Újrapozícionálni.. Tegnap is sokat járt a fejemben ez a szó. Minél többet beszélgetek emberekkel - különösen olyanokkal, akiknek az értékrendjük, életszemléletük teljesen különbözik az enyémtől - annál jobban érzem, hogy az élet egy folyamatos újrapozícionálás. Az ember elhelyezi magát egy képzeletbeli skálán vagy halmazban, de legalább is a saját kis világában, minden más emberéhez képest, akiket csak meg tud ismerni. És kicsit olyan ez mint a Rubik kocka. Van, hogy állni hagyjuk, de aztán néha tekergetünk rajta ide-oda. Aztán lehet, hogy tovább. Vagy lehet, hogy vissza. Az is érdekes, hogy az sem standard, ahogy magunkat látjuk, mert mindig valaki máshoz, másokhoz képest határozzuk meg a helyzetünket valójában. Folyton azon gondolkodom, hogy milyen nehéz lenne a Biblia nélkül. Ami nekem egy abszolút fix pont az életemben, amihez mindig mindent mérhetek. Nagyon nehéz lenne enélkül egyáltalán valahova behelyezni magam. Mennyire ide-oda sodródnék hétről-hétre, ahogy új és új álláspontokat ismerek meg. Persze az is lehet hasznos. És bizony előfordul, hogy bizonyos dolgokban megpróbálom újrapozícionálni magam és a személetmódomat. Néha az is megdöbbentő, hogy valamiről azt hiszem, hogy természetesen mások is úgy gondolják, aztán kiderül, hogy egyáltalán nem. Nekem az is nagy tanulság, hogy időnként meg kell érteni, hogy a másiknak egyszerűen más a véleménye egy dologról, máshogy látja. És én akkor elkezdhetem győzködni, hogy félreértettél és én nem is azt akartam mondani, vagy nem is azért csináltam. És ő nem ért meg, mert mondjuk megbántottam. És ilyenkor nem az a lényeg, hogy meggyőzzem őt a magam igazáról, mert soha nem fog meggyőződni róla. Mert ő az egészet máshogy érzékelte és neki az az igazság, az a fix pont. Még akkor is, ha én egyáltalán nem akartam megbántani. Ilyenkor tényleg meg kell hallgatni a másikat, hogy az én tetteimet, szavaimat ő hogyan érzékelte. És ha nekem fontos az a másik ember, akkor a későbbiekben figyelni fogok rá, hogy hogyan fogalmazok, vagy mit teszek meg. Mert nekem talán nem számít, de ő más pozícióban van és neki igen. És ezáltal is újrapozícionálom magam, mert figyelembe veszem a másik embert, akivel együtt élek. És legyőzöm önmagam egy dologban és még az is lehet, hogy később ez az én személyiségem részévé is válik.
Mindenesetre minél idősebb vagyok, tényleg újra és újra és újra látom, hogy mennyire hasznos az az ismeret, amivel rendelkezem, a bibliai irányadó mértékek. Nagyon egyszerű bölcsességek azok, amik a lehető legjobb irányba terelik az életet! Tegnap az a bölcs gondolat is elhangzott, amit már ismerek, de jó volt újra hallani, most megérintett, hogy "minden egy döntés kérdése". Hogy valamit elhatározok, vagy választok a lehetőségekből és utána következetesen ragaszkodom hozzá. Hogy mennyi bánat és szenvedés származik abból, ha az ember bizonytalankodik, vagy ha döntött, de nem ragaszkodik hozzá következetesen. Vannak dolgok, amik úgy érzem, számomra éppen ezért okoznak nehézséget. Mert vagy nem döntöttem el őket igazán, vagy döntöttem, de nem tartom magam következetesen. Hihetetlen, hogy milyen lelki békét tud adni, ha valamit az ember eldönt és onnantól ragaszkodik hozzá! Még akkor is, ha ez egy nehéz döntés és rengeteg önfegyelem kell hozzá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése