Ma azt hiszem megértettem egy fontos dolgot az én mindig jóhiszemű lelkemmel..

Attól még, hogy valaki aranyos és kedves, nem biztos, hogy jó ember....

Tanítás

Egy olyan dolog ez, ami kettéosztja az embereket. Mostanában merült fel bennem, hogy a tanításhoz kétféleképpen állnak az emberek. Hiszen mindannyian tanítunk időnként. Hol a gyermekeinket, hol a kollégáinkat, hol a barátokat.. Na de kinek hogy megy ez? Egyáltalán érez magában indíttatást erre? Itt dől el a dolog. Mindannyiunknak van mit megtanítani másoknak, mert van tudás és van tapasztalat. De akarjuk mi ezt? Meg akarom mondani a másiknak, hogy én hogy tudom, hogy mit csináljon, hogy mit csináljon másképp, hogy hogy kellene jobban csinálnia? Igen, van, akiben ösztönösen ott van, hogy elmondja, hogy kifejezze, hogy átadja, talán, hogy segítsen. Vagy kioktasson. Vagy fitogtassa a tudását. Hogy lehengereljen, hogy felülkerekedjen, hogy többnek érezze magát. Jó esetben inkább erősíteni akar másokat, felvértezni, megértetni valamit, felemelni a másikat, továbblendíteni, megtanítani és ügyesebbé tenni. A lényeg, hogy a szándék mellett megvan a vágy és a készség is a kommunikációra, a továbbadásra, az elmagyarázásra, a módszertanra. Jó esetben intelligensen, lényegretörően, empátiával, a másikra figyelve, érzékenyen. Rosszabb esetben kéretlenül, bőbeszédűen, terjengősen, unalmasan, erőltetetten, kioktatóan, magamutogatóan. De ott a vágy és ki is jön a szó! Mindig ott van a kimondani vágyás.

És ott van az, aki NEM akar tanítani! Nincs benne vágy és készség, sőt egyenesen irtózik a tanítástól. Hogy arról beszéljen, hogy kellene, hogy valakit kijavítson és tanácsot adjon. Irtózik a megmutatkozástól, a színpadtól, a másik szemébe nézéstől, a gesztusoktól, az erős kérdésektől.

Ehhez egyéniség kell, bár ez is tanulható. De az utóbbi csoport ritkán akarja ezt megtanulni. Viszont az első csoport van a többségben. Ó, te jó ég, hányan vannak, akik folyton tanítani akarnak! De mennyire kevesen, akik ezt alázattal, méltósággal, szerénységgel, mégis erővel tudják megtenni! Manapság még divat is másokat tanítani. És igen, részben én is ezt teszem itt, a blogon. De ez nem baj, mert kellenek a tanítók, a tanulók és a tanulságok is. De az biztos, hogy nem mindenki van megáldva ezzel a képességgel. Egy ideig úgy éreztem, hogy a nők vannak fölényben (talán az anyaság miatt, ami csupa tanítás), de mostanában érzem, hogy a férfiak is igen erőteljesek, főleg a régebbi generáció, főleg a sikeres vállalkozók. Amennyi fölényeskedő, régivágású, bőbeszédű, mégis semmitmondó üzletemberrel összehozott mostanában a szerencsém, az nekem egy életre elég. Hogy lesz egy ilyen ember sikeres üzletember és cégvezető?? Csak erre tudok gondolni, ha egy ilyen ember beszél.. Erről egy legközelebbi posztban elmélkedem majd egy kicsit..