Lovers Rock

Apropó! Mondtam már, hogy Nórival erősen készülünk az újabb esküvőre? :)


Új számokat veszünk fel a repertoárba, leginkább jazz sztenderdeket. Sőt a múltkor már álmodozni is kezdtünk egy igazi, színvonalas esküvői zenekarról. Semmi mulatós zene, csak finom, igényes, táncra csábító dallamok, akár az amerikai filmekben.. Hmm, de jó is lenne :)

Azt hiszem ma egy kicsit új értelmet nyert számomra mit is jelent ez a szó, művészlélek..

Éppen most értem haza a Szipál Martin (fotóművész) - Fehér László (festőművész)-féle fotós előadásról, amiről korábban meséltem, hogy jelentkeztem rá. A XVI. kerületi Erzsébetligeti Színház látta vendégül a hallgatóságot. Nem mondom, eltartott egy darabig, amíg kitekeregtem odáig a bkv-val, a XI. kerületből, de megérte. Egyébként nem véletlen, hogy egy festő és egy fotós együtt tartott előadást, mivel ez a két művészeti ág kéz a kézben jár. A fotózás alapja mindig is a festészet volt. A kompozíció, a fények, a színek.. Először Fehér László mesélt életéről, munkásságáról, az őt formáló hatásokról, irányzatokról, művészekről. És mennyi apró momentum szóba került: sok-sok gyermekkori emlék vagy épp egy főiskolai tanártól elhangzott mondat, melyek később mind meghatározóak, sőt életre szólóak lettek.. Ahogy például körülírta azt a képet, amit 2-3 évesen jegyzett meg, amint pici karjaival körülfonja édesanyja nyakát és még pontosan emlékszik a bőre illatára, ahogy végigsimította hosszú haját, meg előtte vannak a hajszálak, ahogy elrendeződtek, és az akkori érzések, amiket édesanyja iránt érzett, a szeretet, a ragaszkodás és a feltétel nélküli bizalom. És aztán, hogy hívta édesapját is, hogy ölelje át ő is őket, mert kis szíve érezte, érezni akarta, hogy így teljes a család és így teljes a biztonság, hogy apa is ott van és így mindnyájan együtt vannak és szorosan átölelik egymást.. Pedig azóta eltelt majd hatvan év. Mégis olyan élénk szavakkal, olyan átéléssel ecsetelte ezt a hétköznapi kis helyzetet, hogy becsukott szemmel hallgattam és szinte láttam magam előtt a jelenetet..

Ilyen, ha valaki igazán érzékeny. Annyi emlék megmarad, annyi minden mélyen hat a lélekre. Ilyenek a művészlelkek, nagyon érzékenyek, nagyon finomak a szenzoraik, tele vannak apró emlékekkel, benyomásokkal, víziókkal, álmokkal. Így élik a mindennapokat, hogy akaratlanul is ezerfelé figyelnek, látnak, hallanak, tapintanak, filozofálnak és elmélkednek. És megjegyeznek. Én is ilyennek érzem magam. Kicsi gyermekkoromtól rengeteg emlékem van, amik olyan apróságoknak tűnnek és mégis olyan elevenen élnek bennem. És mindez semmit sem változik az évek múlásával, sőt. Ahogy több az ismeretem a körülöttem lévő világról, úgy bonyolódik egyre inkább a rendszer.. De van még valami, ami fontos. Aki igazán művészlélek, az mindezt a saját kis világot képes valahogy leképezni, kifejezni a külvilágnak, vágyik arra, hogy megnyíljon, hogy létrehozzon, alkosson mindabból valamit, ami a lelkében van. Jó esetben rátalál egy művészeti ágra is, amiben tehetséges. Lehet az szobrászat, festészet, fotózás vagy zene.. Persze bizonyára van olyan, aki mindebben túlzásokba is esik, de szerintem lehet ezt ésszel csinálni, úgy, hogy megmarad a hétköznapi élet és az önkifejezés egyensúlya.

Szipál Martin is egy különleges ember. Már 90 felé jár, ha jól emlékszem. 70 éves fotós tapasztalata van, ebből majd 50 évig Amerikában fényképezett, főleg híres embereket. Ezalatt nyilván nem csak a szakmai, de az emberismerete is igen mélyreható lett. Csodálatosak és hihetetlenül életszerűek a portréi. A főbb momentumok, amiket megjegyeztem róla, hogy szereti nagyon a geometrikus formákat, nem csak önmagukban, de a kompozícióban is mindig megjelentetni, mert ez harmonikus a szemnek. Szereti a valóságnál nagyobb ábrázolást, mert ez is megragadja a tekintetet. Olyan képeket igyekszik készíteni, hogy a nézőt - az alatt az 5 másodperc alatt, amit rohanó világunkban egy kép nézésére tud fordítani - megragadja, sőt, hogy a fotót ha lehet, megjegyezze! Képei egyébként műtermi képek, így a megvilágításuk, a beállításuk is művészi..

Annyiban mindenképpen megérte elmenni erre a fotós estre, hogy végre valami megváltozott bennem. Jó ideje passzív voltam a fényképezés terén, mert valahogy elfogytak a témák, amik érdekeltek, nem éreztem semmi iránt különösebben motivációt. Éreztem a tudásom és a gépem határait is. De most olyan jól esett újra rengeteg csodás fotót végignézni és végre olyan hívószavak jöttek elő bennem egy-egy kép kapcsán, amiket jól esik látni, amiket magam is ábrázolni szeretnék, ilyenek pl: egyszerűség, geometrikus formák, erős mondanivaló, visszafogott színvilág, vagy olyan, amiben csak néhány szín dominál ill. a fekete-fehér ereje. Nagyon tetszenek az utóbbi időben a képpárok is. Ehhez úgy érzem erős intuíció kell, hogy párokba rendezzek képeket valamilyen elgondolás, asszociáció szerint.

Ó, te jó ég, annyi minden kavargott még a fejemben.. Hogy milyen fantasztikus a képi világ, hogy mennyire hat az emberre, amit lát. Nagyon szeretem az erős, vagy nyilvánvaló mondanivalóval teli képeket. Nem annyira a nyílt üzenetek tetszenek, mint inkább az asszociációk. Fantasztikus az ember maga, hogy teret enged a lélek a milliárdféle megnyilvánulásnak és ez a hihetetlenül gazdag világ, ami körülvesz bennünket, az élőlények, a tárgyak, az élettelen és mégis csodálatos univerzum. Felfoghatatlan az a tervezés, ami emögött áll, hogy az élet ilyen, szó szerint végtelenül sokszínű legyen. Emberfeletti dolgok ezek és mindig azok is maradnak!

Aztán a gyermeki lét csodája, amikor minden olyan hatalmas még és minden annyira új és annyira boldog, vagy olyan fájdalmas, de mindenképpen maradandó. Ilyenkor mindig beleborzongok, hogy mekkora felelősség szülőnek lenni, gyermeket nevelni, hisz mindaz, amit gyermekkorban biztosítani tudunk szülőként, az fog később meghatározni egy egész személyiséget, egy egész életet..

És még az is megfordult a fejemben, hogy sutba ezzel az azért jó, hogy szingli vagyok, mert mindenfélével van időm foglalkozni dologgal :) Azt a mondatot szeretem, ami az Anna és a királyban volt, mikor megkérdezték Annát, hogyan élte túl férje elvesztését. Csak annyit mondott, hogy egyik nap jött a másik után. Mindenkinek mást hoz a holnap. Ennyi az élet, minek bonyolítani? :)

Jó érzés volt egy  kicsit elvont dolgokkal foglalkozni, szabadon szárnyalni, elmélkedni és mindezt olyan emberek között, akik nyilván hasonló gondolkodásúak, mint én :)

Elnézést, hogy mostanság megint ennyit változik az oldal, szinte percről-percre. Keresek egy új képet, ami passzol hozzám és a mondanivalómhoz, de nehezen találom meg, akárcsak korábban.. Pedig ma igen sokat böngésztem a neten. Nem is tudom, szeretek képeket nézegetni. Régen sosem használtam a Google Képek fülét, de mostanában sokszor. Nem hiába szeretek fényképezni is, szeretem a vizuális dolgokat. Amit elképzelek, szinte azonnal látom magam előtt.

A héten a körúti üzletben dolgoztam, nagy volt a forgalom, el is fáradtam a hét végére.. De legalább megszoktam, megismertem ott is a csapatot, vagy inkább a csapat másik felét. Nagyon érdekes felfedezés nekem ez a vásárlókkal való napi kapcsolat. Nagyon jól érzem magam benne. Nap közben szinte nem is érzem a fáradtságot, pedig meg nem állunk, folyton tele van a bolt.. De az a negyed óra, amit a vásárlóimmal tölthetek, egy-egy vevővel, amikor kezébe veszi leendő telefonját, amíg átnézünk mindent a dobozban, magyarázok, számlát írok, fóliázok, viccelődünk és elbúcsúzunk az minden egyes alkalommal újra feltölt :)

