Az elmúlt idők egyik legnagyobb leckéje és újra meg újra rá kell jönnöm, hogy mennyire értékes és fontos az őszinte, nyílt kommunikáció és gondolatcsere!
Megeshet, hogy azért tartunk az őszinteségtől, mert félünk a másik, az érintett személy reakciójától. A konfliktust elkerülendő elmondjuk hát másoknak, a barátainknak, családunknak az érzéseinket, de ezzel csak mi könnyebbülünk meg némileg, a probléma nem fog megoldódni, sőt valószínűleg csak tovább növekszik. Közben próbálunk úgy csinálni, mintha mi sem történt volna, fenntartani valami látszatot, aztán jönnek a félreértések, megbántódások, bennünk csak gyűlnek a negatív érzések és egyre rosszabb lesz a helyzet.. Egy idő után többnyire mégis elkerülhetetlen lesz az igazság kimondása. És talán csak akkor jövünk rá, hogy mennyire túlbonyolítottuk a dolgot! Lehet, hogy a másik nem is úgy fog reagálni, ahogy elképzeltük és sokkal könnyebben rendezni lehet az egészet, mint gondoltuk. Talán egy csomó mindent félreértettünk és feleslegesen hergeltük magunkat dolgokon. Rájövünk, hogy mennyivel jobb lett volna inkább már az elején nyíltnak és őszintének lenni. Természetesen kedves és türelmes hangnemben. Mert akkor még könnyebb is megértőnek lenni, mint a felgyülemlett rossz érzések után.. Arról nem is beszélve, hogy ha valakivel valami problémánk van, tényleg a legbölcsebb először vele megbeszélni a dolgot és nem másokkal. Ezt az eljárást biztos, hogy mindenki értékelni fogja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése