2014. május 20., kedd

Fájdalmak - akkor és most

Mostanában sokat gondolkodtam azon, hogy bizonyos dolgok a múltban miért hagytak bennem olyan mély nyomot.. És arra kellett rájönnöm, hogy bár nyilván jelentőségteljes dolgokról van szó, de az az igazság, hogy akkor és ott, abban az időszakban, az életemnek azon szakaszában én is nyitottabb, érzékenyebb, talán sérülékenyebb voltam.. Talán tapasztalatlanabb is.. Hogy az én személyiségem akkori jellege is sokat hozzátett a megélt élményhez, amire ma már csak megtörtént dologként emlékezem. De vajon ha most élném át ugyanazt, ugyanúgy reagálnék, ugyanazokon mennék keresztül lelkileg? Ugyanakkora hatással lenne rám? Nem valószínű.. De legalább is másként hatna már.. Szóval lehet, hogy valamit tragédiaként, fájdalmas emlékként könyvelünk el és azóta is ezt melengetjük a keblünkön, de valójában akkor és ott még biztosan fiatalabbak, érzékenyebbek, egy fokkal gyengébbek és tapasztalatlanabbak voltunk. És nem is történt ott olyan nagy tragédia. Ha a mostani fejünkkel józanul végiggondoljuk.. Ezzel a hozzáállással pedig jócskán lehet csökkenteni a múltból származó fájdalmakat.. Hogy ma már nem vagyunk ugyanazok és nem tehettünk róla, hogy korábban érzékenyebbek voltunk..

És még egy dolog, amire Judit döbbentett rá nemrég, hogy milyen igaz. Egy nagyon fontos dolog. A megbocsátás. Meg kell tanulni megbocsátani. De úgy igazán. Annak, aki vétett ellenünk, aki megbántott, csalódást okozott. Nem őmiatta, hanem önmagunkért. Ez egy fontos lelki folyamat, főként abban, hogy túllépjünk valamin. Mert ez igazán sosem fog menni megbocsátás nélkül. És talán nincs is ennél nehezebb dolog a világon, mert úgy érezzük, hogy ez igazságtalan, hiszen vétettek ellenünk és vágyunk az igazságtételre.. De az nem jön el, mi pedig mérgezzük magunkat. Mintha mi vennénk be a mérget és azt akarnánk, hogy a másiknál hasson.. Egyszer minden sértésen felül kell(ene) emelkedni! Ezzel nem is elnézzük a másik bűneit, csak kifejezzük az irányú vágyunkat, hogy mi békében szeretnénk lenni, élni, önmagunkkal és embertársainkkal.. És képesnek lenni megbocsátani - nagyon jó érzés..


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése