Az arisztokratikus nő

Szögezzük le az elején: minden nőnek kell egyfajta ideál. Főként a külsőre, az öltözködésre, hajviseletre gondolok, de később - a lelki fejlődés folyamataként - már személyiségre, tulajdonságokra, kisugárzásra is.

Mert valamilyen stílust mindenkinek képviselnie kell és képvisel is. Nincs ebben a világban igazából egyedi stílus, mindenki magáévá tesz valamilyen már létező irányzatot. Mégha azt kevesen képviselik is rajta kívül, vagy a többség megdöbbenését, elutasítását váltja is ki.

Aztán ott van nyilván a média, az aktuális nőideálok, magazinok, reklámok, modellek. És ott van maga az életkor is, mint változó tényező. Ebben is nyilván van valami közös a nőkben, ahogy ízlésben eljutnak a tinisztároktól az érett nőkig. Ahogy az évek múlásával formálódik az, mit és kit is látnak szépnek, vonzónak, utánzásraméltónak. És egyszer el is jön az a pont, az a stílus, ami mellett végleg leteszik a voksukat, amihez aztán mindvégig ragaszkodnak, természetesen az aktuális életkort figyelembevéve.

Én ezen a téren nem mutattam olyan nagy kilengéseket, de azért időbe telt, mire megtaláltam azt, ami igazán tetszik, amiben igazán jól érzem magam és amiben elfogadom a saját testi adottságaimat. Amire alapozva már tudatosan építettem fel a ruha- és eszköztáramat. Minden nő tudja, miben elégedett magával és miben elégedetlen. Ha sikerül a megfelelő stílust kiválasztani, az azt jelenti, hogy igazodunk velünk született adottságainkhoz, esetlegesen egészséges mértékben formálunk rajtuk, amennyit szeretnénk és így ki tudjuk magunkból hozni a legtöbbet. Szépségünk kiemelkedik, hibáink - bár természetesen nem tűnnek el, de - háttérbe szorulnak. És ha elégedettek vagyunk magunkkal (hibáinkkal együtt) az csak még vonzóbbá tesz bennünket.

Mindebben természetesen nem elhanyagolható a belső szépségre való igény sem. Ahogy lelkünket, tudásunkat, intelligenciánkat, tulajdonságainkat fejlesztjük. Egy kellemes első benyomást azonnal el lehet rontani oda nem illő viselkedéssel vagy szavakkal.

Tehát olyan stílust keresünk, ami illik örökölt külsőnkhöz és belső emberünkhöz is, ugyanakkor - amennyiben egészséges lelkületünk van - pozitív benyomást kelt másokban. Egy lelkileg egyensúlyban lévő ember ugyanis nem akar ellenállást kiváltani a kinézetével.

Mindezek alapján hozzám legközelebb az a stílus áll, amit úgy foglalhatnánk össze: "az arisztokratikus nő".

S hogy milyen egy "arisztokratikus nő"? Ami a legfontosabb, ami a leginkább megkülönbözteti más nőktől, vagy egyszerűen csak egy szép nőtől, sőt mi több, kiemeli a tömegből az az, hogy egész megjelenésében, a fellépésében van valami előkelőség, valami felsőbbrendűség, valami olyan, ami tiszteletet ébreszt másokban és méltóságot kölcsönöz neki. Emellett finom, elegáns és intelligens. Kecses és méltóságteljes a tartása, a mozdulatai, az alkata (ez nem feltétlenül testsúlyfüggő). Arca általában nem kifejezetten igazodik a legutóbbi szépségideálhoz (a mostani szépségversenyeket elnézve főként a dél-amerikai vonal) de vonásai finomak. Elsősorban mégis kisugárzásával hódít. Ruhái nemesen egyszerűek, anyagukban elegánsak. Nőiesek, de nem kihívóak. Sosem öltözik és néz ki közönségesen. Ahogy nyilván a viselkedése sem durva, közönséges vagy túlságosan szókimondó és nem is gyerekes. Van annyira intelligens, hogy tud uralkodni magán, megválogatja a szavait és sokféle témában tud társalogni. Kiegészítői és hajviselete is decens és elegáns. Kerüli a feltűnő ékszereket és a túl sok sminket. Inkább természetes szépségére igyekszik ráerősíteni. Persze nem muszáj mindig kosztümben és selyemben járnia, de az összkép mindig elegáns tud maradni. Az igazán intelligens nőkre azt hiszem mindig is jellemző volt egy kis vagányság :)

Aki kifejezetten ezt a hatás kelti bennem, az például Cate Blanchett, akit a fenti képen láthattok. Ha beírjátok a google-ba a nevét és megnézitek a képtalálatokat, tudni fogjátok miről beszélek.. De klasszikus példa, az úrinő mintapéldája Grace Kelly, akinek minden porcikája eleganciát sugároz, vagy éppen a Downton Abbey-ben a Mary karakterét megformáló színésznő. Bizonyára nem véletlenül kapta meg éppen Michelle Dockery ezt a szerepet. Neki például eleinte nem igazán voltam kibékülve az arcával, nem találtam kifejezetten szépnek, de később rájöttem, mennyire nagyon is illik az általa megformált karakterhez. Emlékszel olyan filmre, amiben úri származású férfiak és nők vannak? Idézd fel, milyen színészeket válogattak ezekre a szerepekre.. De személyesen is volt már szerencsém ilyen nőkhöz, kollégákhoz, barátnőkhöz, akik megjelenésük egészével tettek rám mély benyomást, noha objektív szemmel nézve szépségüknek voltak hiányosságaik. És mégis gyönyörűeknek találtam őket és akaratlanul is hasonlítani akartam hozzájuk!


Mindez persze az én meglátásom és stílusom. Sokféle elfogadható létezik ezen kívül, de számomra ez a legkívánatosabb és ezt tartom a leghozzámillőbbnek :)