Mostanában egyre inkább foglalkoztat az, hogy mindaz, amit magamban látok mennyire köszönhető az örökölt személyiségjegyeknek, berögzült családi és közösségi mintáknak.

Keresem, kutatom a szüleim és nagyszüleim tulajdonságait, természetét, személyiségét, életük, sorsuk alakulását. Keresem benne a véletleneket, amikre az élet rákényszerítette őket, de a tudatosságot is, hogy mi volt az, amit tudatosan tudtak, akartak alakítani. Amit képesek voltak maguk alakítani. Aztán az általuk akarva-akaratlan továbbadott - főként szülői, női-férfi - mintákat. Érdekes mindezeket megfigyelni a saját családomban, testvéreimben, de a tágabb rokonságban is, pl. az unokatestvéreimnél. Vajon milyen generációs rossz példákat cipelünk magunkkal? Vajon mi a közös az életünk alakulásában? Társas és családi kapcsolatainkban? Könnyű mindig magunkat hibáztatni, holott valójában sok rossz berögződést hozhatunk magunkkal, vagy legalább is olyanokat, mely kialakult felnőtt életünkbe nem illik bele, vagy zavarhatja azt. Mostanában többször beszéltem olyan igaz barátokkal, akik alapvető (rossz) tulajdonságaimra, személyiségjegyeimre mutattak rá. Amik tényleg elkísértek mindeddig, csak nehezen néztem szembe velük, vagy azt hittem, hogy az előnyömre válnak és segítenek, és talán részben így is van, ugyanakkor be kell látnom, hogy sok mindenben hátráltatnak is.. Azon is elgondolkodtam, hogy valójában mennyit tudtam tanulni a saját hibáimból. Hogy tényleg képes vagyok-e alkalmazni azt, amit megtanultam. Hogy ha jön egy ugyanolyan vagy hasonló helyzet, akkor tudatosan tudok-e belemenni, vagy éppen ellenkezőleg, messzire elkerülni! Hogy rendelkezem-e annyi lelkierővel, hogy időben tudjak váltani, hogy ne hagyjam magam sodródni és céltalanul remélni és várakozni..

Ill. amit még erősen látok, hogy tényleg mindennek, de mindennek az alapvető mozgatórugója, az ember szinte összes cselekvésének - a szeretet utáni vágy, sőt sóvárgás. Az életünk egyes részeiben való elakadás, az élet azon területei, melyek sikertelennek tűnnek, sőt gyakorlatilag szinte minden betegségünk arra vezethető vissza, hogy valahol, valamikor, valahonnan nem kaptunk elég szeretetet. Alapvetően a szüleinktől, vagy barátainktól, iskolatársainktól, tanárainktól, munkaadónktól, rokonoktól.. De mindennek az alfája és omegája a család és legfőképp a szüleink. Úgy tűnik, hogy az a pici gyerek eljátszik az udvaron és nézi a mesét, holott mindeközben, minden tudatosság nélkül az életet tanulja a szülőktől. Minden rezdülésüket, kedves és bántó szavaikat, tetteiket, mindent megjegyez és kitörölhetetlenül belevésődik, a magáévá teszi. Óriási erőfeszítés kellhet ahhoz, hogy később, tudatos felnőttként mindezen tudjunk változtatni, alakítani. Szóval mindenki egy csonka személyiség. A folyamatos szeretet segítene kifejleszteni dolgokat, képességeket, tulajdonságokat, kiművelődni bennük, de mindenhol, mindenkinél van elakadás. A valóban teljes emberi személyiség akkor fejlődhetne ki, ha az élet minden területén megkapnánk a kellő szeretetet, elismerést, segítő kezet. Bár a tökéletlenségünk még mindig ott állna, mint akadályozó tényező..

A karácsony képmutatása világosan bemutatja ennek a világnak a valódi gyengeségét. Állítólag a szeretetet ünneplik. De van a családokban szeretet? Vannak egyáltalán családok? Valóban van mit ünnepelni? És ezt tényleg ilyen módon kell? Addig eljutottak, hogy a szeretet adakozó és nagyobb boldogság adni, mint kapni. De ebben éppen az a legjobb, hogy az ember önzetlenül ad, anélkül, hogy a másiktól viszonzást várna. Hogy ezt nem feltűnően teszi, hanem a mindennapok részeként, csendben és őszintén. Nem tűz ki erre egy napot. És mi lenne, ha csak te adnál ajándékot a többiek meg boldogan elfogadnák, de nem adnának semmit cserébe? Vagy hogy néznének rád, ha te semmit sem vettél volna nekik, csak cserébe kifejeznéd, hogy nagyon szereted őket? Nem hinném, hogy díjaznák. Akkor nemde kényszerűségből jön az "adakozás"? Ez lenne a szeretet? Anyagi dolgokat adni a közösség nyomására egy évben, egy napon? Petinek igaza van. Ha a kereskedelem leállna ezzel az egész karácsonyi mizériával, a reklámokkal, meg annak a fílingnek a fenntartásával, amit ezek a karácsonyi filmek sugallnak.. Csak képzeld el! Hogy a kereskedelem szót sem ejtene többet minderről! Nos ez esetben az ünnep szinte biztos, hogy rövid időn belül elhalna.. Arról nem is beszélve, hogy egyre több médiumon olvasom, hogy elismerik, hogy nyílt hazugságra épül az egész, ami Jézus születésnapját illeti. Ahogy a Mikulás is hazugság. Elképesztő, hogy mennyire meg lehet vezetni az embereket. És ebben a kereskedelem és a hamis vallás egyaránt hibás!