Azt hiszem, valami fontos dologra jöttem rá a férfiakkal kapcsolatban. És ezt most már hosszú évek tapasztalataira alapozom..

Sokáig nem értettem, hogy miért van az a jelenség, hogy ragyogó, okos, tiszteletreméltó nőket elhagynak. Egyszerűen egy pár év után megválnak tőlük. Olyanoktól, akik a legjobb feleségek és a legjobb anyák lehettek volna. Aztán meg azt látom, hogy arra méltatlan, komolytalan, hisztis, féltékeny, önző nők mellett vannak remek férfiak. De akár lehetnek jók is. Csak mégsem értettem, hogy nagyszerű nőket miért hagynak el... Most azt hiszem rájöttem. A férfi nem mérlegel. Legalább is sokáig nem. Talán csak a vak szerencse sodorja egy csodás nő mellé. De ő még nem kész a megállapodásra, a tartósságra. A férfi nem akkor választ hosszútávra társat, amikor megtalálja a legjobbat. Nem. Akkor, mikor az életében elérkezik a pillanat, hogy megérjen arra, hogy most már szeretne megállapodni. Amikor már elrendezte a dolgait és megnyugodott. És akkor amellett a nő mellett, aki aktuálisan mellette van kitart, sokat tesz a kapcsolatért. Sajnos még akkor is, ha ez a nő méltatlan erre és ha sokkal-sokkal jobbakat hagyott elmenni.. Szóval az egész a férfi érettségétől függ. Ez van, akinél hamarabb eljön és van akinél nagyon kitolódik.. Ezért kedves nőtársaim ne csüggedjetek el! A hiba nem bennetek van! Az a szerencsés együttállás, mikor a nő már (gyakran sokkal hamarabb) kész és képes elköteleződni és éppen akkor csöppen bele egy férfi életébe, amikor az már szintén életének ebbe a szakaszába lépett..