Most, hogy újra foglalkozom egy kicsit a testem nevelésével a kondi terem, a főként latinos mozgású tornaóra és a boogie-woogie órák által, csak nőttön-nő bennem a csodálat, hogy mi mindent ki lehet hozni az emberi testből. Egy valóságos csoda a testünk! Milyen jó lenne, ha mindenkinek lenne rá ideje és módja, hogy fejlessze, képezze, tanítsa, erősítse! Lenyűgöznek a nagyívű dolgok is, a férfiak hatalmasra edzett izmai, a nyers erő, vagy az óriási súlyok, amiket képesek megemelni, de talán a finom, nüansznyi dolgok nekem még érdekesebbek. Emiatt kifejezetten örülök az izolációs gyakorlatoknak. Olyan fajta tudatosságot kell most belenevelnem magamba, ami kihat már nem csak a végtagjaimra, az izmaimra, de az izületeimre, minden apró porcikámra. Hihetetlen, micsoda agymunka kell ahhoz, hogy akár egyetlen gyakorlatsort legalább fele olyan jól megcsináljak, ahogy a tanár mutatja. Tudom, hogy neki is évek hosszú munkájába és sok-sok kitartó gyakorlásba telt, mire így kidolgozott egy-egy mozdulatot és az is lenyűgöz, hogy az egyes táncok mozgásstílusa, stílusjegyei hogyan deklarálódtak ilyen pontosan az elmúlt évtizedek alatt. Hogy pl. a szamba whisk lépését (az életben nem fogom pontosan megtanulni) mennyire porcikáról-porcikára kidolgozták és a világon mindenhol ugyanúgy tanítják és a profik a világ minden táján pontosan, tökéletesen ugyanazt táncolják. Persze igazából lehangol, hogy hiába is erőlködöm, még sok minden nem megy :) Teljesen olyan, mint az agyunknál. A testünket is tanítani kell, méghozzá fokozatosan. Minthogy az összeadással-kivonással kezdjük, aztán jön a szorzótábla, aztán az egyenletek, ugyanúgy a felnőtt testet, ami nem tanulta gyerekkorától a finom mozgáskoordinációt és testtudatot, a legalapvetőbb mozdulatokra is tanítani kell, ami nem olyan mint a megszokott (fordulás, lábmunka, kézmozdulatok, stb) És még az is ott van, hogy minden ember más. Teljesen más az alapvető mozgásvilága is. Meg az, hogy a teste mennyit enged, hogy hol vannak a határai. Én még pl. ott is folyamatosan problémát érzek, hogy képes legyek egyszerre a lábammal és a karjaimmal eltérő irányú, de összehangolt mozdulatokat tenni. Tehát hogy pl. a bal lábam elindul, a jobb kezem megmozdul és így épp eltérő irányban kell mozgatnom őket, de úgy hogy egy ponton összeérjen ez a mozgás és ebben a mozdulatban természetesen legyen egy ritmus. Mert hogy ugye zene is van :) Meg ha táncol az ember, még egy partner is, aki folyamatosan akar tőlem valamit, és jelez, mert vezetni szeretne valamerre.. Igen, a mozgásra az agyunkat legalább annyira tanítani kell, mint amennyire a testünket! Egy-egy táncóra után nem is fizikailag vagyok kimerülve sokszor, hanem szellemileg. Szinte hallom, ahogy nyekeregnek a fogaskerekek :)

Ugyanakkor jó azt is látni, hogy folyamatos edzéssel hogyan képesek növekedni az izmok. Bár ez is rengeteg energiát és tudatosságot igényel. És kitartó munkát.. Mindenesetre most ráléptem egy útra és ha lassan is, de biztosan szeretnék haladni rajta, mert érzem és tapasztalom, hogy testileg-lelkileg mennyire jót tesz..