Talán még nem is telt el ennyi idő két bejegyezésem között, de az elmúlt napok elég zsúfoltak voltak.. Hmm.. Fáradt is vagyok. Bár sok tapasztalattal gazdagodtam az elmúlt egy-két hétben is.. De kezdjük a főbb eseményeket visszafelé..

Küzdöttem. Túljutottam konfliktusokon. Újrakezdtem. Újra mosolyogtam. Igen, most tényleg nem futamodtam meg, vállaltam azt is, ami nehezemre esik. Újra meg újra. És ez most jó érzéssel tölt el. Bármilyen nehéz, bármennyire is csalódott vagyok, fontos, hogy az önbecsülésem most nem szenvedett kárt, még akkor sem, ha olyan érzéseket keltenek bennem, hogy valamiben kudarcot vallottam. Nem akarom így érezni, mert keményen dolgoztam és lelkiismeretesen végeztem a feladataimat. És igen.. Ismét a munkáról van szó. Az elmúlt hónapok sok változást hoztak. Sok mindenben türelmes voltam és vártam a kezdeti ígéretek megvalósulását. De sajnos sok minden nem úgy alakult, ahogy vártam. És tényleg nem futottam el a problémák elől. Odaálltam, vállaltam a véleményem, változásokat kértem. Azt hiszem, sok mindenben sikerült is fejlődni ezen a téren. És ez megerősít. Határozottabbá tesz. Kipróbáltam egy új világot, a kereskedelem világát. És mostanra végleg eldőlt bennem, hogy ez nem nekem való. A mindennapos élet-halál harc, a farkastörvények. A hosszú munkaidő, a hétvégi munka, az hogy minden energiámat és gondoltamat leköti a munka... De nem baj, hogy így van! Sok tanulsággal lettem gazdagabb! Ugyanakkor újra 8 órában dolgoztam és kerestem, tehát végre rendeződtem kicsit anyagilag. Nem vagyok hálátlan. A nehéz tapasztalatok is tapasztalatok és ha jól áll hozzá az ember, abból is útravaló lesz. Hiába, nem lehet minden út egyenes út, sőt vannak zsákutcák. Rájöttem, hogy ha egy útról kiderül, hogy zsákutca, akkor álldogálhatok én akármeddig az út végén, hogy de hát én mást hittem, nem volt kiírva és különben is olyan hosszú utat megtettem idáig! Nem, ez nem lehet az út vége! Mindez hiábavaló. Talán tényleg nehéz megérteni, elhinni. Talán tényleg időbe, akár sok időbe telik. De ami zsákutca, az zsákutca. El kell indulni visszafelé a főútra és meg kell keresni a saját utcánkat, ami az egyetlen út a saját boldogságunkhoz.. Így tehát megint másfelé kell elindulnom és most megtanultam sok mindent értékelni abból is, amit hátrahagytam.. Vannak új lehetőségek is a láthatáron, de erről majd akkor, ha valami konkrétat is tudok mondani :)

Na de nem is meséltem még a csodálatos Szimfonik Live 3 koncertről! Google plus-on már kitettem egy-két dolgot. Egyszerűen fantasztikus zenei élmény volt! Sok ezer emberrel együtt, elképesztő hangzással. Ahogy felcsendültek a szimfonikus zenekarok hangszerei, a felnőtt és gyermekkórus. Egyszerűen nem lehet leírni azt az átható élményt! Sok jó szám volt, 30 (!) előadó lépett fel! Egészen új köntösbe öltöztették az ismert számokat és sok új előadót is megismertem a mai magyar zenei életből, főleg az underground-ból. Erre igaz a mondás, aki lemaradt, kimaradt.. Most újra nagyobb hangsúlyt kapott a zene az életemben. Alakulgat a kis zenekarunk is. Nagyon szeretnék még több zenei hatásban részesülni, többféle stílusból meríteni és persze énekelni, énekelni és énekelni! Apropó, elkészült Nóriék esküvői videója, de még nem láttam vissza magunkat. Már nagyon szeretném hallani a kis produkciónkat :)))) Szeretnénk majd valaki segítségét kérni, hogy csináljon nekünk egy pár perces vágott verziót, amit akár referenciának is felhasználhatunk. Akárcsak a végre elkészült képeket is :) Itt találjátok őket: https://picasaweb.google.com/115272995576625335531/DavidEsNoriEskuvoje?noredirect=1

Aztán ott van még a múlt vasárnapi Kirilla unokatestvér - találkozó, ami szintén egy különleges élmény volt. Még sosem jöttünk így össze. Elsőági Kirilla unokatestvérek. Úgy 15-20-an lehettünk összesen, Irén nénje és Gyuszi unokatestvéremék szolgáltatták a helyszínt, Érden. Végre megismertem olyanokat is, akiknek szinte még a nevét sem tudtam. Nagyon kellemes volt az ebéd, a sok finomság, a jó társaság, ezek az egymást felfedező beszélgetések. Újféle volt ez az érzés mindannyiunknak, hisz mi valójában családtagok vagyunk. Különleges volt az atmoszféra, nehezen váltunk el egymástól. Nagyon remélem, hogy erre még lesz alkalom! Az itt készült képeket is megtaláljátok a Fotóim között.. Nekem az egyik "legfájdalmasabb" dolog éppen a hely volt. Ez a kedves családi ház kertje. A vidéki csend és környezet, a sok virág, Beki kutyus, a ráérős vasárnapi ebéd és Irén nénje tüneményes kis házikója a kert végében, kandallóval, nagy terasszal és a spejzban sorakozó befőttekkel.. Hjaj.. Legszívesebben máris odaköltöznék :) Mint a mesében, olyan volt az egész. Éppen, amilyenre vágyom..

De most egy kis otthonérzést biztosít mégis, hogy drága anyukánk itt van velünk. Legszívesebben egész nap csak beszélgetnék vele. Nagyon szeretem a rengeteg bölcsességet, ami lakozik benne. És a sugárzó anyai szeretet, ami árad a szeméből. Könnybe lábad a szemem, ha megölelgethetem. Nagyon-nagyon szeretem az én drága Anyukámat <3