Igaz szerelem

Elmúlt fél év az esküvőm óta.. Milyen nagyot fordult a világ!
Sok mindent átértelmez az ember.. Addig csak egész életében álmodozik, filozofál és beszélget a szerelemről, házasságról, de amikor lezárul ez a korszak és már nincsen több kérdőjel, akkor új fejezet kezdődik az életben. A házasságé. A közös életé..

Többféle szempontból is sokféle tanulságot levontam, az esküvői készülődésnek biztosan szentelek majd egy külön részt például! Sok mindenen mentünk keresztül és nincs is olyan ifjú házaspár aki utólag ne látná, mi volt egy nagyon jó ötlet és mit csinálna másképp. Hogy mennyire elhatalmasodott mára az "esküvőipar", a másik esküvőjével való lépés tartása, sőt annak túlszárnyalása vagy épp a mostanában oly divatos amerikai álom megvalósítása..

De most még egy fontos kérdésről írnék, amit az előző héten értettem meg igazán, amikor a heti összejövetelen a szerelemről tanultunk.
A rajztábla 3 fogalmat segít megkülönböztetni: vonzalom, fellángolás és igaz szerelem.  (kattints!)

A szerelemhez mindig kell lángolás, izgalom, egy kis szenvedély. De a világ az előbb felsorolt mindhárom kategóriát szerelemnek nevezi! Szerelemnek hívja azt, amikor valaki olthatatlan vágyat érez egy másik ember jelenléte, hangja, érintése után, amikor néhány beszélgetés, találkozás után a mennyekben érzi magát és onnantól csak a másikra tud gondolni! És ez valóban egy jó kezdet. De ezt tényleg lehet szerelemnek lehet nevezni? A vonzalom a másik külseje, stílusa iránti felfokozott érzés, a fellángolás már tovább megy, érzelmeket táplál, lángol, se hall, se lát. Csak a másikat látja. Idealizál, piedesztára emel, rajong. Ez mind egy átmeneti, kezdeti időszak, persze nem lehet pontosítani, milyen hosszú.. Az igaz szerelem viszont arra épül, hogy valóban ismerjük a másikat! Ahogy telik az idő, megfigyeljük őt, sokat beszélgetünk, látjuk, hogyan viselkedik helyzetekben és Másokkal! Meglátjuk a vonzó tulajdonságait, de látjuk azt is, ami még csiszolásra szorul. Látjuk, hogy egyezik-e a világlátásunk, az értékrendünk, a céljaink. Igen, itt már valóban belép a valóság. A realitás. A pénz, a rokonok, család, az otthon, az erkölcs. Ezeket össze kell tudni hangolni!! És ha mindezen lépéseken túl vagyunk, a maximumon lángolás, stabil, biztos, finom meleggé alakul át és ez az érzés (és ez nagyon fontos!) mindkét részről kölcsönös és mindkét fél valóban szabad a kapcsolatra, nos ez az igaz szerelem!

Mindannyiunk életében van erős vonzalom. Van fellángolás is, jól ismerjük ezeket a heves érzéseket, amik megdelejeznek, nem hagynak aludni, gyomorgörcsünk van. Van, aki ezen gyorsan túl van és van akinél ez is hónapokig, akár évekig is tarthat, főként akkor, ha vágyaink tárgyát nem tudjuk (igazán) elérni, nem teljesedik be a dolog. Nagy tanulság! Ez csak fokozza a fellángolást és még igazabbnak hisszük az érzéseinket! A kapcsolat nem teljesedik a realitás felé, megmarad idillinek és romantikusnak.

Én jól ismerem az ilyesmit. Az érzékeny emberek hajlamosak nagyon beleélni magukat az ilyesmibe. Ilyenkor a költők verseket írnak, a festők festenek, a zenészek dalokat szereznek. Én úgy gondoltam, ez a szerelem! Minden költemény, festmény és zeneszám ezt erősíti. A mozifilmek erre alapoznak. Hogy ennek mindig és mindenkor így kell lennie. Különben hamis a dolog. Milyen téves elgondolás.. Aztán az emberek házasságot kötnek és továbbra is egy romantikus film főszereplői akarnak maradni. Nem, az igaz szerelem nem ilyen. Én is most találkoztam vele életemben először. Ezért tanulnom kellett róla és időbe telt, mire felismertem. Mert ezelőtt én sem ismertem. A Férjem előtt még senkit sem szerettem igaz szerelemmel! Most ismerem csak meg az igaz szerelmet! És csodálatos, semmi korábbihoz sem hasonlítható Érzés :)