A minap elkalandoztam egy kicsit a www.citatum.hu oldalon. Biztosan ismeritek, idézetek vannak rajta.. Nekem mindig az a legmeglepőbb benne, hogy mennyire egyformák vagyunk valójában. Hogy milyen sok ember megy keresztül ugyanazokon az érzéseken, amiken én, amiket szavakba önt. Sokszor olyan mesteri módon, amire én képtelen lennék. És akkor olyan jó elolvasni, hogy igen, én pontosan így vagyok vele, hát más is érzett már ugyanígy? Ha szükségem van egy kis megértésre, csak lapozok néhány oldalt egy-egy témában és valószínűleg lesz majd egy éppen rámillő gondolat! Ilyenkor mindig könnyebb lesz a lelkem. Eszembe jut az, hogy a kimondott szónak hatalma van. Néha éppen az segít megérteni, vagy feldolgozni valamit, hogy egyszer valahol frappánsan megfogalmazva látom magam előtt feketén-fehéren. Az emberek szeretik az idézeteket. Egyszerre segítenek nekik megérteni és ugyanakkor a későbbiekre nézve kifejezni valamit. De mindez nem menne tapasztalatok és elmélkedés nélkül. Sokszor gondolok arra, hogy a jelenlegi helyzetem megadja azt, hogy mindezekre több időt szánhassak. Tapasztalatgyűjtésre és elmélkedésre. Nekem az adatott meg az életben, hogy többet foglalkozhassak a személyiségem megértésével, fejlesztésével.. Más talán másban teljesedhet ki ennyi idős korára, én ebben próbálok, és erre igyekszem megbecsüléssel tekinteni, mert azt hiszem ez valóban értékes dolog.. És akkor legyen itt egy röpke két sor, ami ma leginkább megérintett:
"Nyugodj most, szerelem
Szeress most, nyugalom.."
(József Attila)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése