Mint tudjuk, nagyon sok nő próbál a fizikai szépséggel operálni. Vannak ideálok, amiket főként a nyugati kultúra favorizál. Ilyenek a nagy szemek, hosszú szempillák, fitos orr, telt ajkak, hibátlan bőr és dús haj. Úgyhogy az egyszerűbbik fajta általában ilyeneket próbál hangsúlyozni magán, vagy a fényképezés szögével ügyeskedni, hogy legalább ilyennek lássék. Aztán ugye ott van a képmanipulálás, mi több, az effektekkel való roncsolás. Az önbizalom hiánya ugyebár egyenes arányban van a felhasznált effektek számával. A roncsolás ez esetben valójában javítást, sőt rejtőzködést jelent. Ebben a kategóriában még ott vannak az erőltetetten kihívó pózok és arckifejezések, valamint az alulöltözöttség. Aki ilyen egyszerű eszközökkel próbálna megfogni - hát engem, egy kicsit is érettebb gondolkodású férfiként, biztosan hidegen hagyna. Az ilyen nőkből nekem egyszerre áradna az önbizalomhiány, az önzés és az illojalitás..
Nem mondom, hogy a szépségre nincs szükség. Vagy arra, hogy ki tudjuk hozni magunkból a legjobbat. Még a képmanipulálás is elmegy egy darabig, mert a gépünk, vagy a fényviszonyok, vagy a vágás, stb. nem lettek olyan jók. Na jó, még egy kis plusz is megengedett. De engem biztosan az a fajta szépség fogna meg, amit nem tolnak az arcomba. Ha valaki valahogy úgy képes ragyogni a képeken (és innen már követezik a szubjektív szépség), amit ő önmaga talán észre sem vesz. Természetesen, kedvesen és őszintén, mindenfajta mesterkéltség és erőltetettség (de legalább is annak látszata) nélkül. Például ez esetben a tekintet melegsége mindent elárul.. Az ilyen nő nem szexuális vágyat akar kelteni. Annál sokkal többre vágyik. Nem pusztán behízelegni akar. Az embert, annak lelkét akarja megfogni. Mint egy jó barát, vagy egy szerető társ.. és ugyanakkor vonzó partner. Az szeretném, hogy ne vegyem észre rajta, hogy meg akarja magát szerettetni velem és én azon kapjam magam, hogy mégis megszerettem azt a képet és azt az embert :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése