Sajtószemle

Kedvencem még mindig a Nők Lapja :)

2 héttel ezelőtti számukból szeretnék idézni, néhány útravaló gondolatot..


Apák Napja - Krúdy Tamás írása

"Elnézem a 3 és fél éves kislányomat.. Tudom, hogy fontos vagyok neki, de hogy mennyire, annak a tudatosításában segített Tara Hedman amerikai mentálhigiénés tanácsadó, aki leírta, hogy az ilyen korú kislányok mit kérnének az édesapjuktól, ha el tudnák mondani..
Ahogy te szeretsz engem, én is úgy fogom szeretni magam.
...Onnan fogom megtanulni, hogy miként bánhatnak velem, ahogy te az anyámmal bánsz.
Meg kell tapasztalnom a te védelmező fizikai erődet, hogy megtanuljak bízni a férfiak fizikalitásában.
...Ha te megtanítasz, hogy milyen érzés biztonságban lenni, amikor veled vagyok, akkor jobban fogom tudni, hogy miként védjem meg magam azoktól a férfiaktól, akikkel nem az.
Taníts meg a művészet, a tudomány és a természet szeretetére, és én megtanulom, hogy az intellektus fontosabb, mint a ruhaméret.
...Ha képes vagy gyengéden viselkedni, akkor megtanítasz elfogadni a saját sebezhetőségemet és nem félni tőle.
...Azzal, hogy tiszteled a nőiességemet, megtanítod, hogy minden, ami velem kapcsolatos, tiszteletre méltó..."


Egerszegi Krisztina - Szegő András interjúja

"Nekem nagyon szép gyermekkort biztosítottak a szüleim, és ha ezt én is tudnám biztosítani a a gyermekeimnek, nagyon elégedett lennék. Szabadságot adtak.."

"Hát így élünk együtt. A gyerekeket nem tulajdonainknak, hanem társainknak tekintve. Mi próbáljuk korunkból adódó tapasztalatainkat átadni nekik, ők meg a maguk természetes rácsodálkozásával figyelmeztetnek rendre következetlenségeinkre, gyengeségeinkre, és nem hagyják, hogy rutinná szürkülhessenek mindennapjaink. Úgy érzem, határozottan jót teszünk egymásnak. Én biztosan sokat tanultam az életről, általuk.
- Például?
Hogy mi az elfogadás, mi a szeretet, mi a felelősség, mi az odafigyelés, sőt azt is, hogy mi a szerelem. Hiszen amióta itt a család, bensőségesebbé vált Ádámmal is a kapcsolatunk..."


Jobb adni, mint kapni? - Oravecz Éva Csilla írása

"A segítségkérés egészséges dinamikája szerint ugyanis az lenne a domináns pozícióban, akitől kérnek. Éppen ezért ódzkodnak sokan bárkitől is segítséget kérni, mert kérni azt jelenti, az ember adósa lesz a másiknak, alárendelt helyzetbe kerül tőle, és ezt a kényelmetlen helyzetet igyekszik minél hamarabb ismét kiegyensúlyozottá tenni, azzal, hogy a szívességet valamilyen formában viszonozza...
Másrészről a kérés igazából csak addig számít kérésnek, amíg annak, akitől kérnek, megadják az adás szabadságát. Amíg a kérést fogadó nem érzi sarokba szorítva magát attól, hogy nincs módja a kérésre nemet mondani. A segítségkérés eredeti forgatókönyve szerint ugyanis a segítségkérőnek kellene erőfeszítéseket tenni azért, hogy megőrizhesse az önmagáról alkotott pozitív véleményét. Az elvárásként megfogalmazott kérések esetében azonban fordul a kocka, és a kérést fogadónak kerül veszélybe az énképe, mondván: ha nem teszem meg, amit elvárnak tőlem, akkor nem vagyok rendes ember..
Az internet erősíti azt a fajta karaktert, akinek mindig ötletei vannak arra, hogy mások hogyan tehetnének érte valamit. Akinek az önmaga érdekében tett erőfeszítései kimerülnek abban, hogy e-mailt fogalmaz. Elfeledkezik azokról a lépésekről, amelyeket másnak kell helyette megtenni. Kivattázott helyzetet akar, ahol mások energiáját használja arra, hogy neki mondják meg mit tegyen, hányra és hová menjen, hogy az élete megoldódjon. A "neked nem kerül semmibe elintézni" mondatban eleve ott rejlik az utalás arra, hogy valaki a saját maga által tett erőfeszítéseket hajlamos öttel szorozni, a másokét pedig bagatellizálni"