Még mindig annyira meg tud lepni, hogy ez a milliónyi féle ember mégis mennyire hasonló utat jár be, ahogyan múlik felette az idő.. Az idő és a tapasztalatok visznek lassan-lassan a következő irányokba:

A mennyiség helyett a minőség felé, tárgyak helyett az élmények felé, vásárlás helyett az eladás felé, szavak helyett a csend felé, zűrzavar és a pezsgés helyett a nyugalom felé, önmagunk helyett a család és a barátok felé, kitárulkozás helyett a belső világ felé, város helyett a természet felé, szabadság helyett az elköteleződés felé, ízek, színek, szagok helyett a tisztaság felé, a szépség helyett az őszinteség felé..

Némi szünet után egy kis elmélkedés..

Rájöttem, hogy egy közösségi oldal (főként a legismertebbre gondolok) mennyi veszélyt rejt magában abban a tekintetben, hogy az ember hajlamos lehet ott egy másik vagy egyfajta titkos életet berendezni. Egy másik kapcsolatrendszert. Hiszen tudjuk, hogy arc nélkül, vagy személyes jelenlét nélkül sokszor felbátorodunk és olyasmit is leírunk, kiposztolunk, amit lehet, hogy a való életben nem tennénk, nem mernénk megtenni, elmondani, leírni.. Vajon hányan mernék megmutatni minden szorongás nélkül a párjuknak, családjuknak, barátaiknak a belső fb oldalukat, csevegéseiket? Pedig a titkolózás valóban sokat árthat mind a személynek, mind a környezetének.. Szóval már csak ezért sem fogok belekezdeni azt hiszem soha ebbe az egészbe..