Ami viszont fontos, hogy nem kioktatni kell másokat, nem okoskodni, fitogtatni a tudásunkat, kéretlenül is belemenni a részletekbe, keresni az alkalmat, sőt alkalmatlan helyzetekben is előrántani adatokat, tényeket, ismeretet. Csak hogy megmutathassuk, mit tudunk. Nem. Minél nagyobb az ismeret valamiről, annál több alázat is kell hozzá. Az ember hajlamos lehet rá - kiváltképp ha valami különleges ismerete van valamiről, vagy sok-sok ismeretanyagot halmozott fel - hogy egyfolytában azt hozza szóba. Hogy fellengzős legyen és úgy csináljon, mintha mások semmit nem tudnának az adott témáról. Ezt nem szabad feltételezni! Főleg nem ismeretlenek között, vagy olyanok között, akiket kevésbé ismerünk. Magunkat tesszük nevetségessé, ha belefogunk a magyarázásba és kiderül, hogy hallgatónk valójában otthon van a témában. Voltál már hallgatóként ilyen helyzetben? Valószínűleg a másik fél nem nagyon érezte magát kellemetlenül, mikor kiderült, hogy igen, te ezeket eddig is tudtad.. Pedig kéne! Ha valamiről mesélni akarunk, ha valamit átadnánk, megtanítanánk, előbb mindig kérdezni kell! Ezt mostanában számtalanszor megtapasztaltam. Voltam azon az oldalon, amikor kicsit én szégyenültem meg és azon is, amikor már-már megtorlásra ingerelt a magyarázás. NE feltételezzünk másokról dolgokat a koruk, a nemük, vagy bármilyen helyzetük miatt. Főleg ne feledjük el, hogy az internet világában ma már bárki felvilágosult lehet bármiről, amit talán nem is gondolnánk róla! Persze mondjuk egy tudományág az más.. de gondoljunk csak az egyetemi tanárokra, professzorokra, stb... ritkán ismerni őket alázatos, megfontolt beszédű embereknek. Én több ilyet is ismerek és mondhatom, nem igazán jó szóba állni velük, mert akkor csak én fogom hallgatni a végeláthatatlan monológjukat. Hallani nem hallanak, kérdezni meg végképp nem kérdeznek. Apropó! A kérdezés, ha már itt tartunk. Hány olyan ismerőstök van, akinek SZOKÁSA kérdezni? Érdeklődni. Úgy komolyan! Jól irányzott kérdésekkel, amiből látható, hogy érdekled őt és tud a helyzetedről, érzéseidről, véleményedről - hogy aztán érdeklődve meg is hallgathasson! Gondolkodnod kell, igaz? Ez egy ritka becses tulajdonság, ami kevesek sajátja, én aligha tudnék felsorolni néhány személyt, akit ilyennek ismerek. Ezért jómagam nagyon törekszem rá, hogy tudatosan és konkrétan kérdezzek. Mert olyan jó ilyen ember társaságában lenni! Nem véletlenül lesznek általában ők a legjobb barátaink.
Manapság a kommunikáció gyakran egyirányú. Őszintén szólva sokkal több olyan embert ismerünk és még a barátaink nagy része is inkább olyan lehet, aki beszélni szeret, vagy ami még rosszabb, igazából mindig magáról beszél. Gyakran használja az én, nekem, velem, stb. szavakat.. Biztos erről is rögtön eszedbe jut valaki. Mindig azt halljuk a telekommunikációs reklámokban, hogy most aztán már mennyi mindent megoszthatunk másokkal.. de én egyre inkább azt látom, hogy az emberek az ismereteket, látottakat, hallottakat is valójában csak öncélúan használják fel. Ezt ékesen bizonyítják azok a képek, ahol az illető pl. csodás helyeken jár, nagyszerű élményekben van része, de a fotó nagy részén valójában mindig csak ő van. Nem is akárhogy. Megcsinálva, pózolva. Aztán odaírva, hogy ez és ez a hely. Amiből persze szinte semmit sem látni. Mennyire hiteltelen! Én ilyenre sosem érzek egyszerűen késztetést. Ha valami csodálatos, jó megmutatni. Ha megosztom valahol, tudják majd, hogy én jártam ott. Azt az érzést senki nem veheti el tőlem és hátha átadhatok valamit belőle. Ezért egyedi és megismételhetetlen bárki, aki fotózik.. Ha valakinek van egy 100 képes galériája egy fantasztikus utazásról és azon mind rajta van egytől-egyig, csiniben és lesülve és jobbra dőlve, meg balra dőlve. Az bizony kiábrándító.. Ezek az emberek lesznek azok, akik magukról beszélnek, akik nem kérdeznek, akik magyaráznak.. pedig sokkal jobb lenne, ha nem tennék..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése