Mikor látok az utcán teljesen lecsúszott, alkoholista hajléktalanokat - sajnos Pesten lépten-nyomon beléjük botlik az ember - akik gyakorlatilag semmit nem adnak meg a testüknek, ami jár, sőt szinte csakis mérgezik, olyankor mindig elgondolkodom, hogy mennyire hihetetlenül fantasztikus az emberi szervezet, hogy hosszú évekig képes küzdeni önmagáért még az ilyen mértékű szándékos rongálás ellenére is..

A képen a krónikus alkoholizmus következményei láthatóak.. Csoda, hogy a test egyáltalán életben tud maradni..