31.

És igen.. Ismét eljött az év utolsó napja.. Kelenföld már petárdaropogástól hangos.. Jómagam sültkrumplival és sütőtöklével készültem be az estére :)
Tavaly is betettem ide egy jó számot ezen a napon, amit épp aktuálisan nagyon szerettem. Valami mélázós, finom, nőies zenét. Ezt a hagyományt folytatom most :) Viszlát 2013!

Mostanában egyre inkább foglalkoztat az, hogy mindaz, amit magamban látok mennyire köszönhető az örökölt személyiségjegyeknek, berögzült családi és közösségi mintáknak.

Keresem, kutatom a szüleim és nagyszüleim tulajdonságait, természetét, személyiségét, életük, sorsuk alakulását. Keresem benne a véletleneket, amikre az élet rákényszerítette őket, de a tudatosságot is, hogy mi volt az, amit tudatosan tudtak, akartak alakítani. Amit képesek voltak maguk alakítani. Aztán az általuk akarva-akaratlan továbbadott - főként szülői, női-férfi - mintákat. Érdekes mindezeket megfigyelni a saját családomban, testvéreimben, de a tágabb rokonságban is, pl. az unokatestvéreimnél. Vajon milyen generációs rossz példákat cipelünk magunkkal? Vajon mi a közös az életünk alakulásában? Társas és családi kapcsolatainkban? Könnyű mindig magunkat hibáztatni, holott valójában sok rossz berögződést hozhatunk magunkkal, vagy legalább is olyanokat, mely kialakult felnőtt életünkbe nem illik bele, vagy zavarhatja azt. Mostanában többször beszéltem olyan igaz barátokkal, akik alapvető (rossz) tulajdonságaimra, személyiségjegyeimre mutattak rá. Amik tényleg elkísértek mindeddig, csak nehezen néztem szembe velük, vagy azt hittem, hogy az előnyömre válnak és segítenek, és talán részben így is van, ugyanakkor be kell látnom, hogy sok mindenben hátráltatnak is.. Azon is elgondolkodtam, hogy valójában mennyit tudtam tanulni a saját hibáimból. Hogy tényleg képes vagyok-e alkalmazni azt, amit megtanultam. Hogy ha jön egy ugyanolyan vagy hasonló helyzet, akkor tudatosan tudok-e belemenni, vagy éppen ellenkezőleg, messzire elkerülni! Hogy rendelkezem-e annyi lelkierővel, hogy időben tudjak váltani, hogy ne hagyjam magam sodródni és céltalanul remélni és várakozni..

Ill. amit még erősen látok, hogy tényleg mindennek, de mindennek az alapvető mozgatórugója, az ember szinte összes cselekvésének - a szeretet utáni vágy, sőt sóvárgás. Az életünk egyes részeiben való elakadás, az élet azon területei, melyek sikertelennek tűnnek, sőt gyakorlatilag szinte minden betegségünk arra vezethető vissza, hogy valahol, valamikor, valahonnan nem kaptunk elég szeretetet. Alapvetően a szüleinktől, vagy barátainktól, iskolatársainktól, tanárainktól, munkaadónktól, rokonoktól.. De mindennek az alfája és omegája a család és legfőképp a szüleink. Úgy tűnik, hogy az a pici gyerek eljátszik az udvaron és nézi a mesét, holott mindeközben, minden tudatosság nélkül az életet tanulja a szülőktől. Minden rezdülésüket, kedves és bántó szavaikat, tetteiket, mindent megjegyez és kitörölhetetlenül belevésődik, a magáévá teszi. Óriási erőfeszítés kellhet ahhoz, hogy később, tudatos felnőttként mindezen tudjunk változtatni, alakítani. Szóval mindenki egy csonka személyiség. A folyamatos szeretet segítene kifejleszteni dolgokat, képességeket, tulajdonságokat, kiművelődni bennük, de mindenhol, mindenkinél van elakadás. A valóban teljes emberi személyiség akkor fejlődhetne ki, ha az élet minden területén megkapnánk a kellő szeretetet, elismerést, segítő kezet. Bár a tökéletlenségünk még mindig ott állna, mint akadályozó tényező..

A karácsony képmutatása világosan bemutatja ennek a világnak a valódi gyengeségét. Állítólag a szeretetet ünneplik. De van a családokban szeretet? Vannak egyáltalán családok? Valóban van mit ünnepelni? És ezt tényleg ilyen módon kell? Addig eljutottak, hogy a szeretet adakozó és nagyobb boldogság adni, mint kapni. De ebben éppen az a legjobb, hogy az ember önzetlenül ad, anélkül, hogy a másiktól viszonzást várna. Hogy ezt nem feltűnően teszi, hanem a mindennapok részeként, csendben és őszintén. Nem tűz ki erre egy napot. És mi lenne, ha csak te adnál ajándékot a többiek meg boldogan elfogadnák, de nem adnának semmit cserébe? Vagy hogy néznének rád, ha te semmit sem vettél volna nekik, csak cserébe kifejeznéd, hogy nagyon szereted őket? Nem hinném, hogy díjaznák. Akkor nemde kényszerűségből jön az "adakozás"? Ez lenne a szeretet? Anyagi dolgokat adni a közösség nyomására egy évben, egy napon? Petinek igaza van. Ha a kereskedelem leállna ezzel az egész karácsonyi mizériával, a reklámokkal, meg annak a fílingnek a fenntartásával, amit ezek a karácsonyi filmek sugallnak.. Csak képzeld el! Hogy a kereskedelem szót sem ejtene többet minderről! Nos ez esetben az ünnep szinte biztos, hogy rövid időn belül elhalna.. Arról nem is beszélve, hogy egyre több médiumon olvasom, hogy elismerik, hogy nyílt hazugságra épül az egész, ami Jézus születésnapját illeti. Ahogy a Mikulás is hazugság. Elképesztő, hogy mennyire meg lehet vezetni az embereket. És ebben a kereskedelem és a hamis vallás egyaránt hibás!

Egy szépséges szám mára..

Könyvajánló

Újabb gyöngyszemet találtam!

A szorongásaink, aggodalmaink, nehézségeink és gyöngeségeink rettenetesen megkeseríthetik az életünket. Hiába szeretnénk fejlődni, növekedni, a sebeink, a zavaraink akadályoznak minket és kapcsolatainkat, de a munkánkat is. Amikor akadozik az élet bennünk és körülöttünk, amikor azt gondoljuk magunkról, hogy velünk valami nincs rendben, éppen akkor van igazán szükségünk az önbecsülésre. 
 
Az önbecsülés az emberi élet egyik alapértéke. Általa vagyunk jóban önmagunkkal, érezhetjük jól magunkat a bőrünkben, és lehetünk érdekes társaság magunk számára. Az önbecsülés tesz alkalmassá arra, hogy megfelelő társat találjunk magunknak, akivel kölcsönös meghitt kapcsolatban lehetünk. A megfelelő önbecsülés segít megvédeni magunkat, és nem engedi, hogy rosszul bánjanak velünk. Megalapozza a hiteles kommunikációt, és alkalmassá tesz az együttműködésre érzelmileg nehéz helyzetekben is. 
 
Az önbecsülés segít, hogy ne vegyünk több terhet magunkra, mint amit az élet valóban nekünk szánt, de ami a miénk, azt képesek legyünk hordozni. Az önbecsülés révén tudjuk kihozni magunkból a legjobbat, és elviselni vereségeinket. Az önbecsülés által tisztelhetjük magunkat akkor is, ha gyöngének bizonyultunk. Szilárdságot biztosít, hogy ne akarjunk mindenkinek megfelelni, és megerősít, ha valaki nem fogad el minket. Az önbecsülés széppé teszi az életet, mert segít fölfedezni mások értékeit, és megbecsülni mindazt, amit kapunk. 
 
Ráadásul az önbecsülés sok pénzt takarít meg nekünk, hiszen nem szorulunk rá arra, hogy tárgyakon keresztül, birtoklás révén bizonygassuk magunk előtt is, hogy érünk valamit. Az önbecsülés hozzájárul a boldogsághoz azáltal is, hogy mindig lesz egy barátunk, akire számíthatunk, aki együttérzéssel fordul felénk - mi magunk. Az önbecsülés sok szorongástól és aggodalomtól szabadít meg, gyógyítja a sebeinket, és lehetővé teszi, hogy egészségesen és önfeledten éljünk. Segít, hogy szembenézzünk a realitásokkal, még ha fájdalmas is. 
 
Az önbecsülés föltárja, hogy a szívünk mélyén lakik bennünk valaki, aki sokkal több, mint amit valaha is reméltünk.

Csodálatos idézetek / bölcsességek a könyvből: http://www.citatum.hu/konyv/A_szorong%E1st%F3l_az_%F6nbecs%FCl%E9sig

Egy kis fotózás..

