Mielőtt éjfélt üt az óra..

Ma feltétlenül mesélnem kell, amíg friss az élmény.. Kaptunk a cégtől 2 ingyenjegyet egy premier előtti vetítésre. A film címe: Mielőtt éjfélt üt az óra. A történet egy negyvenes éveiben járó családos pár gondolatait, érzelmeit, kapcsolatát, annak aktuális problémáit feszegeti, telis-tele mélyen szántó intellektussal, ugyanakkor briliáns humorral és iróniával fűszerezett pergő, csattanós dialógusokkal. Zseniális, amit ez a két színész egy szuszra, mindenféle vágás és snitt nélkül egyvégtében levág. Konkrétan elhittem nekik, hogy ők egy összeszokott, az életben kicsit megrekedt, ugyanakkor egymást végtelenül szerető házaspár. Csak kapkodtuk a fejünket a csípős poénokon :) Mindez egy trilógia 3. és egyben befejező része, mely ennek a párnak a teljes történetét meséli el.

Az a lényeg, hogy világosan megmutatta nekem, mennyire ugyanaz mindig a forgatókönyv. Hogy vannak az eredeti, legbelül érzett félelmeink, aggodalmaink, melyeket próbálunk valahogy kommunikálni, de olyan sokszor nem sikerül és félrecsúszik a dolog, mert elkezdjük a másikat hibáztatni, oda nem illő dolgokat, sérelmeket felhozni és a végén teljesen másra megy ki az egész párbeszéd és még össze is veszünk, hogy te mindig, meg te soha és különben is már nem szeretlek és akkor legyen köztünk vége.. Közben meg a nő aggódik amiatt, hogy már nem olyan karcsú és fiatal és mi lesz, ha férfinak megtetszik valaki más, aggódik, hogy jó anya-e, aggódik a férjéért és aggódik a lassan elmúló félben lévő fiatalságáért, amikor szabadon azt tett, amit akart, most meg tessék, mégis egy zsémbes háziasszonyt farag belőle a valóság és a hétköznapi élet. Pedig ő megfogadta, hogy nem lesz ilyen. Aggódik, hogy kelleni fog-e még a munkája, szóval az egész státuszáért, hogy most akkor hova is helyezze ő magát, hogy valóban értékes-e és kell-e és szeretik-e.. A nőnek folyamatosan és állandóan kell minderről a megerősítés, amit ebben a filmben a férfi meg is ad, de az mégis kevés és ott is csak a félreértések lesznek, amik igazából szándékosak, hogy akkor miért mondtad ezt és akkor az meg hogy is van, mert kell az a megerősítés százszor is, hogy de nem, én mindenhogy szeretlek és nem megyek el. És a nő kesereg és aggódik és jön az, hogy te nem figyelsz rám, nem is ismersz és én nem is tudom igazából mit is akarok már, hogy ezt az egészet miért kezdtem el, csak rádvetítem és rádolvasom a hibáidat, mert nekem úgy könnyebb és levezetem a feszültséget.. És a férfi védekezik, ismeri a nő kirohanásait és hogy nincsen jó mondat, mert semmiből nem sül ki jó és próbálkozik, de nem megy semmi. Aztán ráhagyja. Aztán mégsem. Újra udvarol. Aztán kibékülnek. Aztán minden elölről kezdődik.. Hát valahogy így megy ez.. Tele vagyunk aggodalmakkal, feszültek vagyunk és ott vannak a sorok között a valós félelmeink, de nem nagyon mondjuk ki nyíltan, csak úgy összeveszünk és felhozzuk, hogy sosem teszed el a szennyest és mindig én vagyok, aki bevásárol, meg ilyenek...

De én úgy látom, hogy ez egy együttélési helyzetben mindenhogy így van. Legyen az egy pár, egy család, vagy két lakótárs. Ezeket a játszmákat játsszuk szüntelen. Legalább is, aki értelmesebb, nem az alpári vitákra gondolok, hanem a csípős de értelmes és valójában konstruktív vitákra. Amikre nagy szükség van igazából, mert magától, kimondatlanul is a helyére tud tenni dolgokat..

Nekem igényem is lenne egy ilyen kapcsolatra, amiben ennyire önálló individumként és barátként is jelen vannak a felek. És van szó még párkapcsolatról fiatalon, idősen, özvegyen. Ki hogy éli meg, a virtuális szerelemtől az emlékezésen át a jelenvaló élethelyzetig. Ki hogy vélekedik, mennyire fontos az egyén a házasságon belül. Mi vezet sikerre, a teljes önfeláldozás, vagy ha teret hagyunk egymásnak.. Sok érdekes kérdést feszegetnek a többszereplős párbeszédek..

De a filmben jóformán csak a párt magát látjuk végig. Ajánlani azért nem ajánlanám mégsem a filmet, mert vannak benne rázósabb részek, amik biztosan valóságosak lehetnek, de nekem közönségesek és nem illettek oda. Meg azért vannak erősebb, vulgáris, világias elszólások is.

De összességében mégis tanulságos volt ez a mai este. Sok minden leszűrtem a valóságos, hétköznapi párkapcsolatról, melybe éppen egy egymást szenvedélyesen és filmbeillő módon megszerető ember süllyed. Hogy még a tündérmesék is így végződnek igazából. És amíg tökéletlenek vagyunk, a konfliktusok megmaradnak. Hiába, a nő és a férfi mást akar. A nő a férfit és a férfi a nőt. De azért lehet ezt értelmesen is csinálni. Nem kell, hogy véget érjen, még akkor sem, ha nem tökéletes..