Úgy érzem mostanában egészen új elvárások alakultak ki felém, ami a kommunikációt illeti.. Mivel a szavak és a kommunikáció világát érzem talán leginkább magaménak (ezt szorosan követi az éneklés :) érdeklődéssel figyelem a változásokat. Az új munkahely is változtatásokat követel tőlem, de erről már meséltem korábban. Sokkal-sokkal lényegretörőbbnek kell lennem. Ez a legjobb szó rá. Kevés szóban elmondani sokat. Világosan, egyértelműen fogalmazni. Elég sokat egyeztetünk dolgokról szóban, sok e-mailt írok, sok ügyet intézek telefonon. A lehető legjobban kell kihasználnom az időmet. Kisebb a cég, több közvetlen megbeszélnivaló van. Illetve szoros munkakapcsolatba kerültem férfi felettesekkel, akik ugye eleve egész másképp kommunikálnak. Rájuk kellett hangolódnom, igazodnom kellett hozzájuk. Ugyanakkor igen művelt, intelligens kollegális társaságba kerültem, amit nagyon szeretek, de ez is egy kicsit kihívás. Aminek kifejezetten örülök, hogy két igazán intelligens, határozott jellemű, ugyanakkor roppant humoros női kollégám sziporkázásának is nap mint nap fültanúja lehetek :)

És aztán ott van persze az életkor. Az embertől elvárnak egyfajta kommunikációs fejlődést az évek múlásával. Persze ezt én magamtól is elvárom. Gazdagabb szókincs, elmésebb fogalmazás, bölcsebb gondolatok, olyanoknak, amiknek nagyobb súlyuk van. Igaz, ez az egyénen is nagyrészt múlik, hogy a szavának milyen hangsúlyt képes kivívni a környezetében. Akár fiatalabbakról, akár idősebbekről legyen szó. Jóleső érzés, mikor azt érzékelem, hogy egyre inkább megállja a szavam a helyét, akármilyen társaságba is kerüljek.. És több megfontoltságot is várnak tőlem. Hogy még inkább a megfelelő pillanatban mondjam a megfelelő szavakat, ugyanakkor tudjam, mikor van ideje a hallgatásnak. Igen, talán így lehetne összefoglalni - több hallgatás és megfontoltabb, lényegretörőbb beszéd. Már nem illik hirtelenkedni, heveskedni, vagy nyersen odaszurkálni másoknak. Érzéssel kell beszélni, nyíltan, őszintén és okosan, ugyanakkor kedvesen, tisztelettel, méltósággal..