Március 27.

Budapest, Bem rakpart

Elmondom, miért lesz az idő múlásával egyre nehezebb párt találni..

Olyan ez, mint mikor egy lakásban elkezdesz berendezkedni. Először csak ágy, asztal, tv, szekrény. Aztán évek alatt jönnek az újabb és újabb kiegészítők, díszítőelemek, apróságok és szépen lassan megtelik az a lakás, az a szoba.. Szóval kialakul egy saját élet, amit egyre jobban magunkra rendezünk be. Nem tervezzük így el, de hát így hozza az élet és az ember személyisége évről-évre egyre árnyaltabbá válik. Apró kis szokások alakulnak ki. Hogy melyik polcra teszem a habfürdőt, hogy mikor nézem a Travelt, hogy mikor merülök el késő estig egy jó csevegésben egy kedves baráttal a neten, hogy mikor pattanok biciklire, mert jó az idő és mikor muszáj lazítani egy kis vásárolgatással, este munka után.. Nagyon furcsa lenne ezekről folyton egyeztetni valakivel, hogy hol, mikor, mit, hogyan lehet..

Aztán ott van az, hogy egyre több mindenbe beletanul az ember, több hobbija lesz és érdeklődési köre. Én meg annyi mindent vágyom még megismerni! Ahogy lassan kinyílik a világ, csak még inkább látom, hogy milyen gazdag.. Az ember beleszokik abba, hogy keresi az új kihívásokat és új tevékenységekbe fog bele, mikor kedve tartja.. És közben mindenre van egy barát, vagy egy ismerősi kör. Van, akivel koncertre megyek, mert ő is nagyon szereti azt a zenét, amit én, van, akivel együtt tesszük el a zakuszkát, van akivel táncra járunk és van, akivel a fotózásról tudok bármeddig csevegni. Tehát megvannak a körök, de külön-külön.. Hogyan találhatnám meg egy emberben mindezeket? Pedig én mindet nagyon szeretem és mára  részemmé váltak. Semelyikről sem mondanék le szívesen és olyan jó így, hogy mindent lehet és mindegyikhez vannak rokonlelkek.. Persze nem mondom, hogy lehetetlen épp egy ilyen embert találni, vagy hogy én nem változok majd a másikért, mindenesetre nemigen látok erre jó példákat a környezetemben.. Igen, az évek múltával egyre jobban megszerettem a szabadságot, a szabadságomat. Jó lenne ezt amennyire lehet, megőrizni majd valaki mellett, aki legalább annyira NYITOTT lesz, mint amennyire én..  

Hát elmúlt március 26-a.. Mi egy hotelben vendégeskedtünk, de a terem nagyon egyszerű volt. Teljesen arra emlékeztetett a hangulata, mint mikor régen bérelt helyeken gyűltünk össze. Az első ének alatt még könnyek is szöktek a szemembe.. hányadik Emlékünnepem ez már és eszembe jutott a család, kedves szüleim, akik kicsik korunktól hűségesen vittek minket minden összejövetelre.. Most Sárával voltunk egy család, illetve velünk ült még Hajnikám és Ilona is, a tanulmányozóm :) Tetszett neki, élvezte az eseményt. De azt szeretem benne, hogy őt nem csak a szerető közösség vonzza. Sokat beszélgettünk már a váltságáldozatról és, hogy valóban kik jogosultak fogyasztani az emlékjegyekből, hogy kik is alkotják a 144 ezret. Apropó, utánanéztem, hogy miért is gondoljuk azt, hogy ez egy konkrét szám és nem jelképes, mint a Jelenések könyvében annyi minden, hátha nektek is hasznos lehet: Miért mondják Jehova Tanúi, hogy a Jelenések könyvében említett 144 000-es szám szó szerint, és nem jelképesen értendő?

