Nem kellesz eléggé - Alex megmondja a tutit

Nemrég hasznos segítség volt tanácsadáskor :) Már régóta gondolkoztam rajta, hogy közkinccsé teszem.
Lányok, tanuljatok belőle ;)

Kritika

Akinek stabil és erős az önbizalma, azt nem ingatja meg a róla kimondott kritika. Ezért aki folyton megsértődik ill. nem tudja kezelni még a legegyszerűbb tanácsot sem, annak valójában az önbizalma kevés, de legalábbis nincs határozott önképe..

2014.

Hát lássuk..

2014. december 20, este.. Itt ülök az íróasztalomnál, balra tőlem a szekrényemen burjánzó zöld futónövényem levelei közül világít ki az apukámtól ajándékba kapott piros kis csíptetős lámpám fénye. Egyéb más nem is világít a szobában. Egyedül a tv fényei pislákolnak még, de mivel a kereskedelmi csatornák nézhetetlenek, ezért most is a Travelt nézem (vagy inkább csak hallgatom) és az egyik kedvenc műsoromat Henry Cole-lal :) Nagyon megszerettem ezt jófej motoros fazont. Nagyon érdekesek az útjai és olyan őszinték az úti beszámolói :) Az ő műsorában köteleztem el végképp magam arra, hogy egyszer látnom kell a 66-os utat. Az az útja teljesen megváltoztatta az Amerikáról eddig kialakított képemet. Mintha a 60-70-es évek Amerikájában játszódó filmekben csak díszletek lettek volna, aztán rájöttem, hogy nem! Amerikában a "vidék" tényleg olyan! Hatalmas pusztaságokkal, olcsó motelekkel, farmerekkel, óriási terepjárókkal..

Elkezdődött az év végi szabadság is végre, már nagyon vártam. Eléggé kimerültem az év végi hajtásban. Hetek óta túlóráztunk, bár ebben az a jó, hogy senkit sem kényszerítenek rá, mindenki maga maradt, hogy befejezze a tennivalóit. Szerencsére ez a hozzáállás jellemző nálunk, mindenki szívesen marad ha kell, mert szívesen végezzük a munkánkat és szívesen is vagyunk együtt. Egyik este 7-8 körül még egy kis borozás is belefért és ittunk a következő évre :) Ugyanakkor a 30 órát is elvállaltam a hónapban és rengeteget köztereztem, szóval igazán nem unatkoztam mostanában :) Minden megvolt. Munka, amit szeretek, szolgálat és egy-két új pulcsi is belefért a hónapban a költségvetésbe a tél eleji leárazásokon :) Sok mindenem fent van az olx-en is. Nagyon rákattantam mostanában erre a használt holmikkal való bizniszelésre. És örömmel látom, hogy az emberek újra visszatalálnak ahhoz, hogy nem kell folyton új dolgokat venni, ha a régit már unjuk vagy nem használjuk. Így esett például, hogy csupán 2 pulcsimért egy lány cserébe felajánlott egy szép olajzöld télikabátot. Nagyon jó kis csere volt :) Szerettem volna új kabátot, de engem borzasztóan frusztrál a bőség zavara, ugyanakkor az, hogy mindenhol ugyanazt lehet csak kapni. Szóval rettentő nehezen döntök mostanában.. Egyre jobban zavarnak a nagy áruházak. Arról nem is beszélve, hogy az év ezen időszakában kiborító akárcsak végigsétálni rajtuk :( Szóval egyre jobban érzem magam a kisebb boltokban és egyáltalán nem zavar, ha csak 3 féle tejföl közül választhatok és nem 23 féle közül..

Gondolkodok már a következő éven is, hiszen valószínűleg nagy változás előtt állunk és újra költöznöm kell. Néha még most is furcsa belegondolni, de jövőre bizonyosan férjhez megy majd a húgom :)

Na de igazából az a lényeg, hogy év vége van megint és az ember - legalább is én :) - újra csak számot vet az életével. Jó ég, nem is volt olyan régen megint csak a tavalyi szilveszter. Akkor még sok minden kilátástalan volt, de ez az év végül jól alakult és sikerült jó munkahelyet és biztos egzisztenciát találni végre. Újrafestettem a szobát és kicseréltem a szobabútoromat. Aztán betöltöttem a 30. évemet is :) Nagyon szeretem ezt a kort. Sok minden tisztább, sok minden nyugodtabb és jobban tudom azt is, mit akarok még. Fontos érzéseken lettem túl végre. Helyreálltak a fejemben a dolgok. Most sok minden harmonikus és azt is jobban viselem, ami nem kerek. De azért van még mit fejlődni, sokféle területen. Nem is nagy dolgokra gondolok, inkább hétköznapiakra. Attól is változni fogok, tudom, ha újra egyedül élek majd, vagy ha lesz egy másik lakótársam. Meglátjuk még, hogy fog alakulni.. Az egészséges élet abszolút egy olyan irány, amibe még határozottabban akarok haladni. Legyen szó táplálkozásról, mozgásról, vegyi anyagokról. De akár a lelkiekről, gondolatokról, olvasmányokról, a szabadidő eltöltéséről. Tisztaságra vágyom, egyszerűségre. Egy kedves kis háziállatra is gondoltam már :) Hiányoznak a növények, az állatok. Egyre jobban irtózom attól, ami művi, mesterséges, tuningolt, ami közhelyes. Ami az utóbbiakat illeti, főként a "nőies" dolgokkal vagyok így. A nőkhöz kapcsolt jelképekkel. Mint pl. a rózsaszín, a virágmotívumok, masnik, fodrok. Öltözködésben is jobban szeretem már az egyszínű holmikat, letisztult formákat, kényelmet. Fontosabb lett a divat azt hiszem, mint korábban, de olyan elemeket keresek benne, amik lezser eleganciát sugároznak. Igen, mindenképpen ez a sportosan elegáns stílus lett az enyém. A hajam újra szőke és eléggé meg is nőtt :) Nem annyira foglalkoztat most ez a dolog. Egyszínű, egyhosszú és télen melegít. Kellett idő, mire képes voltam újra hordani ezt a hajszínt. De az a jó, hogy most már ez sem olyan fontos, mint korábban :) Nagyon érdekes, ahogy átrendeződnek a hangsúlyok az ember életében..

Szóval most várjuk az év végét. A kuckózós decemberi napokat, amikor az ember alig mászik ki az ágyból és nézi a családi filmeket :) Áthívja a barátokat vagy maga csatlakozik egy csapathoz. Jó lesz, már várom nagyon :)

"Szünetgomb a léleknek"

Azt gondolnám, hogy nem sok újat tudnak nekem már mondani az egyedülállóság témakörében, de a múlt heti Nők Lapjában megjelent cikkben voltak még igazán velős mondatok:

"Újra és újra bizonygatnom kell a szeretteimnek, hogy nincs okuk az aggodalomra, nyitott vagyok az emberekre. Csak az keseredik meg az egyedülléttől, aki rossz társaság önmaga számára."

"Dr. Spock - aki anyáink, nagyanyáink nemzedékét tanította szülőszerepre - a gyereknevelés Bibliájában leszögezte: a babának már egészen apró korában meg kell tanulnia egyedül lenni! Mindenkinek - szülőnek és babának egyaránt - szüksége van magánszférára."

"A keleti bölcsek szerint a magány a másik hiánya. Az egyedüllét viszont önmagunk jelenléte"

"Szakemberek szerint.. a magány fogalma megváltozott. Sokkal több az interakció, szélesebb kapcsolati háló vesz körül, mint húsz éve. Akkor is benne vagyunk az események sodrában, ha egyedül élünk."

"Aki viszont összhangba kerül magával, a szakemberek szerint nem bezárul, "megkérgesedik", éppen ellenkezőleg, ösztönösen olyasmit kezd el keresni, ami túlmutat a saját világán. Aki legbelül megvívta már a függetlenségét, az biztosan nem terheli függőséggel a kapcsolatot."

CMA "Energia Update" Workshop - Győr

Jelentem, dolgozom :)) És még közben fotózhatok is - minden együtt, amit szeretek <3


 
  

Üres szépség

Találtam végre egy jó hasonlatot arra, milyennek látok sok mai nőt.

Azt ma már tudjuk, hogy a finomított ételek mennyire nem adnak nekünk semmi hasznosat. Mégis az elmúlt évtizedekben az értéktelen alapanyagokból készült eledelek kerültek a hétköznapi gasztronómia csúcsára, ékes példaként a felfújt, színes cukros péksütemények, amik minden sarkon ott kelletik magukat, annyi lett a látványpékség mostanában.. A kevésbé vonzó, ugyanakkor sokkal egészségesebb, teljes kiőrlésű lisztekből készült sütik lassan tudnak csak bekúszni a közízlésbe.

Hát így látok én sok lányt. Akár egy feltuningolt, mázos, cukros muffin. Amitől kiráz a hideg, mert az az érzékszerveimen kívül semmi élvezetet nem ad a szervezetemnek. Üres kalória. Üres cukor. Üres liszt. Adalékanyagok tömkelege. Semmi belbecs, semmi tartalom.

