Jane Austen

Nagyon fontos része az életemnek Jane Austen.. Most adták a FilmCafe-n a Miss Austen bánata c. filmet. Nem először láttam már.. Bár most csak az utolsó fél óra jutott belőle. A legfájdalmasabb fél óra. Nagyon erős benne a színészi játék és nagyon hiteles. Mérhetetlen bánatot szabadít rám mindig. Tükröt tart elém, ami élesen megmutat mindent, mindent, ami bennem is bennem van. Az igazi lelki alkatomat. Amit tudom, hogy tudatosan igyekszem felülírni pozitív gondolatokkal és boldog élményekkel. Hogy minden szép és jó. És igyekszem hinni benne. Közben meg.. mintha igazából csak menekülnék valami elől, amitől rettegek. Csak a magányosság lenne az? Az egyedüllété? A szégyenletes magamra maradásé? Milyen jó, hogy már más világot élünk és egy nő anyagi fennmaradása nem függ csakis a házasságtól. De talán abban nem változunk, hogy a magányosságunkat igyekszünk palástolni, megmagyarázni, megérvelni és bizonyítani, hogy így is boldogok vagyunk. Még jó, ha valóban vannak, teremtünk magunknak örömforrásokat. De a nő.. a nő az más, mint a férfi. Neki nagyobb szégyen az egyedül maradás. Tudja, hogy a szépsége, a fiatalsága, az üdesége megfakul. Tudja, hogy a biológiai órája meg nem áll egy percre sem és évről-évre hangosabban ketyeg. Tudja azt is, hogy valójában bárki bármit mond, mindenki őt hibáztatja azért, hogy egyedül van. Hiszen önmaga is magát hibáztatja. És mégis. Nem tudja feladni az elveit. Mert érzi, hogy akkor a biztos boldogtalanság várna rá. Nem, képtelen feladni az elveit! Egyszerűen bele sem tud menni valamibe, ami nem a mélységes szerelem és ha egyszer mégis elgyengülne, akkor azonnal visszakozik. És retteg attól is, hogy milyennek láthatják mások. Retteg attól, hogy bántani fogják és az elnéző mosolyok keserves kifakadásokba torkollnak egyszer..
Ez a film is annyi lelki alkatot felvonultat. A nőket többféle életkorban és szemléletmóddal mutatja be. És hányszor.. vajon hányszor maradtak magukra az értelmes, érzékeny nők a történelem során.
Csodálatosak a regényei Jane Austen-nak. Én nem elsősorban a szerelem miatt szeretem őket, hanem a jellemábrázolás miatt. Mérhetetlen bölcsesség, tisztánlátás és fájdalmasan őszinte, de mégis bájos irónia van bennük. Mintha az író minden jellemhiba felett állna és mindenkit tisztán látna és mutatna be. Nem félek attól, hogy tévesen ítélt volna meg valakit. Azon gondolkodom, hogy a Jane-hez hasonló lelki alkatú nők hányszor találtak (könnyedén) igaz szerelemre és boldogságra és hányszor maradtak magukra. Akár egy kapcsolat kellős közepén is. Nem, nem az elégedetlenség az oka! Szeretném ezt egyszer kikiabálni a világba! Nem azért, mert senki sem elég jó! Hanem mert sokkal-sokkal árnyaltabb a lelki világunk és minél idősebbek vagyunk, ez annál inkább így van. Mi jól megismerjük önmagunkat, sokat rágódunk dolgokon, álmatlanul forgolódunk olyan gondolatoktól, amiket mások nemhogy fontosnak nem tartanak, de talán észre sem vesznek, nem is érzékelnek. És ezért nehéz.. Mert nagyon-nagyon nehéz hasonlót találni. Ha egy-két csalódás is megesik, akkor még nehezebb. Még inkább visszavonulunk és féltjük magunkat a sérüléstől...
Hetek óta tervezem, hogy végre kiveszem a Meggyőző érvek c. Jane Austen regényt a könyvtárból. Egy másik kedvenc filmemben is főszerepet kap ez a történet, a "Ház a tónál" c. filmben. Talán ez az egyetlen regénye, amit még nem olvastam el. Jövőre első dolgom lesz.. Ha őt olvasom, önmagammal maradok. Olyankor őszinte vagyok önmagamhoz. Bevallom ha fáj és engedem, hogy fájjon. Nem kell elbújnom senki elől.. És ez olyan jól esik..
Szeretem a filmben a kameramozgást is. Amikor csak tekinteteket mutat, egy-egy kézmozdulatot, hajtincset, vagy pl. Jane erősödő ráncait, amikor csak egy sóhajt hallok, egy elfojtott szót. Még érzékenyebbé teszi az egész folyamatot, ami Jane-ben zajlódik az elmúló évek alatt..

A youtube-on csak angol nyelven találtam meg a filmet, de remélem, hogy így is minél többeknek tudok egy kicsit átadni az érzéseimből. Valamiért a videót ide nem tölti be, ezért csak linket tudok megadni..

"You sacrafised the security on a principle, Jane. And has it made you happy??"

Jane Austen bánata - utolsó 10 perc