Szóval jó érzés volt arra gondolni, hogy ezen az estén, ahogy a Nap körbejárja a földet, Mindannyian egybegyűlünk :)

Természetesen itt is hatalmas hó van. Nem is emlékszem arra, hogy bármikor hóban mentünk volna Emlékünnepre. És még most is esik szakadatlanul.. Pedig hétvégére már 15 fokot mondanak! Hát, kíváncsi leszek! Talán most haza is megyünk, a múltkorit elhalasztottuk ugye a rossz időre való tekintettel és milyen jól tettük..

Van egy dolog, ami nem értek: ha van egy jó ismerősöd, akit kedvelsz azért, amilyen - akár fiú, akár lány - és megházasodik és a házastársával egyszerűen nem tudsz mit kezdeni. Voltatok már így? Mintha két teljesen eltérő ember lenne. Nem rossz, csak más. Aki már egyáltalán nem olyan, mint te és ezért nem is barátkozik veled. Hogy lehet ez?? A házastársak nem eleve jó barátok sok hasonlósággal? Közben néha meg úgy érzem, hogy fényévekre vannak egymástól..

Amiben jó vagyok

Azt gondolom, hogy a felnőtté válás és az érettség felé vezető út egyik legfontosabb része, hogy megismerd az erősségeidet és tudj is velük élni! A határozott és érett személyiség egyik legfontosabb jellemzője az egészséges önbizalom, ami semmiből nem táplálkozik jobban, mint a sikerélményekből. Ezt pedig azokon a területeken érezhetjük meg, amikben jók vagyunk. Ezért ha felfedeztünk valami ilyesmit magunkban, akkor NE szorítsuk háttérbe! Természetesen mindennek megvan a maga ideje és mi most nem az önmegvalósításban akarunk kiteljesedni. De azokat a tevékenységeket, amikben jók vagyunk, azokat  időről-időre igenis gyakorolni kell! Ügyesen meg kell ennek találni a módját és az idejét. Akár munkában, hobbiban vagy emberi kapcsolatokban. Legyen az kézimunka, zene, éneklés, szervezés, fényképezés, smink, fodrászkodás, szappankészítés, kertészkedés, nyelvtudás, stb. Te fel tudnál sorolni legalább 3 dolgot, amiben kifejezetten jó vagy? Szerintem ennyit mindenki el tud mondani magáról. És szoktál velük élni? Ne mindig csak azokat a dolgokat tegyük, amiket kötelességünk elvégezni. És ne csak azt lássuk meg, amiben javítanunk kellene. Ne hanyagoljuk el az erősségeinket! ;)

Ugye tőled is szokták kérdezni, hogy Te hova utaznál legszívesebben, mit néznél meg? Ilyenkor egy kicsit bajban van az ember, mert vagy az van, hogy jó sok úticélja lenne és nem is tudja melyiket sorolja előre, vagy hirtelen csak valami közhelyes jut eszébe, esetleg egy tőmondatos "tengerparta", vagy egy "Hawaii-ra" futja :) Na ezzel én is így voltam. Egészen mostanáig :) Most pontosan eldőlt bennem, hogy mi az, amire a legkíváncsibb lennék - hála Henry Cole zseniális idegenvezetésének! World's Greatest Motorcycle Rides, esténként a Travel Channel-en. És hogy mi lenne az az úticél? Nem más, mint a legendás Route 66, avagy a 66-os út, ami keresztülszeli Amerikát Nyugat-Kelet irányban, de mára már inkább mellékút és rengeteg történelmi emléket őriz az 50-60'as évek Amerikájából. Olcsó motelek, régi hangulatú városkák, benzinkutak és kávézók meg a végtelen sivatag... Egyszer végig kéne járni :)) Csináltam nektek egy kis galériát kedvcsinálónak és legyen itt még egy szuper, utazós zene: Marcel Walvish - Feeling Alright

Alex

Olvastam ma ezt az interjút.. és nekem tetszett..
Főként, ami a munkáról és a falu-város témakörről szólt. Rokonlélek.