Aztán ott van egy kissé amorf formájú, de cukormentes, egészséges szilvalekvárral töltött, tönkölylisztből készült croissant. Élelmi rostok, elnyújtott felszívódású szénhidrát, vitaminok. Sokkal inkább veszem le a polcról, még akkor is, ha csak kevés helyen kapható, ezért utána kell járnom és akkor is, ha drágább, mint az átlag. Mert tartalmas, egészséges termékre vágyom, ami a javamra válik..

Nincs olyan sok újdonságtartalma a következő kis történetnek, de valahogy most mégis idekívánkozik..

Tegnap este egy kínai étteremben vacsoráztam. A mellettem lévő asztalnál két huszonegynéhány éves lány folytatott élénk beszélgetést. Munkáról, hétköznapokról, közösségi oldalakról.. Nem lehetett őket nem hallani. Amikor ez utóbbi lett a téma, egy mondat nagyon megütötte a fülemet. Az egyik lány éppen egy ismerőséről mesélt (úgy tűnt fiú az illető) mikor elhangzott egy ilyen mondat: "ráírtam, hátha ír nekem valami kedveset.."  Hadarva folytatta tovább, de ez a mondat.. neki biztosan nem tűnt fel, de nekem ebben a mondatban olyan sok minden benne volt. Azóta is eszembe jut és szomorúsággal tölt el, ha rágondolok..

Mostanában egyre többször próbálok tudatosan gondolni arra egy-egy feszült helyzetben, hogy bármennyire is súlyosnak ítélem meg akkor és ott a dolgot és bármennyire is érintve érzem magam benne/általa érzelmileg, 10 perc múlva /1 nap múlva /1 hét múlva annyira másképp fogom látni az egészet!
Muszáj megtanulnom kevésbé beleélni magam egy kritikus helyzetbe, párbeszédbe, konfliktusba. Sokszor az a baj, hogy nagyon belelovalom magam az ilyesmibe, aztán rövid időn belül meg úgy érzem, hogy annyira nem érte meg :( Lehiggadok és szinte szégyenkezem, hogy mennyire felfújtam egy adott helyzetet, vagy akár csak egy szót, egy meggondolatlan mondatot..

Azt a mondást is nagyon megszerettem (főként az álláskeresés gondterhes napjaiban) hogy "előbb alszom rá egyet". Az egyik legbölcsebb tanács a világon! Hihetetlen, hogy amiről egyik nap még úgy érzed, hogy tragédia és nem látsz kiutat, de legalább is képtelen vagy választani, azt csupán egyetlen éjszaka után mennyire másképpen tudod látni. De van olyan is, hogy nagyon lelkesedsz valamiért, aztán másnap meggondoltabb vagy és már nem látod annyira jó ötletnek.. Egy átaludt éjszaka mindig segít rendezni a gondolatokat és lecsitítani a háborgó vagy éppen kitörő érzéseket. Segít higgadtan látni a helyzetet és tiszta fejjel döntést hozni. Ma már a szavam járása, hogy "előbb aludnék rá egyet"....

Én vagyok az az ember, aki számára szinte mindenre, testi-lelki bajra egyaránt az egyik legjobb gyógyszer:

A MELEG :))

Van egy olyan elméletem, hogy a körülöttünk lévő tárgyakat úgy jó elhelyezni, ahogy azok a legpraktikusabbak, nem kifejezetten úgy, ahogy az esztétika kívánja, vagy ahova először kijelöltük a helyüket..

Volt már olyan, hogy pl. a bejárat bal oldalára helyezted el a cipőspolcot, de valójában ha hazajöttél, folyton jobb oldalon vetted le a cipődet és aztán ott gyülekeztek szép sorban? Vagy a mosdóban felhelyeztél jobb oldalra egy WC papír tartót, de aztán állandóan a bal oldali kiskukára kerültek a gurigák? Esetleg kineveztél egy szuper helyet a konyhai partvisnak és az valahogy mégis folyton az ajtó mögötti sarokban kötött ki?

Ma már úgy látom, hogy az embernek valahogyan kézreállnak bizonyos tárgyak, valahogyan meg nem annyira, ezért ha ilyen folyamatok figyelhetők meg a lakásban, akkor jobb változtatni és követni azt, ami igazából kényelmesebb :)

Minél többet látok a világból, annál inkább érzem, hogy mennyire nem számít valakinek a külső megjelenése, a fizikuma. Persze itt nem a rosszul öltözöttségre gondolok.. Hanem hogy mennyire nem lehet messzemenő következtetéseket levonni valaki külső kinézetéből a személyiségére. Ez még csak nem is azt jelenti, hogy az illető, ha megismerjük, ne lenne egy bájos ember, de attól még, hogy külsőleg vonzónak tűnik, vagy szimpatikus, attól még lehet, hogy teljesen eltérő a személyiségünk és nem igazán tudunk mit kezdeni egymással.. A kémia pedig pláne nem a külső alapján működik szerencsére :)

+1 dolog, amit szeretek a férfiakban: a "férfibölcsesség"

A férfiak egészen más módon bölcsek, mint a nők. Más dolgokat tartanak fontosnak, egészen más dolgokat vesznek észre, más dolgokban fedeznek fel összefüggéseket. Más dolgokról olvasnak, informálódnak. Más dolgokra tudnak ráébreszteni, ezáltal új ismeretekre megtanítani. Szeretem a racionalitásukat, a tényekhez, adatokhoz való vonzódásukat. Szeretem, ahogy hidegfejjel tudnak magyarázni :) Képesek megnyugtatni, másként láttatni dolgokat. Ráadásul máshogy látják a nőket, a gyerekeket, a szülői, egyben az apai, családfői szerepet. Önmagában is mindig érdekelt, hogy hogyan látja a férfi a családot, a gyerekvállalást, a nevelést.. Nem egyszer éreztem azt, ha egy férfi valamilyen bölcs észrevételt tett, hogy bár önmagában is okos a gondolat, de ez valami olyan, amit egy nő nem vett volna észre, vagy nem így látta volna, vagy nem így fogalmazta volna meg. És éppen attól volt olyan jó az a gondolat, hogy olyan "férfias" volt :)

Kép forrása: http://csaladhalo.hu/cikk/egeszseg-es-lelek/katonadolog-pal-feri-eloadasa

Dalmával arról beszélgettünk ma, hogy manapság már milyen sok dolog van, ami által egy nő is kiteljesedhet. Legyen szó végzettségről, munkáról, hobbikról, anyagilag is lehet független. Szóval határ a csillagos ég, amivel szebbé, gazdagabbá, teljesebbé teheti az életét.. Miért is lenne szükség akkor egy férfira, ha egy nő egyedül is teljessé tud válni és tartalmas, elégedett életet tud biztosítani magának?

:) Nos, ez még csak a komfortzóna. De egy férfi. Egy férfi az egészen más. Szó szerint. Más a teste, az arca, az illata. Más a hangja, az orgánuma. Máshogy gondolkozik és másképpen kommunikál. Mást dolgozik, más a hobbija, az érdeklődési köre. Máshogy mozog. Mások a szokásai. Mások a barátai. Máshogy él és máshogy szeret. Szóval mindenben különbözik tőlünk, nőktől :) És ezzel olyan ajtókat nyit meg az életünkben, amikről addig nem tudtunk. Nem tudtuk, hogy igényünk van rá, hogy tetszik, hogy jól esik, hogy szeretjük, hogy vele akarunk élni.. És talán ettől a legizgalmasabbak a férfiak, hogy annyira, de annyira mások, mint mi..

És még egy fontos dolgot megtanultam..
A házasságkötés, a családalapítás valakivel  - komoly és életreszóló dolgok.. Ezért akármi is történt a múltban, minden embernek joga van ahhoz, hogy eldöntse, kivel akarja leélni az életét, kivel köt házasságot és kivel szeretne gyerekeket nevelni. Hiszen a saját életéről, a saját leendő gyermekeiről van szó és az ember jól akar döntést hozni egy ilyen fontos dologban!

I fall so easily in love :)

Az ember, amikor a szerelemre vár, olyan sokáig keresi a korábbi szerelmét másban, mire azon kapja magát, hogy beleszeretett egy egészen más emberbe, de legalább is csak néhány közös halmaz van a korábbival :) Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy az eltelt időben magunk is változunk és az igényeink, a preferenciánk is, másrészt pedig ha belegondolunk, előző szerelmünk is valójában más volt, mint az azt megelőzőek. Új színt hozott az életünkbe, új egyéniséget, új szokásokat, új dolgokat, amik megtetszettek, amiket megszerettünk.. Miért ne történhetne ez meg újra? :)

További frizuravariációk

Olyanokat keresek, amik tényleg gyorsan elkészíthetőek. 

Ami akár a reggeli készülődésbe is belefér :)

 




        

          

         

Filmajánló

Ezt pedig majd jövő héten.. 

Érdekes ötlet, hogy 2 filmet forgatnak ugyanarról egyszerre. Csak más szemszögből..
Egyébként a férfié majd jobban érdekel :)

Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan..

A való világ, jóban-rosszban, éjjel-nappal Budapesten. 

Alig várom, hogy lássam :))

Azt hiszem sok barátság nem viseli el a mindennapi kapcsolatot..

Inkább akkor működik jól, ha a felek hagynak teret és időt egymásnak. Aztán időnként találkoznak, beszélgetnek, esetleg levelet váltanak és akkor tényleg van mesélnivaló és új élmények, kíváncsiság és odafigyelés, bizalom és őszinteség..

Egy érdekes megállapítást hallottam a napokban: a negatív érzések negatív gondolatokból születnek..

Sokat elmélkedtem ezen. Elsősorban azon, hogy ezek szerint az érzéseink nem élnek önálló életet, hanem a gondolatainkból születnek meg. Én jobban úgy gondoltam, hogy az érzéseimről mások tehetnek, de ezek szerint valójában csak attól függnek, hogyan gondolok egy adott dologra, személyre. És tényleg, mikor is olyan lehangolt, aggódó vagy éppen zsörtölődő az ember? Bizony, mikor tele van a feje ilyen gondolatokkal. Vagy ha az adott személyről csupa rossz dolgokat gondol, feltételez. Ha pedig jellemző ránk ez az érzésvilág, akkor érdemes megfigyelni, hogy általában milyen gondolatok járnak a fejünkben..

Aztán számba vettem azokat az embereket, akikkel kapcsolatban nincsenek olyan jó érzéseim. És be kellett látnom, hogy ez alapvetően valóban onnan indul ki, hogy rossz a véleményem róluk, ha rájuk gondolok, csak a hibáik jutnak eszembe.. Arra is rájöttem, hogy vannak néhányan, akikről hosszú ideje rossz véleménnyel vagyok, mert az emberben valahogy rögzülnek a negatív érzések bizonyos személyekkel kapcsolatban. Egyszerűen beleszokunk abba, ahogyan egy személyt egyszer valamilyennek elkönyveltünk. Pedig lehet, hogy időnként nem ártana felülvizsgálni önmagunkat, hogy helyesen ítéltünk-e meg valakit egykor és helytálló-e a véleményünk róla. 

Azon teszteltem ezt a folyamatot, hogy visszafelé kezdtem el csinálni. 

Egy közelemben lévő emberrel, akivel kapcsolatban jó ideje vannak negatív érzéseim és ezek úgy mostanára már eléggé berögzültek nálam.. Elkezdtem kifejezetten azt figyelni, milyen jó tettei vannak, ezáltal elkezdtem másképp gondolkodni róla. És láss csodát, rá kellett jönnöm, hogy jobb ember, mint gondoltam, amit már olyan régen elkönyveltem magamban. Sok pozitívumot vettem észre és hihetetlen, de hosszú idő után mégis magától elkezdtek megváltozni az érzéseim iránta. Őszintén! Így most már sokkal könnyebb kedvesnek lennem hozzá. 

Mennyire fontos, hogy a jót keressük másokban! Akik így tesznek és általában véve ilyen a hozzáállásuk, azokat kedvesebbnek, nyugodtabbnak és boldogabbnak látom. Én szeretnék ilyenné válni..

Kétségkívül az önarcképek korát éljük..

Megkerülhetetlen, hogy egy nap legalább néhánnyal ne találkozzak (még akkor is, ha nem akarok). De. Önportré (én maradnék inkább ennél a szép magyar szónál) és önportré között is óriási különbségek vannak. A női lélekbe ezen a téren jobban belelátok és talán jobban is érdekel, annak ilyen formájú leképeződése. Vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy időnként próbálok "férfiszemmel" nézelődni.

Mint tudjuk, nagyon sok nő próbál a fizikai szépséggel operálni. Vannak ideálok, amiket főként a nyugati kultúra favorizál. Ilyenek a nagy szemek, hosszú szempillák, fitos orr, telt ajkak, hibátlan bőr és dús haj. Úgyhogy az egyszerűbbik fajta általában ilyeneket próbál hangsúlyozni magán, vagy a fényképezés szögével ügyeskedni, hogy legalább ilyennek lássék. Aztán ugye ott van a képmanipulálás, mi több, az effektekkel való roncsolás. Az önbizalom hiánya ugyebár egyenes arányban van a felhasznált effektek számával. A roncsolás ez esetben valójában javítást, sőt rejtőzködést jelent. Ebben a kategóriában még ott vannak az erőltetetten kihívó pózok és arckifejezések, valamint az alulöltözöttség. Aki ilyen egyszerű eszközökkel próbálna megfogni - hát engem, egy kicsit is érettebb gondolkodású férfiként, biztosan hidegen hagyna. Az ilyen nőkből nekem egyszerre áradna az önbizalomhiány, az önzés és az illojalitás..

Nem mondom, hogy a szépségre nincs szükség. Vagy arra, hogy ki tudjuk hozni magunkból a legjobbat. Még a képmanipulálás is elmegy egy darabig, mert a gépünk, vagy a fényviszonyok, vagy a vágás, stb. nem lettek olyan jók. Na jó, még egy kis plusz is megengedett. De engem biztosan az a fajta szépség fogna meg, amit nem tolnak az arcomba. Ha valaki valahogy úgy képes ragyogni a képeken (és innen már követezik a szubjektív szépség), amit ő önmaga talán észre sem vesz. Természetesen, kedvesen és őszintén, mindenfajta mesterkéltség és erőltetettség (de legalább is annak látszata) nélkül. Például ez esetben a tekintet melegsége mindent elárul.. Az ilyen nő nem szexuális vágyat akar kelteni. Annál sokkal többre vágyik. Nem pusztán behízelegni akar. Az embert, annak lelkét akarja megfogni. Mint egy jó barát, vagy egy szerető társ.. és ugyanakkor vonzó partner. Az szeretném, hogy ne vegyem észre rajta, hogy meg akarja magát szerettetni velem és én azon kapjam magam, hogy mégis megszerettem azt a képet és azt az embert :) 

Fiatalként egyetlen ember, egyetlen vélemény, egyetlen beszélgetés is meghatározó vagy sorsfordító lehet..

Felnőttként az ember már óvatosabb és józanabb, inkább minden véleményből és minden beszélgetésből kirostálja magának azt, ami tanulságos és mint egy darabot a nagy egészbe, valahova beilleszti, valahol elhelyezi a saját véleményrendszerében..

Vezetés

Nagyon sokat tanultam a táncórákon arról, mit is tehet meg egy nő és mi a férfi szerepe.. Nem véletlen, hogy a régi időkben együtt volt a tánc és az illemtan óra.. Mióta táncolok, elkezdtem máshogy viszonyulni ahhoz, mi a férfiak és mi a nők dolga. Vezetés (kezdeményezés) - követés (elfogadás).

A táncban alapvető illem, hogy a férfi kéri fel a hölgyet. Odamegy hozzá, köszön vagy akár bemutatkozik és megkérdezi, hogy szabad-e egy táncra. Ha igen, bevezeti a hölgyet a parkettre egy általa (a férfi által) alkalmasnak talált helyre, tánc közben is végig az ő dolga figyelni a partnerére is, a környezetre is, hogy a partnere is jól érezze magát ill, hogy nehogy nekimenjenek másnak, vagy valamilyen sérülést szenvedjenek. Ezután a hölgyet visszakíséri a helyére, vagy a táncparkett szélére.

Én ma már az átlagos férfiismerőseimhez is úgy viszonyulok, hogy meghagyom nekik a kezdeményezés jogát. Például társaságban, ha találkozunk, nem megyek oda hozzájuk, megvárom, amíg ők jönnek hozzám, köszönnek és beszélgetést kezdeményeznek. Arról pedig szó sem lehet, hogy egy kiszemelt férfira én ráakaszkodjak. Jelzéseket adhatok, de mindig megvárom, amíg ő lép valamit. Hagyom, hogy ő hívjon, ő írjon, ő keressen... Jobban hagyom, hogy ő döntsön dolgokban, kis dolgokban is. Mutassa merre, mikor, hogyan. Ha magától nem megy, akkor szóban is kifejezem, hogy rábízom magam, megkérdezem, hogy "te hogy szeretnéd".

A férfiak szeretik a kezükben érezni a vezetést, az irányítást, hogy nem kényszerítik őket dolgokra. És valójában egy nőnek is nagyon jó érzés, amikor finoman vezetik és a férfi megadja neki azt a kedvességet és udvariasságot, amit egy nőnek illik megadni. Van olyan helyzet, amikor abszolút tudatosan fogom vissza magam, hogy engedjem a férfit a maga szerepkörében  érvényesülni. Úgy vettem észre, ha tiszteletben tartom ezen érzéseiket és vágyukat, nem haragszanak meg, sőt értékelik és inkább jobban tisztelnek érte. Mert egy férfinak is nagyon fontos, hogy tisztelni tudjon egy nőt, mert úgy viselkedik, hogy méltó legyen arra, hogy tiszteljék.

Teccik :)

Nézz körül itt:  http://www.takko-fashion.com/hu_hu/hoelgyek/inspiraciok.html

Divatos, mégis klasszikus szerelések - valódi nőknek :)

Gondolatok..

Amikor bosszant mások gyengesége, meggondolatlan tettei, vagy rossz döntései, végül mindig emlékeztetem magam a Galácia 6:7 bölcsességére: "Ne vezessenek félre titeket.. Mert amit vet az ember, azt fogja aratni is.."

Mostanra számomra az egyik legvonzóbb dolog egy emberben, amikor látom, hogy tudatosan küzd valamilyen hibája, gyengesége ellen. Talán teljesen sosem tud megváltozni és talán időnként visszaesik. De amikor sikerül, mert kedvezni akar a másiknak és mert beismeri, hogy változnia kell, látni a pozitív változásokat, látni az erőfeszítést, nos ez az én szememben nagyon értékes..

Érdekes dologgal találkoztam egy internetes fórumon..

Női hozzászólások, női történetek voltak, tele fájdalommal, szerelmi csalódással. Szívszaggató sorokban meséltek egymásnak a nők a velük történtekről, kiadva szívük bánatát, olykor tanácsokkal segítve egymást. És mivel az élmények többnyire frissek voltak, szinte mindenki megjegyezte a végén, hogy el sem tudják képzelni, hogy fájdalmuk és csalódottságuk valaha is enyhülni fog. Ami nem is csoda, hisz az ember mindig ezt érzi ilyenkor. A fájdalom túlnő mindenen.. Viszonylag régi, 2008-as bejegyzések voltak ezek főként, de a szerelmi bánat örök, tehát bárki magáénak érezhette a szomorú sorokat, aki keresztülment ilyen érzéseken..

És aztán egyszer csak jött egy meglepő bejegyzés. Friss volt. Ez évi. Egy régi lány visszatért. Visszatért elmesélni, hogy ő volt az, aki annak idején beszámolt egy esetről és akkor mérhetetlenül szenvedett, ami úgy tűnt nem múlhat el.. Most mégis, ennyi év után idejött segíteni. Elmesélte, hogy azóta minden megváltozott, megtalálta élete szerelmét és most első közös gyermeküket várják :) És azért írt, hogy erőt adjon azoknak, akik reménytelennek látják a jövőt. Mert minden elmúlik egyszer és az élet még sok meglepetést tartogat. Nagyon tetszett ez a gesztus :))

Gondolatok..

Az elmúlt időszakban két olyan fiúval is beszélgettem, akik rendesek, kedvesek, intelligensek, jó egzisztenciával rendelkeznek.. Ill. egy olyannal is, aki nagyon kedves, jól öltözött, de kevésbé tanult vagy jómódú, ámbár van egy jó kis albérlete és egy tisztességes állása.

Anélkül, hogy a témát felhoztam volna, maguk kezdtek el panaszkodni arról, hogy mennyire nehéz manapság egy normális nővel találkozni. Mintha csak összebeszéltek volna, ugyanazokat mondták: a mai nők rettentően anyagiasak. Csak az számít, hogy a férfinak van-e jól fizető állása, lakása, autója s persze ha van, akkor sem mindegy, hogy milyen. Pénzért szinte bármire hajlandóak. Még arra is, hogy kiszolgáltatottá váljanak és megalázzák őket.. Emellett nem háziasak, nem szeretik a házimunkát, a főzést, hogy rendben tartsanak egy otthont vagy egy férfit. Különben is, a férfi vigye őket étterembe és fogadjon takarítónőt. Állandóan magukkal foglalkoznak, a külsejükkel, hajukkal, sminkjükkel, az aktuális divattal vannak elfoglalva. A pénz kifolyik a kezük közül. Önző módon játszanak a férfiakkal, félreérthető jeleket adva. Hol közel engedik, hol eltaszítják őket, mikor mit kívánnak az érdekeik..

