Segítsük egymást!

Újra meg újra felmerül bennem ugyanaz az érzés.. Talán leginkább a munkakereséssel kapcsolatban.

Annyiszor vagyok úgy vele, hogy sok-sok tapasztalatom van, amit szeretnék elmesélni, meghallgatni másokét, segíteni, összefogni, szervezni, generálni, vezetni, erőt és jó tanácsot adni.. Annyiszor érzem azt, hogy nálam sokkal elesettebb emberek vannak, akik nem tudnak eligazodni, talán nincs meg hozzá az erejük vagy képességük, esetleg nem ismerik a jogaikat vagy képtelenek azokat érvényre juttatni. Vagy egyszerűen csak kiállni önmagukért, az igazságért, a jóért, a becsületességért. És én segíthetnék nekik, mert érzek magamban ehhez erőt, hogy igen, álljunk össze, mutassuk meg és egyáltalán elmondani, hogy  mi, hogyan és miért van. Hogy ne csak csöndben tűrjünk és nézzük, ahogy kizsákmányolnak pl. a munkáltatók és munkaadóink. Többször megesik, hogy mikor csoportos interjúra kerül a sor és álldogálok és várok a többiekkel és beszélgetni kezdünk, hogy a többiek figyelnek rám, valahogy - és igazán nem direkt - de mégis kiemelkedek közülük és erős szívvel, határozottan buzdítom őket erre és arra, mesélem el nekik, hogy csatákat megnyerve hogyan sikerült nekem is érvényre juttatni az igazamat. Az a vágyam, hogy a munkáltatók ne érezzék azt, hogy mindent megtehetnek. Hogy rántsuk le a leplet a hazug cégekről, a hazug hirdetésekről. Hogy meséljük el, túl az álláskereső oldalak sablonos tippjein, hogy milyen igazán a munkakeresés világa, mit tapasztaltunk, mit érdemes tenni és mondani és mi az, amit tényleg nem. Mire figyeljünk már akkor, mikor felhívnak egy interjús időpontra, aztán közeledünk a cég fizikai helyéhez, végül kik azok, akik interjúztatnak, mi az egész helyről és az egész interjú stílusáról a benyomásunk. És hogy az egyes szféráknak mik az előnyei-hátrányai. Jó lenne, ha megszólalnának fizikai dolgozók éppúgy mint sokdiplomás - de talán kiégett - középvezetők. Pályakezdők, anyák és "kiöregedett" ötvenesek. Vagy csinos huszas-harmincasok. Akiket sokszor megtalálnak kétértelmű ajánlatokkal, vagy kénytelenek megbirkózni nap mint nap kolléganőik irigységével és gyűlöletével, csupán azért mert 5 évvel fiatalabbak vagy 5 kg-val kevesebbek.. Szóval senkinek sem könnyű.. Olyan jó lenne mesélni egymásnak, eltanácsolni onnan, ahova nem szabad menni, jó tippeket adni, ezáltal magabiztosabbá tenni egyeseket egy állás elnyerésére. Apropó, a kiegyensúlyozott, intelligens magabiztosságánál nincs semmi megnyerőbb. Ha ez még egy ápolt, kedves és mosolygós külsővel is társul, már félig nyert ügyünk van. Korántsem kell Claudia Schiffernek lenni. Én közvetlenségemért cserébe gyakran azt kapom, hogy a munkáltatók is megnyílnak és akár órákig beszélgetünk, mint valami régi ismerősök :) Tehát a kulcsszó az életszerűség, hogy igazi, életszerű képet lássunk a mai álláspiac lehetőségeiről és buktatóiról.

Persze millió aspektusa van ennek az egésznek.. Hogy kik jelennének meg egy ilyen fórumon, lehet-e érdemben számítani rájuk. Aztán más Budapest és más a vidék. Más a fizikai dolgozók világa és a szellemieké. Hogy pontosak-e az információk és egyáltalán hogyan lehet moderálni ezt az egészet.. Ehhez már közösségi média szakértők kellenének :) Mégis úgy érzem, hogy volna erőm belevágni valami ilyesmibe!!