2012. november 4., vasárnap

Orfűn, novemberben

Hát megérkeztünk újra.. Betettem egy adag mosnivalót a hazahozott ruhákkal, főztem egy teát, feltettem a hétvégi képeket a gépre, lezuhanyoztam és fürdés után jól bekentem magam babaolajjal. Semmi sem teszi olyan puhává a bőrömet, mint a babaolaj vizes bőrre kenve!  Egyszóval, újra itthon vagyok :)
Nagyon jó volt ez az elmúlt 4 nap! Ráadásul ajándék volt ez a gyönyörű jó idő, amiben részünk lehetett! Kicsit tekeregtünk Orfűn, de voltunk bent Pécsen is városnézni és tegnap este mentünk át Hertelendre, esti fürdőzésre. Hát az valami fergeteges volt! Nem csak azért, mert nagyon kellemes az esti fürdőzés, a meleg vízben, lágy fényekkel, hanem maga a termálfürdő, ahogy megcsinálták, az valami fantasztikus! Ismeritek Hundertwasser stílusát? Én is most ismertem meg a húgomtól, írjátok be a gugliba, nagyon érdekes, szinte meseország, amit ő teremt, hát éppen így volt kialakítva kívül-belül a fürdő is. Sehol egy egyenes vonal, sehol két egyforma motívum. Ezentúl mindig megyünk, ha hazautazunk :) Olyan jó volt gyülekezetbe is menni, éppen voltak ott más budapesti ismerősök is, sőt olyan szerencsém is volt, hogy éppen előttem ült egy srác, aki az apukájával zenél - legfőképp esküvőn - és a családi zenekarba egyre kevésbé tud beszállni a nővére, aki énekel. Szóval Bálint most hallott énekelni és megbeszéltük, hogy összehozhatnánk majd egy közös éneklést velük! Már a gondolattól is boldog lettem :) De egyáltalán, ahogy a testvérek fogadtak, a kedvességük, a jóízű beszélgetések és a csodaszép napsütés. Mind-mind annyira jó volt! Hajnival meg is beszéltük, hogy ezentúl együtt kirándulunk majd erre-arra :) Nagyon örülök, hogy így összehoztuk négyen ezt a hétvégét és mindenki jól érezte magát. Finomakat ettünk-ittunk, anyáékkal is jókat beszélgettünk. Sőt, most, hogy voltunk a Rácz-tanyán, még valahogy a lovagláshoz is megjött a kedvem! Hiszen Orfű lovas falu és nem tudom, most annyira megfogott ott a hangulat, ahogy végigjártuk az istállókat.. Beszélgettünk egy korombeli lovász lánnyal, ő díjugrató versenyekre is jár. Most valahogy a szokásosnál is jobban elvarázsolt a lovak robusztus, mégis kecses testfelépítése és az az erő, ami árad belőlük, olyan hatalmasak voltak és mégis olyan engedelmesek. Arról beszélgettünk, hogy micsoda érzés uralni és érezni ezt az erőt, miközben a dombokat átszelve vágtázik alattunk egy ilyen csodaszép állat! Biztosan nagyon felemelő lehet!
És íme néhány kép a pécsi napunkról:










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése