Belső tenger

Nem tudom, hol s hogyan kezdjem.. Most szeretnék segítségül hívni valami zenei szakértőt, tudjátok, aki kritikákat ír, aki válogatott, gazdag és gyönyörű szavakkal tudja az olvasó elé tárni a hangulatot, az élményt, a mondanivalót, a hangszerek és a zenekar játékát, az énekes magával ragadó jelenlétét..

Hát újra hallhattuk Esztert és a quartet-et a Művészetek Palotájában.. Varázslatos este volt ez a mai. Lemezbemutató koncert volt az új, 3. lemezükről, melynek címe: Belső tenger. Azt hiszem ez a cím már önmagában is elég sokat elmond a lemezt átható szellemiségről, érzésvilágról. Mélyreható utazás volt ez a lélekbe, a legbelsőbb gondolatokba, érzésekbe, fel-felbukkanó kedves vagy éppen szomorú emlékek közé.. Eszter még a korábbinál is gazdagabb szókinccsel, fantasztikus rímekkel és nagyon mély tartalommal jelentkezett újra. Minden dal olyan, mint egy költemény. És minden dal szövegét Eszter írta! Akárha valami híres költő verseit zenésítette volna meg. Mégis nagyon mai és friss a kifejezésmód, ugyanakkor nagyon bensőséges. Az ember szóról-szóra átéli a dalok szavait. Legalább is akkor, ha legalább annyira merengő, mint ez a törékeny, érzelmes, fekete hajú, bogárszemű teremtés.. Néha az az érzésem támadt, mintha még mindig egy félénk, kezdő ifjú énekesnő állna a színpadon, kicsit aggódva, hogy a közönség biztosan szeretni fogja-e az ő benső kis világát, melyet a dalaiban elé tárt. Kicsit mintha elénk tenné a lelkét, mintha megnyílna vadidegen embereknek. És aggódva figyelné, amint a színpadon életre keltett bensőséges dalai, amiben szíve-lelke benne van, nos hogy ezek elérnek-e majd a hallgatókig. Hogy szeretni fogják-e a dalait.. és őt.. A magam részéről megnyugtathatom, remek számok lesznek ezen az új lemezen :) Főként a címadó dal, a Belső tenger.. Nem is tudom, hogyan jellemezzem. Leírom a legélénkebb érzésemet. Amíg hallgattam, azt éreztem, hogy ez a legjobb dal, amit életemben hallottam. Ami engem is olyan hűen jellemez. A mostani Anitát.. A már ismert számokban Eszter persze kivirult, hangja határozottabban szólt :) De nem is tudom én mit éreznék a helyében.. Hisz a rajongói jöttek el, akik pontosan őt szeretik, de az ember mégis izgul, mert elhagyja a biztosat a bizonytalanért. Új dalokat kell megszerettetni a rajongókkal.. Külön esemény volt, hogy vendégzenészként jelen volt Hamdi Makhlouf udjátékos. Csodálatos arab világot hozott el. Végre pontosan tudom mi az az ud :) Ugye nektek is megvan az arab zenékben az a pengetős hangszer, ami ennek a fajta zenének azt a fájdalmas jelleget kölcsönzi? Ami annyira tipikus az arab zenében? Nos hát, ez az ud :) Ugyanakkor Hamdi kiválóan énekel is, méghozzá abban az utánozhatatlan, hangrezegtetős arab stílusban. Fogalmam sincs, hogyan képes rá. Hogy hogyan lehet így hangot képezni. Ez nekem mindig egy rejtély marad.. Mindenesetre fantasztikus volt a játéka, ahogy összedolgozott a jazz zenekarral, sok helyen improvizálva. Meg a szimfonikus zenekar is fantasztikus volt! Amikor egy ilyen tartalmas zene még kiegészül vonósokkal és fúvósokkal, akkor az már maga a gyönyörűség! Azt hiszem itt van az a pont, ahol végleg elköteleztem magam a szimfonikus zenével. Igen, ahogy Eszter is mondta, a mostani lemeze szinte kifejezetten filmzenei stílusú lett. És a fantasztikus gitár, zongora- és dobjátékról még nem is beszéltem. Én egyszerűen odavagyok a jazz-es kiállásokért, amik színesítenek egy-egy dalt. Önmagukban is zenei élményt adnak, szinte elsodorják, beszippantják a hallgatót.. Amikor már csak csukott szemmel ringatózol, vagy dobol a lábad a ritmusra.. Szinte elfelejted, hol vagy éppen.. Nagyon felemelő érzés.. Már alig várom, hogy az új lemez a boltokba kerüljön és hogy majd mutathassak Nektek is belőle! El fog tartani egy darabig, míg majd újabb és újabb számokat fogok ide kitenni :)

A tegnap esti sétám és elmélkedésem során még valahogy az a gondolat ragadott magával, hogy tényleg mennyire fontos látni előre. Annyira bele tudunk ragadni a napi problémákba, az aktuálisan nyomasztó érzésekbe.. Pedig hol lesznek már azok 5 vagy éppen 10 év múlva! Milyen fura ebbe belegondolni, hogy majd leszek 35 meg 40 éves is.. Addigra már mennyi minden meg fog változni. 20-25 évesen még arra sem gondoltam, ahol most tartok, ahol most élek, amivel most küzdök. És hol vannak már azok a problémák, amik akkor még olyan fontosnak tűntek.. Jó arra gondolni, hogy bármilyen nyomasztó is, egyszer minden meg fog oldódni és el is fog múlni..