Egy újabb kis kitérő után azt hiszem folytatom az írást.. Sajnos olyan ez a világ, hogy a jóindulatot kihasználva is képes hátba támadni, muszáj óvni magunkat..

Egyelőre meglátjuk, hogy milyen sikeres lesz majd az akcióm, miszerint olvasóim e-mail-ben kérhetnek belépést, hiszen így fel kell fedniük azonosságukat :) Én szerettem ezt a korábbi titokzatosságot, nem akartam mindenkiről tudni, egyszerűen jó érzés volt, hogy a gondolataimmal adhatok valamit valakinek. De annak idején sem tudtam, mire számítsak, amikor elkezdtem írni, hogy lesz-e egyáltalán, aki olvas és lám mégis követőkre leltem. Hát akkor legyen ez egy újabb fejezete ennek a történetnek..

Körzetfelvigyázói hetünk van. Kedden máris volt egy remek előadásunk, ami erős, őszinte szavaktól sem volt mentes. Ami a legjobban megragadott, az az volt, hogy az utazófelvigyázó elmondása szerint több olyan harmincas fiatallal, házaspárral találkozik, akik jelenlegi életszakaszukban érzik először erősen az indíttatást a szolgálatuk kiterjesztésére, vágynak is rá, de húszas éveikben olyan döntéseket hoztak, amik ezt ellehetetlenítik. Szóval arra kaptak buzdítást a tizenévesek és a huszonévesek is, hogy nagyon gondolják meg, hogy fiatalon milyen döntéseket hoznak, mert azok nagyban befolyásolhatják hátralevő éveiket, s hogy később mit tehetnek meg és mit nem.. Ez engem is komolyan elgondolkodtatott...