Kicsit fájdalmas, kicsit nehéz, kicsit megterhelő, de mindenképpen hasznos beszélgetésben vettem részt ma este munka után az egyik kollegámmal..
Már jó ideje kerülgetett finoman, bókolt, mosolygott, miegymás.. Egyszerű megjelenésű, de mindig mosolygós, kedves fiú volt. Egyébiránt egy szimpatikus ember, okos és szeret fényképezni, de vele érzékeltem, hogy éreztetnem kell a távolságot, hogy nehogy félreértsen.. Most már nem fog. Ma este, mikor mentem el és zártam, egyszer csak előtűnt és kérdezte mi újság. Én is visszakérdeztem. Mire azt felelte, hogy éppen tanul "babául". Eléggé megilletődtem. Kérdeztem, mennyi idős a pici. 3 hónapos - jött a válasz. Micsoda egy alak! - gondoltam. Ilyen kicsi gyereke van és teszi nekem a szépet.. Világiak.. Mondtam neki, hogy bizonyára azért tűnik ilyen kialvatlannak. Mert elég álmosak voltak a szemei. Nem - mondta - nincsenek együtt, ő csak hétvégi apuka. Újabb döbbenet. Elmondta, hogy csak véletlen volt az eset. Nem voltak terveik és nem szerelmesek egymásba. Hanna Gréta egyszerűen csak bekopogtatott az életükbe. Gergő és Anita életébe, aki egy 28 éves nő.. Uhh, hát ez is hátborzongató hasonlóság volt. Sajnálatom fejeztem ki, hogy ennyire terv nélkül alakult így. Ő nem szánakozott annyira rajta, de emiatt beszélgetni kezdtünk.. Család, párkapcsolat, házasság szükségessége, aztán erkölcs, szabályok, Biblia, vallás.. Tudjátok, ahogy ilyenkor lenni szokott. Eleinte nem is volt olyan rázós a dolog. Közben kimentünk az épületből az utcára és elindultunk haza, de útközben megálltunk még folytatni a témát. Felháborodásának adott hangot, hogy bárki megmondja, mit tegyen és különben is mindent el kell fogadni és tolerálni, ki, hogy él együtt, kezdve a melegektől az ilyen "családokig". Jelen esetben ezt a szót inkább csak zárójelesen írom. Feldúlt lett, szóhoz sem engedett jutni, csak fújta a magáét. Én türelmes voltam és időnként érveltem a Bibliából, meséltem Istenről, az irányadó mértékeiről, amik a mi legjobb érdekeinket szolgálják. Kontrázott az egyházak képmutatásával.. Lényeg a lényeg, csapongtak a gondolatok. Látszott, hogy nem nagyon volt még dolga ilyen meglátású emberrel, mint én, nem tudott mit kezdeni a helyzettel, nem figyelt, nem érdeklődött, csak vagdalkozott és védekezett, mint akit sarokba szorítottak.. Hogy megváltozott az a kedves, bókolós fiú - gondoltam magamban. Mennyire becsaphat, amit az ember lát valakiről.. Most láttam csak meg a valódi énjét. Akinek az értékrendje homlokegyenest más, mint az enyém és nem átall gúnyolni az enyémet. Éreztem, hogy nem jutunk sehova ezzel a beszélgetéssel. Summáztam a dolgot annyival, hogy tehát szerinte a házasság felesleges dolog, egy életen át nem lehet és nem is szükséges senkihez sem hűségesnek maradni, mindegy, hogy hol és kitől születik gyerekünk és hogy nem lehet majd együtt a vér szerinti szüleivel és különben is házasodjanak a melegek és alapítsanak családot. Tehát akkor ez így teljesen rendjén van. Én, aki házasságot szeretnék kötni, nem fekszem le fűvel-fával és még ráadásul egy apa-anya-gyerekek, kerek családra vágyom, bigott, maradi és degenerált gondolkodású vagyok.. Hát igen.. Pontosan ilyen ez a világ. A jó és a rossz teljesen felcserélődtek.. Kérdeztem, hogy akkor ő most így, ahogy van, boldog-e, rendben van-e így minden, így tervezte-e. Kitérő választ adott. Én mondtam, hogy boldog és elégedett vagyok az életemmel és megvárom mindennek a maga idejét és hűséget fogok fogadni egész életemre. Mondtam, hogy majd úgy 5-10 év múlva térjünk vissza erre a témára és lássuk meg ki, hova jutott. Abból jobban kiderül, melyik gondolkodásmód vezetett sikerre.. Elváltunk. Én is feldúlt voltam, csapongtak a gondolataim. Ez a világ kész átverés! A férfiak magukba tudnának bolondítani, aztán meg jönne a nagy csalódás, hogy kibe is szerettem bele. Mit is kezdenék egy ilyen emberrel??? Aki látszólag kedves és mosolygós volt. Csak visszhangozta, amit már annyiszor hallottam. "A világ az öntőformájába présel.." - folyton ez járt a fejemben.. Nem bírom én az ilyen vitákat. Nem élném túl, ha életem párjával kéne ilyen csatákat vívni, alapvető erkölcsi kérdésekről.. Sétáltam még kicsit levezetésképpen és belül hálát adtam Jehovának, hogy kiálltam a hitem mellett és örültem, hogy az én életem másképp, egész másképp fog alakulni, mint a másik, 28 éves Anitának..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése