Ma nagyon jó háziasszony voltam. Látszik, hogy most sok időt töltöttünk anyával :)

Munka után bevásároltam, csupa egészséges dolgot, sok zöldséget-gyümölcsöt. Aztán hazajöttem egyenesen, megfőztem, elmosogattam, végigporszívóztam a lakást és kicsit szomorúan, de végérvényesen elpakoltam a nyári szandálokat és elővettem az őszi cipőket.. Még a hétvégi, orfűi csomagokat is most pakoltam ki. Annyira jó volt otthon. Csodás idő volt! Apával olyan helyekre bicikliztünk el, amerre még sosem jártam. Ott Tekeres felé, a bicikliúton. Találkoztunk lovakkal, tehenekkel, bárányokkal, kecskékkel, megnéztük a méhészetet a domboldalban. A dombtetőn egy vadászlesből csodáltuk meg a kilátást, onnan készítettem egy kis videót is. Egész megszerettem ezt a videózást, a mozgófilmet, alig bírtam abbahagyni, annyi ötletem támadt aztán :)

  

Nagyon érdekes dolog egyébként, ahogy az ember érzései, kapcsolata változik a szüleivel, a szülei iránt. Talán olyan 25 után kezdtek ők is igazán egyenrangú felnőttként kezelni engem. És onnan sok minden változott. Változtak a témák, változtak az érzések, az egymáshoz való hozzáállás. Nyilván, ha én is megházasodok, onnan megint új kapuk nyílnak meg. Amikről most még csak Edináékkal és Petiékkel beszélgetnek. Ez is nagyon érdekes lehet, ezt is nagyon várom, hogy az én szüleimet megint új oldalukról ismerjem meg, mint a házasságban, gyereknevelésben jártas embereket. De mindennek eljön majd az ideje. Szegénykéim, nem is lehet könnyű 4 felnőtt gyerek minden sajátságos ügyes-bajos dolgát megértően kezelni és segíteni. Ez nekik is egy olyan új élethelyzet, amibe bele kellett jönni. Hmm.. az embert még hatvanévesen is új szerepek és élethelyzetek várják. Hát még huszonévesen :)

És még egy kis leltár a hétre: Salsa és Kutatók Éjszakája :) Már alig várom mindkettőt!