Ma olyan változékony idő volt, hogy délután ki sem dugtam az orrom, csak itthon pihengettem, rendezkedtem. Holnap kimegyek egy kicsit a pécsiek kongresszusára, délután vár egy kedves érdeklődőm, ha minden jól megy, elkezdjük a tanulmányozást, este pedig tervezek kimenni az Erzsébet-térre, ahol megint lesz salsa. Remélem jó idő lesz, mert esőt mondanak, meg lehűlést. Jó lenne már egy kicsit táncolni megint :)

Én olyan ember vagyok, hogy minél többet mondhatom egy nap, hogy "nagyon szívesen", annál boldogabb vagyok :)

Megsokszorozza a teljesítőképességemet, ha egész nap érzem, hogy segíthetek. Sosem dolgoztam még ennyire keményen, mint most és mégis olyan kellemes ez a fáradtság, amit egy hosszú munkanap után érzek.. Nem kimerült vagyok, nem frusztrált, hanem elégedett :)

Sade

Zene, ami én vagyok.. Sade maga a megtestesült nőiesség.. 

Azért is szeretem az idő múlását, mert a környezetem egyre inkább komolyan vesz, egyre több súlya van a szavaimnak, a tetteimnek, egyre jobban adnak a véleményemre.. Csak mosolygok mindig azon magamban, hogy ezt az előttem járó nemzedékek már régen tudják és érzik, de élvezem bejárni szépen lassan én is ezt az utat..

Azt hiszem tényleg nagyon igaz, hogy minden szóval el kell számolnunk egyszer: a kimondottakkal mások előtt, az elhallgatottakkal önmagunk előtt..

Azt hiszem, bármit is mondunk, legyen az bármilyen bizalmas dolog a legbensőségesebb barátunknak, minden előbb-utóbb visszahat ránk. Legyen az pozitív vagy negatív. Ha kritikát fogalmazunk meg másokról, akár bizalmasan, az valahogy el fog érni az érintetthez így vagy úgy.. De legalább is meg fogja érezni mi van bennünk legbelül iránta.. Nem lehet fenntartani a látszatot. Sokszor gondolok arra, hogy a kimondott szónak hatalma van. Ezt annyira igaznak érzem. Természetesen egész nap beszélünk, kommunikálunk és talán bele sem gondolunk ebbe a nagy igazságba. Rohan az élet, intézzük a dolgainkat, végezzük a munkánkat, egyeztetünk a családdal.. De minden szavunk, még ha jelentéktelennek is gondoljuk, visszahat ránk. Nagyon sokat számít, hogy mit szoktunk meg, kivel, hogyan beszélünk, milyen a stílusunk, hogyan válogatjuk meg a szavakat, hogyan fogalmazunk! Nem lehet az, hogy büntetlenül megússzuk. Mert biztos vagyok benne, hogy a nap folyamán mindenkinek jelentősen több a negatív tartalom. Nagyon könnyen kritikussá lehet válni. Én csak most kezdem érzékelni igazán, hogy pozitívnak lenni milyen erőfeszítés és mégis mennyire megéri, hogy tudatosan törekedni kell rá. Valami olyan személyiség lebeg a szemem előtt, aki kellő bölcsességgel és nyugalommal ugyanakkor derűvel szemléli az életet.. Az most jó lecke, ahogy a vásárlókat kezelnem kell, hogy kapunk hideget-meleget minden nap. És nekem mégis egész nap türelmesnek, kedvesnek és tapintatosnak kell maradnom. Úgy érzem, ez most hat rám és jó irányba mozdít el. De azért a legtöbb tapasztalat pozitív, az emberek hálásak a kedves és a velük együtt rezdülő hozzáállásért. Ha valamire, hát erre nagyon megtanított a prédikálószolgálat. Erre az együtt rezdülésre. Hogy egy idegen ajtót nyit és abban a pillanatban rá tudjak állni a frekvenciájára, hogy mi érdekli igazából, hogy mennyire elfoglalt éppen és hogy milyen a hangulata, az érzelmi szintje..

Szóval mindenhogy megéri a jót keresni. Azokat az embereket, akik szeretnek és értékelnek. A dicsérő, jóleső szavakat. A kellemes élményeket, amikben jól éreztem magam. A szívmelengető e-mail-eket és sms-eket. Az emberi értékeket hangsúlyozó zenéket és filmeket.. Azt szeretném még elérni, hogy amikor kritikával illetnek, olyankor érezzem, hogy nem vagyok rossz. Vannak rossz szokásaim, levetkőzni való tulajdonságaim, de attól még, hogy valakivel nem értek egyet, nem akarom magam rossznak érezni. Még akkor sem, ha az illető ezt akarja elhitetni velem. Ezen meg kell tanulni felülemelkedni és mindig objektíven látni saját magam. Egy stabil de egyben kellő önkritikával rendelkező kép kell, hogy éljen magunkban rólunk, amin alapvetően nem változtatnak elhangzott szavak. Csak elgondolkodtatnak és esetleg változtatásokra késztetnek. Nagyon fontosnak tartam a stabil önképet, amiben benne van az irónia és a humorérzék is. Hogy ne vegyük magunkat túlságosan komolyan, akkor sem, ha mások kritikával illetnek. Talán annak a művészete ez, hogy a rossz dolgokba nem szabad túlságosan beleélnünk magunkat, míg a jó dolgokat értékelni kell és erősíteni magunkban. De ha már mások ránk való hatásáról beszélünk, akkor talán itt fontos megemlíteni, hogy mennyire számít, kikkel vesszük körbe magunkat, kik a barátaink! Ők is nagyon erősen befolyásolnak minket, akár akarjuk, akár nem. És nagyon nagyban árulkodnak rólunk.

Végezetül egy jól ismert gondolat:
Ügyelj gondolataidra, mert szavaiddá válnak. Ügyelj szavaidra, mert tetteiddé válnak. Ügyelj a tetteidre, mert szokásoddá válnak. Ügyelj a szokásaidra, mert a személyiségeddé válnak. Ügyelj a személyiségedre, mert az lesz a sorsod.

Ki valójában számodra a legfontosabb, a legértékesebb?

Arról ismerheted meg, hogy ő az, akinek az elismerésére a leginkább vágysz, akitől a legjobban esik a dicséret és akitől a legjobban fáj a kritika, a bántó szó...

Nálad lenni újra jó lenne..

Legújabb kedvencem Kovács Kati :)))
Egy nagy favorit Tőle.. Kék az ég és zöld a fűűűűűű :)))

Ez valami elevenbe vágó ez a leírás! Nagyon-nagyon jól vannak benne megfogalmazva a dolgok!!
Idézem a teljes szöveget.

Részletek Kopp Mária és Skrabski Árpád tanulmányából az elköteleződésről a párkapcsolat teremtette szabadságról.

Az ókori filozófusok szerint a boldogság a belső szabadságot, nem külső körülményektől függő belső harmóniát jelent, kölcsönösséget, bizalmat és megbízhatóságot, valódi emberi kapcsolatokat, célokat és tartalmat az életben. Mindezek az érett személyiség jellemzői, természetesen minden életkorban más szinten, a személyiség érési szakaszainak megfelelően.

Aki párkapcsolatban akar élni, többszörösen el kell kötelezze saját magát. Ennek a folyamatnak az eredménye önmaga társadalmi identitásának megtalálása. Ma sokan törekszenek arra, hogy semmilyen elkötelezettségük ne legyen: nem törekszenek tartós kapcsolatra vagy életközösségre, de nem is alkalmasak rá.

Az életközösség létrejöttének kulcsponti eleme a teljes elköteleződés: "Én Veled akarok tartós kapcsolatban élni, ezért hajlandó vagyok bármilyen áldozatra." Természetesen az elköteleződésnek sok formája van. Minden pár egyéni formát választ. Az esküvőnek is az elköteleződés a célja. Sok kapcsolat azért bizonytalan, mert legalább az egyik partner nem kötelezi teljesen el magát. A családterápiás gyakorlatban azt kérik a pároktól, hogy kellő megfontolás után, tettük súlyának teljes tudatában, egymással szemben mondják ki a kapcsolatukra vonatkozó kötelezettségvállalást. Ez egy újszerű kapcsolat kezdete számukra.

Az első tudatos elköteleződést később számos öntudatlan belső kötöttség gátolhatja. Például egy olyan elképzelés, hogy a szülőknek nagy mértékben van beleszólása a párkapcsolatba, vagy a szocializáció során átvett minták, előítéletek, az egyik partner vallásos vagy ateista világnézete a másik számára vagy a partner származása, karrier szempontok, lakásról alkotott elképzelés, amelyek jelentősen különbözhetnek. Ezeket a nem tudatos kötöttségeket fel kell tárni. Ennek során válik valósággá, hogy a partner mindezeknél fontosabb.

A jó párkapcsolat a krízisek leküzdése során alakul ki. Vannak dolgok, amit az egyik partner elviselhetetlennek érez a másik viselkedésében. Az vezet váláshoz, ha ezek kimondatlanul maradnak. Hogyan lehet a konfliktusok kezelését és a felelősségre vonástól mentes kapcsolatot egyszerre megvalósítani? A konfliktusban a két partner egymást teljesen elfogadja, csak valamilyen beidegzést, rossz szokást szeretne módosítani éppen a jó kapcsolat érdekében. Ez nem fajulhat oda, hogy a másik személyét tagadja meg valaki. Olyan kijelentéseket nem tehet, amivel rombolja a másik személy identitását, önazonosságát. A kritika egyértelműen a másik önazonosságának erősítését kell célozza. Egy ilyen kommunikáció igen nehéz, csak úgy valósítható meg, ha a partnerek egymást valóban szeretik.

Az életközösséghez a verbális és nem verbális elismerés folyamatos gyakorlata szükséges. Allport állítja a fejlett személyiségről, hogy nem szűkíti, hanem bővíti partnere életterét, lehetőségeit, erősíti önazonosságát. Ennek egyik módja a partner pozitív megnyilvánulásainak sorozatos és következetes elismerése. Ez nem általánosságokban történik, hanem a mindennapi részletekben. Annál értékesebb a dicséret, minél inkább konkrétumokat, apróságokat tesz szóvá.

A felelősségvállalás, érzelmi áttetszőség, a partner elismerése újfajta kreatív energiákat szabadít fel, ami az egyént és a párkapcsolatot egyaránt gazdagítja. A pozitív pszichológia szerint a boldogság harmadik, legfelső szintje, ha úgy gondoljuk, hogy az életünknek van értelme. Ez a kreatív energiák kibontakozásának értelmes irányt szab. Azt jelenti, hogy a párkapcsolat kibontakozása során mindketten megtalálták társadalmi identitásukat, megtalálták helyüket a társadalomban, a világban.

(A teljes tanulmány itt olvasható)

forrás: http://balansz.postr.hu/elkotelezodes-a-tartos-parkapcsolat-kulcsa

Minden rendben

A renddel kapcsolatban újra meg újra ugyanazt érzem..

Minél rendezettebb és fegyelmezettebb az életem, a mindennapjaim, annál nyugodtabb, elégedettebb és boldogabb vagyok. Szó szerint. 

És mindez fordítva is igaz. Minél rendezetlenebb a napok, csúsznak az elintéznivalók, halmozódik a mosatlan, ha túl sokáig vagyok fent, ha halogatom a dolgokat, ha késésben vagyok, ha nem tartom be, amit ígérek és magamra sem figyelek kellőképpen oda, egyszóval, ha nincs bennem elég önfegyelem, olyankor mindig rosszabb a hangulatom, indulatosabb vagyok, haragszom másokra, de legbelül magamra.. És nem vagyok boldog..

A sógornőm egyszer azt mondta - és szerintem igaza van - hogy igazából ez a kétféle embertípus létezik. A pedáns, aki megszokta, hogy pontos, hogy állja a szavát, megbízható, igényes magára, nem halogat, időben elintézi a dolgait és rendet tart maga körül. De legalább is mindig erre törekszik. A másik típus örökké el van úszva, elkésik, nem lehet rá számítani, nem lehet adni a szavára, rendetlen a környezete és magára sem figyel kellőképpen. Másokra így meg végképp nem tud. Nem lehet rá támaszkodni, tervezni vele.. Nos a sógornőm bölcsen azt mondta, hogy ha ez a két különböző rendszerben élő ember megpróbál együtt élni, annak szinte elkerülhetetlenül kudarc lesz a vége. Mert apróságokban lehet változni a másikért, de nagyvonalakban nem. Az alapvető jellemünket, szokásrendszerünket, ami elkísért a felnőtt életünkig, szinte lehetetlen megváltoztatni...

Csodás ez a nap :) Délelőtt voltunk egy nagyszerű tanulmányozáson Klárival, aztán összejövetel. Rékácska ma a délutáni alvását az összejövetel utánra időzítette Brigi vállán. Így újra gyönyörködhettem pici arcában, ahogy édesen álmodik. Éppen úgy, mikor 1 naposan a kezembe adta Ilona és én örök szerelmet fogadtam akkor és ott neki. Csoda volt az az érzés. Leírhatatlan. Leírhatatlanul megérintő. Ahogy ez a csöpp kis ember szunyókált a kezemben, aki épphogy világra jött. Ahogy megvolt mindene, pici keze-lába, szempillácskája, apró kis körme. Gyönyörködtem minden apró részletében, akárcsak ma délután. Azt hiszem a saját kicsi babámat is annak idején csak nézegetni és nézegetni fogom, hogy mennyire csodálatosan, mindenféle beavatkozás nélkül, 9 hónap alatt milyen tökéletesen kifejlődött. Egy apró pici sejtből, a génjeibe írt információ alapján. Soha nem tudna senki meggyőzni arról, hogy ez a véletlen műve! Aztán látni azt, ahogy fejlődik, gyarapszik, ahogy már mosolyog, ha minden rendben és lassan lábra áll és beszélni kezd. És minderre senki sem kényszeríti, nem mutatja neki, csak ő érzi, hogy neki ezeket meg kell tanulni. És kitartóan feláll újra, ha a földre huppant és erőlködik pontosan kiejteni azt a szót, éppúgy, ahogy anya vagy apa...

És most indulunk Klárihoz, meghívott vacsira minket és Ritust. Azt a finom tonhalas tésztasalátát készíti el, amit a múltkor is. Tészta, aprított tonhal (konzerv), olívaolaj, felaprítva paradicsom, savanyú uborka, só és bazsalikom. Olyan egyszerű és mégis annyira finom! Nyamm.. Úgyhogy ez a nap reggeltől-estig nagyon jó :))

Szép estét Nektek is!

Gyorsan elszalad ez a hét is..

Néhány gondolat az elmúlt napokból.. Képzeljétek, ma megint felhívtak az Origótól és behívtak egy hivatalos interjúra. Annyira megdöbbentem! Erre már egyáltalán nem számítottam. Hiszen úgy éreztem, eldőltek a dolgok és én is döntöttem már munkaügyben. De most annyira elbizonytalanodtam :( Annyi egészen bizonyos, hogy az Origónál nagyságrendekkel jobb fizetést kapnék 8 óra munkáért.. De most már itt a vip-phone, kezdek belejönni a munkába és hát itt is vannak hosszútávú perspektívák.. Annyira megrendültem ettől a váratlan ajánlattól.. Hazafelé csak elmélázva bandukoltam, mikor összefutottam Andrissal, aki azonnal látta, hogy valami történt és kérdezte is, hogy mi az. És valahogy olyan jó, hogy találkoztunk. Mintha a lelkem csak erre a megkönnyebbülésre vágyott volna, ott helyben elmondtam neki a sztorit és hogy most mennyire nem tudom, mihez is kezdjek. Jó volt érzékelni az ő határozottságát. Hiába, a férfiak máshogy kezelnek helyzeteket. Adott egy jó tanácsot: ne érzelmi alapon hozzak döntést munkaügyben. Olyan egyszerűnek tűnik ez a tanács és mégis annyira jó, hogy ez így ki lett mondva. Ahelyett, hogy álmatlanul forgolódnék, tényleg döntsek hideg fejjel, mikor már minden tény és adat birtokában vagyok. Nem kell azon rágódni, hogy ki, mit érez majd, vagy hogy én mit éreztem korábban. A tényeket kell alapul venni. És nem is kell azonnal döntenem. Nem kell türelmetlennek lenni, jövő héten minden szépen letisztul majd..

Rituskámmal tegnap arra jutottunk, hogy ez a világ olyan, mint egy hegyező. Amellett, hogy folyton lefarag belőlünk, minden egyes nap kihegyez, hogy pattanásig feszüljenek az idegeink és szúrósak legyünk másokhoz. Ezért is kellenek olyannyira a szellemi dolgok és főképp a személyes tanulmányozás és elmélkedés. Mert az csiszol rajtunk, segít elvenni az élét a dolgoknak, lepuhítja, lekerekíti a sarkokat. Finomítja a természetünket, az idegállapotunkat, a másokkal való bánásmódunkat. Türelemre, önuralomra, békességre ösztönöz.

Még nagyon tetszett a múlt heti nyilvános előadásban az a gondolat, hogy manapság mindenki a jogaiért harcol, de a kötelességeinek nem nagyon akar eleget tenni. Pedig a Biblia szerint annyi dolgunk lenne egymással szemben, amit Jézus megfogalmazott: úgy bánj másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak. Ha úgy állsz szemben a másikkal, hogy ő is jót akar neked, adni szeretne, segíteni és te is neki, nos ha mindenki így tenne és ilyen lenne a hozzáállása, akkor senkinek nem kéne harcolni a jogaiért :) Csak ezt az egy szabályt alapul véve..

Képzeljétek, a Test-Vér Egészségpénztár idén engem és Sárát kért meg, hogy most szombaton egy vér nélküli orvoslásról szóló konferencián képviseljük a pénztárat hostessként :) Kiváltságnak tartjuk mindketten, biztosan érdekes élmény lesz, régen forgolódtam már orvosok között..

És még egy jó hír, hogy Noritával újra énekelünk egy nyári esküvőn :)))))

Szinte hihetetlen, hogy már egy év eltelt az előző óta.. Az ideire augusztus 17-én kerül majd sor, ahol amúgy is meghívott vendégek leszünk, sőt, Sára még koszorúslány is lesz! A képeket pedig Gábor - immáron kollégám - készíti :) De jó lesz, régen voltam már lagziban :)

És innen is megérkezett a visszaigazolásom, olyan régóta terveztem már: 

Szia Anita!

Fogadtam a jelentkezésed a május 29-i ingyenes fotóelőadásra!

Időpontja: 2013. május 29. szerda 18:00 - 21:00 óráig

Előadók: FEHÉR LÁSZLÓ Kossuth-díjas festőművész és SZIPÁL MARTIN fotóművész

fotosworkshop.hu

Touch

Jó ég, hányadszor látom már a Holiday-t :))) Most megy a tv2-n..

Akkora egy limonádé, de valamiért mégis, akárhányszor meg tudom nézni. Na igen, Iris szavait mindig át tudom érezni. Vannak dolgok, amik nem változnak ;) Odavagyok a monológjaiért. Na meg a film zenéjéért! Nagyon eltalálták.





Ó, és megosztom veletek a mai saját készítésű receptemet, avagy csináljunk valamit abból, ami itthon van, ugye ismerős? :) Na szóval: szélesmetélt kifőzve. Volt még némi tőkehal a fagyasztóban. Felapróztam, átsütöttem egy sült halhoz való fűszerkeverékkel vegyítve. Aztán kikevertem zabpehelylisztet tejjel és natúr joghurttal. Zsupsz, rá a sült halra, hogy olyan kellemesen szószos állaga legyen. Aztán vegetát bele, fokhagymát, némi citromlevet és persze az elmaradhatatlan szerecsendiót. Nyamm.. Mindent csak ízlésre adagoltam és egy nagyon fincsi szósz kerekedett ki belőle :) A tésztával együtt nekem nagyon bejött! A hozzávalókat egyéni módon adagolva más és más ízvilágot lehet belőle kihozni. Nálam természetesen a szerecsendió dominált ;) De lehet még mással tuningolni, például füstölt sajttal, vagy reszelt sajttal a tetején. Hogy olyan carbonara-s feeling-je legyen. Ha kedvetek van, próbáljátok ki Ti is. Jó étvágyat hozzá!

De feküdni is kéne már.. Holnap reggel össznépi céges gyűléssel kezdünk 8-kor, én is be leszek mutatva mint új munkatárs és még azt sem tudom, mit veszek fel :)

Így jó

Olyan régen szeretem..
Hjaj.. És mennyiszer igaz lett már rám :)
Aztán az ember mindent túlél..

Huhh.. Hát kemény egy munkahetet tudhatok magam mögött, még a szabad szerdával együtt is :) Sok volt a vásárló, a rendelések, rengeteget beszéltünk a mai napon is.. Igazából nagyon-nagyon élvezem az emberekkel eltöltött időt, hogy segíthetek és hogy értékelik a szívélyes hozzáállásomat. Ami nagyon nehezemre esik, hogy szakmailag még nagyon felkészületlen vagyok és így nagyon nehéz a vásárlók elé állni. Persze van segítség, kérdezhetek, vagy ígérhetek visszahívást, de azért ez nem minden helyzetben megvalósítható. Mikor tele van a bolt és mindenki elfoglalt. És néha mentem a menthetőt, próbálom magabiztosan előadni, hogy én értek hozzá és próbálok olyat mondani, ami okosan hangzik, de biztosan tudom, hogy nem hazugság, nehogy téves információt adjak ki valamiről is. Mert csak úgy röpködnek a fejem felett az infók készülékekről, garanciákról, töltőkről és tokokról, számlakészítésről, raktárkészletről, gyártási számokról, márkaszervízekről és még sorolhatnám.. Tegnap azt nevettem Andival, hogy ha akár 2 hete azt mondta volna valaki, hogy én meggyőzően fogok érvelni telefonban a kártyafüggetlen és Apple Store garanciás iphone-okról, akkor azt mondtam volna, hogy elmentek neki otthonról :)

De büszke vagyok azért magamra, mert már így is rengeteg mindent megtanultam az elmúlt kemény 1 hetes bolti tapasztalatom alatt. Ma már kiszolgálom a vevőket, felveszem a telefonokat, ha kell segítek, érvelek, meggyőzők, készítem és nyomtatom a számlákat, csomagolom a vidéki szállítmányokat és a fuvarleveleket, státuszolom a megvalósult rendeléseket..

Ma valahogy mindenki egyszerre találta ki, hogy ballagásra megy és azon mód telefont akar vásárolni és rendelni. Égtek a vonalak, százan voltak az üzletben, az egyik kolleganőm is 2-kor elment ballagásra, az üzletvezetőnknek is dolga akadt, így ketten tartottuk a frontot Gáborral. A frissen megkapott, használt, ámbár remek htc telefonomra éppen vevő akadt. Mivel használt telefonokkal is foglalkozunk. Persze kiderült, hogy százszor jobban értett hozzá, mint én. Gábor is elfoglalt volt, egyedül kellett helytállnom egy profi és cinikus emberrel szemben. Problémázott a töltővel, az árral, közben a számlát is olyan nehezen tudtam megcsinálni és a végén még a telefont is elejtettem.. Na ez volt a mélypont ezen a napon. Mikor levonult a sereg, majdnem elpityeredtem. Nem a forgalom miatt, hanem mert nagyon rossz volt, hogy ilyen kevés tudással így magamra maradtam és nem tudtam úgy képviselni a céget, ahogy szeretném. Ezt még nagyon nehezen viselem. Ezt a bizonytalanságot. Bár már így is sok mindenben igyekszem képezni magam és tanulni a többiektől.. Na mindegy, a lényeg, hogy elvitték a készüléket.. Úgyhogy most beleköltöztem egy LG-be. Ez is androidos okos telefon. Milyen rossz dolgom van, mi? :)

De a nap vége felé jött a feloldozás és egy bűbájos német akcentusú idős hölgy telefonon rendelt, vele jól elbeszélgettem és ő nagyon hálás volt a segítségemért és a kedvességemért..

Este pedig magamat is töltő(dés)re tettem, úgyhogy az összejövetel és a testvérek új lendületet adtak :)

Jó éjszakát Mindenkinek!

Új videók!

Olyan szívmelengető új videókat fedeztem fel az angol nyelvű weboldalon :)


1963-as nemzetközi kongresszusok: 
http://www.jw.org/finder?docid=502013340&locale=en

A Sandy hurrikán utáni segélyakció: 
http://www.jw.org/en/news/by-region/americas/united-states/video-clip-hurricane-sandy-relief/

Illatok és ízek

Talán öregszem.. Vagy nem tudom miért van :) De mostanában úgy érzem, hogy sokkal érzékenyebb lettem az illatokra és az ízekre. Még egy fontos beszélgetésről is képes elterelni a figyelmemet a közelben álló orgonabokor csodás illata. Vagy sokkal inkább rabul ejt egy-egy finom íz. Például sosem gondoltam volna, de a kínai szójaszószos pirított tésztáért egyszerűen odáig vagyok! Vagy a fahéj íze is olyan, amivel mostanában nem tudok betelni. És az a különleges, hogy mindezek milyen érzelmi hatást váltanak ki belőlem. Nosztalgiát, örömet, boldogságot, szerelmet, elégedettséget. Sőt egyfajta mámort, bódulatot. Most, hogy minden virágzik, az orgona, az akác, a cseresznye -és gesztenyefák, a gyöngyvirág, maga a csoda végigbiciklizni az én szeretett Albertfalvámon. Olyan gyorsan borult zöldbe minden. Olyan gyönyörűek a fák. Nemrég új utakra tévedtem és esteledve végigkerekeztem a Honfoglalás úton - egyszerűen fantasztikus volt! Zöldben és virágban úszott az egész utca, csodás házak voltak. Olyan volt, mintha hazaértem volna. Mindig ugyanaz jut eszembe: a "valódi élet". Erre vágyik az ember - szép otthonra, zöldövezetre, kis patakra a kert végén, békére, nyugalomra, madárcsicsergésre, tücsökciripelésre, boldog családra. Ez az ember természetes közege.. Talán egyszer majd nekem is megadatik, hogy ilyen otthonom legyen.. Ahol biztosan mindig tiszta, friss, finom illat lesz :) Nekem az a feltöltődés, ha ilyen helyeket járhatok be..  És már alig várom, hogy végre eljöjjön, amit a legeslegjobban szeretek, hogy virágba boruljanak a hársfák :)))


És ha már illatok és virágok és tisztaság.. Ajánlom minden virágillat-kedvelő figyelmébe a L'occitane két csodás virágillatát, a 4 féle rózsából és a bazsarózsából készültet. Ha egyszer nagyon gazdag leszek, beruházok valamelyikre. Vagy mindkettőre :)