Nem kellesz eléggé - Alex megmondja a tutit

Nemrég hasznos segítség volt tanácsadáskor :) Már régóta gondolkoztam rajta, hogy közkinccsé teszem.
Lányok, tanuljatok belőle ;)

Kritika

Akinek stabil és erős az önbizalma, azt nem ingatja meg a róla kimondott kritika. Ezért aki folyton megsértődik ill. nem tudja kezelni még a legegyszerűbb tanácsot sem, annak valójában az önbizalma kevés, de legalábbis nincs határozott önképe..

2014.

Hát lássuk..

2014. december 20, este.. Itt ülök az íróasztalomnál, balra tőlem a szekrényemen burjánzó zöld futónövényem levelei közül világít ki az apukámtól ajándékba kapott piros kis csíptetős lámpám fénye. Egyéb más nem is világít a szobában. Egyedül a tv fényei pislákolnak még, de mivel a kereskedelmi csatornák nézhetetlenek, ezért most is a Travelt nézem (vagy inkább csak hallgatom) és az egyik kedvenc műsoromat Henry Cole-lal :) Nagyon megszerettem ezt jófej motoros fazont. Nagyon érdekesek az útjai és olyan őszinték az úti beszámolói :) Az ő műsorában köteleztem el végképp magam arra, hogy egyszer látnom kell a 66-os utat. Az az útja teljesen megváltoztatta az Amerikáról eddig kialakított képemet. Mintha a 60-70-es évek Amerikájában játszódó filmekben csak díszletek lettek volna, aztán rájöttem, hogy nem! Amerikában a "vidék" tényleg olyan! Hatalmas pusztaságokkal, olcsó motelekkel, farmerekkel, óriási terepjárókkal..

Elkezdődött az év végi szabadság is végre, már nagyon vártam. Eléggé kimerültem az év végi hajtásban. Hetek óta túlóráztunk, bár ebben az a jó, hogy senkit sem kényszerítenek rá, mindenki maga maradt, hogy befejezze a tennivalóit. Szerencsére ez a hozzáállás jellemző nálunk, mindenki szívesen marad ha kell, mert szívesen végezzük a munkánkat és szívesen is vagyunk együtt. Egyik este 7-8 körül még egy kis borozás is belefért és ittunk a következő évre :) Ugyanakkor a 30 órát is elvállaltam a hónapban és rengeteget köztereztem, szóval igazán nem unatkoztam mostanában :) Minden megvolt. Munka, amit szeretek, szolgálat és egy-két új pulcsi is belefért a hónapban a költségvetésbe a tél eleji leárazásokon :) Sok mindenem fent van az olx-en is. Nagyon rákattantam mostanában erre a használt holmikkal való bizniszelésre. És örömmel látom, hogy az emberek újra visszatalálnak ahhoz, hogy nem kell folyton új dolgokat venni, ha a régit már unjuk vagy nem használjuk. Így esett például, hogy csupán 2 pulcsimért egy lány cserébe felajánlott egy szép olajzöld télikabátot. Nagyon jó kis csere volt :) Szerettem volna új kabátot, de engem borzasztóan frusztrál a bőség zavara, ugyanakkor az, hogy mindenhol ugyanazt lehet csak kapni. Szóval rettentő nehezen döntök mostanában.. Egyre jobban zavarnak a nagy áruházak. Arról nem is beszélve, hogy az év ezen időszakában kiborító akárcsak végigsétálni rajtuk :( Szóval egyre jobban érzem magam a kisebb boltokban és egyáltalán nem zavar, ha csak 3 féle tejföl közül választhatok és nem 23 féle közül..

Gondolkodok már a következő éven is, hiszen valószínűleg nagy változás előtt állunk és újra költöznöm kell. Néha még most is furcsa belegondolni, de jövőre bizonyosan férjhez megy majd a húgom :)

Na de igazából az a lényeg, hogy év vége van megint és az ember - legalább is én :) - újra csak számot vet az életével. Jó ég, nem is volt olyan régen megint csak a tavalyi szilveszter. Akkor még sok minden kilátástalan volt, de ez az év végül jól alakult és sikerült jó munkahelyet és biztos egzisztenciát találni végre. Újrafestettem a szobát és kicseréltem a szobabútoromat. Aztán betöltöttem a 30. évemet is :) Nagyon szeretem ezt a kort. Sok minden tisztább, sok minden nyugodtabb és jobban tudom azt is, mit akarok még. Fontos érzéseken lettem túl végre. Helyreálltak a fejemben a dolgok. Most sok minden harmonikus és azt is jobban viselem, ami nem kerek. De azért van még mit fejlődni, sokféle területen. Nem is nagy dolgokra gondolok, inkább hétköznapiakra. Attól is változni fogok, tudom, ha újra egyedül élek majd, vagy ha lesz egy másik lakótársam. Meglátjuk még, hogy fog alakulni.. Az egészséges élet abszolút egy olyan irány, amibe még határozottabban akarok haladni. Legyen szó táplálkozásról, mozgásról, vegyi anyagokról. De akár a lelkiekről, gondolatokról, olvasmányokról, a szabadidő eltöltéséről. Tisztaságra vágyom, egyszerűségre. Egy kedves kis háziállatra is gondoltam már :) Hiányoznak a növények, az állatok. Egyre jobban irtózom attól, ami művi, mesterséges, tuningolt, ami közhelyes. Ami az utóbbiakat illeti, főként a "nőies" dolgokkal vagyok így. A nőkhöz kapcsolt jelképekkel. Mint pl. a rózsaszín, a virágmotívumok, masnik, fodrok. Öltözködésben is jobban szeretem már az egyszínű holmikat, letisztult formákat, kényelmet. Fontosabb lett a divat azt hiszem, mint korábban, de olyan elemeket keresek benne, amik lezser eleganciát sugároznak. Igen, mindenképpen ez a sportosan elegáns stílus lett az enyém. A hajam újra szőke és eléggé meg is nőtt :) Nem annyira foglalkoztat most ez a dolog. Egyszínű, egyhosszú és télen melegít. Kellett idő, mire képes voltam újra hordani ezt a hajszínt. De az a jó, hogy most már ez sem olyan fontos, mint korábban :) Nagyon érdekes, ahogy átrendeződnek a hangsúlyok az ember életében..

Szóval most várjuk az év végét. A kuckózós decemberi napokat, amikor az ember alig mászik ki az ágyból és nézi a családi filmeket :) Áthívja a barátokat vagy maga csatlakozik egy csapathoz. Jó lesz, már várom nagyon :)

"Szünetgomb a léleknek"

Azt gondolnám, hogy nem sok újat tudnak nekem már mondani az egyedülállóság témakörében, de a múlt heti Nők Lapjában megjelent cikkben voltak még igazán velős mondatok:

"Újra és újra bizonygatnom kell a szeretteimnek, hogy nincs okuk az aggodalomra, nyitott vagyok az emberekre. Csak az keseredik meg az egyedülléttől, aki rossz társaság önmaga számára."

"Dr. Spock - aki anyáink, nagyanyáink nemzedékét tanította szülőszerepre - a gyereknevelés Bibliájában leszögezte: a babának már egészen apró korában meg kell tanulnia egyedül lenni! Mindenkinek - szülőnek és babának egyaránt - szüksége van magánszférára."

"A keleti bölcsek szerint a magány a másik hiánya. Az egyedüllét viszont önmagunk jelenléte"

"Szakemberek szerint.. a magány fogalma megváltozott. Sokkal több az interakció, szélesebb kapcsolati háló vesz körül, mint húsz éve. Akkor is benne vagyunk az események sodrában, ha egyedül élünk."

"Aki viszont összhangba kerül magával, a szakemberek szerint nem bezárul, "megkérgesedik", éppen ellenkezőleg, ösztönösen olyasmit kezd el keresni, ami túlmutat a saját világán. Aki legbelül megvívta már a függetlenségét, az biztosan nem terheli függőséggel a kapcsolatot."

CMA "Energia Update" Workshop - Győr

Jelentem, dolgozom :)) És még közben fotózhatok is - minden együtt, amit szeretek <3


 
  

Üres szépség

Találtam végre egy jó hasonlatot arra, milyennek látok sok mai nőt.

Azt ma már tudjuk, hogy a finomított ételek mennyire nem adnak nekünk semmi hasznosat. Mégis az elmúlt évtizedekben az értéktelen alapanyagokból készült eledelek kerültek a hétköznapi gasztronómia csúcsára, ékes példaként a felfújt, színes cukros péksütemények, amik minden sarkon ott kelletik magukat, annyi lett a látványpékség mostanában.. A kevésbé vonzó, ugyanakkor sokkal egészségesebb, teljes kiőrlésű lisztekből készült sütik lassan tudnak csak bekúszni a közízlésbe.

Hát így látok én sok lányt. Akár egy feltuningolt, mázos, cukros muffin. Amitől kiráz a hideg, mert az az érzékszerveimen kívül semmi élvezetet nem ad a szervezetemnek. Üres kalória. Üres cukor. Üres liszt. Adalékanyagok tömkelege. Semmi belbecs, semmi tartalom.

Aztán ott van egy kissé amorf formájú, de cukormentes, egészséges szilvalekvárral töltött, tönkölylisztből készült croissant. Élelmi rostok, elnyújtott felszívódású szénhidrát, vitaminok. Sokkal inkább veszem le a polcról, még akkor is, ha csak kevés helyen kapható, ezért utána kell járnom és akkor is, ha drágább, mint az átlag. Mert tartalmas, egészséges termékre vágyom, ami a javamra válik..

Nincs olyan sok újdonságtartalma a következő kis történetnek, de valahogy most mégis idekívánkozik..

Tegnap este egy kínai étteremben vacsoráztam. A mellettem lévő asztalnál két huszonegynéhány éves lány folytatott élénk beszélgetést. Munkáról, hétköznapokról, közösségi oldalakról.. Nem lehetett őket nem hallani. Amikor ez utóbbi lett a téma, egy mondat nagyon megütötte a fülemet. Az egyik lány éppen egy ismerőséről mesélt (úgy tűnt fiú az illető) mikor elhangzott egy ilyen mondat: "ráírtam, hátha ír nekem valami kedveset.."  Hadarva folytatta tovább, de ez a mondat.. neki biztosan nem tűnt fel, de nekem ebben a mondatban olyan sok minden benne volt. Azóta is eszembe jut és szomorúsággal tölt el, ha rágondolok..

Mostanában egyre többször próbálok tudatosan gondolni arra egy-egy feszült helyzetben, hogy bármennyire is súlyosnak ítélem meg akkor és ott a dolgot és bármennyire is érintve érzem magam benne/általa érzelmileg, 10 perc múlva /1 nap múlva /1 hét múlva annyira másképp fogom látni az egészet!
Muszáj megtanulnom kevésbé beleélni magam egy kritikus helyzetbe, párbeszédbe, konfliktusba. Sokszor az a baj, hogy nagyon belelovalom magam az ilyesmibe, aztán rövid időn belül meg úgy érzem, hogy annyira nem érte meg :( Lehiggadok és szinte szégyenkezem, hogy mennyire felfújtam egy adott helyzetet, vagy akár csak egy szót, egy meggondolatlan mondatot..

Azt a mondást is nagyon megszerettem (főként az álláskeresés gondterhes napjaiban) hogy "előbb alszom rá egyet". Az egyik legbölcsebb tanács a világon! Hihetetlen, hogy amiről egyik nap még úgy érzed, hogy tragédia és nem látsz kiutat, de legalább is képtelen vagy választani, azt csupán egyetlen éjszaka után mennyire másképpen tudod látni. De van olyan is, hogy nagyon lelkesedsz valamiért, aztán másnap meggondoltabb vagy és már nem látod annyira jó ötletnek.. Egy átaludt éjszaka mindig segít rendezni a gondolatokat és lecsitítani a háborgó vagy éppen kitörő érzéseket. Segít higgadtan látni a helyzetet és tiszta fejjel döntést hozni. Ma már a szavam járása, hogy "előbb aludnék rá egyet"....

Én vagyok az az ember, aki számára szinte mindenre, testi-lelki bajra egyaránt az egyik legjobb gyógyszer:

A MELEG :))