Hááát... Csak ismételni tudom önmagam! A szolgálat, a mai borongós idő és permetező eső ellenére is csodálatos volt! Sárával úttalan utakon kerestük a fel a kerület szélén élő embereket. Gyümölcsös- és zöldséges kertek, csipkebogyó- és kökénybokrok, hatalmas fasorok között vitt az utunk, csupa földes úton. Akárha vidéken jártunk volna. Szinte meglep, mikor előbukkan egy-egy ház, kicsi utcarész, ahol emberek laknak. És mégis! Itt-ott gyönyörű, rendezett udvarok fogadnak, hol borostyánnal benőtt ódon, régi házakkal, hol fiatalos, friss faházak, kicsiny játszótérrel, drága terepjáróval. Még egy kutyaiskolát is felfedeztünk! És ahogy az már csak ilyenkor lenni szokott, a legutolsó utca, legutolsó házában bevezettünk egy bibliatanulmányozást egy bűbájos, kedves hölgynél! Nyugdíjas korát meghazudtoló külseje, karcsú termete, derékig érő haja, humora számunkra is nagyon megnyerő volt :) Bankban volt vezető sokáig, mesélt sok fiatalról, akiket betanított, akiket segített, akikkel még ma is tartja a kapcsolatot. Akik ismerősként üdvözlik a teszkóban és képeket küldenek az újszülött kicsi babákról.. Ő mesélte el, hogy a közelben lévő hatalmas terület, ahol ma már szinte csak erdő van, az Apenta egykori kútjait őrzi. Micsoda érdekesség! Hogy édesapja még ott dolgozott a háború előtt és gyerekként ők festették a területet határoló kerítéseket a nyári szünetben, némi zsebpénzért cserébe, melyet a cég adott.. Aztán a háború mindent megváltoztatott.. A kutakat lezárták. Az épületeket eldózerolták, a terület lassan az enyészeté lett és a természeté. Pedig láttunk ott sok elvadult gyümölcsöst, hatalmas gesztenyefákat, szőlőket. A hölgy szavaival élve, szinte ki lehetne ott alakítani egy olyan parkot, mint a Városliget. És valóban, van legalább akkora az a terület! Elképzeltem, hogy oda kimehetnénk hétvégenként délután egy pléddel uzsonnázni.. Október 28-án folytatjuk az 1. fejezetet a könyvből. Lassan ránk esteledett. Indulni kellett, mert onnan már hosszú volt az út hazáig. Oda már helyi járat sem jár. Talán majd távolsági busszal tudunk oda menni, ha valahol megáll a környéken, az Egérúton, még Pest határán belül.. Többé nem kérdés, hogy érdemes-e belevágni az úttörő-szolgálatba :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése