Most már tudom...

Kamaszkorom egyik meghatározó irányelve, életcélja volt, hogy önállóvá kell válnom. Tapasztalttá, sokoldalúvá, éretté, mint nő. Mert hogy az okos nő, aki tudja milyen a való élet, aki jól kezeli a pénzt, aki olvasott, aki sokfelé megfordult, sokféle emberrel megismerkedett, jól forog társaságban, aki élelmes, talpraesett, határozott, tudja mit akar, hozzátesz egy közösséghez, aki igazán nőies, az egy érték. És a férfiak ilyen értékekre vágynak..

Bárcsak felvilágosított volna akkor valaki :((( Hogy mennyire, de mennyire rosszul gondolom. Hogy mennyire nyilvánvaló, hogy a férfiak sokkal inkább vonzódnak a butácskább, naívabb, de főként irányítható, befolyásolható nőkhöz. Akiknek lehetőleg minél kevésbé van tapasztalata és annyi értelme, hogy megkérdőjelezze a férfi igazának voltát. Akinek hátszél nélkül nem igazán jönne össze az élet. Aki készségesen bólogat és odamegy, ahova küldik, azt gondolja, amit várnak tőle. Aki sebezhető és gyenge..

Az önálló, gazdag, tartalmas élettel legfeljebb magamnak kedvezhetek és a saját lelki igényeimnek.. A férfiaknak a legkevésbé van erre igénye. Ilyen szempontból csak magam alatt vágtam a fát azzal, hogy fejlesztettem magam..