Szily Nóra interjúja:
http://www.life.hu/sztarszerzok/20130315-byealex-sok-rosszat-kaptam-az-elettol-szily-nora-interjuja.html

És legyen ma még itt egy nagyon érdekesen és ötletesen kivitelezett fotó: 

Hát, az elmúlt egy-két hét bővelkedett eseményekben és váratlan fordulatokban..

Többek közt megjártam egy kétfordulós interjút egy irodavezetői állásért egy vezető marketinges cégnél, aminek az lett a vége, hogy engem választottak. Igen ám, csakhogy közben bejelentkezett az Origo megint, hogy elindult a procedúra és ha én is úgy akarom, hamarosan felvennének.. Na most mit csináljak? Mondhatnám, hogy na persze, az a problémám, hogy válogathatok az állásokban, de azért ez korántsem ilyen fekete-fehér. Sok mindent mérlegre kellett tennem, azt is, hogy valójában milyen munkát szeretnék végezni a későbbiekben. És talán leginkább ez lett a fontos. Most, 7-8 év munkatapasztalattal a hátam mögött érzem igazán, hogy hova változtam személyiségben, mi az, amiből már elég volt és amin hamar meglátszana már, hogy demotivált lettem. Ezt pedig hamar kiszúrják a cégek és biztos, hogy később konfliktusforrássá válik. Általában nem jellemző, hogy ilyen dolgokon törhetném a fejem, mert leginkább a létfenntartás a tét, mikor munkát választok. De most lehetőségem nyílt másféle preferencialistát állítani. Szóval nagy nehezen eldöntöttem, hogy inkább várok tovább az Origo-ra. És ha mindez nem lenne elég, tegnap este is kaptam egy ajánlatot, ami tényleg meglepetésként ért. Egy vállalkozónak segítek Pécsen munkaerőt találni, amennyire tudok és egyeztetéseinknek az lett a vége, hogy engem is behívott interjúra, sőt munkát is ajánlott.. Egy testvér ismerősöm adott nagyon jó tanácsot, aki nem mellesleg most is ennél a vállalkozónál dolgozik. Olyan lehetőséget válasszak, ahol a legtöbb időm marad Jehovára.. Szóval mérlegre kell tenni az elvárásokat, a munkaidőt és beosztást, az utazásra szánt időt, stb. Igen-igen, éppen úgy, ahogy a hétvégi Őrtorony-cikkben volt :) Nekem nem kevesebb fejtörést és aggodalmat okoz mindebben jól dönteni, mint mikor állást keresek. Néha érzem is, hogy nagyon jól jönne egy férj a háznál, aki segít elhatározásra jutni :) De egyelőre tovább edződöm a fontos döntések meghozatalának terén.. Imáim állandó tárgya a bölcs döntés munkafronton..

Közben csinálom az úttörő-szolgálatot, visszük a meghívókat és Ilonámat is igyekszem tovább építeni, segíteni. Remélem minél többen eljönnek majd az Emlékünnepre :) Idén egy hotelben fogjuk megtartani, mivel a Királyság-termünket 4 gyülekezet használja. Most hétvégére hazamegyünk, méghozzá Hajnikával :) Bár sajnos nagyon rossz időt jósolnak, úgyhogy készíthetjük újra a csizmákat néhány napra. Pedig a héten már elővettem egyszer a tavaszi kabátot és néhány kis cipellőt. Még egy fotóval is adós vagyok a hajam színéről :) Igaz, azóta megint kopott azért a fénye, fel kéne majd fedezni valami jó, vöröses festéket.. Meg közben azért már nőtt is, mióta a múltkori képet csináltam. Azt hiszem, most növesztem is egy kicsit...

Hmm.. és még annyit a végére, hogy amire újra nagyon vágyom, ha egy kicsit tudok majd megint költeni rá, az a kulturális élmény. Nagyon szeretnék újra menni Váczi Eszter vagy épp Harcsa Veronika koncertre, megnézni Gájer Bálintékat az Orfeumban vagy benevezni valami jó kis fotókiállításra. Arról nem is beszélve, hogy Richard Bona újra Magyarországra jön a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében :)

Ma a bejelentkezés napja van :)
Jöjjön elsőnek egy tipp, amit a mai nlc-n találtam, szerintem nagyon jó kis ötlet - avagy hogyan varázsoljunk újjá és divatossá egy megunt (egyszínű) cipőt, némi akrlifestékkel. Íme:

és a végeredmény: 

Jópofa, nem? :) 

http://www.nlcafe.hu/oltozkodjunk/20130309/csinald-magad-szines-orru-cipo/

Segítsük egymást!

Újra meg újra felmerül bennem ugyanaz az érzés.. Talán leginkább a munkakereséssel kapcsolatban.

Annyiszor vagyok úgy vele, hogy sok-sok tapasztalatom van, amit szeretnék elmesélni, meghallgatni másokét, segíteni, összefogni, szervezni, generálni, vezetni, erőt és jó tanácsot adni.. Annyiszor érzem azt, hogy nálam sokkal elesettebb emberek vannak, akik nem tudnak eligazodni, talán nincs meg hozzá az erejük vagy képességük, esetleg nem ismerik a jogaikat vagy képtelenek azokat érvényre juttatni. Vagy egyszerűen csak kiállni önmagukért, az igazságért, a jóért, a becsületességért. És én segíthetnék nekik, mert érzek magamban ehhez erőt, hogy igen, álljunk össze, mutassuk meg és egyáltalán elmondani, hogy  mi, hogyan és miért van. Hogy ne csak csöndben tűrjünk és nézzük, ahogy kizsákmányolnak pl. a munkáltatók és munkaadóink. Többször megesik, hogy mikor csoportos interjúra kerül a sor és álldogálok és várok a többiekkel és beszélgetni kezdünk, hogy a többiek figyelnek rám, valahogy - és igazán nem direkt - de mégis kiemelkedek közülük és erős szívvel, határozottan buzdítom őket erre és arra, mesélem el nekik, hogy csatákat megnyerve hogyan sikerült nekem is érvényre juttatni az igazamat. Az a vágyam, hogy a munkáltatók ne érezzék azt, hogy mindent megtehetnek. Hogy rántsuk le a leplet a hazug cégekről, a hazug hirdetésekről. Hogy meséljük el, túl az álláskereső oldalak sablonos tippjein, hogy milyen igazán a munkakeresés világa, mit tapasztaltunk, mit érdemes tenni és mondani és mi az, amit tényleg nem. Mire figyeljünk már akkor, mikor felhívnak egy interjús időpontra, aztán közeledünk a cég fizikai helyéhez, végül kik azok, akik interjúztatnak, mi az egész helyről és az egész interjú stílusáról a benyomásunk. És hogy az egyes szféráknak mik az előnyei-hátrányai. Jó lenne, ha megszólalnának fizikai dolgozók éppúgy mint sokdiplomás - de talán kiégett - középvezetők. Pályakezdők, anyák és "kiöregedett" ötvenesek. Vagy csinos huszas-harmincasok. Akiket sokszor megtalálnak kétértelmű ajánlatokkal, vagy kénytelenek megbirkózni nap mint nap kolléganőik irigységével és gyűlöletével, csupán azért mert 5 évvel fiatalabbak vagy 5 kg-val kevesebbek.. Szóval senkinek sem könnyű.. Olyan jó lenne mesélni egymásnak, eltanácsolni onnan, ahova nem szabad menni, jó tippeket adni, ezáltal magabiztosabbá tenni egyeseket egy állás elnyerésére. Apropó, a kiegyensúlyozott, intelligens magabiztosságánál nincs semmi megnyerőbb. Ha ez még egy ápolt, kedves és mosolygós külsővel is társul, már félig nyert ügyünk van. Korántsem kell Claudia Schiffernek lenni. Én közvetlenségemért cserébe gyakran azt kapom, hogy a munkáltatók is megnyílnak és akár órákig beszélgetünk, mint valami régi ismerősök :) Tehát a kulcsszó az életszerűség, hogy igazi, életszerű képet lássunk a mai álláspiac lehetőségeiről és buktatóiról.

Persze millió aspektusa van ennek az egésznek.. Hogy kik jelennének meg egy ilyen fórumon, lehet-e érdemben számítani rájuk. Aztán más Budapest és más a vidék. Más a fizikai dolgozók világa és a szellemieké. Hogy pontosak-e az információk és egyáltalán hogyan lehet moderálni ezt az egészet.. Ehhez már közösségi média szakértők kellenének :) Mégis úgy érzem, hogy volna erőm belevágni valami ilyesmibe!!

Drukkolok neked, kicsi Hanna..

Kicsit fájdalmas, kicsit nehéz, kicsit megterhelő, de mindenképpen hasznos beszélgetésben vettem részt ma este munka után az egyik kollegámmal..

Már jó ideje kerülgetett finoman, bókolt, mosolygott, miegymás.. Egyszerű megjelenésű, de mindig mosolygós, kedves fiú volt. Egyébiránt egy szimpatikus ember, okos és szeret fényképezni, de vele érzékeltem, hogy éreztetnem kell a távolságot, hogy nehogy félreértsen.. Most már nem fog. Ma este, mikor mentem el és zártam, egyszer csak előtűnt és kérdezte mi újság. Én is visszakérdeztem. Mire azt felelte, hogy éppen tanul "babául". Eléggé megilletődtem. Kérdeztem, mennyi idős a pici. 3 hónapos - jött a válasz. Micsoda egy alak! - gondoltam. Ilyen kicsi gyereke van és teszi nekem a szépet.. Világiak.. Mondtam neki, hogy bizonyára azért tűnik ilyen kialvatlannak. Mert elég álmosak voltak a szemei. Nem - mondta - nincsenek együtt, ő csak hétvégi apuka. Újabb döbbenet. Elmondta, hogy csak véletlen volt az eset. Nem voltak terveik és nem szerelmesek egymásba. Hanna Gréta egyszerűen csak bekopogtatott az életükbe. Gergő és Anita életébe, aki egy 28 éves nő.. Uhh, hát ez is hátborzongató hasonlóság volt. Sajnálatom fejeztem ki, hogy ennyire terv nélkül alakult így. Ő nem szánakozott annyira rajta, de emiatt beszélgetni kezdtünk.. Család, párkapcsolat, házasság szükségessége, aztán erkölcs, szabályok, Biblia, vallás.. Tudjátok, ahogy ilyenkor lenni szokott. Eleinte nem is volt olyan rázós a dolog. Közben kimentünk az épületből az utcára és elindultunk haza, de útközben megálltunk még folytatni a témát. Felháborodásának adott hangot, hogy bárki megmondja, mit tegyen és különben is mindent el kell fogadni és tolerálni, ki, hogy él együtt, kezdve a melegektől az ilyen "családokig". Jelen esetben ezt a szót inkább csak zárójelesen írom. Feldúlt lett, szóhoz sem engedett jutni, csak fújta a magáét. Én türelmes voltam és időnként érveltem a Bibliából, meséltem Istenről, az irányadó mértékeiről, amik a mi legjobb érdekeinket szolgálják. Kontrázott az egyházak képmutatásával.. Lényeg a lényeg, csapongtak a gondolatok. Látszott, hogy nem nagyon volt még dolga ilyen meglátású emberrel, mint én, nem tudott mit kezdeni a helyzettel, nem figyelt, nem érdeklődött, csak vagdalkozott és védekezett, mint akit sarokba szorítottak.. Hogy megváltozott az a kedves, bókolós fiú - gondoltam magamban. Mennyire becsaphat, amit az ember lát valakiről.. Most láttam csak meg a valódi énjét. Akinek az értékrendje homlokegyenest más, mint az enyém és nem átall gúnyolni az enyémet. Éreztem, hogy nem jutunk sehova ezzel a beszélgetéssel. Summáztam a dolgot annyival, hogy tehát szerinte a házasság felesleges dolog, egy életen át nem lehet és nem is szükséges senkihez sem hűségesnek maradni, mindegy, hogy hol és kitől születik gyerekünk és hogy nem lehet majd együtt a vér szerinti szüleivel és különben is házasodjanak a melegek és alapítsanak családot. Tehát akkor ez így teljesen rendjén van. Én, aki házasságot szeretnék kötni, nem fekszem le fűvel-fával és még ráadásul egy apa-anya-gyerekek, kerek családra vágyom, bigott, maradi és degenerált gondolkodású vagyok.. Hát igen.. Pontosan ilyen ez a világ. A jó és a rossz teljesen felcserélődtek.. Kérdeztem, hogy akkor ő most így, ahogy van, boldog-e, rendben van-e így minden, így tervezte-e. Kitérő választ adott. Én mondtam, hogy boldog és elégedett vagyok az életemmel és megvárom mindennek a maga idejét és hűséget fogok fogadni egész életemre. Mondtam, hogy majd úgy 5-10 év múlva térjünk vissza erre a témára és lássuk meg ki, hova jutott. Abból jobban kiderül, melyik gondolkodásmód vezetett sikerre.. Elváltunk. Én is feldúlt voltam, csapongtak a gondolataim. Ez a világ kész átverés! A férfiak magukba tudnának bolondítani, aztán meg jönne a nagy csalódás, hogy kibe is szerettem bele. Mit is kezdenék egy ilyen emberrel??? Aki látszólag kedves és mosolygós volt. Csak visszhangozta, amit már annyiszor hallottam. "A világ az öntőformájába présel.." - folyton ez járt a fejemben.. Nem bírom én az ilyen vitákat. Nem élném túl, ha életem párjával kéne ilyen csatákat vívni, alapvető erkölcsi kérdésekről.. Sétáltam még kicsit levezetésképpen és belül hálát adtam Jehovának, hogy kiálltam a hitem mellett és örültem, hogy az én életem másképp, egész másképp fog alakulni, mint a másik, 28 éves Anitának..

Vörös

Természetesen sajnos elég hamar kifakult a kissé vöröses-barnás hajszínem, úgyhogy most nézelődtem újra festék iránt. Meg nem is volt szerintem olyan jó minőségű a termék, amit vettem. A Palette-el eddig még sosem sikerült hosszútávú eredményt elérni. Az is igaz, hogy sokáig volt hamvasítva, leszívva, szőkítve a hajam, szóval időbe telik, míg felvesz majd egy új színt. Nagyon tetszenek a hamvasabb, világos-vöröses-barnás árnyalatok. Passzolnak a bőrszínemhez és a kék szememhez is, festetlenül is kinézek vele valahogy :) Ez volt talán a legnagyobb hátránya a szőke hajnak, hogy az amúgy is világos színeimet (bőr, szem, szemöldök, ajak) még tovább sápasztotta, ha nem voltam kifestve. Először viszont mutatok nektek két gyönyörű sminket vörös hajhoz, amit kutatásom alatt találtam:

Két bűbájos kép csak úgy :)

  

Ez pedig kb. az, ami tetszik: 

Vélemények?? :)

Natalie

Egy könnyed, tavaszi hangulatba hozó dalt mutatok most nektek egyik kedvencemtől, Natalie Imbrugliától. Szeretem azt az egyszerű, természetes és vidám zenei és képi világot, amit létrehoz :)

Bem rakpart

Arra gondoltam, ha már annyit mesélek róla, készítek néhány képet a rakpartról, hazafelé menet.. Persze ezek csak telefonos képek, korántsem adják vissza teljes szépségében az utat, de legalább kaptok egy kis ízelítőt, remélem tetszeni fog :)