Mindkét sorozat nagyon tetszik! Egyre inkább azt látom, abban hiszek, hogy az egyszerűségben van az erő és a sokat mondó, érzékletes mozdulatokban, arckifejezésekben..

http://instyle.hu/make-eder-krisztian-trokan-norat-fotozta/

http://instyle.hu/palvin-barbara-feketen-feheren-eder-krisztian-fotoin/

Egy kis elmélkedés..

Érdekes, de valamiért az utóbbi időben nagyon vonz a korán kelés gondolata.. Amikor még mindenki alszik, amikor még csendes a város.. Nem mintha egyelőre képes lennék rá, mivel mostanában elég későn fekszem :) Alapvetően inkább erre vagyok hajlamos, ami nem csoda, mivel a városi életben kb. este 8-tól kezdődik az ember magánélete, tehát még éjfélig is csak néhány óra telik el, amit magára, a barátaira, családjára tud szentelni..

Most valahogy másképp élem meg ezt a borús, téli időszakot is, mint máskor. Sokkal nyugodtabban, kiegyensúlyozottabban. Jól esik a bent lét, a meghittség, a nyugalom, a lágy fények.. Csak a sétáim hiányoznak :) Talán a hosszabb távú rendszeres magnézium-pótlásnak is köszönhető, meg annak, hogy a hajtós munka után most volt, van 2 hónapom kipihenni magam, de sokkal kisimultabb vagyok. Máskor ilyenkor sokat aggodalmaskodok, hogy hogy, s mint lesznek a dolgok, főként anyagilag. De mostanra már rájöttem, hogy ezért kár aggódni. Nem vagyok lehetetlen helyzetben, valahonnan mindig várhatok segítséget, még ha ezt lelkileg nehezen is viselem, de idővel majd az anyagi bizonytalanságból is újra ki tudok lábalni. Ez biztos, eddig mindig így történt. És talán az sem utolsó szempont, hogy egy ideje egy barátnőm kezelésbe vett egy pulzáló, elektro-magnetoterápiás kis készülékkel, ami a fizikoterápia hatása alapján mélyen rezegtetve oldja fel az izmokban évek alatt felgyülemlett rengeteg feszültséget, görcsöt, merevséget. Mindezt egyesítve a mágnes erejével. Tehát vizes kis tappancsok vannak a hátamon, nyakamon, vállamon, akár órákon keresztül. És ez így elképesztően hatékony! Egy másfél órás kezelés felér azzal, mintha kb. 20x megmasszíroztak volna! A vállaim újra könnyedek, mozognak a lapockáim, a nyakam. Nagyon felemelő érzés :) Múlik az örökös fejfájás. És a lényeg az, hogy úgy érzem, nem csak testileg, hanem lelkileg is oldja bennem a szintén évek óta gyülemlő feszültségeket, frusztrációkat..

Még azt is érdeklődéssel látom az utóbbi időben, hogy húszas éveik elején járók fordulnak hozzám ilyen-olyan lelki problémákkal, újonnan felmerült aggodalmakkal és rá kell jönnöm, hogy milyen egyformák vagyunk. Hogy annak idején én is éppen ezekkel az érzésekkel kerültem szembe és nem tudtam, honnan jönnek és mit tegyek velük és egyáltalán miért vannak. És most látom ugyanazt a lelki fejlődést, előrehaladást másokon is. Mikor a lélek eggyel tovább lép és mi próbáljuk behozni. Mikor nem jó tovább, ami van, mikor változásra vágyunk, mikor hirtelen új válaszok után kutatunk, mikor hirtelen valahogy, valamitől mi magunk is megváltozunk. Csodálatos ez a folyamat. Életünk során folyamatos lelki változások vannak és már csak ezért sem unalmasak a múló évek. Nem mindig könnyű követni saját magunkat, időnként fájdalmakkal járhat és keressük a kiutat, hogy mivel lehetne ezen enyhíteni, mi hozna megváltást, megkönnyebbülést.. És akkor, amikor erre rátalálunk, akkor a lélek, a lelki fejlődésünk egy szinttel feljebb lép.. Ami eddig volt, innentől tapasztalattá válik. Ami beépül a személyiségünkbe, gondolataink, meglátásaink tárházába. Talán ezért is szeretek sokat beszélgetni nálam tapasztaltabb, többet látott emberekkel, mert nagyon érdekelnek ezek a lelki folyamatok. Nem bírom kivárni még én is eljutok oda, addig is tudnom, hallanom kell róluk :) Bár természetesen tudom, hogy nekem is annak idején át kell majd élnem azokat és valójában akkor válnak majd igazán valóságossá, érthetővé a hallottak.. Kezdek arra a meglátásra jutni egyébként, hogy életünkben igazi változásokat valójában mindig az új emberek megismerése hoz. Amikor holtponton vagyunk, akkor valaki valahogyan belecsöppen az életünkbe, akár csak egy találkozás erejéig, és egy gondolatmagocskát elültet a fejünkbe, amit aztán idővel növekedésnek indulhat. Ritkán van, hogy elvont fogalmak, tárgyak, lehetőségek változtassanak csak úgy rajtunk. Kell hozzájuk valamiféle emberi behatás, hogy bekerüljenek a gondolatainkba, hogy szélesedjen a látókörünk. Szeretem azt a mondást, hogy "Változtasd meg a gondolataidat és megváltozik az életed"... Szóval az a lényeg, hogy folyamatosan szükségünk van új emberek megismerésére. Nagyon sok mindent ezek a folyamatok indítanak el. Amikor másokkal gondolatot cserélünk. Vagy ha látjuk, ők hogyan élnek, ők hogyan csinálják.. Nem azt mondom, hogy mások befolyásoljanak erre vagy arra, hanem mikor ebből saját magunk teremtünk valamit, amikor egy új gondolat elindul bennünk. De még a szerelem is így indulhat útjára. Egy új ember megismerése által. Aki addig nem volt. Amilyen odáig nem volt.. Különleges dolgok ezek :)

Könyvajánló

Tegnap újra az Alexandra könyvesboltban jártam és az alábbi érdekes könyvekre találtam:


                    

Napi jazz & latin

Yola Semedo - Ingrato

http://www.youtube.com/watch?v=5Bry8ippULk

A barátságról..

Csak néhány szóban egy kis érdekesség.. Többször volt már így és most is érzem, hogy néha, mikor az emberrel történik valami, tudjátok, valami nagy dolog, valami különleges, megrázó vagy egyszerűen csak hihetetlen, hogy azt ugye el kell mesélni a barátoknak, meg kell osztani, ki kell adni magamból. És van olyan, hogy furcsa módon annak vágyom elmesélni, akit csak most ismertem meg, néhányszor beszélgettünk. Viszont nagyon-nagyon egymásra találtunk. De akkor is olyan érdekes, hogy rögtön arra gondolok, hogy ezt most Juditnak akarom elmesélni. Mert ő pontosan meg fogja érteni. Tudni fogja, hogy mit érzek. Hogy nem a régi barátokhoz fordulok, akik állítólag ismernek engem jól, hanem a legeslegújabbhoz. És ösztönből. Hogy valakire így rá lehet találni, hogy rögtön a legmélyebb érzéseim vágyom megosztani vele. Mert többet megért belőlük, mint aki évek óta ismer. Olyan különleges dolog ez.. De tényleg már jártam így, hogy a néhány napja szerzett baráttal vágytam a leginkább megosztani valamit..

És arra is minduntalan rájövök, hogy nem feltétlenül az fog megérteni téged, aki közel áll hozzád, aki jól ismer. A család, a barátok. Hanem az, aki keresztülment már ugyanazon, vagy hasonló helyzeten, amin éppen te. Néha megdöbbenek, hogy a barátok mennyire nem úgy reagálnak, ahogy várom. Mintha nem is ismernének. És aztán kiderül valakiről, aki nem áll hozzám közel, hogy mégis félszavakból megért és éppen úgy reagál, amit én is érzek. Egész egyszerűen azért, mert ő is keresztülment azon, amin én. Szóval bizonyos dolgokat azzal a legjobb megosztani, megbeszélni, aki pontosan tudja miről beszélek..

Szinte hihetetlen, hogy hamarosan már 2014 lesz! Tisztán emlékszem a tavalyi szilveszterre, nem is volt az olyan régen.. Az ember mindig reményekkel telve áll neki az új évnek és talán így, decemberben készít is magának valamiféle leltárt az elmúlt évről. Hogy mi minden változott, mit sikerült elérni, milyen új dolgokat értett meg a körülötte levő világból, milyen élményekkel gazdagodott, milyen új tapasztalásokra tett szert, milyen új tervek fogalmazódtak meg benne és egyáltalán önmaga miben, mennyiben változott.. Azt szokták mondani, hogy a 30. év valamiféle fordulópontot jelent, főként a nők életében. Különös, de ahogy közeledik számomra is ez a bűvös szám, magam is érzem azt, hogy ez valamiféle mérföldkőnek számító év. Nem negatív értelemben értem, hogy öregszem, elmúlik a fiatalság és ránctalanítókrémet kell vennem :) Szerencsémre a külsőm elég fiatalos, jó géneket örököltem.. Inkább egy korszak lezárása. Valamiféle megnyugvás. Számvetés, elfogadás és derűs előretekintés a jövőbe. Amikor már a külső és a személyiség kialakul, állandóvá válik és az ember mélyebben elgondolkozik és komolyabb terveket szövöget.. Én most határozottan úgy érzem, hogy a következő év nekem egy határvonal lesz és változásokat hoz. Talán több területen is. A lelkem megújulásra vágyik, egy új kezdetre.. És ezért tettekre is sarkall. Komolyabb, nagyívűbb döntésekre. De ezekről még csak akkor írok konkrétabban, ha már bizonyossá válik a megvalósulásuk.. Az egy nagyon fontos érzésem, hogy azokkal akarok közelebb lenni, akik igazán szeretnek és elfogadnak. Nem akarok olyanokat meggyőzni, akik nem értenek meg. Vagy akik egyszerűen csak másképp látják. Erre már nincs igényem. Szeretném a magam útját járni. Kicsit eltávolodni a múlttól, lezárni mindent, ami elmúlt, véget ért és nem is lesz többé és erősebben koncentrálni a jövőre. Abból a nőből kiindulni, aki most vagyok. Sőt, terveim között szerepel, hogy egy klasszikusan szép fotósorozattal megörökítsem, hogy 30 éves lettem. Nagyon szeretem ezt a kort és szeretnék mindig emlékezni rá. Szóval én várom 2014-et :)

Latin Session

Lovely Zouk <3

Napi jazz

Régi-új kedvenc <3

Fonó

Újabb koncertélményről számolhatok be :) Először jártam a Fonóban.. Ebben a patinás, családias hangulatú kedves kis Zeneházban. Nagyon tetszett az egyszerű berendezés és színpad, az egész hangulat, ami körüllengte a helyet.. Az ember tényleg elsőre otthon érzi magát benne.. Szalóki Ágival és Juhász Gáborral kezdődött sor. Ágit először hallottam élőben. Törékenysége, nemes egyszerűsége és érett dalai is nagyon tetszettek! Kristálytiszta hangját élvezet hallgatni. Olyan gyönyörűen ejti ki a szavakat még éneklés közben is. Többféle stílust felvonultatott, kezdve Karády-daloktól (melyekből egyet itt bemutatok: http://www.youtube.com/watch?v=OQSR9OvHBo0) spanyol népzenén át finom jazzig.. Nagyon tetszik ez az acapella felállás, ahogy énekes és zenész hihetetlenül figyelnek egymás minden rezdülésére.. Tényleg szó szerint minden egyes dal megszületik a színpadon. És még itt jegyezném meg, hogy milyen jól áll Áginak az utóbbi időben történt stílusváltás - a vállig érő haj :)

Majd Gyémánt Bálint és Juhász Gábor gitárosok duetteztek, elektromos gitárral és erősítőkkel felszerelve, így a hangzás felért egy sportcsarnokéval. Hát ez is nagyon, de nagyon tetszett! Itt is fantasztikus, szinte tapintható a levegőben az egymásra figyelés, az összeszokott munka. Ők Budapest c. albumukról adtak elő három számot és főként a címadó, Budapest c. szám tetszett nagyon, melyet Cseh Tamástól "szereztek" :) Átszellemülten hallgattuk az ő játékukat is..

Ezután az est második felében megérkezett Harcsa Veronika is, akik Bálinttal közös Lifelover c. új albumukról adtak elő számokat. Nem is tudom, mindazt hogyan lehet szavakba önteni, amit ők ketten létrehoztak akkor és ott. Veronika sokszínűségében eddig sem kételkedtem, de ez.. Amit a hangjával művelt, arra tényleg az a legjobb szó, hogy hangszerszerű. Bálint gitárjátéka is hihetetlenül telt és gazdag, de hát a jazz maga is elképesztően gyorsan változó, improvizatív hangzásvilág és amikor egy énekes és egy zenész ezt összehangolja, abból valami rendkívüli születik. Az biztos, hogy ennek sokkal inkább élőben van varázsa. Nem olyan zenék ezek, amiket otthon az ember csak úgy betesz. Eléggé belementünk a jazz legmélyebb bugyraiba, de egy este erejéig ez is nagyon megérintett. Szinte érzem, ahogy csiszolódok általa, ahogy figyelem az énektechnikákat és ezt a precíz, kidolgozott munkát, ami állhat egy ilyen fellépés mögött. Jó ég, milyen elvont emberek járhatnak arra a jazz-tanszékre? :) Azért bevallom a Quartet és a Bin-jip zenéi közelebb állnak hozzám, jóval könnyebben emészthetőek, de az is tud felejthetetlen élmény nyújtani, ami talán többé nem ismétlődik meg az életünkben. Mindenesetre Verán mindannyiunknak leesett az álla, hogy mi mindenre képes és soha nem hibázik!!!

Mindent összevetve, rendkívül tartalmas este volt és ezentúl biztosan nézni fogom majd a programokat a Fonóban is :)

Downton Abbey - Mary's new life :)

The dream has ended..

Nevelő

Nagyon szeretem Pál apostolnak azt a rövid megfogalmazását, hogy a "(Mózesi) Törvény Krisztushoz vezető nevelőnk lett". Olyan jól összefoglalja ez mindazt, amiért a Törvényre szükség volt. Mint egy nevelőre, aki éveken át hasznos feladatot végez, sok mindenre megtanít, de a megbízatása egy idő után lejár, mivel munkája eléri a célját. Elvezet a felnőttkorig, az érettségig..

Azon gondolkodtam el, hogy ez egy hasznos gondolat lehet nekem átvitt értelemben a kapcsolatok terén. Hogy mindaz, amin eddig keresztülmentem, egyfajta nevelés volt, hogy amikor elérkezem a végcélhoz, a megfelelő emberhez, addigra kellő módon felkészült legyek. És talán éppen akkor fogok valóban nyugtázva visszatekinteni, hogy mi mindenre voltak hasznosak az elmúlt évek, a maguk boldogságával és csalódásaival együtt is.. Hogy nem tudtam volna bölcsen eltalálni a megfelelő emberhez mindezen tapasztalatok nélkül és anélkül, hogy az egyes szeretett személyek ne engedtek volna el, vagy ne tereltek volna tovább.. Éppen abba az irányba, ahol majd megtalálom azt, akire tényleg valóban vártam és aki igazán boldoggá tesz.. Igazából nem is tudom azok helyébe képzelni magam, akik nem mentek keresztül többször ilyesmin, mert így annyi érzésről és tapasztalatról lemaradtak. Hogy mondjuk elsőre sikerült és kész. Ezt el sem tudom képzelni. Hogy az úgy milyen lehet. Ahhoz az érzéshez képest mikor századjára végre megtalálom, akit kerestem és akkor őt mindennél jobban értékelem.. Azért is elmélkedem ilyesmin, mert hosszú-hosszú idő után végre újra van, aki megmozdított bennem valamit és felfigyeltem, kíváncsi lettem rá. Igaz, hogy gyakorlatilag egy lehetetlen sztori, de mégis olyan jó újra érezni ezt a bizsergést, hogy minden nap eszemben van és azon mélázom, vajon hol s mikor fogunk legközelebb összefutni :))  Ráadásul ő is olyan, akit elsőre nemigen vettem észre, csak később figyeltem fel rá.. Jó érzés, hogy újra nyitott tudok lenni, hogy az élet tényleg megy tovább és én sem maradok mindig ugyanott. Hogy előbb-utóbb minden érzés változik, a dolgok elcsitulnak, elrendeződnek és újak veszik át a helyüket.. Új benyomások, új emberek, új érzések.. Ami friss, tiszta, borzongató, érdekes és magával ragadó.. Még akkor is örülök, ha mindez plátói marad, mert új reményt ad, új irányba tereli a gondolataimat, érzéseimet és bizonyítja, hogy a szívem gyógyul és újra fog szeretni :)

Tuti recept téli depresszió ellen :)

Hangulatfények a szobában, kislámpa és mécsesek, egy bájos kis mécsestartó / párologtató, bele narancs, szegfűszeg és fahéj illóolaj.. Egy jó meleg pulcsi meg zokni vagy egy puha köntös. És Nat King Cole örökzöld slágerei :) No meg egy pohár meleg tea is jól jöhet és akár egy jó újság vagy jó könyv..

Változatlanul nagyon szeretem:

"A nőnek nincs meg a kellő képessége arra, hogy csupán akaratának a megerőltetésével gyökeresen eltörölje annak a képét, aki sokáig lenyűgözte. Egy másikkal kell helyettesítenie. Nem rombol, hanem egymásra illeszt. Amikor a második kép nagyobb és szélesebb az elsőnél, s emebből semmi sem látszik többé, akkor minden jól van. Ez a feledés. Amikor kisebb nála, s a réginek a szélei kilátszanak alóla, akkor hiába minden: ez a lelkifurdalás."

(Alexandre Dumas)

My really number 2....

Ma már nem vagyok róla meggyőződve, hogy a dédelgetett vágyaink, elképzeléseink biztosan segítenek abba az irányba menni, ami a legjobb nekünk.. Hosszú évekig ábrándozunk dolgokon, amik majd várnak ránk, van bőven időnk aprólékosan elképzelni a részleteket. Az életkörülményeinkről, az életünk alakulásáról, életünk párjáról, a munkánkról, otthonunkról..

De az élet.. Az élet olyan gyakran felülírja mindezt. Nem teljesednek be a részletek. Nem azt kapjuk, amire vártunk, amiért dolgoztunk, amire előre terveztünk. Jön egy egész más alternatíva és akkor sok minden eldől. Hogy elfogadjuk-e azt, amit az élettől kapunk és bele merünk vágni abba is, amit még nem képzeltünk el aprólékosan előre, vagy mindenképp ragaszkodunk a fejünkben élő képhez. Mert ami nem olyan, amilyennek elképzeltük, az mindig kockázatos, ugyanakkor magában hordja annak lehetőségét is, hogy sokkal jobb lesz, mint amire vágytunk. Én azt hiszem olyan ember vagyok, mivel sokat morfondírozom dolgokon, hogy sok mindent elképzelek előre elég alaposan és erősen ragaszkodom az általam kijelölt és jónak vélt úthoz. És ebből iszonyú nehezen engedek.. Talán időnként érdemes visszatekinteni, hogy a saját elképzeléseink mennyire vezettek valójában a boldogságunkhoz. Hogy miben volt érdemes megalkudni, mi az, ami rosszabbul alakult, mint vártuk és mi az, ami jobban. Hogy mi az az út, amire ha rálépünk, tapasztalataink alapján - még akkor is ha korábban máshogy képzeltük - a boldogságunkat eredményezheti. Az idő múlása például sok mindenre választ adhat. Ha túl sok beteljesületlen vágyunk van, amire még mindig csak vágyakozunk és vágyakozunk.. Nem is léptünk a témában, mert nem alakult úgy minden, ahogy vártuk. Közben meg bevallottan hagytunk elmenni lehetőségeket, amik elsőre nem tűntek a megfelelőnek. Ma már úgy látom, hogy több mindennek lehet lehetőséget adni az élet sokféle területén. Hogy a megérzéseink becsaphatnak és néha nem elsőre kell várni, hogy mindjárt jó lesz, hanem bölcsen kell tudni előre látni és türelmesen várni a jó végkifejletre. Jó ég, ez a párkeresésre mennyire igaz.. Ma már elhűlve gondolok bele, mennyire befolyásolt régebben a külső és egyéb külsőséges dolgok. És hogy ma már mennyire nem ez számít és egy olyan férfiba is bele lehet szeretni, akire elsőre igazán nem tűnt ígéretesnek, vagy nem olyan, amilyet elképzeltünk. Persze nem őrültségekre gondolok, hogy most akkor valami irreális kapcsolatba kell belemenni, de valahogy egyre inkább azok a dolgok tetszenek az életben, amiket elsőre nem lehet észrevenni, ami nem olyan egyértelmű, nem olyan tökéletes.. Talán azért, mert valójában az az emberi. Mert a világ mindig azt sulykolja, hogy legyen elsőre jó. Gyönyörű embereket, párokat mutogatnak, boldog családokat, szép házakat. Pedig kezdem úgy látni, hogy korántsem ez a tökéletesség hozza el a várt boldogságot..

Szóval nem mind arany, ami fénylik. A valóság nekem nem ezt igazolja. Persze sok döntésemet most sem változtatnám meg, de talán ha bizonyos esetekben másképp döntök, vagy merek mást választani, akkor ma már másképp lennének a dolgok.. De most nem is azon akarok elmélkedni, hogy mi lett volna ha, hanem inkább előremutatóan próbálok már tudatosan figyelni a rejtettebb lehetőségekre, amikből akár a lehető legjobb végkifejlet is lehet..

My Number 2

Zouk & Kizomba

Egy kis kémia

Néhány tapasztalat az elmúlt időkből..

Először is köszönöm édesanyámnak :) Aki felfigyelt rá, hogy kicsit gondterheltebb vagyok mint máskor és kevésbé bírom a strapát, idegileg is. Így hát vett nekem ajándékba egy doboz Magne B6-ot. És milyen jól tette! Most egy hónapja szedem és sokkal-sokkal jobb a közérzetem, nyugodtabb vagyok, mosolygósabb, olyannyira, hogy ez a változás másoknak is feltűnt :) Nem mondom, hogy nincsenek nehéz pillanatok, de alapvetően pozitívabb vagyok, ráadásul az egyre sötétebb karikák is szép lassan elmúlnak a szemem körül, vagy inkább a belső szemzugból, ami erős vashiányra utal. Szóval tényleg nagyon jó a Magne B6, jót tesz ebben a rohanó városi életben..

A következő egy újabb tapasztalat, hogy mennyire sok mindenre jó a Svéd Csepp, ami természetesen mindig van itthon! Néhány napja begyulladt az egyik szemhéjam. Duzzadt volt, piros és fájt is. Tegnap reggelre már elég látványos volt az elváltozás :( Viszont 2 napja borogatom reggel-este Svéd Cseppel és mára már alig maradt belőle valami, nem is látszik szinte :) Kis vattapamacsra teszek belőle és addig tartom a szememen, amíg már nem csípi a bőröm az alkohol. Apumnak nemrég volt ilyen szemhéjgyulladása és mindenféle cseppeket meg kenőcsöket írt neki az orvos, mire nagy nehezen elmúlt a dolog. Én meg remélem még pár napig borogatom és teljesen rendbe jövök. Ajánlom bárkinek ugyanilyen problémára!


Végül de nem utolsósorban megtaláltam végre az én krémemet! Univerzális, jó testre, arcra, bőrápolóként, pakolásként, masszírozókrémként. Nagy kiszerelésű (1000 ml) és az illata valami felséges! Kamillát tartalmaz, így gyulladásgátló, jó a problémás bőrre is. Olyan tőle a bőröm tapintása és az illata is, mintha kozmetikusnál jártam volna és ezt annyira szeretem :)) Professzionális kozmetikai szer egyébként. Mutatok Nektek képet róla. Ezt is bátran ajánlom, nagyon gazdaságos, hatásos és szuper finom illatú :)

Csészényi Kávézó

Tüneményes helyen jártunk ma este! Cserépkályha, hangulatos asztalok, rengeteg színes kávédaráló és mókásabbnál-mókásabb régi táblák, feliratok a falon :) A Caramel Macchiato és a sárgarépakrémes pirítós is felségesen finom volt! Ide máskor is megyünk :)

Még egy lágy kizomba zene.. Nagyon szeretem a ritmusát <3

Száraz bőrűek figyelmébe!

Kedves sorstársaim! Tegnap voltam egy tündéri kedves kozmetikusnál, aki egy nagyon jó tippet adott. Miután megvolt a tisztítás, következett a masszázs, ami után tényleg olyan lett a bőröm, mint a babapopsi :) Annyira puha és finom, bársonyos lett, hogy öröm volt hozzáérni :) Szóval egy apró trükk, hogy reggelente, vagy akár este is, arctisztítás után vegyünk valami vizes (nem zsíros!) alapú, akár vitaminokkal teli gazdag hidratáló krémből egy nagyobb adagot és jó vizes kézzel finoman masszírozzuk át az arcunkat, nyakunkat, vagy akár dekoltázsunkat is. Ha kell, közben újra meg újra vizezzük be alaposan a kezünket. Így jóval tovább tart, mire a bőrünk beszívja a krémet, de sokkal-sokkal puhább és hidratáltabb lesz utána! Ezentúl én mindig ezt fogom alkalmazni :)

Az élet tényleg olyan, mint egy utazás..

Mondjuk egy hajón végig egy hosszú-hosszú folyón.. Időnként kiköt valahol a hajónk. Nem mondják előre, hogy hol álltunk meg, csak le kell szállni. Körbenézünk és talán hamar újraindulunk, de az is lehet, hogy sokáig maradunk ott a parton.. Talán hosszú évekig.. Talán többé nem is szállunk vízre. De az is lehet, hogy egyszer csak jön az utasítás - menni kell. És mi már elkezdtünk kötődni a helyhez, megszoktuk, tele vagyunk emlékekkel, érzésekkel iránta. És olyan nehéz újra összeszedni a holminkat és megint útrakelni az ismeretlen felé. Talán fájdalmas az elválás, mert szívünk szerint maradnánk és az emlékeink még sokáig visszajárnak az elhagyott partra. De telik az idő, új tájakon járunk és az emlékek lassan-lassan megfakulnak. Az érzések, a visszavágyódás elhalványulnak, talán el is múlnak.. Új vágyak ébrednek bennünk az újonnan felfedezett tájak iránt, mert tudjuk, hogy ahonnan eljöttünk, oda többé nem térünk vissza.. A hajó sosem fordul meg, csak előre megy. Tehát csak akkor maradunk ott végleg valahol, ha kikötöttünk és többé nem kell visszaszállnunk. Mert megtaláltuk az otthonunkat..

Építkezések

Annyi új videó van a weboldalunkon, hogy már nagyon nehezen tudok ide válogatni :)
De az biztos, hogy az építkezésekkel kapcsolatos friss híreket és kisfilmeket mindig nagyon várom!

Ennek a kisfilmnek a zenéjét is nagyon szeretem :)
Wallkill-i építkezés:
http://www.jw.org/hu/jehova-tanui/tevekenysegek/epitkezesek/video-wallkill-bovites/

Warwick-i építkezés:
http://www.jw.org/hu/jehova-tanui/tevekenysegek/epitkezesek/video-hirek-warwickrol-1-resz/

Illetve a gyártással kapcsolatos videók is mindig lenyűgöznek! Avagy csoda 400 keréken :)
http://www.jw.org/hu/jehova-tanui/tevekenysegek/kiadoi-tevekenyseg/video-nyomdai-gepsor/

Ahogy öregszem két dologra vágyom egyre inkább..

Az egyszerűségre és a bensőségességre.. 

Mostanában minden napra kapok egy kis útravalót:

Ha folyton a tökéletességet várod el (magadtól és másoktól) azzal ajtót nyitsz a csalódottságnak..

Ugyanebben az előadásban a testvér még azt is mondta, hogy az elvárásaink akkor reálisak, ha egyeznek Jehováéval. És Jehova tökéletességet vár el tőlünk? Bizony nem. A Biblia sehol sem mond ilyet.. Nagyon tetszett, hogy a heti bibliaolvasásban a Tituszhoz írt levélben Pál a felsorolásban egymás után tette, hogy legyünk ésszerűek és ne legyünk kötekedők. Mert aki nem ésszerű, az nem rugalmas és elnéző, hanem mindenben tud hibát találni és szóvá tenni azt.. Tetszett az is, hogy milyen más hangnemű a Tituszhoz írt levél, mint az azt követő Filemonhoz írt levél. Az előbbi határozott, főként utasításokat tartalmaz gyülekezeti ügyekkel kapcsolatban. Pál akár szigorúnak és talán egy kicsit merevnek is tarthatnánk emiatt. Viszont ennek a levélnek ez volt a célja. A Filemonhoz írt levél viszont nagyon meleghangú és kedves. Pál beszél benne az ő "gyöngéd vonzalmáról". Tehát ő tudott határozott lenni, mikor arra volt szükség, de valójában egy mélyen érző, gyengéd ember volt.. Szimpatikus ez a személyiség :)

Ringatózz te is egy kicsit velem..

Lovely kizomba music

Azt hiszem, ha valami rosszul kezdődik, indul neki az életünkben - akár azért mert a mi hibánkból rossz kezdetet adtunk neki - annak a folytatása sem lesz valahogy az igazi sosem..

És kezdetet mindennek csak egyetlen egyszer van esélyünk adni..

Egy gondolat, ami tetszik:

Ha egy bizonyos helyzet már hosszú ideje próbára tesz és úgy tűnik nem akar vége szakadni, akkor itt az ideje elgondolkodni, hogy a próba egyáltalán fennáll-e még. Vagy valójában elmúlt és a hiba már csak a mi hozzáállásukban van..

Egy dal, ami eddig végigkísérte az életemet..

Ez nagyon tetszik:

A harag azt jelenti, hogy mi vesszük be a mérget és közben azt várjuk, hogy másnál hasson..

Erőviszonyok

Egy kicsit az erőviszonyokról, amit talán ma mondtam ki először egy beszélgetésben, hogy mennyire fontosak..

Mindenki egyfajta energiaszinten él és létezik, ezzel nem is mondok semmi újat, ezt a tudósok már régen felfedezték. Az egész világunkat energiák mozgása, áramlása, egymáshoz való viszonya határozza meg.. Hozunk egyfajta természetet, van egy alapvető jellemünk, öröklünk is a szüleinktől és alakít is rajtunk az élet. De azért nagyjából az energiaszintünk nem mutat szélsőséges ingadozásokat életünk során. Vannak, akik érzékenyek, nehezen veszik az akadályokat, csendesek, magukba fordulók, de legalább is inkább a magányt kedvelik. Lassabban mennek nekik a dolgok, fáradékonyabbak, nehezen változtatnak, nehezen hoznak döntéseket. Vannak, akik magas hőfokon égnek, tesznek-vesznek, nyüzsögnek, folyton van mit megbeszélniük, megvitatniuk. Szeretik is, ha a dolgok ki vannak mondva. Gyorsan döntenek ha kell, továbblépnek, változtatnak. És persze e két véglet között is van még számos lehetőség.. Szóval nem (csak) arra gondolok, hogy valaki mennyire temperamentumos, hanem hogy milyen intenzitással él meg helyzeteket, vagy például hogyan állja meg a helyét társaságban/közösségben, mennyire tudja/képes érvényre juttatni az akaratát, véleményét, hogy zavarba jön-e ha rákerül a sor, vagy határozottan és magabiztosan tudja kifejezni a gondolatait, mert hisz önmagában; hogy vajon kritikus helyzetekben mindig alulmarad-e; hogy van-e önfegyelme, önuralma, vagy folyton megadja magát annak, ami könnyebb, kényelmesebb, stb. Én úgy látom, hogy az ember barátainak általában olyanokat választ, olyanokkal érzi jól és komfortosan magát, akiknek hasonló az energiaszintjük. Akikkel éppen egy hőfokon ég. Ha nem érzi sem azt, hogy a társa passzívabb, gyengébb hozzá képest, sem azt, hogy folyton felülkerekedik rajta, ami igencsak megviseli az önérzetet. Persze lehetnek kivételek és vonzódhatunk tőlünk eltérő személyiségekhez, de talán, akikkel a legbensőségesebb a viszonyunk, azok hasonlóak hozzánk. Megint igaz lesz a mondás, hogy hasonlót a hasonlóval. És megint megcáfolódik, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Azt hiszem minden fajta emberi kapcsolatban az az ideális, ha minél több a hasonlóság, egyezőség. Ha valakivel együtt élünk, legyen az házastárs vagy rokon, vagy akár egy barát, a harmóniát a hasonlóság hozza. Amikor eltérő energiaszinteknek kell nap mint nap egymáshoz idomulni, ott sokkal több a meg nem értettség, a konfliktus. Még ha ésszel fel is fogunk dolgokat, a napi helyzeteket akkor is egészen máshogy éljük meg és máshogy akarjuk elrendezni. És ez nagyon fárasztó, kimerítő tud lenni :( Akár alá- akár fölérendelt viszonyban érezzük magunkat (ezalatt még mindig csak az energiákat értem), mindkettő kényelmetlen, ebből nem nagyon fakad békés, harmonikus kapcsolat, mert mindkettő magában hordozza az elnyomás/elnyomottság érzését. A megszokott életvezetési szokások mellett tehát a hasonló energiaszint is nagyon fontos, ha együtt akarunk élni valakivel. Mert lehet, hogy ugyanolyan rendszerető és pontos mint én, de mindig otthon akar ülni. Vagy lehet, hogy sokkal szétszórtabb és szertelenebb, ugyanakkor minden ötletemet támogatja és mindenben benne van, amiben én is. Ebben mondjuk nincs tapasztalatom, de talán így is lehet jól együtt élni, ha a szokások eltérnek, de az erőviszonyok kiegyenlítettek.. Hát, nehéz ügy ez, hogy minden klappoljon :) És nyilván minden nem is fog. De az alapvető dolgoknak muszáj egyezniük. Erre pedig jócskán kell időt szánni, hogy mindezen dolgokban kiismerjük a másikat. Sok időbe telik, míg valakinek meglátjuk az igazi énjét. És még ott is eldől, hogy képesek vagyunk-e együtt élni a hibáival, vagy sem.. Persze, alapvetően "a szeretet az egység tökéletes köteléke". Ahhoz pedig végképp érettség kell, hogy ilyen dolgokat tisztán tudjunk látni mind magunkban, mind a másikban..

Ezenkívül úgy látom, bármennyire fájdalmas és nehéz és szeretnénk inkább elkerülni, a bölcs konfliktuskezelés az egyik legfontosabb lecke az életben, amit meg kell tanulnunk, amíg ilyen tökéletlenek vagyunk.. Ez alól nem kibújni kell, hanem inkább fejlődni benne, nevelni magunkat rá, akkor is, ha nehezünkre esik..

Belső tenger

Nem tudom, hol s hogyan kezdjem.. Most szeretnék segítségül hívni valami zenei szakértőt, tudjátok, aki kritikákat ír, aki válogatott, gazdag és gyönyörű szavakkal tudja az olvasó elé tárni a hangulatot, az élményt, a mondanivalót, a hangszerek és a zenekar játékát, az énekes magával ragadó jelenlétét..

Hát újra hallhattuk Esztert és a quartet-et a Művészetek Palotájában.. Varázslatos este volt ez a mai. Lemezbemutató koncert volt az új, 3. lemezükről, melynek címe: Belső tenger. Azt hiszem ez a cím már önmagában is elég sokat elmond a lemezt átható szellemiségről, érzésvilágról. Mélyreható utazás volt ez a lélekbe, a legbelsőbb gondolatokba, érzésekbe, fel-felbukkanó kedves vagy éppen szomorú emlékek közé.. Eszter még a korábbinál is gazdagabb szókinccsel, fantasztikus rímekkel és nagyon mély tartalommal jelentkezett újra. Minden dal olyan, mint egy költemény. És minden dal szövegét Eszter írta! Akárha valami híres költő verseit zenésítette volna meg. Mégis nagyon mai és friss a kifejezésmód, ugyanakkor nagyon bensőséges. Az ember szóról-szóra átéli a dalok szavait. Legalább is akkor, ha legalább annyira merengő, mint ez a törékeny, érzelmes, fekete hajú, bogárszemű teremtés.. Néha az az érzésem támadt, mintha még mindig egy félénk, kezdő ifjú énekesnő állna a színpadon, kicsit aggódva, hogy a közönség biztosan szeretni fogja-e az ő benső kis világát, melyet a dalaiban elé tárt. Kicsit mintha elénk tenné a lelkét, mintha megnyílna vadidegen embereknek. És aggódva figyelné, amint a színpadon életre keltett bensőséges dalai, amiben szíve-lelke benne van, nos hogy ezek elérnek-e majd a hallgatókig. Hogy szeretni fogják-e a dalait.. és őt.. A magam részéről megnyugtathatom, remek számok lesznek ezen az új lemezen :) Főként a címadó dal, a Belső tenger.. Nem is tudom, hogyan jellemezzem. Leírom a legélénkebb érzésemet. Amíg hallgattam, azt éreztem, hogy ez a legjobb dal, amit életemben hallottam. Ami engem is olyan hűen jellemez. A mostani Anitát.. A már ismert számokban Eszter persze kivirult, hangja határozottabban szólt :) De nem is tudom én mit éreznék a helyében.. Hisz a rajongói jöttek el, akik pontosan őt szeretik, de az ember mégis izgul, mert elhagyja a biztosat a bizonytalanért. Új dalokat kell megszerettetni a rajongókkal.. Külön esemény volt, hogy vendégzenészként jelen volt Hamdi Makhlouf udjátékos. Csodálatos arab világot hozott el. Végre pontosan tudom mi az az ud :) Ugye nektek is megvan az arab zenékben az a pengetős hangszer, ami ennek a fajta zenének azt a fájdalmas jelleget kölcsönzi? Ami annyira tipikus az arab zenében? Nos hát, ez az ud :) Ugyanakkor Hamdi kiválóan énekel is, méghozzá abban az utánozhatatlan, hangrezegtetős arab stílusban. Fogalmam sincs, hogyan képes rá. Hogy hogyan lehet így hangot képezni. Ez nekem mindig egy rejtély marad.. Mindenesetre fantasztikus volt a játéka, ahogy összedolgozott a jazz zenekarral, sok helyen improvizálva. Meg a szimfonikus zenekar is fantasztikus volt! Amikor egy ilyen tartalmas zene még kiegészül vonósokkal és fúvósokkal, akkor az már maga a gyönyörűség! Azt hiszem itt van az a pont, ahol végleg elköteleztem magam a szimfonikus zenével. Igen, ahogy Eszter is mondta, a mostani lemeze szinte kifejezetten filmzenei stílusú lett. És a fantasztikus gitár, zongora- és dobjátékról még nem is beszéltem. Én egyszerűen odavagyok a jazz-es kiállásokért, amik színesítenek egy-egy dalt. Önmagukban is zenei élményt adnak, szinte elsodorják, beszippantják a hallgatót.. Amikor már csak csukott szemmel ringatózol, vagy dobol a lábad a ritmusra.. Szinte elfelejted, hol vagy éppen.. Nagyon felemelő érzés.. Már alig várom, hogy az új lemez a boltokba kerüljön és hogy majd mutathassak Nektek is belőle! El fog tartani egy darabig, míg majd újabb és újabb számokat fogok ide kitenni :)

A tegnap esti sétám és elmélkedésem során még valahogy az a gondolat ragadott magával, hogy tényleg mennyire fontos látni előre. Annyira bele tudunk ragadni a napi problémákba, az aktuálisan nyomasztó érzésekbe.. Pedig hol lesznek már azok 5 vagy éppen 10 év múlva! Milyen fura ebbe belegondolni, hogy majd leszek 35 meg 40 éves is.. Addigra már mennyi minden meg fog változni. 20-25 évesen még arra sem gondoltam, ahol most tartok, ahol most élek, amivel most küzdök. És hol vannak már azok a problémák, amik akkor még olyan fontosnak tűntek.. Jó arra gondolni, hogy bármilyen nyomasztó is, egyszer minden meg fog oldódni és el is fog múlni..

Csodálatos idő volt az elmúlt egy-két hétben! Ajándék ennek az ősznek minden napja, igazi indián nyár van! Ma délután is elmentünk többen sétálni a Margit-szigetre, kicsit beszélgetni, új barátokat szerezni. A nap kellemesen melegített és lágyan hullottak ránk a falevelek.. Rengetegen voltak kint, sétálni, futni, piknikezni vagy csak egy pléden heverészni és érezni a természet közelségét és csendjét.. Nagyon kedves új testvérnőket ismertem meg :)

Jövő héten még két érdekes programnak nézek elébe: egyrészt amit már régen várunk Nóriékkal, kedden lesz a Váczi Eszter Quartet önálló estje a MÜPÁ-ban, kiegészülve a világhírű, tunéziai udjátékossal, Hamdi Makhlouf-fal. Biztosan nagyon különleges és autentikus zenei világot fognak varázsolni, ráadásul Nari jön értünk kocsival, úgyhogy feledhetetlen estének nézünk elébe :)
http://mupa.hu/program/vaczi-eszter-es-a-quartet-arabeszk-2013-10-29_20-00-fesztivalszinhaz

Másrészt, amire már régen kíváncsi voltam, egy kuponos oldalon befizettem magam egy mikrodermabrázióra. Ismeritek ezt az eljárást? Magyarul bőrcsiszolásnak nevezik. Itt van róla néhány infó: http://kozmetikusinfo.hu/gepi-kezelesek/41-kozmetikai-arckezelesek-gepekkel/48-a-mikrodermabrazio-brcsiszolas.html Hiába na, lassan az én arcomon is látszanak változások, nem vagyok már húszéves :) Szóval ez az eljárás megfrissíti, javítja az arcbőr tónusát, felszínét. Igazából azt hiszem nagyjából mindennel ki vagyok békülve magamon, de az arcbőrömmel sokat küzdök, küzdöttem mindig is. Több-kevesebb sikerrel. Nincs olyan nagy baj, de a hormonjaim általában kicsit túlzásba viszik a munkát :) Most megpróbálok más eszközökkel javítani az állapotán, hátha ez tartósnak bizonyul.. Igazából az a lényeg, hogy némileg felgyorsítsuk a hámréteg elhasználódott részének leválását és serkentsük az új réteg kialakulását. Nálam éppen ez a baj, hogy ezen két folyamat egyensúlya nem megfelelő, a megújulás nem tudja követni a természetes elhasználódást, mert ez utóbbi nálam kicsit intenzívebb mint kellene. És mindezekért a férfihormonok a ludasok. Bizony, nőknél, férfiaknál egyaránt :) Ezek szabályozzák a bőrünk állapotát. Persze sok minden okozhat bőrproblémákat, de nálam minden jel arra utal, hogy egyszerűen a hormonok nem működnek megfelelően. És ezzel rengetegen így vannak. Sosem felejtem el még a pécsi kozmetikusom egyik örökérvényű mondatát: a szép bőr ajándék, születni kell rá, olyan mint pl. a szép haj, vagy a jó alak.. Amiket vagy örököl az ember, vagy nem.. De azért sokat lehet javítani a dolgokon. Az biztos, hogy én úgy vélem, hogy ha elégedetlenek vagyunk a külsőnkkel és van, amin tudunk változtatni, akkor azt meg kell tennünk! Nagyon-nagyon fontos, hogy az ember a saját testével ki legyen békülve. Ha nincs így, akkor a külvilággal is ellenséges lesz. Akkor valahogy semmi nem lesz rendben igazán az életében.. Szóval a külső-belső harmóniára kell törekedni. Mindkettőre szükség van. Egy nőnek pedig kifejezetten jó érzés, ha ápolt a külseje. És a bőr meghatározó része a látványnak. A szép bőr éke egy nőnek. Én pedig folyamatosan próbálom kikísérletezni, hogy nekem mi válik be. Majd mesélek a tapasztalataimról :)

Nagytétényi Kastély

A tegnapi csodás őszi időben a nagytétényi kastélynál jártam..

