar, egyetlen nőt szeret és csakis őt akarja. Ő kezd a bókolásba, udvarlásba, ő alapozza meg a kapcsolatot. Ilyen szempontból erősebb a jelenléte mindig egy kicsit, mint a nőé. Mert hát neki kell majd dönteni magában, neki kell elsőként elhatározni magát. És aztán még ott a nagy kérdés, hogy akkor hol és hogyan? 

A férfiak talán ritkán ábrándoznak ilyen dolgokon, de itt bizony érzik, hogy agyalni kell, kreatívnak lenni, lehengerelni, nagyon odafigyelni szívük hölgyére, minek örülne a legjobban. Mert a lánykérésnek bizony a lány a középpontja minden tekintetben. És úgy érdekel ez a belső folyamat, a maga férfias módján. Ahogy megérik ez a rendkívüli súlyú döntés, elhatározás, ahogy elképzeli a lánykérés menetét, ahogy összegyűjti a gyűrűre valót és titokban gyűrűket néz :)) Meg a lelkiállapot, amikor közeledik az (általában) titkos időpont, ahogy megteszi az előkészületeket, ahogy várja, izgul, retteg, hogy hogyan is sül majd el az egész! :) 

Én igazán hálás lehetek az én Drágámnak, mert felejthetetlen élményt szerzett <33

Sosem szeretném elfelejteni, mi minden, mennyi érzés és erőfeszítés állt emögött a nagy döntés mögött, hogy milyen áldozatokat hozott ezért, hogy mit juttatott kifejezésre. Nem szeretném, hogy elmúljon az értékelés bennem eziránt.. 

És Hölgyeim, hát nem hihetetlen és hatalmas dolog, hogy valaki szeretne elvenni bennünket és egy életre boldoggá tenni? :))

De akkor álljon is itt ez a klip, még az is lehet, hogy valakinek ihletet is tud adni :) 

Hajrá Uraim! 

Igaz szerelem

Elmúlt fél év az esküvőm óta.. Milyen nagyot fordult a világ!
Sok mindent átértelmez az ember.. Addig csak egész életében álmodozik, filozofál és beszélget a szerelemről, házasságról, de amikor lezárul ez a korszak és már nincsen több kérdőjel, akkor új fejezet kezdődik az életben. A házasságé. A közös életé..

Többféle szempontból is sokféle tanulságot levontam, az esküvői készülődésnek biztosan szentelek majd egy külön részt például! Sok mindenen mentünk keresztül és nincs is olyan ifjú házaspár aki utólag ne látná, mi volt egy nagyon jó ötlet és mit csinálna másképp. Hogy mennyire elhatalmasodott mára az "esküvőipar", a másik esküvőjével való lépés tartása, sőt annak túlszárnyalása vagy épp a mostanában oly divatos amerikai álom megvalósítása..

De most még egy fontos kérdésről írnék, amit az előző héten értettem meg igazán, amikor a heti összejövetelen a szerelemről tanultunk.
A rajztábla 3 fogalmat segít megkülönböztetni: vonzalom, fellángolás és igaz szerelem.  (kattints!)

A szerelemhez mindig kell lángolás, izgalom, egy kis szenvedély. De a világ az előbb felsorolt mindhárom kategóriát szerelemnek nevezi! Szerelemnek hívja azt, amikor valaki olthatatlan vágyat érez egy másik ember jelenléte, hangja, érintése után, amikor néhány beszélgetés, találkozás után a mennyekben érzi magát és onnantól csak a másikra tud gondolni! És ez valóban egy jó kezdet. De ezt tényleg lehet szerelemnek lehet nevezni? A vonzalom a másik külseje, stílusa iránti felfokozott érzés, a fellángolás már tovább megy, érzelmeket táplál, lángol, se hall, se lát. Csak a másikat látja. Idealizál, piedesztára emel, rajong. Ez mind egy átmeneti, kezdeti időszak, persze nem lehet pontosítani, milyen hosszú.. Az igaz szerelem viszont arra épül, hogy valóban ismerjük a másikat! Ahogy telik az idő, megfigyeljük őt, sokat beszélgetünk, látjuk, hogyan viselkedik helyzetekben és Másokkal! Meglátjuk a vonzó tulajdonságait, de látjuk azt is, ami még csiszolásra szorul. Látjuk, hogy egyezik-e a világlátásunk, az értékrendünk, a céljaink. Igen, itt már valóban belép a valóság. A realitás. A pénz, a rokonok, család, az otthon, az erkölcs. Ezeket össze kell tudni hangolni!! És ha mindezen lépéseken túl vagyunk, a maximumon lángolás, stabil, biztos, finom meleggé alakul át és ez az érzés (és ez nagyon fontos!) mindkét részről kölcsönös és mindkét fél valóban szabad a kapcsolatra, nos ez az igaz szerelem!

Mindannyiunk életében van erős vonzalom. Van fellángolás is, jól ismerjük ezeket a heves érzéseket, amik megdelejeznek, nem hagynak aludni, gyomorgörcsünk van. Van, aki ezen gyorsan túl van és van akinél ez is hónapokig, akár évekig is tarthat, főként akkor, ha vágyaink tárgyát nem tudjuk (igazán) elérni, nem teljesedik be a dolog. Nagy tanulság! Ez csak fokozza a fellángolást és még igazabbnak hisszük az érzéseinket! A kapcsolat nem teljesedik a realitás felé, megmarad idillinek és romantikusnak.

Én jól ismerem az ilyesmit. Az érzékeny emberek hajlamosak nagyon beleélni magukat az ilyesmibe. Ilyenkor a költők verseket írnak, a festők festenek, a zenészek dalokat szereznek. Én úgy gondoltam, ez a szerelem! Minden költemény, festmény és zeneszám ezt erősíti. A mozifilmek erre alapoznak. Hogy ennek mindig és mindenkor így kell lennie. Különben hamis a dolog. Milyen téves elgondolás.. Aztán az emberek házasságot kötnek és továbbra is egy romantikus film főszereplői akarnak maradni. Nem, az igaz szerelem nem ilyen. Én is most találkoztam vele életemben először. Ezért tanulnom kellett róla és időbe telt, mire felismertem. Mert ezelőtt én sem ismertem. A Férjem előtt még senkit sem szerettem igaz szerelemmel! Most ismerem csak meg az igaz szerelmet! És csodálatos, semmi korábbihoz sem hasonlítható Érzés :)