Az egyik fiú élénken ecsetelte, hogy a barátnőjével 2 évig voltak együtt, ebből valamennyit együtt is éltek. A lány jómódú volt, kapott lakást Pesten, fizették neki az egyetemek sorát.. Emellett a fiú átlagos családból származott, dolgozott az egyetem mellett keményen. De ő nem kapott semmit a családjától. A lány lakásában laktak.. Nagy volt rajta a nyomás, a teljesítménykényszer, mert úgy érezte, sosem elég, amit teljesít, még több pénz kell, még többre kell vinnie, hogy tartsa a tempót a lánnyal, sőt túlszárnyalja őt anyagilag.. A kapcsolat mégis megromlott, a fiú állandóan kimerült volt, ami nem csoda, hisz keményen tanult és keményen dolgozott. Nem maradt igazán ideje és energiája a lányra, aki amúgy is folyton elégedetlenkedett vele és ennek hangot is adott.. Végül szétváltak.. És ez a fiú élénken ecsetelte nekem, hogy muszáj külföldre mennie, mert ott a mérnökök háromszor annyit keresnek! Én végighallgattam és annyit mondtam, állj meg egy pillanatra.. Az élet, nem a pénzről, a pénzen megvehető dolgokról szól! A szeretet, a családi kötelék, egészség, béke, nyugalom sokkal-sokkal fontosabb dolgok. És ehhez nem is kell olyan sok anyagilag. Hisz ha az embernek megvan, amire szüksége van, elégedett tud lenni. Nem minden nő vágyik milliókra és aztán otthon egy fáradt, kimerült, ingerült férj társaságára.. Erre kiderült, hogy én nagyon különleges nő vagyok, mert ilyeneket még sosem mondott neki egyetlen lány sem. Sőt.. Én azt mondtam, hogy nagyon szomorú, ha ez így van. Mondtam, hogy higgye el, hogy nem kell, hogy ezt a kényszert érezze magán, mert egy értelmes és józan nő nem fog mindenáron nagy anyagi dolgokat elvárni tőle, hogy erején felül is teljesítsen.

Szomorú, de sajnos én is egyre inkább ezeket látom a mai nőkön. Pedig egy nő jelleme kulcsfontosságú egy családban. Az ő odaadása, önzetlensége, háziassága, a pénzzel való bánása nagyban meghatározza a családi élet alakulását. Talán most kielégítő egy gazdag férfival való felszínes kapcsolat, de mi lesz később? Mire nevel mindez? Most még elvisz étterembe és folyton divatos cuccokban járok, de mi lesz, ha gyerekek születnek? Képes leszek anyaként helytállni, gondot viselni a családra, lemondani számomra fontos dolgokról? Egy önző és anyagias nőből hogyan lesz önzetlen és gondoskodó édesanya??

Nem csodálom, ha sokszor gyönyörű lányok egyedül vagy barátnőkkel járják a plázákat, míg az egyszerű, kedves tekintetű nők babakocsit tolnak..

Úgy érzem mostanában egészen új elvárások alakultak ki felém, ami a kommunikációt illeti.. Mivel a szavak és a kommunikáció világát érzem talán leginkább magaménak (ezt szorosan követi az éneklés :) érdeklődéssel figyelem a változásokat. Az új munkahely is változtatásokat követel tőlem, de erről már meséltem korábban. Sokkal-sokkal lényegretörőbbnek kell lennem. Ez a legjobb szó rá. Kevés szóban elmondani sokat. Világosan, egyértelműen fogalmazni. Elég sokat egyeztetünk dolgokról szóban, sok e-mailt írok, sok ügyet intézek telefonon. A lehető legjobban kell kihasználnom az időmet. Kisebb a cég, több közvetlen megbeszélnivaló van. Illetve szoros munkakapcsolatba kerültem férfi felettesekkel, akik ugye eleve egész másképp kommunikálnak. Rájuk kellett hangolódnom, igazodnom kellett hozzájuk. Ugyanakkor igen művelt, intelligens kollegális társaságba kerültem, amit nagyon szeretek, de ez is egy kicsit kihívás. Aminek kifejezetten örülök, hogy két igazán intelligens, határozott jellemű, ugyanakkor roppant humoros női kollégám sziporkázásának is nap mint nap fültanúja lehetek :)

És aztán ott van persze az életkor. Az embertől elvárnak egyfajta kommunikációs fejlődést az évek múlásával. Persze ezt én magamtól is elvárom. Gazdagabb szókincs, elmésebb fogalmazás, bölcsebb gondolatok, olyanoknak, amiknek nagyobb súlyuk van. Igaz, ez az egyénen is nagyrészt múlik, hogy a szavának milyen hangsúlyt képes kivívni a környezetében. Akár fiatalabbakról, akár idősebbekről legyen szó. Jóleső érzés, mikor azt érzékelem, hogy egyre inkább megállja a szavam a helyét, akármilyen társaságba is kerüljek.. És több megfontoltságot is várnak tőlem. Hogy még inkább a megfelelő pillanatban mondjam a megfelelő szavakat, ugyanakkor tudjam, mikor van ideje a hallgatásnak. Igen, talán így lehetne összefoglalni - több hallgatás és megfontoltabb, lényegretörőbb beszéd. Már nem illik hirtelenkedni, heveskedni, vagy nyersen odaszurkálni másoknak. Érzéssel kell beszélni, nyíltan, őszintén és okosan, ugyanakkor kedvesen, tisztelettel, méltósággal..