Kedves Olvasóim!

Elértük a 10.000-es lélektani határt a megtekintések számában!
Köszönöm Nektek! :)

Azt hiszem, hogy ha az egyik nap olyan mint a másik, ha egyhangúan szaladnak el a hetek és úgy érzed, hogy csak kelsz és fekszel, akkor nem jól éled az életed..

Kutatók, orvosok, művészek, akik most már ismerik a Teremtőt :)

Továbbra is nagy lelkesedéssel olvasom ezeket a cikkeket!

Egy vesespecialista beszél a hitéről:
http://www.jw.org/hu/kiadvanyok/folyoiratok/g201309/celine-granolleras-vesespecialista-hite/

Egy biokémikus beszél a hitéről:
http://www.jw.org/hu/kiadvanyok/folyoiratok/g201310/davey-loos-biokemikus-beszel-a-hiterol/

Egy zongoraművész beszél a hitéről:
http://www.jw.org/hu/kiadvanyok/folyoiratok/g201311/eldar-nebolsin-zongoramuvesz-beszel-a-hiterol/

Mindig is különlegesnek tartottam, hogy életünk bizonyos szakaszában emberek, kapcsolatok, helyszínek, tevékenységek milyen fontosakká válnak, szinte elképzelhetetlen lesz az életünk nélkülük! S aztán mégis bizonyos dolgok lassan jelentéktelenné, érdektelenné válnak. Már nem hívjuk fel, már nem járunk arra, már nem érdeklődünk irántuk.. S talán ezt már csak akkor vesszük észre, mikor időnként mégis eszünkbe jutnak valamiről.. Így változik az élet, az ember..

Azt hiszem, valami fontos dologra jöttem rá a férfiakkal kapcsolatban. És ezt most már hosszú évek tapasztalataira alapozom..

Sokáig nem értettem, hogy miért van az a jelenség, hogy ragyogó, okos, tiszteletreméltó nőket elhagynak. Egyszerűen egy pár év után megválnak tőlük. Olyanoktól, akik a legjobb feleségek és a legjobb anyák lehettek volna. Aztán meg azt látom, hogy arra méltatlan, komolytalan, hisztis, féltékeny, önző nők mellett vannak remek férfiak. De akár lehetnek jók is. Csak mégsem értettem, hogy nagyszerű nőket miért hagynak el... Most azt hiszem rájöttem. A férfi nem mérlegel. Legalább is sokáig nem. Talán csak a vak szerencse sodorja egy csodás nő mellé. De ő még nem kész a megállapodásra, a tartósságra. A férfi nem akkor választ hosszútávra társat, amikor megtalálja a legjobbat. Nem. Akkor, mikor az életében elérkezik a pillanat, hogy megérjen arra, hogy most már szeretne megállapodni. Amikor már elrendezte a dolgait és megnyugodott. És akkor amellett a nő mellett, aki aktuálisan mellette van kitart, sokat tesz a kapcsolatért. Sajnos még akkor is, ha ez a nő méltatlan erre és ha sokkal-sokkal jobbakat hagyott elmenni.. Szóval az egész a férfi érettségétől függ. Ez van, akinél hamarabb eljön és van akinél nagyon kitolódik.. Ezért kedves nőtársaim ne csüggedjetek el! A hiba nem bennetek van! Az a szerencsés együttállás, mikor a nő már (gyakran sokkal hamarabb) kész és képes elköteleződni és éppen akkor csöppen bele egy férfi életébe, amikor az már szintén életének ebbe a szakaszába lépett..

Ami a hibákat illeti, a gyarló ember a végletekre hajlamos..

Egyrészt inkább másokat okol és igyekszik másra hárítani a felelősséget.
Másrészt van olyan, hogy mindenért önmagát hibáztatja. Érzéseiben még akkor is, ha az eszével pontosan tudja, hogy mindent megtett, amit csak lehetett..

Ki gondolta volna, hogy a Kutatók Éjszakájáról szóló bejegyzésem ilyen népszerű lesz :) Jó sokszor megnéztétek már! Írjatok nekem arról, mit olvasnátok szívesen tőlem..

Legfrissebb kedvenc!

Újra elszaladt egy hét..

Ma végre szabad szombatom volt, úgyhogy legfőbb dolgom volt reggel ott lenni a Királyság-teremben a szántóföldi összejövetelen :) Hajnikámmal beszéltük meg, remek szolgálatunk volt. Sokfelé elvittük az októberi folyóiratokat és remek beszélgetéseink voltak. Csodás idő volt, ragyogóan sütött a nap. Aztán együtt ebédeltünk és délután egy hirtelen ötlettől vezérelve nekiindultunk a Hármashatárhegynek. Még sosem jártam ott. Gyönyörű hely! Akárha a Mecsekben jártam voltam, a tv-toronynál. Készítettem képeket és fel is töltöttem őket a fotóim közé :) Nagyon szeretek mostanában kirándulni, erdőkön-mezőkön járni. Sokkal közelebb érzem magam drága Teremtőnkhöz. Valóban úgy van, ahogy a Biblia írja: "nem hiába teremtette a földet, hanem lakásul alkotta". Milyen logikus érv. Nem azért alakult ki itt az élet, mert kedvezőek voltak a feltételek. Épp ellenkezőleg. Isten kifejezetten úgy tervezte meg és hozta létre bolygónkat, hogy majd az ember csodálatos és ezerszínű otthona legyen..

Egy másik érv, ami nemrég jutott eszembe, az evolúcióval kapcsolatos. Sokan azt mondják, hiszem, ha látom, igaz? Nos, látott-e bárki olyat maga körül, hogy a vak véletlen bonyolult rendszereket hozott volna létre, melyek aztán működtek is tovább? Például ha a ruhák kidőlnek a szekrényből, vagy ha autók egymásnak ütköznek. Mert ha igen, akkor a véletlenbe vetett hitét van, ami megalapozza.. És olyat vajon látunk-e magunk körül, hogy intelligens elme megtervez és létrehoz bonyolult rendszereket? Nap, mint nap :) A telefon a kezünkben, a tévénk, a számítógépünk, az autónk.. hogy csak néhányat említsek. Vagyis a tervezésbe vetett hitünk sokkal inkább alapszik meggyőződésen, tapasztaláson..

Végtelenül szeretem a szellemi dolgokat. A reggeli személyes tanulmányozásomat, elmerülni a folyóiratokban vagy tanulni az összejöveteleken. Együtt lenni a testvérekkel. Van, hogy az ember csak robotol a héten, intézi a bevásárlást, az ügyeit, fizeti a csekkeket.. És aztán kicsit leül magában, olvasgat egy picit, talán imádkozik és minden annyira megváltozik. Bennem olyankor mindig újra letisztul, ki is vagyok én. Egy keresztény és Jehova szolgája. A helyükre kerülnek a dolgok. Enyhülnek az aggodalmak..

Volt még egy nagyon érdekes tapasztalásom a héten.. Általában sokáig dolgozom, fél 8 körül szoktam hazaérni. Addigra már fáradt vagyok, testileg-lelkileg. Marad az a tevékenység, ami nem igényel erőfeszítést. Tévé, netezés, ilyesmi.. Tolódik a mosogatás, a kabátomra a gomb felvarrása, a harisnyám megfoltozása, a vízóra-leolvasása, stb. Most viszont a héten többször jött a lakás tulajdonosa, Zsolt, akivel egészen baráti viszonyban vagyunk. Kedves, közvetlen ember, két tündéri kisgyerek apukája. Szóval végre befalazták a WC-nk hátulját, mert nemrég csöveket cseréltek az egész házban és ki kellett venni ott a falat. Sokáig nem volt vizünk.. De a lényeg, hogy mikor itt voltak, óhatatlanul nekiálltam mosogatni, takarítani, tenni-venni itthon. És lám-lám, sokkal hosszabb voltak így az esték és sokkal több mindent el tudtam végezni, mint máskor. És ez olyan jól esett. Nem is hiányzott a tévé meg az internet. A virtuális közeg. Mert voltak nálunk emberek. Palacsintát is sütöttünk, teát főztünk és beszélgettünk. És mennyivel jobb volt így! Azóta erre is jobban törekszem, hogy ne merüljek el a fáradtságban, mert van mit csinálni és sokkal jobb érzés, ha tiszta a lakás és másnapra főzök, mintha böngészek a napi hírek között és női magazinok oldalain.. Nem is beszélve arról, ha személyesen, valódi barátokkal tölthetem az időmet.. Nem is szeretnék sosem rákapni a virtuális, látszat-barátságokra..

Elővettük a téli kabátokat is a héten.. Bizony most már újra fagypont köré süllyed a hőmérséklet éjszaka. Előkerülnek újra a csizmák és a meleg pulóverek. Tartottam is egy kis szanálást egyik este. Minden évben van mitől megválni. Azért is mert változik az ember stílusa. Én egyre inkább hajlok az egyszerűség felé. A nemes egyszerűség felé. Amikor a ruhák egyszerűek, de a stílus, az anyagok kifinomultak, nemesek, elegánsak. Kéne még egy vízhatlan, kapucnis, hosszú meleg téli kabát meg egy rövidszárú, lapos, kényelmes csizma, jó vastag talppal. Mindent a praktikum jegyében :) Sajnos egyre inkább fázós vagyok, a keringésem évről-évre rosszabb és a vérnyomásom is nagyon alacsony lett. Muszáj mindig jó melegen öltöznöm :)

És még egy évforduló is van a héten. Edináék holnap lesznek 6 éves házasok! Hihetetlen, hogy rohan az idő! Ha minden igaz, jönnek hozzánk holnap este, készülünk majd valami finomsággal nekik :)

Mindenkinek Jó éjszakát kívánok mára!

Kutatók Éjszakája - 2013.

Jaj, hát most, ahogy hazajöttem, azonnal leültem ide a géphez, mert máris annyira kikívánkozik belőlem az a sokféle érzés, amit érzek! Ez a bejegyezés a tudományról fog szólni :)))

Igen, jól sejtitek, most érkeztem meg a Kutatók Éjszakájáról. Mindkét előadáson voltam, amit az előbbi bejegyzésben mutattam. De bárcsak még többre is mehettem volna! Istenem, micsoda varázslatos világ vesz körül bennünket! Annyira lenyűgöz, annyira érdekel, mind a természet, mind az ember alkotta környezet. Annyi kérdés van bennem! Most úgy érzem - ennyi idős koromra - hogy szinte gyermeki kíváncsisággal vagyok olyan sok minden iránt! Annyiféle területe érdekel a tudománynak. Fantasztikus, hogy mindig is voltak olyan emberek, akik eleve vonzódtak egy-egy témához, legyen az pszichológia, fizika, biológia vagy bármi egyéb és nem hagyták annyiban a dolgokat, tele voltak kérdésekkel, kutattak, válaszokat kerestek, kísérleteztek és rájöttek dolgokra. És ahogy ezek az ismeretek gyarapodtak és kezdtek egyre inkább egymásra épülni, egymást kiegészíteni, előrevinni egyik a másikat, így fejlődött az emberiség ismerete megannyi témában. Mert mindig voltak kíváncsi emberek, akik időt és energiát nem kímélve keresték a válaszokat. És kutatásaik eredményeit lejegyezték. Igen, a jó kérdések vitték előre az emberiséget! És egy intelligens emberre ez mindig is jellemző volt és lesz - a kíváncsiság, hogy sokat és jól kérdez. Mindig voltak zsákutcák, de sok-sok út volt, ami előre vezetett, a jövőbe. Ami megalapozta a későbbi, még pontosabb megállapításokat. Csodás az emberi természet, ez a tudni és tanulni vágyás. Bennem most olyan sok van belőle! Én most érzem igazán, hogy önmagam miatt úgy tanulnék! Valami engem igazán érdeklő szakterületet. Bár nem tudom, hogyan választanék ki egyet. Azt hiszem leginkább a Mindentudás Egyetemére járnék :))) Ha az ember ilyen szemmel néz körül, maga körül, akkor mindenhol csupa kérdőjeleket lát. Miért látom így, miért érzem így, ki tervezte meg ilyenné, miért működik? És az is érdekes, hogy miért vonz valakit a fizika, míg mást az állatok, a harmadikat meg mondjuk a zene. Ez hol és mikor dől el bennünk? Vajon miért van az, hogy többségében a férfiak vonzódnak a reál tárgyakhoz és a nők a humán tárgyakhoz?

Nagyon sajnálom, hogy nem volt velem a telefonom, mert így nem tudtam képeket készíteni emlékbe :( De a Semmi varázslat, csak fizika c. előadást végig kamerázták, a Spektrum tv szponzorálásban. Remélem majd meg tudom nézni a későbbiekben ezt a felvételt! Prof. Hartlein Károly vezetett át minket nagyon könnyed és humoros módon, kísérletekkel teletűzdelt előadásával a fizika világán. Csak úgy robbantak és puffantak, repültek és pattantak a dolgok :) Borzasztóan élveztem :) Nagyon kis szeretetreméltó figura volt ez a tanár :) Zsúfolásig megtelt a terem, rengeteg középiskolás és kisgyerek volt. Az ő kis arcukon kiülő csodálat és rajongás, ösztönösen feltörő kacajuk vagy éppen meghökkenésük csak még izgalmasabbá tettem nekem az egész előadást. Jó volt őket figyelni :) Én is biztosan elvinném a gyerekem ilyesmire. Hát eléggé a szerencsén múlott, hogy bejutottam ;) Azért néha hálás dolog az előnyös külső. Kezdésre estem be, tovább kellett maradnom a munkában, mint terveztem. Csakhogy a bejáratnál már az őrök azzal fogadtak, hogy kész, megtelt a terem. Én hangosan kétségbeestem - ne már :((( Az őrök főnöke a kint rekedt kb. 30 embernek el kezdett szónokolni arról, hogy hát ugye ennyi meg annyi ember fér be.. miközben én a háta mögé kerültem, a többi őr összekacsintott: gyere, most nem lát a főnök :) És adtak egy kis papírfecnit, alias belépőt. Besurrantam :) Utánam kiáltották, hogy akkor erre kell majd felírnom a telefonszámom :)) De én csak széles vigyorral az arcomon szaladtam fel a sok-sok lépcsőn, hogy 2 év után újra betoppanhassak a BME Fizika előadójába.. Egy tűt sem lehetett leejteni, jobb oldalt a fal mellett megálltam a lépcsőn. Aztán kisvártatva intett egy idős úr és végül az első sorból, premier plánból nézhettem végig az egész előadást :)) Tényleg igazi élmény volt! Főként az utolsó nagy kísérlet, ami sehogy sem akart időre sikerülni :) Már vége lett a programnak és vártunk vagy fél órát, de nekem el kellett indulni a következő helyre. És épp amikor a bejárathoz értem robbant a palack a hordóban és a hungarocell golyók a magasba repültek :)) Nagyon látványos volt, éppen elcsíptem :)

Aztán az ST épületben a közlekedés világában merültem el. Meglepetésemre még jobban érdekelt a téma, mint vártam :)) Globális közúti rendszerek tervezése, ennek lehetőségei volt a fő téma. De persze bennem még sok kérdés maradt, úgyhogy a végén én még beszélgettem egy jó pár percig az előadókkal :) Útkereszteződésekről, 4-es metróról, Autómentes napról...

Stílszerűen mondhatnám, hogy most nagyon fel vagyok villanyozva :) Olyan jó volt tanulni. Valami újat megint. És egyébként azt is irigyeltem, aki tanított. Tanítani művészet és ez is egy olyan terület, ami nagyon érdekel és vonz. Én szívesen tanítanék olyan dologról, amiben jártas vagyok. Azt hiszem le tudnám kötni a hallgatóim figyelmét :) És ez is milyen érdekes, hogy általában olyan dolgokban leszünk jártasak, amit magával hoz az élet, a saját életünk. Házépítésben, gyereknevelésben vagy épp egy szakmai ágban, amibe bekerülünk az iskola után..

És még azon is elgondolkodtam megint, hogy ezek is olyan dolgok, amikre vágyom egy másik emberben, egy férfiban. Hogy legyen széleslátókörű - mindegy is honnan szerezte, iskolában vagy autodidakta módon - és legyen, maradjon mindig kíváncsi és nyitott!!
És ami még idetartozik bár egy kicsit más: hogy legyen velem nagyon kedves és figyelmes. Hordozzon a tenyerén. Több olyat is szerettem, aki valójában meggyötört. Most már arra vágyom és tudatosan olyat keresek, aki igazán jó és gyengéd hozzám <3